WAP A színpad melletti - oda nem illő - betonlapok között leled meg a 11X11x4 cm-es dobozkát; hátulról közelíts...

---

A ládába TravelBug még nem helyezhető.

---

Megközelítése Ipolyvisk és Százd között félúton kezdődő mezőgazdasági úton  N 48° 4,402' E 18° 49,887' 144 m [GCIsk+parkoló] kell elindulni. Az út nem tökéletes, de nem is személyautóknak szánták; kérlek parkolj itt, hacsak nem traktorral ládázol...Miután leküzdötted a dombocskát fordulj jobbra  N 48° 5,101' E 18° 49,911' 194 m [GCIsk+1kereszteződés], majd szintben haladva ismét kereszteződéshez érkezel  N 48° 5,286' E 18° 50,393' 209 m [GCIsk+2kereszteződés].

---

Az Ipoly mentén megannyi olyan forrás, kegytemplom, kápolna van, melyet a nép évszázadok óta tiszteletben tart; ahová rendszeresen eljárnak az ájtatos hívek. A legtöbb csodatevő kutacska, az e mellé épült szent építmény a Szűzanya nevéhez fűződik. Ezek egyike az ipolyviski kápolna és a Szent Kút.
Az ipolyviski csodatevő forrás, illetve az itteni búcsújárás eredete is, Mária-jelenésre vezethető vissza. Egy nagy fa alatt ugyanis, ahol a csodatevő víz fakadt, a hiedelem szerint Szűz Mária szokott mosakodni és fésülködni. Ezért járt volna oda a nép. A kutat azonban hajdan egy gazdaember, akinek földterületén volt a forrás, fösvénysége folytán betemette. De mikor a fiának gyógyíthatatlan betegsége lett, kitisztította a kutacskát, megmosta vizében gyermeke gennyes sebeit. Közben a Hétfájdalmú Szűzanyához imádkozott, fia pedig meggyógyult. Hálából aztán a földet a viski egyházközségnek ajándékozta. A víz egyébként a szemfájásokra volt a leghatékonyabb. Valószínűleg eme forrás közelében épült 1829-ben a ma is meglévő kápolna. Mint Fábián János is írta, kezdetben csak nyáron, de miután egy asszony abba belemosta gyermeke pelenkáját, örökre kiszáradt a kútyika. A helyiek szerint az asszony az itt dolgozó szlovák aratók közül való volt. Később a forrás melletti nagy fát is ki akarták vágni, de nem lehetett, mert vér csurgott belöle. Visken azonban újra csoda történt: a dűlő oldala alatti mély árokban, nem messzire a kápolnától, új forrás fakadt. Ez ma is megvan, vize jó minőségű, s ugyanúgy gyógyerejűnek hiszik. A kutat rendben tartják, föléje egy védőtetőcskét építettek. A kápolna mögött kell elindulni hozzá; ha már itt vagyunk érdemes megtekinteni!  N 48° 5,202' E 18° 50,799' 183 m [GCIsk+kútyika]
A gyógyító forráshoz s a kápolnához a XIX. század elejétől hosszú évtizedeken át elzarándokoltak a hívek, a búcsúsok. Némi kihagyás (tiltás) után az 1980-es évek végén újra felújították a szép hagyományt s a kápolnát is. Ebben nagy érdeme volt az akkori plébánosnak, Orosch Jánosnak, a Nagyszombati Egyházmegye mai segédpüspökének.
Azelőtt böjtben minden szombaton elmentek a kúthoz imádkozni. Ezenkívül Mária-ünnepekkor jártak oda. A kápolnai búcsút szeptember harmadik vasárnapján tartották, a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére.
A táj romantikus, igaz, nem egyszerű dolog ide eljutni. A kápolnáról azt írják a honlapokon, hogy az 1829-ben épült késő barokk stílusban, s mellette a Szentkút nevű forrás tör fel. A kápolna valóban áll az adott helyen, hisz néhány évtizede felújították, ám a mai forrás nem az épület mellett található, hanem, mint már említettük, attól északra, egy mély árokban.
Az építmény észak-déli tájolású. A hajó déli oldalán karcsú háromszintes harangtorony áll. Bejárati ajtaja kőkeretes, enyhén félköríves végződésű. A második szinten, az ajtó felett félköríves ablaknyílás látható. A legfelső szinten három csúcsíves végződésű ablak van, ezek kelet, nyugat és dél felé néznek. A tornyot hegyes bádogsisak fedi, tetején kereszttel. A téglalap alakú hajónak két kis félköríves ablaka van, ezek kelet és nyugati tájolásúak. Ennek északi felében áll a kápolna oltára. Az oltárasztalon oszlopdíszes
szoborszekrény látható, benne a Hétfájdalmú Szűzanya szobrával, felette egy kis feszülettel.
A kápolna előtt egy szabadtéri misére alkalmas teret alakítottak ki. A régi kereszt helyén ma egy újabb található. Ez műkőből készült.
A kegyhely kútját egy ácsolt deszkából készült, nyeregtetővel védett kerettel látták el, s a forrás vize ma már egy betoncsőkeretbe van vezetve. Az a fakereszt azonban, melynek egy fém korpusza is volt, ma már nincs meg a forrás mellett.
A kápolnai búcsút minden év szeptember harmadik vasárnapján tartották/tartják; bár én úgy láttam, hogy bizony igen rég volt már amikor ember betette volna a lábát ide.
Forrás: Hála József