WAP:
A ládát (rózsaszínű .comos láda) a templomhoz vezető kis híd alatt találod, betondarabok között, száraz náddal takarva. N 47° 53,964' E 22° 40,998' benne kis filmesdobozt keress.
Visszarejtésnél figyelj, hogy a ládát jól zárd vissza, főleg a sarkokra ügyelj!

---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

Csegöld megközelítése
Az M3-as Vaja/Mátészalka lehajtójától 47km-re található a település. Lehajtás Mátészalka felé, majd Győrtelekig a 49 főúton kell haladni, majd itt Fehérgyarmat felé a 491-e közútra kell áttérni. Fehérgyarmaton a körforgalomnál az első kihajtónál jobbra fordulva Jánkmajtison keresztül érhető el Csegöld. Parkolni a templom mellett tudsz az út szélére lehúzódva, vagy a szemközti Római katolikus parókia előtt.  N 47° 53,920' E 22° 41,061' 117 m [GCGKKT+Parkoló]

A templom előzetes bejelentkezés során látogatható!
Elérhetőség: Nagy Tibor atya 06-30-588-5692 (nagy.atya@freemail.hu)
Görög katolikus parókia  N 47° 53,982' E 22° 40,915' 119 m [GCGKKT+Görög katolikus parókia]

A templom története
A Szamos folyó közelében, a Szatmári-síkságon fekvő település első ismert említése az ugocsai főesperességhez tartozó egyházával kapcsolatos. A pápai tizedjegyzékek 1332-ben Ábrahám, 1334-ben pedig Tamás nevű plébánosát említik. Ebben az időben Csegöldön tehát már kellett állnia templomnak. Magáról az épületről nem maradt fenn írásos dokumentum a középkorból, s az előbb református, majd az 1780-as években görög katolikussá lett egyháznak eredeti titulusát sem ismerjük. A középkori épülettel kapcsolatban fennmaradtak azonban információk két, ma már nem látható évszámról. A XIX. század hatvanas éveinek tudósítása alapján a templom valamely részén olvasható volt egy felirat, amely szerint az épületet 1448-ban építették volna. Egy befaragott, 1467-es évszámot pedig 1923-ban a szentély záradékfalának egyik téglájáról rajzoltak le.

A keletelt középkori templomot egyrészt máig megőrződött részletei, másrészt XIX. és XX. század elejei dokumentumok alapján lehet több-kevesebb részletességgel rekonstruálni. A nyolcszög öt oldalával záródó, egykor két boltszakaszos szentély keleti szakasza ma is áll, az 1897-ben elbontott nyugatiról pedig Schulcz Ferenc 1864-es felmérései tanúskodnak. A szentély falai téglából épültek. Főként az ablakok alatti és feletti falfelületeken a téglák szabályosan váltakozva, egymás után hosszabb, illetve rövidebb oldalukkal jelennek meg a falban. A rövidebb oldalukkal látható téglák túlnyomó részének a vége - de csak ez -, sötétre van égetve, s jó néhány esetben kivehető még rajtuk egy sötétzöld, mázas bevonat maradványa is. A falfelületek jelentős, utóbb nem bolygatott részét így a téglák méretének és színének szabályos váltakozásából eredő, egyszerű mustra díszíti. E felületkialakítás arra is utal, hogy a külsőt eredetileg valószínűleg nem vakolták. Az újkori főpárkány előzményéről nem tudunk semmit, csupán feltételezhetjük, hogy ez is (idom)téglából volt kialakítva. A szentélysarkokat kívül kétosztatú támpillérek támasztják - az egykor az északi falat felező, ma már csak a sekrestyében látható déli párjához pedig utóbb hozzáépült a hajó keleti fala rézsűsen elhelyezett téglákkal volt kialakítva. A szentély középkori ablakkereteit a ma látható maradványok alapján szintén téglából falazták. Az ablakokat 1864 után, legkésőbb az 1897-es átépítéskor beszűkítették. A déli és a délkeleti szakasz ablakánál a csúcsíves záradék téglasora is fennmaradt, amit ugyanúgy vörös és sötét színű téglák váltakozásával raktak ki, ahogy azt a falfelületek jó részén is látni.

A szentély belsejében megmaradt a középkori boltozat, pontosabban annak egy átalakított formája. A négy poligonális falsarokból ma egy-egy kétszer hornyolt profilú, a két keleti sarokban visszametszéssel indított borda válik ki a falból, az indítások előtt csücsköstalpú pajzsokkal. A szerkezetbe néhány további bordaszakaszt betoldva megkapjuk viszont annak a hálóboltozatnak a formáját, amely az egyik legelterjedtebb típus volt nem csak Közép-Európában, de a fennmaradt példák alapján a Magyar Királyság északkeleti vidékén, s azon belül Szatmárban is (utóbbi megyében ld. Jánk, római katolikus templom; Vámosoroszi, református templom). Ha mind e feltevés igaz, a középkori boltozatnak nem csak egyes bordaszakaszait távolították el, illetve faragták, de részben boltsüvegeit is át kellett építeni. A ma látható süvegek ugyanis egyértelműen a jelenlegi bordarendszerhez igazodnak.

A mai, háromhajós hosszház teljes mértékben XIX-XX. századi építkezések eredménye. Az 1897-es átépítés során a szentély nyugati boltszakaszának és a sekrestyének az elbontásával kelet felé meghosszabbították a szentélynél egy-egy falvastagságnyival szélesebb hajót, s átalakították nyílásrendszerét is. 1929-1931 között pedig az északi és déli oldalához egy-egy karzatos mellékhajót építettek, egybenyitva a három teret. Noha valamelyest hasonló szerkezet a közeli Beregszász XVI. század első negyedéből származó és a XIX. században romantikus stílusban átalakított templomának nyugati sarkain máig látható, a csegöldiek középkori eredete meglehetősen kérdéses. A környéken ugyanis nem egy templomnál jelenik meg hasonló, a beregszásziénál Csegöldhöz formailag közelebb álló, egyértelműen XIX. századi kialakítás.

A négyzetes nyugati toronynak Schulcz rajzai alapján az épülettel egykorúnak kell lennie. A torony nyugati homlokzatán az első és a második emeletet téglából kirakott, a rajzok alapján egyértelműen nem értelmezhető, fogrovatszerű díszítősáv választotta el egymástól. A toronysisak középkori formája nem ismert.

A templom datálásánál a fent említett, mára eltűnt két évszám csak részben van segítségünkre. Az 1448-as feliratról nem tudjuk, hogy az épület melyik részére vonatkozott, és hogy új építkezésről, esetleg csak átalakítási munkálatokról tudósított-e. A másik évszám, amely nem feltétlenül a fallal együtt, hanem annál később is keletkezhetett, arra bizonyság, hogy a ma látható szentélynek legkésőbb 1467 körül valamilyen formában már állnia kellett. A mázas téglákból mintásan rakott falazat többi, környékbeli példáját (Baktalórántháza; Szamostatárfalva; Csenger) ugyan szintén nem tudjuk pontosan keltezni, de ezen emlékek alapján e technika megjelenése a XIII. század második felétől már elképzelhető, és a XIV. század második negyedében még kimutatható.

A hajó és a torony középkori állapotának datálásához még ennyi fogódzónk sincs. Előbbi mérműves ablakai a XIV. századra vagy annál későbbre utalnak, utóbbinál a fogrovat-dísz és a sátortetős résablakok román kori formák, melyeket azonban valameddig még a XIV. században is használtak a környéken.

Középkori Templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ládasorozat tagja. A sorozat minden ládája önállóan kereshető és logolható, nincs záróláda ahol szükség lenne a jelszavak részleteire.

A sorozat pontjai:
1, Csenger középkori temploma (3532, GCCSKT)
2, Csaroda virágos temploma (3595, GCcsvt)
3, Márokpapi középkori temploma, a Bereg ékszerdoboza (3596, GCmpkt)
4, Csegöld, Görög katolikus középkori templom (3639, GCGKKT)
5, Jánkmajtis középkori temploma (3640, GCJMKT)
6, Gyügye Európa Nostra-díjas középkori temploma (3641, GCKTGY)
7, Árpád-kori templom, Szamostatárfalva (3643, GCSZTF)
8, Szamosbecs Református temploma (3644, GCSZAM)
9, Hermánszeg, Református templom és fa-harangláb (3645, GCRTFH)
10, Szamossályi ferde tornyú temploma (3646, GCSZST)

Forrás: Középkori templomok útja



Kellemes vadászatot, és jó vételt kívánok mindenkinek!
Jáger Patrik (haywire)