WAP: Egy fiatal 8 törzsű fa tövében. A ládához át kell mássz egy keresztben fekvő törzsön! Segítség a képek között! Csak az ajánlott útvonalon, gyalogosan közelíthető meg! (Szúnyog és kullancs riasztó van nálad, ugye?!)
A ládába TravelBug helyezhető.
Megközelítés, láda: Figyelem, a terület védettség alatt áll! A láda kihelyezését a Felső-Tisza-Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyezte! (40-86/2013) Megközelítése csak gyalogosan lehetséges ugyanazokkal a szabályokkal mintha nemzeti parkban járnánk! A terep néhol nehezebben járható, mocsaras! Autót 400 m-re, biciklit max. 300 méterre lehet vinni a ládáig. Legegyszerűbb megközelítés a Korányi Frigyes útról való letérés a Vadvirág utca irányába a N 47° 59,386' E 21° 43,783' 102 m [GCIGRI+Letérő] kereszteződésnél, itt majdnem végig aszfalton juthatunk el a N 47° 58,891' E 21° 44,703' 102 m [GCIGRI+Parkoló] ponton lévő parkolóig. Ezután a befolyó patak mellett haladva, időnkénti kidőlt fákon átmászva jutunk el a ládáig, ami a keresztben fekvő fatörzsről könnyedén elérhető. A gyalogos ösvényről NE térjünk le, mert egyrészt süppedős, vizenyős, másrészről figyeljünk a természeti értékekre. A megközelítés tracklogja letölthető INNEN
A mocsár
A nyírség kialakulásában a folyók vándorlásai voltak meghatározóak. A szintkülönbségek ellenére meglehetősen változatos képet mutat a terület talajtani szempontból. A mély fekvésű láp és réti talajok mellett barna erdőtalajjal és ritkán szikfoltokkal is tarkított. A folyók hordalékából alakult ki az itteni homoktalaj, és a rendszeres áradások meghatározták a táj arculatát. A homokbuckák közötti mélyedésekben és az ősfolyómedrekben összefutó talajvíz és a rendszeres árvízi vízpótlás eredményeképpen összefüggő lápos mocsaras élőhelyek alakultak ki. A buckaközökben állandóan képződő párát a mocsarakat határolt erdők nem engedték távozni a mély fekvésű területekről, így a mocsarakban állandóan nedves, hűvös mikroklíma alakult ki. Ennek a fizikai tényezőnek köszönhető a számos ritka reliktum faj megléte. A folyószabályozás és a mezőgazdálkodás kiterjesztésével az ember a legtöbb ilyen nyírvíz lapos élőhelyet kiszárította. Az igrice mocsár is erre a sorsa jutott, de később mégis elindult a roncsolt terület természetes megújulása. Ismét megjelentek ill. megerősödtek a korábban itt élő növénytársulások, és állatok.
A területen művelési ág szerint, gyepek,nádasok, erdők, vízállások vannak, jelenleg mezőgazdaság nem folyik a területen. A területtel szomszédos gyümölcsösökben intenzív gazdálkodás folyik, ami elsősorban a fokozott vegyszerhasználat miatt jelent veszélyt a a védett területek víz és talajminőségére. A mocsár, nagy kiterjedésű nádasaival és nyílt vízfelületeivel a Nyírségre valaha jellemző élőhelyet őrzi. Elhelyezkedése: Az Igrice mocsár a város északi oldalán, a város - Sóstóhegy - Ilonatanya által határolt háromszögben fekszik. Az 1852-ben kezdődő lecsapolásáig - a Bujtos mocsarával - együtt a város egyik legnagyobb mocsara volt. Értékét a város közelsége, valamint a benne található páratlan flóra- és faunavilág adja. Ezt az értéket a város is felismerte és 1992.-ben védetté nyilvánította. A vadászati hatóság vadászati kíméleti területté nyilvánította a több, mint 70 ha nagyságú mocsarat. Több mint száz madárfaj és kétszáznál is több növényfaj előfordulása bizonyított. A területet az Igrice csatorna táplálja a felszínről összegyűlő csapadékvízzel. A mocsár közepén két nagyobb, kb. 5 - 5 ha kiterjedésű nyílt vízfelület is van. Külön ritkaság, hogy a város közelsége ellenére a rekettyefüzesben az egyébként igen félénk bakcsó is megtelepedett.
A terület teljesen bejárható egész évben szakvezetéssel, amihez előzetes bejelentkezés szükséges itt: Bejelentkezés
Pont elkapott minket az eső, így átázva nem mentünk be Manóka 61-gyel. Rejtővel telefonon egyeztettem, azért ilyen a logolás.
Képek alapján kérem az elfogadást!
Köszönöm
Háááát...:))) Meg kell küzdeni a ládáért. Nem vittem gumicsizmát, csónakot, stb., és száraz lábbal megúsztam. Szúnyogok nem voltak. Valóban kidőlt, többé-kevésbé korhadó fatörzseken kell közlekedni, melyhez egyensúlyérzék szükségeltetik. Előtte meg kell győződni róla, hogy ha rálépsz, nem-e szakad be teljesen. A láda egy múanyag szatyorban van a helyén. A szatyorban van egy -gondolom- régi, üres doboz, van egy aktuális doboz, ebben pedig egy régi dobozfedél. A logbook száraz. Az út mellett a hídnál parkoltam, és onnan mentem be nyílegyenesen a ládához.
Atlétika előtti Nyíregyházai tekergés nyolcadik találata. Ez az utolsó lett a mai nap legemlékezetesebb találata. Benne van a láda nevében, hogy mocsár, de azt azért előre nem sejtettük, hogy mi vár ránk. Az utóbbi napok esős időjárásának köszönhetően az utolsó 120 méteren megszűnik az ösvény a buja aljnövényzetben és gyakran bokáig, időnként térdig elsüllyedve a mocsárba, kidőlt fatörzsek közt botorkáltunk a cél felé, miközben próbáltuk kikerülni a nagyra nőtt csalánokat is. Mindez jó móka is lehetett volna, ha nem rövid nadrágban és edzőcipőben vagyunk... Szerencsére legalább szúnyogok nem voltak, de a megtalált dobozt egy bevásárlózacskóban több száz izgő-mozgó kukac őrizte.
Tényleg egy mocsár volt, jó lenne ha írná a rejtő, hogy biztos vigyünk gumicsizmát, és a zacskót amibe belerakta igaz elég hamar megtaléltuk, de amikor belenéztem azt hittem egy dögöt hozott le a víz mert tele volt dögkukaccal és amikor belenéztem azonnal ledobtam! A barátommal még legalább a posványbam ez után még egy órát kerestük! Nekünk ezért nagyon rossz volt az élmény és nem sok kellett hogy megtalállás nélkül otthagyjuk! Mint egy szemetes zacskó tele élősködőkkel!
Köszönjük az élményt. Részletes beszámoló otthonról. [Geoládák v3.12.10]
Az egyik legizgalmasabb helyszín a hétvége során. Szerencsére volt rendes cipőnk az autóban, mert eleinte a vizes fű miatt kellett, később pedig itt-ott mocsaras. Néha bújkálva, néha fán átmászva, de járható. Klaszz volt. Köszönjük.
Köszönjük a rejtést. Gondoltuk, hogy ez a láda sose fog elveszni, nem lesz véletlen megtalálása, aztán láttuk, hogy már kellett pótolni. Vizes füvön és fatörzseken át, előre a vizenyős talajig, a ládán túl már nem is lehetett menni. Visszafelé valahogy egyszerűbb volt az út.