-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
kisgyerekkel is megközelíthető
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
-
GPS nélkül is érdemes megkeresni
-
a látnivalóért fizetni kell
Az adott koordinátán fatönkben található a kőre írt jelszó.

A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Megközelítés
Salgótarjánból Cered felé kanyarodva, kb. 5 km után érhetjük el Zagyvarónát. A helyi benzinkút melletti hosszú utca (Sallai út) végén lehet parkolni. Innen rövid séta után érjük el a szurdokot.
N 48° 7,500' E 19° 52,030' 380 m [GCBUGY+parkoló]
Leírás
Bugyizló 20-30 millió éves szurdok, a Salgótarjánhoz csatolt Zagyvaróna és Rónafalu települések közötti nagyjából 1 km2 kiterjedésű, részben fedett homokkőfelszínen alakult ki, amely a térképeken általában Ravasz-lyuk néven szerepel, de a helyi lakosság egyszerűen Bugyiszlónak (vagy Bugyizlónak) nevezi.
Az oldalágaival együtt csaknem 3 kilométer hosszú völgyrendszer 1,3 kilométer hosszú fő ága két medvesi települést "köt össze" Rónafalu ÉNy-i határában találhatók a legtávolabbi völgyfők, míg kijárata Zagyvaróna határában, közvetlenül a falu egyik utcájának végén, a szélső házak mellett található.
A völgy futásának legnagyobb részén homokkőbe vágódik, de magasabban előbukkan a riolittufa is, főágának és oldalágainak völgyfői pedig már a Medves bazaltfennsíkjának peremét "harapdálják", és (több más nagy esésű, intenzíven hátravágódó völggyel együtt) lassan fel is darabolják a korábban egységes fennsíkot. A pleisztocén kor egyes hidegebb időszakaiban különösen felerősödött periglaciális aprózódás - ami a fennsíkperem önmagával párhuzamos hátrálását eredményezte - nyomán ezekbe a fennsíkperemi hátravágódó völgyekbe nagy méretű, szögletes bazalttörmelék került be, ezek a blokkok nedvesebb periódusokban, vagy hevesebb csapadékesemények, gyors hóolvadások során jelentős mértékben hozzájárult a szurdok jelentős kimélyítéséhez.
A völgyben jól megfigyelhetők a fiatal és ma is igen intenzív eróziós folyamatok. Völgytalpa változó szélességű, a völgy néhány szakaszán, ahol még a völgytalp is hiányzik, jellegzetes "V" alakot formál, máshol kiszélesedő völgytalppal tágas folyosóra emlékeztető alakot vesz fel. Nagyobb esésű szakaszain a völgytalpon megtalálhatók a fentebb említett jórészt periglaciális eredetű bazalt- és homokkőblokkok. Megfigyelhető, hogy a Medves pereme felé közeledve a bazaltblokkok száma és különösen mérete egyre jobban növekszik, míg a homokkövek mérete és eloszlása viszonylag egyenletes. A kis esésű szakaszokon a völgyet gyakran tölti ki nagy vastagságú laza, friss üledék, ez nemritkán a vízfolyás homokkőfalat alámosó munkájának következménye, amely egy idő után a völgyfal leomlásához vezet. Ilyenkor a leszakadt homokkőtömeg fokozatosan felaprózódva a völgy egy rövidebb szakaszán felhalmozódik és az átlagos völgytalpnál szélesebb, terasz jellegű síkot képez, amelynek felszínébe hevesebb esőzést követően vagy hosszabb csapadékos időszak során a vízfolyás újra bevágódik, így az omladék anyaga fokozatosan kitakarítódik.
A völgy hosszmetszetét vizsgálva szembetűnők a vastagabb és vékonyabb homokkőpadok, valamint a keményebb, az eróziónak relatíve jobban ellenálló homokkőpadok mentén kialakult lépcsők.
Az évek folyamán több lépcső időnként eltűnt, máskor pedig új lépcsők alakultak ki, ezek részben az említett omlásoknak, főként azonban a bedőlt fáknak és a behordódott uszadéknak köszönhetők, utóbbiak ugyanis üledékfogóként viselkednek és egy idő után szabályos "völgyzárógáttá" alakulnak, amelyek mögött a lelassuló vízből leülepszik a szállított homok, s gyakorlatilag a lépcső szintjéig, akár több méteres vastagságban is feltölti a völgytalpat.
A fővölgybe hosszabb- rövidebb, eltérő szélességű völgytalppal rendelkező mellékvölgyek torkollanak. Egy ilyen összetorkollásnál, a rónafalui völgyfőtől kb. 300 m-re található a völgy legtekintélyesebb lépcsője, ahol a szintkülönbség mintegy 4 méter, ezen zúdul le a szurdok legnagyobb vízesése. Az ettől alig 50 méterre lévő következő nagy -2005- ben még 2,5 méteres - lépcső mentén ma az említett feltöltési folyamat következtében alig 15 centiméterre csökkent a szintkülönbség.
Mivel végig a keskeny patakmederben kell menni, abban időjárástól függően változhat a víz mennyisége, így ajánlott a zárt cipő viselése. Mi eddig még mindig megúsztuk száraz lábbal végigjárva!
Forrás:
REAL - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma