Nem kicsit dolgoztatott meg a rejtés, de szerencsém volt, végülis besárgult. Vékény, Fő utca végén parkoltam, ahol az egyszeri kessereknek fordulóhely is ki lett alakítva. Az ösvényen haladtam, út közben megcsodáltam Istennek ezt az apró csodáját. Egészen addig sétáltam, amíg egy kidőlt fa nem állta az utamat. Telefonnézés, amely szerint a láda a közelben van, de néhány méterrel előttem. A meredeken felfelé mászva, helyenként térden csúszva, araszolva kerültem meg a fát, amikor frissült a telefon, s mutatta, hogy mégis csak a másik oldalon van a dobozka.
Nem akartam újra ezt a tornamutatványt előadni, átmentem a meder másik oldalára, s innen vettem észre a jellegzetesen nőtt fát, gyökérzetének magasságában pedig az álcázó köveket. Ezt semmilyen vízmosás nem rakja így egymásra. Már csak valahogy le kellett másznom a mederbe.
Visszaküzdöttem magam az akadályt jelentő fa Vékény felőli oldalára, ezúttal a lombkoronán keresztül. Közben megismerkedtem néhány pókkal, madárkával és egyéb csúszómászóval. Nagyjából 30-40 métert kellett visszafelé sétálnom, ahol találtam egy alkalmas részt arra, hogy a meder aljára másszak, onnan már nem volt nehéz megközelítenem a ládát.
Jó, kis próbatétel volt, köszönöm a rejtést, örülök, hogy ezt is megszereztem.