Elhelyezés időpontja: 2013.08.04 00:00
Megjelenés időpontja: 2013.09.08 11:40
Utolsó lényeges változás: 2021.03.19 10:02
Utolsó változás: 2021.08.15 19:55
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: rosie77, Nargoth
Ládagazda: Brsc Nehézség / Terep: 2.5 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 1000 m
Megtalálások száma: 400 + 9 sikertelen + 7 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.7 megtalálás hetente
1.N 45° 50, 941' E 18° 23,837' A fal rejtekében, beton elem mögött 7x5 cm átmérőjű hengeres, műanyag doboz, kb 1 méter magasan. Vízkifolyótól a második pont irányába számolva 30 betonelem.
2.N 45° 50, 980' E 18° 23,584' Talajszinten, tereptárgy rejtekében 10x16x5 cm-es műanyag doboz.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Pontok N 45° 50,941' E 18° 23,837' [GCNAPI-1] Az út melletti falat alkotó egyik beton elem mögött található, kb egy méter magasan a kisméretű henger alakú doboz, amely csak a jelszó első felét tartalmazza. Segítség: vízkifolyótól a második pont irányában számolj 30 beton elemet! N 45° 50,980' E 18° 23,584' [GCNAPI-2] A megadott koordinátán található, ember alkotta építmény tövében található a láda a jelszó második részével és a logfüzettel.
Megközelítés
Nagyharsány a Szársomlyó ölében, a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól keletre 8 km-re, Villánytól nyugat-délnyugatra 6 km-re, Pécstől délkeletre 35 km-re található.
Elérhető a Siklós-Villány közti útvonalon autóval, távolsági busszal, illetve Villánytól jó minőségű, 2012-ben átadott kerékpárúton.
Ajánlott parkoló a templom közelében N 45° 50,856' E 18° 23,925' [GCNAPI+parkoló]. A pontok autóval is megközelíthetőek, azonban az utca keskeny, erre parkolásnál ügyeljetek.
Rejtés
A környék bővelkedik természeti és történelmi látnivalókban, amiket számos remek láda mutat be. Mi most arra vállalkozunk, hogy a nagyharsányi pincék sorát mutassuk be nektek. Amikor először jártunk erre rögtön feltűnt, hogy itt nem a megszokott pincesor látványa fogad bennünket - mint például Villányban, Siklóson. Eltérően a paraszti - egyszerű, fehér fal, nádtetős - pincéktől, ezen a soron nagyobb, díszesebb épületek találhatóak. Némelyik pince mind méretét, mind küllemét tekintve inkább századelős nyári villának tűnik.
Az 1900-as évek elején, a felvirágzó szőlőtermesztés magával hozta a borkereskedelem megjelenését is. A gazdagodó kereskedő réteg nagyobb, díszesebb pincéket építtetett, a pincejáratok szélesek lettek - lovasszekerek is befértek a hordókkal. A láda két pontja ezt a néhány különlegesen szép és felújított épületet hivatott bemutatni, amelyet még megfűszerez a házak mögött magasodó Szársomlyó fenséges látványa is. Amennyiben pedig a helyet az Ördögkatlan Fesztivál ideje alatt keresed meg (ahogy mi is tettük), garantáltan feledhetetlen élményben lesz részed.
A nagyharsányi szőlészet és borászat
A Harsány-hegy déli lejtőjén hosszú múltra tekint vissza a szőlészet és borászat. A szőlőművelés eredete bizonyítottan a római korig nyúlik vissza. A területen római hódítás korából előkerült villa épület romjai, pénzleletek mellett szőlészeti eszközök, Bacchus bronzszobrocska is ezt bizonyítja. A 13 századtól a szőlészetre és borkészítésre oklevelek is utalnak.
A török megszállás a szőlő- és általában a gyümölcstermesztésnek kedvezett. A törökök szláv népességet telepítettek az elpusztult magyar falvakba. Ők hozták magukkal a kadarka fajtát és a héjon erjesztéses vörösbor készítési technológiát.
A következő nagy fellendülés a 18-19. században következett be, amikor földesuraik, uradalmuk jövedelmeik fokozására nagyharsányi jobbágyoknak is kedvezményeket biztosítottak a szőlőtelepítés érdekében. A községben minden polgárnak volt présháza, pincéje. A házhelyek juttatáskor egyúttal pincehelyet is mértek. Figyelemmel voltak arra is, hogy a házhoz minél közelebb essen a pince.
A bortermelés nagyban folyt az 1840-es években, évente 10 000 hektolitert termeltek a falu gazdái, főleg az ekkora eluralkodott kadarkát. A 19. század közepétől a megszilárduló polgári birtokviszonyok a tagosításkor keletkezett ellentétek ellenére új lendületet adtak a szőlészetnek és borászatnak. 1860-tól Nagyharsányból, de az egész Siklós-Villányi hegyvidékről főképpen Ausztriába, Csehországba, Németországba, Svájcba indult meg a borexport. A külföldre szállított borokat Villányban adták föl vasúti szállításra (mivel ekkor még nem létezett a Dráva-völgye vasútvonal), így külföldre azok, mint villányi borok érkeztek. A villányi vörösbor hírnevéhez így a harsányi nehéz, édes borok is hozzájárultak.
Ez idő tájt a harsányiak hatalmas területeket telepítettek be; nemcsak a hegyek dűlőit, de azokat a szántókat is, amelyek alkalmasak voltak a telepítésre. Szakmai sikereket is értek el országos kiállításokon, ahol boraik nagydíjat kaptak. A fejlődést az 1891-ben berobbant filoxéra-járvány pusztítása akasztotta meg. Nagyharsányban a nemes szőlőterület 70%-a enyészett el 1891 és 1895 között. Amilyen gyorsan pusztult el és került kivágásra a filoxéra-fertőzött területeken a szőlő, olyan gyorsan állították is vissza a területet. A kitűnő szőlészeti szakemberek meg tudták győzni az itteni termesztőket, hogy a szénkéreggel történő kezelés alkalmazása mellett az amerikai vadalanyba oltott új területekkel éveket nyerhetnek. A szőlőfajták közül rátértek az olaszrizling és másfajta fehér szőlők termesztésére A korábbi szőlőfajták, mint az Oportó, Juhfark, Mezes fehér, Tökszőlő, Járdovány, Rak mérsékeltebb termesztése lett általános. A nagyobb kereslet a nemes fehér boroknál mutatkozott.
A filoxéra pusztítása miatt egyre fontosabbá vált a védekezés. 1904-ben Matyi Szabó József mintagazda alkalmazta első ízben permetezést. Nagy szükség is volt rá, mivel az amerikai vadalanyokkal behurcoltak újabb fertőzéseket is.
A két világháború közötti szőlészeti és bortermelési, szüreti statisztikák egyenletes, jó termesről számolnak be. A borokat már nem külföldön adták el, főként belföldön vásárolták fel azokat, nagyrészt megyénk kereskedői, kocsmárosai, de értékesítették Erdélyben is. A nagyharsányiaknak ekkor a bor volt a legfőbb jövedelmi forrásuk. A korabeli vagyonosodás az egész község képén is meglátszik. Az 1900-as évek elején épült a községháza és a nagyvendéglő, majd a jegyző-lak. A gazdák hozzáfogtak az építkezéshez, egymás után épültek a lakóházak, istállók, melléképületek, présházak, pincék.
Sajnos a 20. századi történelmi események nem kedveztek a jól működő szőlő és borkultúra megmaradásának Nagyharsányban.
Azoknak, akik szeretnék jobban megismerni a falu és a vidék történetét, nevezetességeit, javasoljuk a helytörténeti kiállítás megtekintését. A gyűjtemény előzetes bejelentkezés alapján látogatható: Kanász Imre, gyűjteményvezető, tel. 70/290-34-08. Ő nem csak vezetője, hanem létrehozója, atyja is ennek a csodás gyűjteménynek, amelynek minden egyes darabkájáról rengeteg érdekes információt oszt meg látogatóival. Hálás köszönettel tartozunk Kanász Imrének a sok-sok hasznos információért.
Tordai malac módjára ismét fordítva sikeredett begyújteni a jelszórészleteket. A másodikkal kezdtük, ami jól ismert stílusú, megbízható rejtekhelyen volt. Ezután már borítékolhattuk is a jelszó elejét, de azért becsületből, (meg azért mert nem mindig jött be logikánk), megkerestük az elejét is. Ezúttal jól kombináltunk. Nekünk ugyan a 34.-re jött ki a rejteket jelentő betonelem, de ennyi szórás szerintünk belefér. A pincesor érdekes, volt egy-két szép régi, bár sajnos eléggé lepusztult épület, meg egy olyasmi pince is, mint ahol a Tenkes kapitánya megbilincselte a fehérneműre vetkőztetett labancokat. Lehet, hogy tényleg itt történt?
Köszönjük, hogy megismerhettük Nagyharsánynak ezt az arcát is.
Halló!
Hétvégi kiruccanás a kollegákkal egy Villány közeli faluba, Kisjakabfalvára. Hogy ne csak az evés-ivás-mulatás töltse ki a teljes napunkat, elbringáztunk Siklósra a Riczu Tamás pincészetébe. Sajnos útközben az egyik társunk nagyon komoly balesetet szenvedett. Nézelődött menet közben és az utolsó pillatantban került ki egy olyan oszlopot, ami a bringaút közepén volt és azért telepítették, hogy autó ne tudjon felhajtani a kerékpárútra. Sajnos a kormánya beakadt, ő meg a földre repült és pár pillanatra elvesztette az eszméletét. Vérzett a feje és nagyon fájt a kulcscsontja. Mentőt hívtunk, akik beszállították Pécsre a sürgősségire. Szerencsére a feje nem tört be, csak össze kellett varrni a bőrt, viszont a kulcscsontja eltörött, azt műteni kell majd. Egy kedves pár, akik épp arra futottak, felajánlották, hogy a két bringát (a sérültét és a férjéét, aki a mentővel elkísérte a nejét) elviszik magukhoz Siklósra és vasárnap, vagy hétfőn el tudunk érte menni. Eléggé felzaklatva folytattuk utunk, de úgy voltunk vele, hogyha lefújjuk a hétvégét, akkor sem tudunk ezen már változtatni. A Riczuéknál ettünk, ittunk pár korty bort és meghallgattuk a Pincészet bemutatását, majd vissza indultunk. Én ekkor szakadtam le a többiektől és kerestem meg a ládát. A második ponttal kezdtem, az azonnal meglett, az első pont viszont kicsit elbújt, távolabb és lejjebb találtam meg, mint ahogy a leírás írta. Mivel aztán a GCTSZL ládánál elég sokat keresgéltem (és azt meg sem találtam) jól lemaradtam a többiektől, akik végül Villányban a rétesesnél vártak meg. A rétes finom volt. Innét 4 órára értünk vissza a JackFall Panzióba, ahol már készült a finom pörkölt, amit egy nem bringázó kolleganőm és férje készített nekünk. Ha eltekintünk attól, hogy még mindíg a baleset hatása alatt voltunk és folyamatosan kaptuk a híreket a sérült férjétől (szerencsére jókat és este már hazaengedték) akkor azért jó kis este kerekedett, de jobb lett volna, ha teljes a csapat.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]