Újrarejtés: 2014.10.25 14:50
Az új ládát és telepítését
Petrukkio-nak köszönhetjük.
A rejtekhelyhez indulj a három kereszt felől és vigyázz, rá ne lépj, mármint a geoládára:-) A geoláda megkereséséhez elég, ha a GPS-t használod és megpróbálsz az "elrejtő fejével gondolkodni":-) A láda természetesen nem az árokban van.
Mónosbél után föltűnik a Bükk hegység előretolt bástyája a 786 méter magas Bél-kő mészkőorma. A diadémjától megfosztott, a robbantásoktól tépdesett csúcs sziklái szinte vakító fehérek. Bélapátfalva határában, a múlt emlékei várják a turistát, olyan élmény, amelyre érdemes időt szánni. Az apátsági templom épülete, s a monostor romjai letűnt századok üzenetét tolmácsolják. A festői völgyet nyaranta dús lombú erdők koszorúzzák. A fák között bújik meg az egykori ciszter-templom, s itt találhatók a szebb napokat is látott monostor maradványai is. Itt van Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma. Valaha aligha tévedt ide ember. Ez érthető is, hiszen távol esett a forgalmas utaktól, a gazdagon termő földektől, a kincsesnek címzett városoktól, a nagyúri fészkektől. Aki itt megtelepedett, az jól tudta, hogy csak két keze munkájával keresheti meg kenyerét, s verejtékével fizet minden falatért.
A bencés rendből sarjadt ciszterciták mégis idejöttek. Messze frankföldről a számukra idegen tájra. S ezek, a korukban polihisztornak számító szerzetesek - írtak, olvastak, szántottak, vetettek, építőmesterként is tevékenykedtek - ott folytatták, ahol Franciaországban abbahagyták. Idegen volt számukra a papi arisztokráciára annyira jellemző fényűzés és hivalkodás. Kerülték a tivornyát, a dőzsölést, a pompát, s a maguk módján igyekeztek mások számára is hasznossá tenni életüket. Tapasztalataikat, ismereteiket tovább adták azoknak is, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: az egri püspökség kisemmizett, adókkal sanyargatott parasztjainak.
Meghonosították a szőlőművelést, s a völgyben halastavat létesítettek. Nem dolgoztattak, maguk végeztek minden munkát. A gondok már az első években jelentkeztek: az ország és a nép létét fenyegető tatár hordák ide is felvágtattak, a megriadt építők valószínűleg elmenekülhettek, s csak IV. Béla visszatérése után folytathatták a munkát. Fortuna később sem kedvezett a cisztereknek. A monostort 1285 előtt barbár módon kirabolták és felégették az egymással viszálykodó főúri frakciók csapatai. A szerzetesek azonban nem adták fel, kitartottak, s rezignáltan tűrték az egymást váltó kegyurak szeszélyeit. Nemzedékeik évszázadokon át serénykedtek itt, Mohács után azonban már nem hallani róluk, a török veszélytől tartva valószínűleg szétszéledtek, elhagyták a Bélkő lábánál megbúvó menedéket. Tettük mégis nagy horderejű, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása.
Az egykori monostor romjait 1964-65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak maradványainak konzerválásáról, így aztán az érdeklődő - némi fantáziával - képet kaphat a teljes épületről, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremről, ahol valaha a felolvasásokat és a közös meditációkat tartották az unalmat nem ismerő, a folytonos tevékenységben tartalmat találó papok. A belső udvaron levő kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelőtt és a monda szerint fiatalít!
Kellemes piknikezést, múltidézést, tartós fiatalodást és sikeres geoláda-vadászatot kívánunk,
Anikó és Miki