Ez a kétállomásos multi emléket kíván állítani Kaposvár szülöttének, az 1956-os szabadságharc vértanújának. A találat igazolásához a két helyszínen talált jelszót kell az alábbi sorrendben egybeírni:
1. Nagy Imre szülőháza; a ládika mérete 10 cm * átm. 5 cm. (A pad alatti L-vason a belső és középső deszkát rögzítő csavarok közötti részen.): N 46° 21,431' E 17° 48,051'. Láaeltűnés esetén keresd a pótjelszót a rejtett segítség alapján!
Ládika a pad nyugati vége alatt, pótjelszó 3 cm * 5 cm-es üvegmatrica a fém szerkezeten boka magasságban a ládikáéval azonos koordinátákon, de a járda felől olvasható le.
2. Nagy Imre szobra
Gyakori muglikár miatt virtuális jelszót keress: 3*5 cm-es üvegmatrica: N 46° 21,455' E 17° 47,556'
A kis kőkerítés végfalán, perem alatt
Mindkét állomásnál óvatosság szükséges a mugliforgalom miatt.

---

A ládába TravelBug elhelyezését egyelőre nem javaslom gyakori muglikártétel miatt.

---

Kaposvár legismertebb szülöttje Nagy Imre. Voltak idők, amikor hírhedtnek számított, vagy nevét és emlékét mély hallgatás vette körül, és voltak-vannak (és talán lesznek is) idők, amikor súlyosan ellentmondásos életútja mellett is tisztelet övezte-övezi. Hazánk viharos történelmében talán nem példa nélküli az ilyen szélsőséges vargabetűkkel alakuló sors. Ennek megítélése itt nem feladatunk.

Nagy Imre élete
A váratlan fordulatokban gazdag életpálya végigkísérése terjedelmileg itt nem lehetséges, de néhány kiragadott részlet felvillanthat lényeges dolgokat egy nagy formátumú államférfi sorsának alakulásáról.

"A boldog békeidők"
Nagy Imre kaposvári kötődéseinek emléke főleg gyermek- és tanuló korához rendelhetők.
Szülei (Nagy József és Szabó Rozália) szegény zsellér sorból indultak, mígnem apja a vármegyénél tisztiszolgai állásba jutott. Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposváron, a főutca alvégén szerénykedő kis ház  N 46° 21,431' E 17° 48,051' 152 m [GCNAIM-1] udvarra néző lakásában. Származását becsülettel élte meg, politikai pályafutása során szinte az egyetlen kommunista vezető volt, aki a föld népének gondjai iránt, ha tehette, megértőnek mutatkozott. De ne vágjunk a dolgok elébe.
A 4 éves elemi iskola első évében a főtéri iskolába járt,  N 46° 21,408' E 17° 47,361' 142 m [GCNAIM+1.Iskola], majd a mai Kodály iskolában folytatta  N 46° 21,401' E 17° 47,828' 152 m [GCNAIM+2.Iskola].
A keménykötésű legényke ennek udvarán szerezte első harci tapasztalatait a bandaháborúk során: mint a főutcaiak oszlopos tagjának, itt dobták be kővel a fejét.
Ő maga így emlékszik vissza szép éveire [1]:
"Gyermekkoromat a magamfajta szegény emberek körében éltem. Kaposban laktunk* a Fő utcán, a külső részén... Első elemibe messzire a belvárosba... ahol Fikli néni tanított. Később közelebb, az Anna utcai iskolába jártam... Nyáron a Kapos folyóba jártunk fürdeni. Télen a befagyott Malom-árkon korcsolyáztunk. Hányszor beszakadtunk, és csurom vizesen surrantunk haza melegedni és száradni... Később... a Markó-féle házba** mentünk lakni, ugyancsak a Fő utcán... A Baross utcai elemibe jártam, a faiskola mellett kellett elmenni, ami régebben temető volt. Az úton még tehéncsordák jártak, s mi bizony féltünk közéjük keveredni az úton."
1912-ig kijárta a gimnázium alsó négy osztályát a mai Táncsics gimnáziumban  N 46° 21,555' E 17° 47,633' 155 m [GCNAIM+Gimnázium], majd lakatosinasnak állt.

Édesanyja unszolására 1914-ben beiratkozott a kereskedelmi iskolába, de a történelem alakulása az ő sorsát is meghatározta: 1915-ben katonai behívót kapott.

Fegyverben
A galíciai fronton géppuskásként harcolt, mígnem 1916 nyarán orosz hadifogságba esett. A szibériai fogságból 1918-ban szabadult olyan módon, hogy beállt vöröskatonának. Önéletírásai szűkszavúak ebből az időből, tekintélyének üstökösszerű felívelése alapján mindenesetre annyi feltételezhető, hogy komoly érdemeket kellett szereznie a fehérek elleni harcban vagy más téren.

Újra Kaposváron
Nagy Imre rövid csekista (a CSEKA az ottani rettegett belbiztonsági szervezet volt) kiképzés után 1921-ben tért haza Kaposvárra. Itt folytatta tevékenységét országos jelentőségű baloldali szervezetekben. Ennek során többször komoly konfliktusokba került a keményvonalasokkal, akik szociáldemokrata, mi több, jobboldali elhajlással is megvádolták.

Vlagyimir Joszifovics
Nagy Imre 1929-től 1944 végéig a nagy létszámú magyar moszkovita közösség tagjaként a Szovjetunióban élt. Nyakas kálvinista természetét itt sem tagadta meg, és jobbító szándékú véleménye gyakran eltért a fő irányvonaltól, ezzel veszélyes helyzetekbe is került a moszkovita különítmény hatalmi belharcai miatt a 30-as évek kíméletlen "belső tisztogatásainak" veszélyes időszakában. Nagy Imrét azonban nagyon tekintélyes szovjet vezetők támogatták. Berija nézete az volt, hogy a jellegzetesen megbízható falusi gazda megjelenésű és észjárású Nagy Imre rokonszenves lesz a nép számára a mozgalom magyarországi térhódítása során - mert hiszen a moszkovita különítménynek ez volt a távlati küldetése.

Újra itthon
A moszkovita különítmény életben maradt tagjaként (becslések szerint a SzKP mintegy másfélezer magyar származású tagja közül legalább 1250 a politikai konspirációk áldozatává vált) a szovjet hadsereggel tért vissza hazájába. Rövid ideig belügyminiszterré, földművelési, majd élelmezésügyi, később beszolgáltatási miniszterré nevezték ki. Közben minden képzettség és szakmai előélet nélkül, pusztán arra alapozva, hogy Moszkvában a földkérdéssel foglalkozott, egyetemi tanári katedrát kapott.
Mindeközben Damoklész kardja is a feje fölött függött. Érzelmileg kötődve a föld népéhez, többször különvéleménye és vitája volt a parasztság terheinek növelése és az erőszakos TSz-szervezések miatt. Rákosi ezért először őt szemelte ki az osztályharc fokozása szellemében egy nagyszabású koncepciós kirakatper célpontjának, amellyel egyúttal egyik lehetséges riválisát is megsemmisítette volna.
Nagy Imre akkori erős moszkvai támogatottsága miatt Rákosi végül is Rajkot választotta áldozatnak. Nagy Imre így nem került a vallató pribékek karmai közé, és egy időre a bakót is elkerülte.
Mindenesetre Nagy Imre csillaga hol elhalványult, hol felívelt annak megfelelően, hogy Moszkvában a szovjet hatalmi belharcok során az Ő, vagy Rákosi támogatói kerekedtek felül.

Élelmezésügyi és beszolgáltatási miniszter korszaka
Ezek a tisztségek mindent jelenthettek volna, csak népszerűségének emelkedését nem. A háborúban kivérzett ország hadisarc kötelezettsége miatt megnőtt az élelmiszerek kivitele, ilyen módon a fogyasztás csökkentése vált szükségessé. A hadigazdálkodás során bevezetett jegyrendszert ezért nem szüntették meg. Mai szemmel nézve alig hihető az élelmiszer vásárlásra jogosító jegyek szűkös fejadagja. Egy ember napi ellátmányát az alábbiak szerint korlátozták [2]: Kenyér 25 dkg, hús 2 dkg, zsír 1 dkg, cukor 4,6 dkg. Mindemellett az 50-es évek elején a 6-800 Ft-os keresetből még ezt is nehéz volt megvenni, mert a legendás 3 Ft-os kenyérár mellett például a liszt kg-ja 7,20-ba került, a zsír kg-ja 36 Ft volt, a cukoré 16.
Nagy Imréhez köthető a földosztás megtervezése és részben kivitelezése. Ám a parasztság alig látott neki a földek megművelésének, a fáradságos munka eredményét máris a beszolgáltatási kötelezettség tette semmivé. A beszolgáltatás eredetileg földadónak indult, amelyet terményben kellett leróni. Hamarosan ez kiegészült azzal, hogy meghatározott mennyiségeket piaci ár alatt, névleges áron az állami felvásárlásba kellett beszolgáltatni. Az 52\53-as évek során a feltételek egyre szigorodtak, a mennyiségek elviselhetetlenül nőttek, és hamarosan törvénybe foglalták, hogy a korábban elsőbbséget élvező saját (fejadag) és vetőmag szükséglet helyett a beszolgáltatási kötelezettség az elsődleges. Ez volt a hírhedt padláslesöprések korszaka, amikor gazdák százezreit vonták kíméletlen eljárás alá terményeltitkolás, feketevágás, készletfelhalmozás és hasonlók miatt.
Nagy Imre először 1953-ban lett miniszterelnök. Hatalmát a nép megpróbáltatásainak enyhítésére használta, megszűntek az internálótáborok, és a kommunista hatalmi belharcok veszteseinek rehabilitációja is megtörtént - Kádár is ekkor szabadult rabságából. Csökkentették a beszolgáltatási kötelezettségeket és eltörölték hátralékokat, a városi lakosság számára pedig az árak csökkentése jelentett könnyebbséget. Ekkor csökkent például a liszt ára 7,20-ról 4,60-ra, a cukor ára 16-ról 10,60-ra.
A jóindulatú magyar nép nem a korábbi megpróbáltatásokat tulajdonította Nagy Imrének, hanem a könnyítéseket, ezért rendkívüli népszerűségre tett szert, és mondhatni közszeretetnek örvendett. Lehet, hogy az egyszerű embereknek ez a beléhelyezett bizalma, az annak való megfelelés szándéka terelte sorsát a későbbi, számára végzetes útra. A komor végkifejlet előre vetette árnyékát 1955-ben, amikor a Nagy Imre népszerűségére féltékeny, ideiglenesen megerősödött sztálinista vonal minden tisztségétől, még a párttagságától is megfosztotta.

1956
Október 24-én választották miniszterelnökké. Hithű kommunistaként kezdetben csak a rendszer hibáit akarta kijavítani, de az események magukkal sodorták. A szovjet intervenció és fegyveres harcok kirobbanása során már a felkelők oldalán állt.
A fegyveres ellenállás összeomlása után a jugoszláv nagykövetségen kért menedéket, és a kihirdetett amnesztiában bízva november 22-én hagyta el az épületet. Abban az órában elfogták, és Romániába, Snagovba internálták. Itt tartózkodott házi őrizetben, amíg sorsa felől Moszkvában elvben meghozták az ítéletet. Ekkor hazaszállították, és titkos bírósági eljárás során ítélték el.
Nagy Imre a bűnösségét soha el nem ismerte, nem volt hajlandó együttműködni a hatóságokkal. Emberi tartására jellemző, hogy nem fogadta el a felkínált lehetőséget, hogy hűségnyilatkozat tételével mentse helyzetét.
1958. június 25-én, az ítélet kihirdetésekor ezekkel a szavakkal üzent a jövőnek [3]:
"Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek."

Utóélete
A méltatlan körülmények között elföldelt Nagy Imre rehabilitálása és újratemetése volt a kezdete azoknak a nagyszabású eseményeknek, amelyek 1989-ben alapjaiban változtatták meg Hazánk sorsát.
Nagy Imre neve mára összeforrt a függetlenség és szabadság eszméjével, és jóllehet egész életútja ma is megosztja a közvéleményt, de elfoglalta helyét a sorsfordító változásokat elindító államférfiak között. Szülővárosa a róla elnevezett téren állított szoborral tiszteleg emléke előtt  N 46° 21,455' E 17° 47,556' 150 m [GCNAIM-2].

Háttér-adatok
[1] Kaposvár 300, Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata kiadása 2013 p. 27 és p. 41
*A szülőház utcafrontján a Schwartz-féle vegyeskereskedés működött, innen a ház jellegzetes megjelenése.
**A mai nyomda helyén (Fő u. 101) állt egykor a Cigli-iskola, mellette a Markó-féle ház. A Cigli-iskola nevét onnan kapta, hogy a korábbi Cigli-kocsmából alakították át. A kisdiák útvonala a mai Hársfa utcán vezetett a város egykori falusias részén a Baross-utcáig.
[2] Kaposvár Városismereti kézikönyv, Dávid kiadó 2009 p. 214
[3] Wikipedia