Az Aranyos mentén
A 4-állomásos multi végigvezet az Aranyos-pataknak az egykori Alsókak község területén lévő szakasza mellett, Belső-Somogy alföldi jellegű homokvidékének jellegzetes pangóvizes-homokbuckás táján. A teljes táv megközelítéssel együtt oda-vissza 10,6 kilométer, amely
részben körtúra jellegű. A ládát elsősorban az erdőművelést nem számítva érintetlen természet kedvelőinek ajánljuk. Az erdőlátogatási korlátozásokat tekintve
ez a térkép hasznos lehet.
Jelszóképzés
A multi állomásain elhelyezett ládákban lévő jelszórészletek egybeírva, a javasolt bejárási sorrendben.
1. N 46° 26,109' E 17° 31,597' (mikroláda soktörzsű bokorfa ölében)
2. N 46° 26,530' E 17° 31,572' (hagyományos láda logfüzettel a hídfőnél)
Keleti hídfő alatt3. N 46° 26,856' E 17° 31,426' (sárga "leltárcédula" mesterséges tereptárgyon)
Bújj alá!4. N 46° 26,860' E 17° 31,520' (mikroláda borostyán törzs mögötti zugban)
A ládába TravelBug helyezhető.
Megközelítés
Újvárfalva főutcájáról
N 46° 26,283' E 17° 34,316' 150 m [GCARME+Ajánlott parkoló] indulunk a Rockenbauer-túra K- jelzésen
(DDK), amely itt
N 46° 26,195' E 17° 33,127' 155 m [GCARME+1. útpont] hagyja el a nyugatra tartó útvonalunkat. Homokos szekérúton közelíthetjük meg az egykori Alsókak területét. Ahol ez a főbb dűlőút északra kanyarodik, ott letérünk róla
N 46° 26,093' E 17° 31,810' 155 m [GCARME+2. útpont] , és balra nagy ívben déli irányba vezető útra térünk. A
N 46° 26,016' E 17° 31,784' 145 m [GCARME+3. útpont] pontnál leágazunk, és a patakig haladunk a végén ösvénnyé váló szekérúton.
Ezután az Aranyos-patak mentén északra haladunk eleinte széles vadászösvényen, majd vadcsapásokon.
Az Aranyos-patak vidéke
A Belső-somogyi táj
A területen millió évekkel ezelőtt hullámzó Pannon-tó medencéjét több száz méternyi vastagságban lerakódó agyagos-homokos üledék töltötte ki, majd az így keletkezett síkság a földkéreg mozgásai során kissé megemelkedett. A felületet az errefelé kanyargó ős-folyók áradásai durva szemcséjű homokkal fedték be, helyenként 10...20 méter vastagságban. A terméketlen, gyér növényzetű homokon az uralkodó északias járású szél hosszúkás, lapos buckákat halmozott fel és sekély hosszanti völgyeket munkált ki. A helyenként elvékonyodó homokréteg alatt vízzáró agyag található, ezért a mélyebb helyeken a víz meggyűlik. A völgyekben kanyargó patakokat pangó vizes tocsogók, égeresek és mocsaras rétek kísérik.
A rossz vízgazdálkodású homoktalaj következtében a sík részektől alig kiemelkedő buckák hátán már félsivatagi növényzet és futóhomokos foltok is jelentkeznek.
Az Aranyos-patak Alsókak térségében
A közelben eredő Aranyos-patak a környékbeli többi vízfolyáshoz hasonlóan észak felé tart. A homokos talajnak köszönhetően vize meglepően tiszta, nevét a sekélyebb szakaszokon a meder aljáról sárgán kicsillanó homokról kaphatta. Ugyan széles körben elterjedtek az utólagos névmagyarázó legendák, hogy a patak egykor aranyrögöket sodort volna magával...
Ahogy észak felé haladunk a partján, folyása lassul, vize egyre mélyebb. Ez a mintegy 2 kilométerrel északabbra létesített Löncsöni-tó zárógátjának visszaduzzasztó hatása miatt van.
(A duzzasztott tóból továbbfolyó patakkal találkozunk, amikor a
[GCKEPE] ládát keressük. Még északabbra a Koroknai-vízfolyással egyesülve veszik el a vize a Berekben vagy jut tovább a Balatonba.)
A ládasorozat keresése
1.
Vaditató
N 46° 26,109' E 17° 31,597' 145 m [GCARME-1]
Újvárfalva-Vrácsik falurész felől érkezve a vidék sok arcát ismerjük meg. Utunk mentén a legújabb erdőirtások nyomán feltárul a homokbuckák eddig rejtve maradt formakincse. Később hol ültetett akácosok és fenyvesek mellett, hol tölgyes erdőkben haladunk, majd a patak völgyében egyre inkább a vizenyős helyeket kedvelő égerek vesznek körül. Az első állomás közelében jellegzetes pontot találunk: a patakra inni járó állatok taposásukkal kis öblöt és lejárót képeztek a vízhez.
2.
Malomárok
Az első állomástól észak felé indulva a karbantartott vadászösvényen a hajdani Alsókak község helyén átkelünk a patakból kiágazó malomárkon:
N 46° 26,260' E 17° 31,549' 145 m [GCARME+4. útpont]. Innentől kezdve a patak és a malomcsatorna között haladunk északnak.
Alsókak
A török pusztítás után a Nagybajom környéki puszták közül Kak népesedett újra legkorábban. A Kak név változatai három egykori elkülönült települést jelöltek az Aranyos-patak völgyében mintegy 7 km hosszon, Alsó- és Felsőkak már a 18. század során elkülönült egymástól.
A 19. század elején még Alsókak a környék természetes központja a patak két partján. A kevés sovány szántót kísérő nagy kiterjedésű mocsarak és rétek főleg a legeltető állattartásnak kedveztek, az erdőkben makkoltató sertéstartás folyt. Az Aranyos-patak vizéből duzzasztott malomtavakra több malom is települt. Ezen a vidéken a patakvölgyek nagyon laposak, ezért nemcsak duzzasztógátakra van szükség, hanem a tavakat két oldalról is gátakkal kell körülvenni, a vízszint a duzzasztógát közelében magasabb a környező laposoknál. Ez hozzájárulhat a lapos részek mocsarasodásához. Alsókak romlását a 19. században a környék vízrendezése indította el, ami elapasztotta a vizet a malmok alól, a molnárok tönkrementek. A nagybajomi földbirtokos Sárközy család a szántóföldek térhódítása érdekében a lakókat kiszorította, a falu 43 portájából 30 települt át északabbra. Így Kakpuszta és a korábban jóformán csak pár csárdából álló Felsőkak indult fejlődésnek. Ezek a 20. század 50-es éveire érték el virágkorukat. A 20. század utolsó harmadában a TSZ-esítés, a szilárd utak és villany hiánya miatt Felsőkak és Kakpuszta is elnéptelenedett. Felsőkakból mára néhány rom, Kakpusztából egy-két tanyai gazdaság és két kőfeszület maradt, templomát is elbontották. Alsókak ezeket megelőzve elvesztette lakóit, vályogházai maradványok nélkül eltűntek. A patak keleti oldalán a magasabb térszínen még érzékelhető az összeomlott házak és beomlott pincék miatti talajegyenetlenség, de a pataktól nyugatra a szántóföldi művelés még ezeket a nyomokat is eltüntette. A falu egykori középponti részét nagyjából a malomcsatorna kiágazási helye jelöli. A környék elnéptelenedett településeiről részletesen olvashatni a DDNP e-tanösvény vezetőfüzetéből és a [GCFKAK] láda lapján.
A
patak és a malomcsatorna között folytatva az utat megfigyelhető, hogy a gyorsvizű malomcsatorna maga is több szakaszból tevődik össze, ez utal arra, hogy régebben több malom is zakatolt a faluban. Útközben néhány helyen nagyon szép kilátáshoz vezető átkelőt találhatunk a patakon.
Az egyik ilyen átkelőnél
N 46° 26,365' E 17° 31,508' 140 m [GCARME+5. útpont]a széles vadászösvény végetér, és innentől a ritkás erdőben vadcsapásokon haladhatunk.
A második láda közelében át kell kelni a
malomcsatorna hídján.
N 46° 26,530' E 17° 31,572' 145 m [GCARME-2]
3.
Földönkívüliek leszállóhelye
A 2. állomás után tocsogók és égerlápok mellett haladunk vadcsapásokon, míg egy kis homokdombhoz érünk.
N 46° 26,808' E 17° 31,482' 155 m [GCARME+Homokmező]A mocsaras rét közvetlen szomszédságában a pár méternyi szintkülönbség szinte hihetetlenül eltérő élőhelyet mutat: félsivatagi részlet tárul elénk.
N 46° 26,856' E 17° 31,426' 150 m [GCARME-3]
4.
Nagy tölgyfa
A kis sivatagtól átvágunk az erdősávon a pár méternyire futó erdei útra. Az utat keletről vizenyős, zsombékos lapály kíséri.
N 46° 26,860' E 17° 31,520' 147 m [GCARME-4]
Visszaút
A 4. állomás után a főbb erdei úton (valaha ez volt a DDK) haladunk déli irányba, ahol elérjük az Újvárfalvára vezető út már bejárt kelet-nyugati irányú szakaszát.
Felhívás: A bejárt terület nagyobb része a
Boronka-melléki tájvédelmi körzethez tartozik, ezért kérünk, hogy a környezet háborítatlanságára fokozottan ügyelj.
