WAP
A láda az eredeti rejtés által kivágott fa odvában!
A láda a védett állatok zavarása elkerülése végett a Dzsungelgyümölcsös azon részén található, ahol a dzsungel a meghatározó és sűrvebben járnak emberek. Ha a gyümölcsösöket is szeretnél megnézni haladj tovább a töltésen és körbe sétálhatod az egész területet!
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Parkolás
A megadott ponton érdemes az autót hagyni az út szélén
N 48° 3,529' E 22° 30,390' 105 m [GCKDTT+parkoló]
Kisar
A falu a Tisza bal partján fekszik, a 491. számú főút szeli ketté. A folyó a szatmári térség határvonala, a rajta átívelő híd köti össze Szatmárt és Bereget. A települést védő töltés és a Tisza bal partja között puhafaliget terül el.
A főváros felől autóval az M3 autópálya Jármi lehajtójáig kell eljutnod, majd a 49 és 491-es főúton tovább menned Fehérgyarmatig. A város centrumánál É-i irányba fordulva kb. 8km megtétele után a következő településként érjük el Kisart.
A Dzsungelgyümölcsös
A Tisza árterében, Kisar határában található Európa máig fennmaradt egyik legnagyobb, körülbelül 16 hektár területű ártéri dzsungelgyümölcsöse, amely természetvédelmi terület, de szabadon látogatható.
Kisarban valóban ősi, eredeti formájában megőrzött ártéri vegyes gyümölcsösökkel találkozhatunk, ahogy a helyiek nevezik, dzsungel-gyümölcsösökkel, amelyek vezető, kimagasló gyümölcsfája a diófa. Nemcsak méretben a legnagyobb, számban is a diófa a legtöbb.
Természetes, "vad" körülmények között, vegyesen, vagyis összevissza telepített, jórészt természetes úton újult diósok, máshol nem látható méretre megnőtt almafák, hatalmas szilvafák adják a dzsungel-gyümölcsös zömét. De van benne meggyfa, körtefa és egyéb gyümölcsfa is.
A dzsungelgyümölcsös rengeteg apró területre osztva szerepel a telekkönyvben, a kívülálló számára áttekinthetetlen összevisszaságban. Minden tulajdonos máshogy műveli, többségében alig-alig, vagyis évi egy vagy két kaszálással, de nagyon sok műveletlen, áthatolhatatlan parcella is van.
A dzsungel-gyümölcsös valóban a dió hazai legjelentősebb génbankjának számít, fiatalabb-idősebb fáinak túlnyomó többsége magonc, igen kevés a pótlásként tudatosan betelepített fajtadió. Szemmel láthatóan minden diófa külön egyéniség itt, megjelenésben, egészségességben és termésmennyiségben a legnagyobb különbségeket mutatják. A 60-80 éves fák némelyike ma is alkalmas lenne szelekciós alapanyagnak, olyan egészséges, bőtermő, szép diót termő.
Története
A környék (Szamos- és Tiszahát) ártéri gyümölcsöseit - a fennmaradt hagyományok szerint - még a honfoglalás idején ültették elődeink, más vélemény szerint viszont nem emberi tevékenység hozta létre őket, hanem a víz vagy madár hordta magok gyökereztek le az ártéren, idővel erdőt alkotva, majd a fák gyökérsarjairól, elhullott magvak és gyümölcsök által állandóan pótlódott, megújult. A magról kelt, ártereken, töltések mentén és kubikgödrökben sűrű bozótot alkotó gyümölcsbokrokat legtöbbször csak megritkították, hogy egyenes fákká növekedjenek, mert bokorként különben nem hoznának termést. Az új hajtásokat pedig csak oltani kellett, hogy nemes gyümölcsöt hozzanak. E gyümölcsfák kezelése az oltáson, átültetésen kívül esetleg a sűrű lombozat ritkításából és az elszáradt vagy viharban megsérült ágak eltávolításából állt.
Már a 15-16. századból maradtak feljegyzések az itteni kertekben lévő aszalókemencékről, lekvárfőző katlanokról, a 18. századtól e vidéken már pálinkafőző kazánokról is hírt adtak a fennmaradt leírások.
A szilván kívül az itteni ártéri gyümölcsösökben alma és körtefélék, meggy is termett. Az almafélék közül a bőralmát elvermelték télire is, mert úgy jobb árat kaptak érte.
Ezek a gyümölcsfák ősi fajok utódai, legnagyobb értékük, hogy kártevők nem sokat árthatnak nekik, nem nagyon van szükségük permetezésre, locsolásra, kapálásra, és a nemesített fajoknál jobban bírják a tavaszi fagyokat, és gyümölcsük is jobban eláll.
Ősi gyümölcsfajták nevei
Almafajták
Batul, Borízű alma, Bőralma, Fűzalma vagy Orbai nagy, Jánycsöcsű, Kenézi piros, Mohos alma, Nemes Sóvári, Nyári búzás, Nyári fehér édes, Piros cigányalma, Pogácsa alma, Sárgaédes, Sárga kormos, Szikkesalma, Tehen alma, Török Bálint, Zöld kormos, Darázsédes.
Körtefajták
Árpával érő, Búzával érő, Eperrel érő, Citromkörte, Kálmán körte, Méz körte, Kozma körte, Pirosbélű, Rúddal érő, Vilmoscsászár, Zabbal érő körte.
Meggyfajták
Cigánymeggy, Hályogmeggy, Vörös meggy (a Tisza árterében)
Szilvafajták
Luby Margit (1939) a Felső-Tisza és a Szamos alsó torkolata fölötti vidékét a szilva hazájának nevezte.
Ezen a vidéken négy szilvafaj is élt vadon ember emlékezet óta:
A kökényszilva, vagy kékszilva (macskatökű), a penyigei, vagy nemtudom szilva, a boldogasszonyszilva, és a lotyószilva, vagy "fosószilva".
Diófajták
A diófajták közül honos:
Fás dió, Milotai, Papírhéjú, Tökös dió, Tiszacsécsei dió.
A Tiszahát diótermesztéséről az első írásos adat a 16. századból maradt fenn; mely szerint a "Tiszahátról tutajon a tokaji piacra szállított 8 köböl diót Krakkóba".
Som
Valamikor ebből is 10-14 fajtát tartottak számon, a Túr mellékén, Túristvándi környékén például 2 fajtáját ismerték: az egyik kisebb és savanyúbb szemű volt, a másik nagy szemű, kevésbé savanyú som volt, melyből a helyiek levest, lekvárt főztek.
Történelmi adatok
A környék ártéri gyümölcsöseiről már a középkor óta vannak írásos adatok:
1573-ból fennmaradt levelében például I. Miksa Verancsics Antal érseket kérte meg, hogy saját kertje számára szerezzen oltványt a híres magyar gyümölcsfajtákból.
Az 1800-as években Luby Margit Szatmár megyéről szóló néprajzi írásaiban is említést tett a Tisza ártereinek dzsungelgyümölcsöseiről. Akkoriban még 8-10 almafajtát, 4-4 féle dió-, körte- és szilvafajta volt ismert a környéken.
Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején Borovszky Samu írta, hogy a tiszaháti és szamosháti almák már a régi időkben híresek voltak, és tutajon szállították le a Tiszán a magyar Alföldre.
A második világháború előtt Kisar község határában egy fennmaradt jegyzői feljegyzés szerint 36.000 termő gyümölcsfát számoltak össze.
A kisari ártéri gyümölcsös mára már védett, és egyben génbank is.
A kisari ártér is felmérésre került 2004-ben a Vásárhelyi-terv kapcsán, és a tanulmány az ártéri területről ezt állapítja meg: "Nagy része szántó és intenzív gyümölcsös, csak néhány helyen találunk extenzív dió- és szilvaültetvényeket..." Vagyis elhanyagolt diófákat.
Tiszavirágzás
Aratás elején, úgy Péter Pál körül, minden évben tart a kérészek rajzása. E természeti látványosságot a kisariak Tiszavirágzásnak hívják. A repülő kérészek mint megbolydult méhkas szállnak sűrűn, embermagasságig a víz felett. A repülés iránya megegyezik a folyó irányával. A kérész 2-3 évig lárva alakban az iszapban fejlődik ki és mikor kikel, akkor repdes a víz felett, és ez tulajdonképpen a nászrepülés. Csak 1-2 óráig élnek, míg a levegőben megtermékenyülnek és utána erőtlenül a víz felszínére hullnak, terített asztalt kínálva a halaknak. Repülés közben egy picit megpihenni a legközelebbi tárgyakra is rászállnak - gally, falevél - de még az emberre is. A látvány óriási és megható. Végül összekapaszkodva a vízen kört alkotva egy virágsziromhoz hasonlít. Innen a "Tiszavirágzás". A lenyugvó nap színe, a parti növények sokszínű zöldje, a csillogó szőke Tisza víztűkre felett a világossárga pillangó, tényleg egy virágzó kert színpompájához hasonlítható.
Szürkemarha szobor
Fehérgyarmat felől érkezve a műút kisari leágazásánál, a kanyar jobb oldalán kialakított parkban található a 2000-ben felállított Vándor-szobor. A falu 1948-1958-ig élt legszebb szürkemarha tenyészbikáját ábrázolja. A régi beregszászi, munkácsi, szatmári vásárok nem múlhattak el kisari szarvasmarhák és lovak nélkül. Vándor 1953-ban az Országos Mezőgazdasági Kiállításon nagydíjat nyert.
N 48° 3,263' E 22° 30,936' 123 m [GCKDTT+Vándor-szobor]
Tisza Híd
A híd köti össze a megye Szatmári részét a Bereggel, várhatóan 2016-ban újjáépül.
N 48° 3,614' E 22° 30,942' 123 m [GCKDTT+Tisza Híd]
Forrás:
itt
LÁDATÖRTÉNET:
2015.06.01: Megjelenés
2016.03.12: Ellenőrizve, minden OK
2016.10.08: Ellenőrizve, minden OK
2021.08.18: Köszönöm a gyógyítást Marton Zolinak!
Jó keresgélést kívánunk mindenkinek! ricsivivi'
