WAP:
Laminált lap (2 példányban) az örökzöld szoborhoz legközelebbi sarkában felfüggesztve; fent.
Alternatív jelszó 3 részből: 1. része a szobor alkotójának teljes neve, 2. a szobor állítás apropójának jubileumi dátuma, 3. a templom bejáratának bal oldalán (kivűl) feltárt régi szövegből az évszámot követő 2 betű.

.........................................................................................
Mivel igen kevés a láda az ország ezen táján és a megtalálások is ritkák, gondoltam, elhelyezek az imént megtalált közelében egy másikat is. Mint ahogy ez a műemlék is a másik közvetlen szomszédságában található csak egy kicsit elbújva.
Hadd legyen egyenletesebb az ország ládával való lefedettsége, és aki arra jár hadd lásson és gyűjtsön többet. Aki a Szabolcsi Földvárnál jár, egy rövid sétával megtalálja ezt a helyet is. A ponttól pár méterre állva, egyébként majdnem egy vonalban látszik három geoládát rejtő hely (ez, a várnál levő és a tokaji).

Ami a jelszót illeti:
2019. augusztus 20-ig a jelszóképzés módja három leolvasandó részlet összeillesztése volt. Tudom, hogy nem túl elegáns, de ez így alakult ki. Ládakarbantartásra talán a legalkalmatlanabb időpontban érkeztünk, ezért dobozt a megújítás során sem sikerült elhelyezni, csupán a jelszót egyben tartalmazó laminált lapot (igaz mindjárt két példányban) az örökzöld szoborhoz legközelebbi sarkában magasan felfüggesztve. Ezek eltűnésének esetére pedig megmarad a korábbi verzió, azaz:
- első rész a szobor alkotójának teljes neve;
- második rész a szobor állítás apropójának jubileumi dátuma (azaz az adott esemény hányadik évfordulójára állították);
- harmadik rész (az egy időben elharapódzott netcaching miatt): a templom bejáratának bal oldalán (természetesen kivűl) feltárt régi szövegből az évszámot követő betűket írd az előzőek után.

Nem "csak" egy szoborhoz akarok senkit sem elküldeni. Valószínűleg Szent István alapította a XI. századi, román stílusú templomot. Az eredetileg háromhajós templomot a XV. században újjáépítették, és gótikus nyíláskeretekkel látták el. Ez időből falképek is maradtak. A román kori épületet az 1357-ből való első írásos említése Máriának szentelt monostornak tartja. A XVIII-XIX. század során egyetlen teremmé alakították át, s három pillérének alapjait csak az 1970-71-es ásatások során találták meg ismét. Az 1978-ra befejezett műemléki helyreállítás során eltávolították az értéktelen ráépítéseket, az új tetőszerkezet pedig az egykori belső tér arányait érzékelteti. Az így kialakult különleges megoldás révén, eredeti és jelzésszerű középkori részletek is megtekinthetők. A templombelsőben gótikus sekrestyeajtó, szentségtartó és faragott keresztelőmedence található.

Szabolcs:
a Hajdúhát kistérség É-i részén, a Tisza-folyó mellett található, Rakamaztól mintegy 6 km-re. A 38-as főút kb. 6 km-re van a településtől. Vasúti kapcsolata nincs.

Története:
A megye névadója, a Tisza partján épült földvár, az I. István-féle várispánság központja, a XI-XII. században jelentékeny hely; a földvár és a megye névadója István idejében élt első ispánja lehetett. A XIII. század végén még castrum néven említik. 1321-ben ugyan a Gut Keled nb. Pál bán fia Miklós birtoka volt, de 1357-ben a Szente-Mágócs nemzetségbeliek bírták, akiknek itt hat kőoszlopon álló monostori templomuk volt; a faluban még egy másik templomot is említenek, patrónusa Szt. Mihály. Templomát és papját a pápai registrum is említi. A XIV. században királyi adományosként több kisnemes családot említenek itt. A XVI. század elején nagyobb részét már a királyi kincstár tartotta a kezében és a tokaji vártartományhoz tartozott, de a Báthori család bírta közel negyedét. A többin a Perényi, a Semsey és a Zokoly családok osztoztak. 1720-ban a vétel útján szerzett 25 telken három földesúr, Török György, Patay Sámuel és a Szombathy család osztozott. A XVIII. század folyamán ezek a családok maradtak a földesurak. Az osztozkodások során keletkezett perek a középkori helyek lokalizálását lehetővé teszik. A jobbágyfelszabadulás idején egyedül a kincstár volt a földesura. A XVIII. században görög katolikus kárpát-ukránokat telepítettek be. 1839-ben 180 lakosa volt. Határába olvad be a XIII. században még meglevő, a vár birtokát alkotó Halász, ahol a vár halászattal szolgáló népei laktak. 1245-ben azonban már puszta volt; ezt 1291-ben a Szentge-Mágócs nb. Bekes és rokonai vették meg, de 1320-ban már ismét a Gut-Keled nemzetségé volt. A helynév a XV. században még élt mint Halásztelek, és dűlőnévben a jelen század elejéig megmaradt. Ugyancsak a határába, sőt a lakott belterületébe olvadt be az 1367-ben említett Kisfalud. Lokalizálását az 1753-ban végrehajtott határjárás könnyíti meg: a szabolcsi-tokaji úttól északra állott.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

'