Megye/ország: Pest
Elhelyezés időpontja: 2015.05.17 15:05
Megjelenés időpontja: 2015.05.19 20:41
Utolsó lényeges változás: 2015.05.19 20:41
Utolsó változás: 2021.01.06 14:39
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Blue Mali, Piroskaa1
Ládagazda: Blue Mali Nehézség / Terep: 2.0 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 4200 m
Megtalálások száma: 367 + 5 sikertelen + 8 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.7 megtalálás hetente
WAP
Hagyományos (5x10 cm-es kerek) geoláda a Salabasina-árok közepén, sziklafalban kb. 1 méter magasságban szikladarab mögött.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Figyelem!
A hely, és a geoláda nem veszélytelen helyen van, nem hiába a terep nehézség 4,5-es. Kérek mindenkit, hogy óvatosan, és csak saját felelősségére keresse fel a helyet. Nagyszülővel, kisgyerekkel kétszer is meggondolandó!
Ezzel a hagyományos geoládás rejtéssel szeretnélek elhívni a Visegrádi-hegység egyik gyöngyszemébe. Ez nem más, mint a Salabasina-árok, amely egy nem ismert és elég vadregényes útvonal, ezért is rejt sok izgalmas kalandot számotokra.
Salabasina-árok
Salabasina-árok a Visegrádi-hegységben, közel a Pilis határához fekszik. Pomáz és Pilisszentkereszt között található, Pomáz-Pankostető üdülőrészétől nem messze.
A szurdokszerű árok helyenként 2-3 méterre szűkül össze, járható szakasza 1.1 kilométer hosszú, ez kb. 1 óra alatt teljesíthető. A magas fal miatt (10-15 méter) az árokban szinte mindig hűvös van. Jellemző a sok bogár, rovar, helyenként még békával, siklóval is találkozhatsz. A sok kidőlt fa, szikla, kő miatt az árokban nehéz az előrejutás, emiatt kérlek óvatosan és kapkodás nélkül közlekedj kellő odafigyeléssel.
"A Salabasina nevének első fele (Sala) a bükki Szalajka-völgyhöz hasonlóan a szalajka, vagy más néven hamuzsírfőzés emlékét őrzi. A XVIII-XIX. században ezeken a helyeken az akkor még nagy kiterjedésű bükkösökben az üveghuták ellátására hamuzsírt főztek. A Salabasina helynév az első katonai felmérés idejében (az 1780-as években) kerülhetett a térképekre. Ebben az időben a nyomtatásban még nem terjedt el a kettős betűk használata. Így az "S" jelenthetett s-et, sz-et és zs-t is. A szöveg környezet határozta meg, hogyan kell ejteni. A későbbi térképeken aztán vagy átírták, vagy nem (a Szalajkát végül átírták, a Salabasinát nem). A bas az ó-török nyelvben fejet jelentett. Bulgáriában, a Balkán-hegységben, vagy Grúziában, a Kaukázusban a Karabas nevű hegy annyit jelent: Feketefej. A Salabasina azt jelenti, hogy hajdan a völgy fejében, vagyis a völgy felső végében hamuzsírt főztek."
Ajánlott útvonal
A megadott parkolóból, Lajos-forrástól indulj el a sárga turistaúton a Tölgyikrekig, innen a piros turistaúton haladj eddig a pontig N 47° 41,292' E 18° 57,488' 434 m [GCSlbs+útkereszteződés]. Ezután a piros körtúra turistaúton kezd meg a Salabasina-árokba való leereszkedést, kövesd ezt a jelet az árok végéig. N 47° 40,810' E 18° 57,346' 319 m [GCSlbs+elágazás] pontnál indulj el az erdőgazdasági úton felfelé amíg eléred a piros+ turistautat, mely a Holdvilág-árkon keresztül elvezet a megadott parkolóig.
Visegrádi-hegység
A Visegrádi-hegység földtanilag a Börzsönnyel rokon, miocén kori vulkanikus eredetű andezitből épül fel. A Visegrádi-hegység fejlődése a triászig vezethető vissza; a terület több mint 200 millió éven keresztül változatos, főleg tengeri, részben szárazföldi üledékképződés színtere volt. Mai arculatát azonban a fiatal, 14-15 millió éves - középső miocén vulkanizmus alakította ki, a kisebb vulkáni kúpok és lakkolitok mellett egy hatalmas kaldera is rekonstruálható.
A középső miocénban az addigi mocsári környezetben indult meg az a vulkáni tevékenység, ami a hegységet kialakította. A tűzhányó kronológiája kőzettanilag két részre bontható. Korai termékei egyrészt a felszín alatti kis mélységben megszilárduló telérkőzetek, szubvulkáni testek (lakkolitok) vagy lávadómok, dagadókúpok (extrúziók), másrészt ún. freatomagmás robbanásos kitörések nyomán képződött vulkáni törmelékek voltak. Ez utóbbiak a karszt- és rétegvizekkel érintkezve nagyon heves robbanásokat produkálhattak, mert a területet piroklasztitokkal főleg ignimbritekkel borította el. Az első szakasz termékei andezites-dácitos összetételűek. Azonosítható központjaik Strázsa-hegy, Lencse-hegy, Babos-hegy a dunabogdányi Csódi-hegy stb.
A második szakasz két alfázisának vulkanitjai kőzettanilag piroxén-amfibolandezites, kitöréstermékek szempontjából pedig blokk- és hamuárüledékek, néhol horzsakövek voltak. Az első nagyméretű, jó 10 km átmérőjű andezites rétegvulkán beszakadt peremének maradványa (szomma) a 700 m-es Dobogó-kőig húzódó gerincív, ami kisebb-nagyobb megszakadásokkal az Urak asztalánál át egészen a Nagyvillámig azonosítható. A későbbi vulkáni működések hozták létre a "köveket": a Prédikálószék és a Vadálló-kövek is így jöttek létre. A második alfázist a Keserű-hegyi rétegvulkán reprezentálja, aminek maradványai a Prédikálószék, Keserű-hegy, majd a lepence-völgyi lealacsonyodás után az Öreg-Pap-hegytől a Mátyás-hegyig ereszkedő vulkanitokban ismerhető fel. A hegy tehát 16 és 14 millió évvel ezelőtt keletkezett, fő tömege 14 millió éves és a pleisztocénig eredendően üledékképződéstől mentes terület volt, a jégkorszakban löszfelhalmozódás volt jellemző.
Felülről jöttem, végigmentem az árkon (bokor nem volt), GPS nélkül találtam meg, mert nem nagyon volt vétel. Utána hazafelé olyat szedreztem hogy csak na. Nem tudom mennyire látszik a fotón, a kezem az tiszta piros volt a szederlétől. Gene Simmons irígyelhet nyugodtan, büszke vagyok rá hogy nem tudja mi a valódi élvezet !
Oldalág tetején mentem le, majd visszafelé ugyanott, de még az aljánál direktbe kimásztam. A térképen jelzett úton a vadles alá bozót nélkül el lehet jutni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.0]
Jó kis mászóka volt a sziklákon és a kidőlt fákon, élveztük! A Pankos út és a Vackor utca elágazásában egy kényelmes helyet találtunk az autónak, innen egy ösvényen mentünk át a már védett területen lévő földútra és indultunk neki a körnek. Az árokba a dróttal összefogott köveken ereszkedtünk le a leomlott áteresz ép oldalán, és indultunk el felfelé (ilyen szurdokban szerintem sokkal biztonságosabb irány felfele menni). A leereszkedés mindenképp jó kondíciót, hajlékonyságot, kapaszkodási képességet igényelt. A láda után balra mentünk az elágazásban, ahonnan még sokáig élvezhettük a szurdokot, hiába nem jelöli már annak a térkép. Végül egy jól járható földúton (0 bozótharc, némi aljnövényzet - kullancsveszély) jutottunk ki a P jelzésre, amin visszacsorogtunk az autóhoz. Az ugráló műholdjel miatt nem a rögzített, hanem a tervezett tracket csatolom, hasznos lehet! A terep valóban nagyon nehéz, de (épp ezért) nagyszerű élmény volt. Köszönöm!
Egy csodálatos téli nap, klasz férfi társasággal, egy csodálatos helyen! Régebben volt csapadék, úgyhogy bevallaltuk a szurdok túrát! Érdemes volt, nem volt nagyon sok víz benne, annál több bedőlt fa, amin át kellett küzdeni magukat! Már eldöntöttem, hogy a kofalnal a csövön keresztül fogok közlekedni, de igen meglepődtünk, amikor odaertunk, hogy az alsó szakasz felé leszakadt a kofal maga alá temetve a cső bejáratát! Úgyhogy soha többé csövön át mászás! Óvatosan felmasztunk az omlott drotozott kofalon, a másik meg ép oldalon pedig le. A cső bejáratnál egy szerintem szarvas szetmarcangolt maradványát találtuk... szóval izgalmas! Egyébként nagyon örülök hogy megmutattad nekünk ezt a helyet, köszönjük szépen!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.0]
Észak felől próbáltuk mi is, a szedrest valahogy kikerültük. Viszont az árokhoz érve újratervezés volt, a sok csapadék utáni vízhozam és a hideg miatt a lenti haladást meg se probaltuk, pedig nem szoktunk visszariadni a keményebb tereptől. Az árok keleti oldalán találtunk egy csapást, azon haladtunk kb a ládáig. A találat után is esélytelen volt a lenti haladás, először torony iránt felmásztunk egy vadászleshez, onnan könnyen meglett a tuhu-n pontvonallal jelölt erdészeti út, ezen könnyen elértük a pirosat. Így utólag ezen mennék oda-vissza.
Az árok egyébként fantasztikus, nyáron visszatérünk, hogy lent is végigmenjünk rajta.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Még visszajövünk amikor járható az árok is (télen hóolvadáskor esélytelen). Most csak a láda lett meg. [Geoládák v4.2.0]
Megtaláltuk! 🙂
A Kiskovácsi felől piroson közelítettem meg az árok északi részét, nem követtem a GPS által javasolt rövidebb utat, mert az az áthatolhatatlan szedresen próbált keresztül vinni. IMI75 feltöltött térképe sokat segített. A ládáig óvatos haladással kényelmesen el lehet jutni, kidőlt fákon való csúszás és bujkálás belefér. A láda megtalálása után úgy döntöttem haladok tovább az árokban lefelé. A kőfaltól kicsit megijedtem, rémületes volt de simán mászható. Meglepetés a tetején ért ott egy szederbokor megfogott se le se fel, alig tudtam mozdulni, valahogy sikerült kiszabadulnom. A tetején futó számomra jelöletlen úton visszatértem a Kiskovácsinál parkoló autómhoz.
,.
Köszönjük a lehetőséget! [Geoládák v4.0.3]
A mai nap legjobb találata volt. :)
Felülről a GCSIVA-tól közelítettünk úttalan utakon, merthogy a jelzésről letértünk és lementünk az árokba. Az árok ebben az időben eléggé csúszós volt, ami egészen a láda előtti 15 méterig nem volt gond. Az utolsó pár méter azonban nagy fejtörést okozott, hogy hogyan jussunk le a szikláról a csúszós faágakon.... Végül sikerült és a ládát egy másik kessertárs kezébe adtam. :D
Nagyon köszönjük, hogy elhoztál ide!
Megvan, köszi!
A Lom-hegyi bázistól jöttem és az északi vége felől az árokban sétáltam egyet a ládáig, majd kimásztam és a Salabasina-forráshoz átcsapva (sajnos nem folyt...) a piroson tovább.
Nagyon klassz hely, nem könnyű, de nem is extrém menet, némi odafigyeléssel megoldható - nedves időben valóban neccesebb lehet.
Mikroláda megvan, csak papír van benne, aki írni akar, hozzon tollat.
A koo vagy 15-20 méterrel arrébb mutatott, de elég szűk és mély a szurdok a gps-nek - amúgy a láda egyértelműen azonosítható helyen van az elágazásnál.
Aki szintén a forrás felé menne, vagy onnan jönne a ládához, számoljon vele, hogy a térképen jelzett utak már csak nyomokban vannak meg, és sok helyen tüskés bozótost fog találni.
Az utolsó logképen rajzolt utat jártam be, ahol zöld, ott nincs dzsindzsa, ahol piros, ott van.
Self-care day körtúra során sikerült megtalálni, kellemes, napsütéses tavaszi időben. Odafelé az árokban közelítettem meg 300 méterrel feljebbről, kalandos és izgalmas mászás volt. Visszafelé a rövidebb úttal próbálkoztam, itt a sűrű bozótot kellett kerülgetni, közben háromszor át kellett még mászni az árok oldalágain, de végül sikerült átverekedni magam. Februárban is próbálkoztam már, akkor a hóviharban esélytelen volt. A századik megtalált geoládámért így keményen meg kellett küzdeni, de végül sikerült és bőven megérte! Örök élmény lesz!
Megtaláltam. Köszönöm a játékot. Biztos rossz a telefonom, 18 m-rel arrébb találtam rá. Segítség a többieknek, akiknek ugyanilyen pocsék a gps: az elágazás közelében keresd! [g:hu 1.6.7]
Számomra ez bátorság próba volt. A kavicsos fémrácsos részen leereszkedni halálfélelem, de valahogy még vissza is kell jutni????izgi! Köszi az élményt! [Geoládák v3.12.10]
7 év után újra végigjártam.
Hónapokkal ezelőtt megígértem az egyik volt osztálytársamnak, Zsoltnak, hogy egyszer együtt kirándulunk. Teltek a hetek, de nem került rá sor. A hosszú hétvége előtt hívott, hogy "na most, jó lenne..." Kicsit hezitáltam, mert Anti a térde miatt nem tud jönni, de végül megbeszéltük, hogy kettesben is elmegyünk. Péntek este még a barátja, Csaba is jelentkezett, hogy szeretne csatlakozni, így végül hármasban rajzoltunk egy karikát a térképre Holdvilág-árok, Lom hegy, Salabasina-árok mentén. A Holdvilág-árok jó bevezetés volt, mert ott is a kalandosabb útvonalat választottam. Létráztunk, kavicsokon átmásztunk. A Lom-hegyen ebédeltünk - 1/2 12-kor ahogy kell - , és a másik oldalán ereszkedtünk vissza -ra. A letérőt megtaláltuk, de az biztos, hogy most máshol ereszkedtünk be, mint anno. Három ponton volt kicsit necces a továbbjutás, de megoldottuk. A legnehezebb rész a láda előtti rész volt, ahol három fát támasztottak a kövekhez csúszdának. És csúszott is.... A láda adta magát, nem is kellett keresni.
A végén a fiúk nem akarták elhinni, hogy úgy jutunk ki, ha a gabionfalon felmászunk. És de. 12 km, 500 méter szintemelkedéssel, és un. süllyedéssel. Kalandos volt.
A -ról a láda vonalában indultam el az árok felé; onnan bozótharc nélkül, elég egyszerűen megközelíthető. A fő- és a mellékárok találkozásánál lyukadtam ki és az utóbbiba ereszkedtem le a meredek oldalban. Sikerült lecsúszás nélkül leérnem! A láda megkeresése után lefelé indultam az árokban, ami ezúttal teljesen száraz volt. De hogy mégse legyen olyan egyszerű a dolog: milliónyi repülő rovar keserítette meg az életem. Egy nagyobb tereplépcsőt kellett leküzdeni, amit az "alagúton" át oldottam meg. A végén az áteresznél a gabionfalon másztam fel és egy dózerúton mentem tovább Pankostetőre. A sok kidőlt fa kicsit a Burok-völgyre emlékeztetett, a keskeny sziklaszorosok pedig a Bugyizlóra. Nagy köszönet a rejtésért!
Megtaláltuk, köszönjük. Ma korán indultunk elkerülvén a forróságot. Először a kút felé vettük az irányt, majd balra megkerestük a szurdok bejáratát. Nem egyszerű a haladás, főleg a középső részen, de roppant élveztük.Nagyon vad, jó hogy itt nincs jelzett út, így elkerüli a kocatúrista :) A vizzárónál felkapaszkodtunk a kocsihoz visszavezető útra. [Geoládák v3.12.10]
Túlélőverseny közben Gézával. Nagyon szép helyen van, de aki nem gyakorlott túrázó, az tényleg vigyázzon. Szerintem a láda méretei nem stimmelnek, sokkal vékonyabb, mint írva van a WAP részben. A hely egyébként abszolút megérdemel egy ládát, és a gyakorlott túrázók kellő óvatossággal végig tudnak menni a Salabasina-árkon, jó élmény. Köszi a rejtést!
Túlélőverseny közben kerestük fel ezt a gyönyörű helyet. Egy oldalági vízmosásban ereszkedtünk le a ládához a Salabasina-kúttól. Pont a ládához érkeztünk, amit rendben a helyén találtunk. Ezután egészen a völgyzáró gátig végigjártuk a szurdokvölgyet. Köszi a rejtést.
mmccxx
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Ez is egy elképesztő hely, amire sose találtam volna rá, ha nincs itt láda. (A jelzett piros körútnak nyomát se találtam.) [Geoládák v3.12.7]
A sas leszállt, a sas leszállt! Köszönöm a munkádat! Ez nagyon menő kaland volt!
Nekem az ilyen különleges helyek miatt izgi ez a hobbi, örülök hogy van itt láda, megmutattad ezt a helyet. Látom, hogy volt moderátor, aki kötözködött és nem akarta átengedni. Pedig pont ilyen helyekre kell láda...
Eredetileg a Holdvilág-árokba akartunk menni kirándulni, de március 14-én hosszú hétvégén akkora volt a tömeg, hogy már a Megyeri-hídon is állt a dugó, majd végig a 11-esen. A Holdvilág-ároknál is egy kisebb áruház parkolónyi autó állt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy nem a mindenkinek eszébe jutó helyre megyünk, hanem oda, ahová jelzett út sem vezet. A gondolat bevált, nem találkoztunk egy árva lélekkel sem.
Gyerekekkel közös kirándulás közben ejtettük útba a környéket, kerestük, és szerencsére meg is találtuk a ládát. Köszönjük a rejtésbe fektetett munkát, mely felhívta a figyelmünket erre a helyre! Bővebben később. Csaba és Tamás [Geoládák v3.12.6]
Már régóta szerettem volna ellátogatni ide. Mondhatom, hogy megérte. A gyerekek is élvezték a mászkálást az árok mélyén. A ládát könnyen megtaláltuk, a koordináta pontos, rejtés egyértelmű.
Fentről haladtunk lefelé. A piros jelzésről való ajánlott letérést követően még a szedressel benőtt útszakasz előtt jobbra érdemes elkanyarodni a kényelmes jelzetlen úton, és úgy bozótharc nélkül lehet megközelíteni a célt.
A Lajos-forrás melletti parkolóból indulva és a Holdvilág-árkon át visszatérve végül 11km lett a teljes kör.
Szerintem ideális körülmények közt indultam ennek a régóta tervezett ládának. Jó volt a megközelítés is (lentről). A távozás sikeredett egy kissé kényelmetlenebbre.
Harmadszorra járok itt, most is óriási élmény volt. Ismét a Lom-hegyi-nyereg felől csorogtunk le. Ami viszont a legszebb szikláknál, lent fogadott, egészen megdöbbentett... Ekkora böszmeséget egy nemzeti parkban, mint ezt az ocsmány gabion falat kereszben felhúzni ezen a helyen, egészen nagy érzéketlenségre utal! Szégyen az erdészet/NP számára, hogy ezt engedték!
köszönöm a fáradozásodat! TFTC! Ez nagyon szuper hely! Alulról a Pankos tető felöl közelítettünk Macival, Ödvivel. A piros jelzésről mentünk be tökön babon át, a végén gatyafékkel " csobbantunk" az árokba. Szuper helyen van a láda is! Kifelé a a javasolt lejáraton mentünk ki, ösvényt nem nagyon találtunk mentünk toronyiránt vissza a piros jelzésre. Vegetációs időszakban ez cseppet sem lehet egyszerű a vadszerder intenzív jelenléte miatt.[Geoládák v3.12.5]
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.2]
Nagyszülőkként a piros- jelről a magasles irányába a láda közelébe céloztuk magunkat. Néhány méter bozótharc után óvatos ereszkedéssel elkerültem az árok nehézségeit.
Amennyit láttam belőle - ez így jó döntés volt.
Sikerült kicsit elnavigálnom, így volt bozótharc bőven. A szeder nagyon finom gyümölcs, no de a tüskéi...
A láda fantasztikus helyre visz. Nélküled bizonyára sosem jártam volna erre.
Szeretem az ilyen ládákat. Kalandos lehet eső után felkeresni.
Köszönöm hogy megmutattad nekem!
[g:hu+ 2.7.14]
A P- jelzésen érkeztem lentről és még a nagyobb fák mentén haladva, vadcsapásokon elértem az árkot.
A láda gyorsan előkerült, de a szinte új logbookba nem tudtam írni, mert nem volt nálam toll.
A közeli lesnél lévő kilövősávon (szórón) mentem vissza az útra.
Szerencsére a hasonló nevű kútnál csepergett a víz, ami ebben a melegben nagyon jól jött.
A pirosról közelítettem meg a vaddisznó csapáson. Meg is bántam. Rövidnadrágban rövidújjú pólóban a mellig érő dzsindzsában. Nem sok bőr maradt rajtam. Emlékezetes megtalálás volt köszönöm a rejtést
??
Köszi a rejtést
A rejtésnek köszönhetően jutottunk el erre a csodálatos helyre.
Mindig szerettem, nem csak a jelölt utakon túrázni, és ez a hely az egyik kedvencem lett.
Fentről jöttünk, és sajnos nem tudtunk végig menni az árkon a magas vízállás miatt, de így is nagyon nagy élmény volt :)
Kutyával együtt elég nagy kihívás volt a vízeséseken lemászni.
Megvan, köszi!
A jelszó szinte olvashatatlanná kopott, de a maradék 4 betűből kikövetkeztethető.
Na ez egy igazán emlékezetes láda marad. Észak felől érkeztünk a vízmosáson, vadregényes völgy, nagyon kellemes volt...majd jött az első akadály (a ládától ~10 m-re), nem igazán tudtunk leereszkedni a függőleges sziklafal mellé támasztott fákon. Végül megoldottuk, de akinek nem menne, érdemes felmenni a domboldalba majd egy kisebb kerülővel beereszkedni (ez csak csúszik).
A láda begyűjtése után úgy gondoltuk, végigmegyünk, majd a déli végén becsatlakozunk az útba (hiába nem így tervezte a GPX-ünk, hajthatatlanok voltunk :D ). A vízzel párhuzamosan-azonos úton haladtunk, ennek hatására a 100%-osan vízhatlan bakancsom beázott, hiába na, a víz megtalálta rajta a legkisebb elnyűvődést is.. Innen már kb simán értünk el a végéhez, ahol egy gát fogadott, így nem volt más választásunk, oldalt fel kellett másszunk a domboldalban.
Hihetetlen nagy élmény volt ez számomra, két dolog biztos: 1- jövök még ide; 2- ez a láda az egyik kedvencem lesz, a helyszín miatt. :)
Megtaláltuk köszönjük a rejtést! A log füzet erőssen elázott a kód nehezen olvasható. Maga az árok kalandpark felnőtteknek, nagyon vadregényesGábor Adrienn és Ádi [Geoládák v3.9.6]
Északról jöttünk, a javasolt helyen tértünk le a piros sávról. Kb. 90 méter múlva az út kétfelé ágazott - mi az elsőre kerülőnek tűnő északnyugati irányt választottuk. Ezzel simán le tudtunk ereszkedni az árokig, elkerültük a többek által emlegetett vadszeder-tüskéket.
Az árokban haladást nagyban megkönnyítette, hogy most alig volt víz, viszonylag száraz volt a talaj. Ennek ellenére a haladás nem ment gyorsan (igaz, nem is siettünk), tényleg igaz a kb. 1 km/h átlagsebesség.
Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt végigmenni az árkon!
GCLOME után fentről próbáltuk megközelíteni, bennünket most a szeder indák, és a leírásban szereplő 4.5-5.0-ös nehézségű keresés, az oda vezető út bizonytalansága eltántorított.
Majd legközelebb.
Négyszeres nagymama és nagyapa.🙂
Fantasztikus hely. Még visszajövök ide szebb (és világosabb) időben. Köszönöm, hogy megmutattad!
Nem olvastam az előző hozzászólásokat, így "normál" ládaként kezeltem "még belefér sötétedés előtt" felkiáltással. Ha előre megnézem volna, hogy mit írtak az előző megtalálók, akkor nem vágok neki, de ha már ott voltam, akkor - ha fejlámpával is - már megkerestem.
A logbook rongyos, a jelszó több betűje is hiányzik vagy hiányos, de a többi is nehezen olvasható. (Azért egy kis fantázia és a hely szelleme segít.)
Azt mondja a leírás, hogy nagyszülővel kétszer is meggondolandó! De mit csináljon az egyedül nekivágó nagypapa? Kapja össze magát! Így is tettem! Szokásom szerint terepfutásba illesztettem be a ládázást. Pankostető felől közelítettem, néhol elég vadregényesen. Sosem jártam még itt, nagyon tetszett! A láda fölötti nagyobb sziklalépcsőn nem mertem lemászni, mert szörnyen ügyetlen vagyok már. Inkább kikapaszkodtam oldalt a szurdokból, majd, kicsit odébb vissza. Élményszerű kesselés volt, köszönöm!
3 gyerekkel találtunk rá ,igazán élménydús kirándulásra sikerült :).Szemünk alapján még felismerhetőek voltunk ,az autót mi sem szerettük volna összesarazni ,így elég lengén ültünk be a kocsiba .Szuper hely,rejtés ,köszi
Kedves BlueMali és fcsaba!
Kérlek benneteket, ha lehet ne említsétek mindig a nagymamákat az figyelmeztető szövegben! Fel lehet hívni mindenki figyelmét alaposan a terep nehézségeire, ilyen diszkrimináló megjegyzések nélkül is. Azt észrevettem, hogy ahol ilyesmit olvasok, a nagypapákat senki nem emlegeti, hogy maradjanak otthon. Mint tudjátok én már 70 fölött vagyok, és alig több, mint 3 éve találtam meg ezt a ládát Fantasztikus élmény volt. Értékelem az aggódást, de kérem, hogy diszkrimináció nélkül tegyétek! :)
Ez egy nagyon extrém túra volt. Én lentről indultam, de az árokba fölülröl mentem be. Először bozót harcot vívtak, majd bementem az árokba. Ezt nem kellett volna. Az árok jobb oldalán (ha lefelé megyünk) van egy térképen fel nem tüntett út, ami egészen a ládáig megy. A láda rendben van, a gyurmát nem értettem. Gondoltam lefelé megyek ki az árokból. Innentől kezdve igen megszenvedtem. Először bokáig süllyedtem a sárba, majd többször elcsúsztam. Csupa víz és sár lettem. Ettől kezdve azt hittem nem lehet rosszabb, de tévedtem. A cipőm talpa megadta magát és teljesen levált. Az alagút után balra felmentem és találtam egy nagyon jó utat amin vissza tértem a kocsihoz. Nem akartam össze sározni a kocsit, így alsógatyában mentem haza. Ezt a túrát tényleg nem ajánlom csak annak aki szereti a kihívást. A sok víz miatt inkább nyáron érdemes keresni. Nekem ettől függetlenül nagyon tetszett. Valószínűleg soha nem jártam volna erre, ha nincs ez a láda. Köszönöm a rejtőnek a munkáját. Piri (kutya), Zoli Érdről.
Tegnap írtam egy hosszabb logot a találatomról. Közben megálmodtam még valamit, ami fontos: szerintem át kellene állítani a nehézséget ötösre! Számomra az ötös nehézség azt jelenti, hogy nem lehet "csak úgy" megkeresni, a szokásostól elérő előkészületet igényel. Ebben az esetben - csatlakozva az egyik korábbi hozzászólóhoz - ez azt jelenti, hogy senki se menjen egyedül! Ehhez hozzátenném még azt is, hogy ha valaki a láda keresésére indul, akkor mindenképpen szóljon valakinek; a hozzátartozók tudjanak róla!
Akik a ládakeresés mellett döntenek (többes szám!), azok legyenek jó erőnlétben! Babakocsi, hátihordozó abszolút felejtős, de ha valaki nem érzi magát 100-asnak, az se induljon el! Ez nem egy kellemes vasárnap délutáni séta a Pilisben! Mindenki úgy induljon, hogy még világosban biztonságosan kiérjen! Semmiképpen ne legyen ez egy olyan láda, hogy "ha sötétedés előtt belefér", hanem célszerű inkább ezzel kezdeni! A szokásos túratempót szintén felejtsük el, az idő kalkulálásakor egy tízes szorzót alkalmazhatunk. Számítsunk arra is, hogy vizes lesz a zoknink: félcipő nem javasolt, és legyen velünk száraz pótzokni. Egy bizonyos szakaszon egy nem túl tágas csőben kell átmászni, ahol rajtunk kívül a patak is csordogál; aki viszolyog a gondolattól is, az ne induljon útnak! Az már csak hab a tortán, hogy az odavezető úton szúrós dzsindzsás részen kell átverekednünk magunkat, ennek megfelelően kizárólag hosszú ujjú szerelésben menjünk!
A terep önmagában valóban "csak" négyes, de mivel nincs kiépítve, nem vezet oda jelölt turistaút, ennek következtében nincs nagy forgalom, viszont számos veszély leselkedik az ott kirándulóra, és ha bekövetkezik egy esetleges balesetet, nemigazán lehet arra számítani, hogy hamarosan jön valaki, akitől lehet segítséget kérni. Én egyedül voltam ott, ráadásul már sötétedett, senki sem tudott róla, hogy ott vagyok (max. a logok alapján lehetett volna következtetni), és nagyon rossz érzéseim vannak így utólag is emiatt, hát még akkor!
A karbantartás igény jelzése tehát jelen esetben a webes megjelenés egy mezőjére vonatkozik (bár - ahogyan többen is jelezték - a naplófüzet is karbantartásra szorul, de az nem annyira kritikus). Amiatt döntöttem a karbantartási igény jelzése mellett, hogy nem felejtődjön el. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az én lelkiismeretem így tiszta. Viszont a rejtőt és a ládadokit is előzetesen felhatalmazom arra, hogy ha nem értenek ezzel egyet, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják.
Mikulás napi ládázás Csobánkától. Hú, ez izgalmas volt! Észak felől közelítettem, a megadott módon. A GCLOM-tól már önmagában izgi volt az út, de az még semmi sem volt ahhoz képest, ami ezután következett! Először jött a szúrós bokrokkal benőtt szakasz, ami már önmagában olyan négyesre emelné a terepet. Majd mire végre-valahára sikerült átverekednem magam, láttam, hogy bizony a négyes nem a szúrós növényzetnek szól. A GPS "össze-vissza" mutatta az utat, de a leírásból egyértelmű volt, hogy le kell mászni. Mire a ládához értem, már csurom víz volt a zoknim. A láda mellett van egy másik hasonló dobozka is, amiben gyurma van; azt hittem, valami vicc. A jelszó utolsó betűje be van szakadva, de még kitalálható. És itt, a semmi közepén találkoztam két szembe jövő emberrel!
Minden bizonnyal ők is jöttek valahonnan, én vissza nem megyek azon az úton, különben is, tovább haladva előbb kiérek egy buszmegállóhoz, szóval úgy döntöttem, hogy bizony tovább haladok. Erőteljesen kezdett rám esteledni. A szakadék utolsó néhány tíz métere kifejezetten félelmetes volt! Le kellett mászni egy sziklám, majd átmászni egy csövön, ahol folyt a patak, és végig azon izgultam, hogy csak be nem szakadjon. A másik felén különösen létszik, hogy egy picit mér meg van rogyva.
Hátra maradt még a kimászás a szakadékból + az út megkeresése, a Garmin itt sem segített, a HuMap már igen, átverekedtem magam a legszúrósabb szakaszon, és már csak azon izgultam, hogy kiérjek az erdőből, mielőtt koromsötét nem lesz. Végül az óránként járó busz két per múlva jött.
Különleges, valóban vadregényes ez a hely! A nehézség lehetne akár 4-esnél magasabb is, de leginkább amiatt, mert nincs egyáltalán kiépítve. Ha kialakítanának egy-egy normálisan oda vezető ösvényt + kivágnák az útból a kidőlt fákat, szerintem a Rám-szakadéknak lehetne ez méltó "vetélytársa".
Köszönöm a rejtést!
Kereken 3 hónappal az első sikertelen próbálkozást követően megtaláltam, köszönöm a rejtést! Most nem fentről, hanem egészen lentről indultam, ahol az erdészeti út keresztezi az árkot (~tetris fal). A vadregényes helyszínért mindenképpen megérte. [Geoládák v3.6.0]
A láda tartalma elázott, nedves. Szükséges lenne frissíteni. Egyébként jó választás volt a hely. Kevesen látogatják, vadregényes a környezet és kalandos a megközelítése
Nos, értem én hogy a nehézség 4.
Nem, azt hiszem nem értem! Mi az 5, ha nem ez? :)
30 méterre a ládától még fogalmam sem volt hogy fogok odajutni, de végül 1 perc alatt sikerült. Az eddigi 656 megtalálásomból a második legnehezebb GCLIK után.
Valahogy ez az egész környék nem pontos a térképen (ami máshol jó szokott lenni), ahol ösvénynek kellene lenni, ott nincs, ahova semmit sem mutat, ott meg jó út.
Egy biztos, ezt a ládát soha senki nem fogja véletlenül megtalálni.
A láda majdhogynem közvetlen közelében találtunk egy kék, 6-7 évesre való mellényt. Mivel elég jó állapotban van, nincs például elázva, így gondolom nem rég lehet ott. A logokat elnézve csak 1 megtaláló jöhetett szóba. Fel is hívtam, hogy hátha ők vesztették el, azonban nem ők voltak... Szóval ha valaki erre járt és keresi a mellényt, ott van az még, nem hoztuk el!
Köszönjük a rejtést, megtalátuk nagy nehezen!
Nem volt egyszerű ennek a ládának a begyűjtése. Kezdve azzal, hogy a Pk jelzés valóban megszűnt, a mellékutak tele szeder indákkal és az árokba a lejutás nagyon nem egyszerű. Egy-két helyen kis szakadékok, ahol farönkökön kell leereszkedni, itt-ott víz folyás.
Mivel elég veszélyes helyen van a láda, javasolnám az áthelyezését olyan helyre, ahonnan túrista útról könnyen elérhető. Kifelé az árokból egy kicsit eltévedtünk még a GPS segítségével is mivel az ajánlott utak nem voltak járhatóak, de végül egy vadászles segítségével sikerült elérnünk a P- jelzésű utat.
Akik keresik a jövőben a ládát, ajánlom nekik a P- jelzést amíg vonalba nem kerülnek a ládával onnan lefelé a vadászlesig. Mögötte könnyebben le lehet jutni. Természetesen azoknak, akik nem akarnak végig vágtani az árok könyebb-nehezebb szakaszain.
Üdv
Réka és Pepe
Mi csak 10 méter hosszú szakaszon törtünk át szeder indákon az árokhoz felülről, ha nincs András segítsége, akkor még mindig ott lennénk. Még a vérünket is adtuk a ládáért. Viszont kétszer láttunk rókát a nyiladékban.
Ez keményebb volt, mint hittem. Egy körtúra során jöttünk le az árokba és nehéz terepre bukkantunk. A türkiz útvonalon mentünk a ládáért. Ez az útvonal csak az árokba lejövetel szempontjából volt nehéz, csúszós. Az árokban kiszámíthatóan lassú a haladás délnek. A pirossal jelzett szakasz nem út, gyakorlatilag járhatatlan szedres. A zöld szakaszon mentünk visszafelé, de mint látható egy 80 m-es szakaszon a szedresen át. Hát az kb. 30 perc volt. Mint kiderült, jobban jártunk volna, ha K-nek toronyiránt átvágunk a jelzett turistaút felé. Na mind1, így alakult. Kaland volt és ez a lényeg! Köszi a rejtést!
Kiskovácsipuszta - Holdvilág-árok - Lajos forrás - Bölcső-hegy - Lom-hegy - Salabasina-árok dupla szurdoktúra a hőség ellen.
Az árok a vártnál is nehezebben járható, pedig a sok eső ellenére szinte száraz volt. Pár lépcsőnél bajban lettünk volna a fatörzsek nélkül. A láda után nem sokkal annyira benőtte a cserjés, hogy inkább kimásztunk bal felé és némi bozótharc árán megkerestük a piros jelzést.
Megérte, emlékezetes túra volt!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.2y]
A piros úton mentem felfelé, Kiskovácsi felől. Ahol a láda legközelebb van a piros úthoz elindul felé egy jól látható út, ami kiszélesedik és egy magasleshez vezet. A les, pont az árok felett van. Innen, persze óvatosan, le lehet jutni az árokba, pont a láda közelébe. De óvatosan, nagyon óvatosan!
Közös lakókocsis kirándulásunk 3. ládája süniékkel. Szakadó esőben még izgalmasabb volt végigjönni, a könnyed túrázást kedvelőknek nem ajánlom semmilyen időben! Mi nagyon élveztük! Köszönjük a rejtést!
Rövid, beszélgetős sétát terveztünk valahol a közelben sceléék társaságában. Arra számítotunk, hogy egy könnyű oda vissza sétával megkeressük a ládát. Végül kalandos 9km-es szurdokjárás lett belőle, amit nagyon élveztünk. :) Köszönjük a lehetőséget.
Eddig mindig volt valami elterelő ötletem, amikor István felvetette, hogy keressük meg ezt a ládát. Most nem találtam hirtelen semmi ellenérvet, és nem bántam meg! Tökéletes idő volt, az árok csak a közepénél, a forrás magasságában vizes. A Holdvilág árokhoz javasolt parkolóban álltunk meg, de célirányosan a Salabasina árokhoz jöttünk. A piros jelzésen felmentünk az árok felső végéhez, és onnan az árokban jöttünk lefelé. Nagyon vadregényes, izgalmas terep. Most több kirándulóval is találkoztunk. Az árok vége a fallal megijesztett, nekem nem volt könnyű felmásznom. Köszönjük a rejtést, jó hogy eljöttünk ide.
Geovándorokkal jártunk ebben a vadregényes völgyben, jó móka volt. Nagy szerencsénk volt az időjárással, így száraz lábbal és csúszkálások nélkül megúsztuk.
Megtaláltam! Egy kellemes vasárnapi Geo Vándor esemény utáni túra, ahol összeverődött a későbbi túra csapata, GeoVándor Team néven logoltuk a meglátogatott rejtéseket. Példamutató, hogy a "com" és a "hu" geokesserek együtt túráztak és élvezték a túra minden percét. Mert a túrázás élménye a fontos mindenekelőtt.
Az árokban éppen nem volt víz, de így is nehéz volt a haladás. Kösz a rejtést.
Kellemes kirándulás Holdvilág-árok --- Lom-hegy --- Sikárosi-rét --- Salabasina-árok útvonalon.
A kidőlt fák hol segítették, hol pedig hátráltatták az előrejutást. Kirándulás-levezetőnek kicsit húzósra sikeredett! Összességében jó volt!
Köszönjük a rejtést!
Ildi és Laci
A Lajos-forrástól indultunk, és a Holdvilág-árkon keresztül ugyanoda érkeztünk vissza.
A GCSlbs+útkereszteződés pontnál kanyarodtunk le, délnek tartottunk, de nagyon nehézkesen, mert arrafelé már mindent benőtt a vadszeder. A pont környékén szarvasbőgést is hallottunk, reméltük, hogy az állatot is megpillanthatjuk, de végül elinalt, mielőtt látótávolságba kerültünk volna. A ládánál ereszkedtünk be a hasadékba, a keresés pedig azonnali sikert hozott, a rejtés logikus, és egyszerű. Innen dél felé haladtunk végig az árkon. A terep alapvetően járható volt, néhol volt ugyan, ahol már eléggé benőtte a növényzet, máshol csalán volt mindenfelé, de összességében jól lehetett haladni. Rengeteg békát, változatosabbnál-változatosabb gombát is láttunk, a természet a legszebb arcát mutatta errefelé.
Amikor kimásztunk a vévégn, akkor átmentünk a piros csíkra, majd felmentünk a Holdvilág-árkon,
Köszönjük a rejtést!
Na, ez valóban elég húzós volt, de nagy élmény. Mondjuk nedves, csúszós időben nem indulnék el az árokba. Nagyon jó a rejtés. Ahogy a GPS azt mutatta, hogy 8-10 méterre vagyok csak jól körbe kellett nézni, és meg is lett. Visszafelé picit elvétettem az utat, és továbblendültem, de aztán nem bántam, mert ennek köszönhetően egy négy fős őzcsapatot is sikerült megfigyelni. Végigbandukoltam hát az árkon majdnem teljesen, rátértem a piros + jelzésre, azon és a műúton vissza a Lajos-forráshoz, ahonnan indultam.
Köszönöm a rejtést !
Hát, ez most nem jött össze...
Az árkot alulról támadtuk, de sikertelenül...
Na, majd legközelebb jobban felkészülünk eszközökkel... [g:hu 1.5.4f]
Itthonról:
Utoljára, amikor a Salabasinában jártam, még nem volt meg ez az erdészeti út átvezetés az árok fölött - igazából az akkor használt út néhányszáz méterrel délebben keresztezte a szurdok folytatásának elsimuló völgyét. Meglepett az új helyzet (nem néztem a ládaoldali képeket - de most már alaposabban felkészültem - mint amikor tegnap ott jártam...)
Gpsgames játék kapcsán sok éve - teljes hosszában végigmentem rajta, most - ahogy lemásztam a gát-töltés északi oldalán a szurdokba, és haladtam kb 25 métert, újragondoltam a dolgot, hogy azt hiszem, mégsem most a téli olvasás miatti bővíz időszakában fogom megszerezni ezt a pontot, vagy legalábbis nem ebből az irányból :) Most végigolvastam a korábbi megtalálók logjait (érdemes!) szerintem legközelebb én is az árok keleti oldalán fogok beereszkedni az oldalágból, a magasles alatt - szeretném ezt úgy intézni, hogy ez legyen az ezredik megtalálásom :)
TFTC!
A kedvenceim az ilyen eldurvult helyek, tetszett nagyon!
Napsütésben, fagyban, porcukorral megszórt tájon ha2 társaságában klassz kirándulás volt.
A szurdok egy részét jártuk be lentről, felfelé, mert felfelé mászni mégiscsak "könnyebb".
A vége felé a hatalmas kidőlt fák miatt kimásztunk és a piroson mentünk tovább, persze előtte a szúrós bokrokon is átvergődtünk, ahogy kell!
De jó a jelszó!!!
GCFOKI-GCVARA-GCSLBS-Kiskovácsi: összesen 13 kilcsire jött ki. El sem képzelem nyáron hogy mennék el ide. Most is összeszúrkáltak az indák, mire leértem az árokba. Itt barangoltam fel, majd le...eldöntöttem, hogy a már említett magaslesnél felmegyek a pirosra. Félek az ilyen nyiladékoktól: bár most csak néhány fajd reppent fel, no meg pár vadkan húzott el elöttem...a frászt hozva rám.
Mai évzáró túra 21Km lett GCFOKI - GCVARA - GCLOME - GCPV04 - GCPV03 - GCSLBS útvonalon.
Az árokban a jeges fákon, köveken, vicces volt a közlekedés.
Köszönet a rejtésért!
Tartottam tőle, mert ma egy 20 km-es kör várt rám. Miután sietős volt a menet, ezért nem mentem végig az árkon, hanem azzal párhozamosan, a P jelen haladtam, Pankos-tető felől. Aztán a már korábban említett logokban szereplő vadászleshez mentem le és ott szálltam be az árokba, gyakorlatilag a ládánál. Szép hely.
[:1074:]
Fantasztikus hely! A Holdvilág-árok is nagy kedvencem volt. de emellett csak második lehet. Szinte teljesen érintetlen környezet, amit így télen igazi kihívás volt végigjárni. A látszatra szilárd fagyott avar néhol tart egy darabig, majd ránehezkedve máris bokáig süllyed az ember az alatta csörgedező patakban (jól jött ma a vízálló bakancs!), de a nehezebb részeken segítségnek szánt, most fagyott, csúszós fákon felmászni sem egyszerű. Volt rész, ahol majdnem alternatív útvonalat kellett keresnem, ami a 40-50 fokos lejtő lett volna, úgyhogy inkább maradt a völgy. Túléltem, szuper volt!
Északról indultunk az árokban, de már másodjára voltunk kénytelenek kimászni belőle, mert úgy tűnt, arra könnyebben járható. Így árkon bokron át közlekedtünk.
Túléltem ... Hihetetlenül varázslatos hely, viszont nem véletlenül szüntették meg a jelzett utat. Szikla szikla hátán, búvópatak és végtelen sok bedőlt fa. Bármilyen meglepő, szembejövő túrázókkal találkoztam nem sokkal a láda felett .... :)
Megvan!
Igazi vadregényes, érintetlen táj. Mivel víz most nem nagyon volt az árokban, így nem volt olyan vészes, mint amire számítottunk. Köszi a rejtést, gyönyörű szép volt! [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
3/3. Hát ez aztán túlélő túra volt. Leginkább azért, mert az ajánlott megközelítés útvonalát követtük és lefelé jöttünk. Szerintem minden ilyen ijesztő árok, pláne ha tele van kidőlt fákkal, az inkább alulról megközelítendő. Én úgy érzem, hogy egy sziklafal föntről nézve sokkal ijesztőbb, mint lentről. Persze attól még nekvágtunk, hárman voltunk plusz egy aranyos border collie kutyus, aki nagyon tud sziklát mászni. Igaz, hogy azért őt is ki kellett vezetni az árokból végül is, mert az a nagyon meredek, magas sziklafal ott a láda fölött az már túl veszélyes lett volna neki. Mi a három ládához, amit vasárnap meglátogattunk 12km-t mentünk 550m szinttel, így meglehetősen éhesen és fáradtan értünk haza. Köszi azt a rejtést, mint mindig, a BlueMali-féle ládákhoz érdemes el(le?)menni. :)
Sajnos nem találtuk meg a mai 4. ládát a GCHOLD, GCBOLC és GCLOME után. Nem a legjobb volt a GPS vétel a telefonomon az árokban, viszont pecsétet megtaláltuk.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
11,3km a mai teljesített táv, ami az 5 éves Johannától tényleg szép teljesítmény volt, főleg, hogy hiszti nélkül bírta végig.
Már régóta készültünk ehhez a ládához, és ezen a kissé szeles húsvéti napon végre eljutottunk ide. A vége, kb 400m kissi nehézkes volt, de nem elgyőzhetetlen. Hamar meglett már lent a láda is. Köszönjük!
Murus, Cica és Johanna
Szuper túra során találtam meg.
A völgyben nem volt GPS jel a telefonon, emiatt ki kellett mászni a felszínre, és onnan könnyen be lehetett tájolni.
Köszönöm a rejtést.
Fantasztikus hely!
Két kölökkel megkinlódtunk rendesen, de nagyon élvezték.
Majdnem 30 éve jártam itt, nem emlékeztem hol voltunk. Örülök, hogy megtaláltam.
Köszönjük a rejtést!
Csillagos ötös láda!!! A Blue Mali és Piroskaa1 alkotta csapat ládái nem hiába a kedvenceim... Ez a rejtés most mindent visz!
Aki már próbálta a fák tetejére rögzített mászós-bújós-technikázós kalandparkot, vagy végigment a Rám-szakadékon flip-flop papucsban bekötött szemmel, nnna, az szorozza meg az ott szerzett élményeket legalább egy tízessel, és máris kijön az az élményfaktor, amit ez a túra nyújt. Hihetetlenül élveztem az érintetlen tájat, az ugrás-mászás-átbújás-kúszás-lendülés-nyekkenés-talajkeresés-egyensúlyozás végeláthatatlan kombinációit, a hol eltűnő, hol szelíden csörgedező, vagy épp avar alatt megbúvó, esetleg vízesésben zubogó patakot, amibe végül minden óvatosság és technikai bravúr ellenére sikerült lábszárközépig merülnöm :D
Ámulatba ejtő a táj vadsága, érintetlensége... Nem hittem volna, hogy rajtunk kívül más élő ember is lemerészkedik ide. Nagy meglepetésünkre a láda közelében utolért minket a jelenleg egytagú Szabó família és vele Ádám; majd pár zergeugrással később egy négytagú túracsapat.
Kihívás bevállalósaknak a végső akadálynál: át tudsz kelni az átjárón, hogy a kezeden-lábadon kívül nem ér semmid a falhoz, és semmid nem lesz vizes? :D
Azt hiszem, hogy kevés vadregényesebb ládával zárhattuk volna ezt az évet ládászatilag. Az északi végén ereszkedtünk bele és a ládáig mentünk benne. Így kissé hihetetlen, hogy valaha itt turistaút vezetett. Ehhez képest még a láncos Rám-szakadék is pláza. A sok avar annyiban nehezített, hogy nem láthattuk az alatta csörgedező patakot. Viszont voltak meredek sziklafalak, megfagyott vízesések, bedőlt fákon lemászás. Méltó és egyben csodálatos helyszíne lett az utolsó idei találatomnak. Ebben a nem mindennapi kalandban Barni vett részt.
2016-os évzáró túra keretében.
A mai nap kalandfaktorát ez a láda jelentette. Az árok vadregényes, s nem éppen térd- és bokakímélő. :)
Jókat bújtunk, másztunk, ereszkedtünk és gyönyörködtünk. Na és a patakba lépés sem maradhatott el a nagy avarban. :)))
Köszi
Öt pontos ládavadászat Karácsony második napjának délutánján a Pilisben. Ez volt az ötödik. Az ajánlott útkereszteződésnél a P körtúra jelet nem sikerült felfedezni, az onnan induló út egyszer csak a semmibe veszett és egy nagyon kellemetlen tüskés bozóton kellett átvágni egészen az árok széléig. A pont közelében igen meredek volt a leereszkedés, a végén kapóra jött az ott lévő "facsúszda". A vastag avarréteg alatt egy óvatlan lépésnél a jobb lábammal térdig süllyedtem a vízbe. Mind eközben rám sötétedett, úgyhogy magát a ládát már csak a zseblámpám fényénél sikerült megtalálni. Aztán felkapaszkodtam a meredek oldalfalon és egy vadászles mellett elhaladva csak visszataláltam a P jelzésre.
Talán ez volt az eddigi legkalandosabb találatom, de ide vissza kell majd jönni világosban is és végigmenni az árkon vezető úton.
Lefülelve :-)
Legkedvencebb túratársammal tettünk egy kört Kiskovácsiból Kiskovácsiba, Salabasina- és Holdvilág-árok viszonylatban. Szuper kis túra volt.
Köszi a rejtést
A kiskovácsi kórház mellett parkolva indultam el előbb a jelzésen, majd a jelzésen a Pankos-tető, Száraz-Klanác és Salabasina-árok útvonalon.
Az árok megközelítése a vadászlestől relatív egyszerűen megoldható.
A hely remek, tetszett, a rejtés és a leírása kevésbé.
A koordináta pontatlan, a folyásirányba állva a bal oldalra mutat, miközben a jobb oldalon van a rejtés. A logbook eléggé megviselt.
Nyugodtan bele lehetne írni a leírásba, hogy az oldalággal kb. szemközt keresendő.
Általam mért koordináták:
N 47° 41.075' E 18° 57.324'
Innen kalandos úton, szó szerint árkon-bokron, dzsindzsán és rekettyésen keresztül jutottam ki ismét a jelzésre és folytattam az utamat a Sikáros irányába.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést :)
Tényleg jó kis kalandos láda volt, jó sokat küzdöttem a megközelítéssel, szerencsére sikerült sérülés nélkül megszereznem.
Megtaláltuk! A nap végére hagyott 10 km-es túra mely során ezt és a GCLOM ládát kerestük fel a Lajos-forrástól kiindulva.
Az ilyen jellegű szakadékok lentről felfelé haladva sokkal könnyebbek, de mi a leírásnak és az optimális útvonalnak megfelelően lefelé mentünk a ládáig, majd onnan vissza.
Nagyon tetszett a hely, rendkívül kalandos, különösen a láda előtti utolsó két mászós rész. Jó sok idő elment az óvatos közlekedéssel és fényképezéssel. Fura mód sérüléseket sem szereztünk, sőt még elesni sem sikerült. :)
A láda rejtése nem volt annyira jó, mint maga a helyszín. Az idejövetelhez szükséges fitneszhez méltó a logbook állapota (saláta). Nálunk sajnos nem volt csere, de ráférne.
A Holdvilág-árok parkolója felől jöttem a piroson a Salabasina-kútig. Onnan kicsit feljebb sétáltam és letértem egy ösvényen amit a térkép is mutatott. Egy ideig járható volt, de az árok szélétől kb. 50m-re elenyészett az út. A maradék távot vadszedrek tüskéivel birkózva tettem meg, majd aláereszkedtem az árokba. Tényleg kalandos hely ,sokkal jobb mint egy kalandpark vagy tömegbe nyomorogni a Rám-szakadékban. Annak ellenére, hogy az elmúlt héten rengeteg eső esett, most ki volt száradva a medernek a láda feletti szakasza. Csak 300 métert tettem meg de így is változatos volt, a gombás fa a "facsúszdák", szűk sziklás részek, élmény! Lassan tudtam közlekedni, mert itt minden lépésnél elcsúszhat az ember vagy kitörheti a bokáját. A mohás köveket, fadarabokat ahogy tudtam kerültem.
A láda előtt még volt egy nagyobb "csúszda", amin kicsit nehezebbnek tűnt lemászni és tartottam tőle, hogy valamelyik korhadt fa eltörik alattam, de a végén letornásztam magam.
Logolás közben a frász tört rám, mert dübörgésre lettem figyelmes, először azt hittem valami vad lecsúszott az árokba, de ez annál hangosabb volt.
A ládától olyan 50-70méterre lejjebb lehetett. Aztán rájöttem hogy szikladarab omlott le és esőzés után lazább a talaj is, mégse kéne itt lent mászkálnom:). Így inkább felmásztam a ládától egy kisebb elágazáson át; egy vadászlesnél értem fel, innen volt egy megtisztított csapás a mezőn keresztül egészen a piros útig (így kellett volna ide is jönnöm). Azért párszor itt is belém mart a vadszeder, de már megszoktam:D
Nagy körtúra a Lajos-forrás körül. Észak felől a régi jelzés mentén ereszkedtem alá, hogy élvezetes ugrándozás után elérjem a láda célterületét. Mint minden hasonló árokban, kis vízszint mellett igazi élmény az előrejutás! A dobozkeresés már komolyabb kihívás volt, mert a GPS kb. 25 m-es távolságban jelezte volna a helyet, de ott sehogy sem találtam. (Közben egy róka zavartalanul vacsorázott kicsit lejjebb.) Egy előző megtaláló fényképe segített végül, hogy a szurdok elágazásban keressem. Talán ebben a környezetben elbírna a ládaoldal egy tájékoztató fotót a rejtekhelyről!
Visszaúton a mellékárokban kapaszkodtam fel egy jelzett, de a bozótos által már elfoglalt csapáshoz. A sok vadszeder miatt nem biztos, hogy jobban jártam...
Kellemes túra Doggalütöttel a Két -bükkfa-nyereg - Fekete-kő - brutálzsivány - Két -bükkfa-nyereg - Salabasina parkoló - Salabasina árok útvonalon.
Eszméletlen hely, hatalmas élmény volt.
Köszi a rejtést!
Remek hely! Egy szívemnek nagyon kedves nagymama (nem éppen a kandalló előtt kötögetős fajtából) vett rá, hogy a szurdokban felülről ereszkedjünk le a ládáig. Örömmel követtem!
Lom-hegyről lefelé piros keresztől letérve mentünk a ládához. Az ösvényt választottuk a jelzett út helyett, néhol harcolni kellett a szederrel, de lejutottunk. Lemászni már könnyebb volt. Visszafelé a vadászlestől induló irtáson szinte futottunk vissza a körtúránk útvonalára. Köszönjük a rejtést.
Aki nem sportértékre vágyik, az a piros jelzésen menjen.
alulról nézve a szurdok bal oldalán való felmenet, kicsit sportos és néhol igen veszélyes. szép volt, hogy folyt benne a patak, volt vízesés.
Kicsit kiegészíteném a rejtők leírását, hogy tudd hová készülsz, mikor ezeket a sorokat olvasod. :-)
Tehát ez egy patak egy jó mély és meredek falú szurdokban, amin hosszába kell végigmenned. Olyan, mint a Rám-szakadék, de nincsenek segédelemek. Út sincs. Viszont vannak vízesések, és az uszadékfák, illetve az azon fennakadt avar mögött kellemes kis "tavacskák" Kerülő út szinte sehol sincs.
Mivel egyedül mentem, különösen óvatosan lépegettem. A kis patak hol eltűnt, hol kibuggyant a föld alól, de egyre bővebben csörgedezett (pedig nem volt túl csapadékos az elmúlt időszak). Eleinte kerülgettem, később gázoltam benne. Aztán egyre vadregényesebb lett, és néha elgondolkodtam, biztos akarom-e? Persze hogy akartam!
Közvetlenül a láda előtt volt egy újabb kis vízesés. Alatta meg egy meghatározhatatlan mélységű tavacska, melyet sziklák kerítettek körbe. A sziklák jegesek voltak, az uszadékfák csúszósak. Nem szépítem, kimásztam oldalt, és a kicsit lejjebb visszaereszkedtem a szurdokba. Szép mutatvány volt. :-)
A láda alatti rész eleinte lazább volt, és inkább sáros. Itt a bedőlt fák nehezítették az utat. Itt vétettem el - egész úton csak egyszer - a lépést. Nem volt lehetőség kitapogatni a következő lépés helyét, így kinéztem egy avarra fedett biztonságosnak tűnő rész, és ráléptem. Uszadék volt egy termetes pocsolya tetején. Már folyt is be a víz a bakancsom tetején!
Összefoglalva tényleg nehezebb a terep a szokásosnál, de igencsak ajánlom minden kalandvágyónak! Ritka szép hely.
Ja, és a nagymama meg a kisgyermek mellett kutyát se vigyél magaddal. :-)
Pilisi keresgélés a Holdvilág-ároktól a Salabasina-árokig 22km 10 találattal, többnyire Blue Mali ládák nyomában.
Az ilyen "tökös" rejtések hiányoznak manapság a kínálatból.
Délutáni kis séta először felhőben, majd napsütésben, végül ködben. :) Az árkot már végigjártuk, most fentről, a Lom-nyeregből jöttünk le a felső részen a ládáig, onnan pedig haránt kikapaszkodtunk vissza a P jelzésre. A láda feletti lemászás kellemesen megdolgoztatott, hogy ne legyek nagyon vizes. :) Köszönet.
Dr.Ladával és Lopakodóval közös találat. Zolinak ezúton is köszönöm ezt a túrát..., nagyon jó és vadregényes volt... A turista jelzésnek már csak egy-egy helyen volt nyoma..., ma már majdnem teljesen visszafoglalta magának a természet ezt a szurdokot. De így tetszik a legjobban. :)
Köszi a rejtést!
Lopakodó és Ellfelek társaságában.:-) Sokszor jártam már a Salabasinába, az egyik kedvenc szurdokom. Most kicsit meglepve láttam, hogy az alsó szakaszára egy gátat építettek amolyan zúzottköves támfalszerűt. Ez egy kicsit rombol a látképen, de reméljük a természet majd visszahódítja. Amúgy így egy + kalandelemmel bővült a szurdok, hisz a csőben víz folyik és csak traverzálva lehet átjutni rajta, vagy egy mászással felül. A felső részéhez szerencsére nem nyúltak, így az maradt a régi vadregényes rész a sziklafalakon mászkálással. Most alig volt benne víz, de emlékszem pár évvel ezelőtt tényleg kalandos volt benne végigmenni, a víz akkor elég magas volt benne, nem győztünk hordalékfákból lépéseket építeni.
Az ajánlott útvonalat jártuk végig.
Lajos-forrás felől a -n, (ami régen lehetett a jelekből ítélve) majd a Tölgyikrektől a -on mentünk az ajánlott letérőig. A beereszkedés fantasztikus élmény volt. Meseszép az őszi erdő. A ládát hamar megtaláltuk, majd a mederben tovább haladva jöttek a meglepetések. A lehulló levelek vastagsága, hol bokáig, hol térdég, néha pedig mellig ért. Volt egy pont, ahol attól féltem elnyel a levélrengeteg. A szűk szorosban a két falat támasztottam és kerestem a talajt a lábam alatt, ami csak nem akart előkerülni. Derékig a levélben voltam és a lábam csak kapálózott. Néhány centit végül előrébb araszoltam a falon, mire végre földet értem. Jó kaland volt. A végén a kőfal még tartogatott meglepetést, de végül is átjutottunk! Élmény volt. Köszönjük. Visszafelé a Holdvilág-árkon mentünk a -on az autóig. A teljes kör 12,5 km volt. 494 méter szintemelkedés és ugyan annyi süllyedés. 3 óra mozgás és 1,5 óra állásidővel.
Mivel férjem elfelejtett szólni, hogy 4-es nehézségű ládához megyünk, ezért meglepődve konstatáltam a terepviszonyokat. A szurdok a könnyítés előtti Rám-szakadékhoz hasonlít, ezért lassan és óvatosan jártuk végig.
Felülről a "hivatalos bejáraton" keresztül közelítettem meg az árkot! Elég nagy rendetlenség van benne, de mégsem emiatt nem haladtam, hanem azért, mert 2 percenként megálltam fotózni! Szerencsére most szinte végig teljesen száraz volt az árok alja, de csapadékosabb időszakban nem lehet egyszerű végig menni benne! Köszönet a rejtésért!
Lehet hogy nem ez a nap volt a leg szerencsésebb eme láda felkutatására, de az biztos hogy emlékezetes marad. Néha szemerkélő eső, lent az árokban minden csúszós, vizes, saras. Nem a kijelölt úton tettük meg azutólsó métereket, csakúgy torony iránt. Hát nem volt egyszerű. Azért jó élményekkel tértünk haza, köszönöm a rejtést.
Ködös, szürke időben hová menjen egy ládász, hát egy sötét szurdokba. Nagyon vadregényes, néhol eszembe jutott a Mátrában lévő Tarjánka szurdok. Az nekem jobban tetszik, de ez is megdolgoztatja az embert rendesen. Nagymamák, tényleg csak óvatosan! Köszönjük az élményt!
Megtaláltam.
Nem volt könnyű, pedig a láda megkeresésével csak "belekóstoltam" az árokba.
É-ról a piros jelzés felől jöttem. Egy darabig volt ösvény, aztán már csak a szedres. A ládához a baloldali mellékárokba leereszkedve jutottam lel. Vissza a mellékárok másik (DK-i) oldalán másztam ki. Ott mindjárt egy vadles van, és a vadlesig szerencsére ki van irtva a bozót, úgyhogy vissza a piros turistaútig már csak séta volt.
A Lajos-forrástól elindulva 4 ládát kerestünk meg ezen a verőfényes októberi vasárnapon: GCLOME-t, GCPV03-at, GCSiVa-t és GCSlbs -t.
Hát szó, ami szó, ezt tényleg nehéz volt becserkészni. Lefelé a szurdokon ereszkedtünk, de a legutolsó lépcsőn már nem tudtunk leereszkedni, mert az aljában víz volt, ezért oldalt kikapaszkodtunk és a becsatlakozó oldalsó szurdokból közelítettünk. Visszafelé már a szurdokon kívül, vadszeder-indák között mentünk.
Visszafelé bandukolva még egy sikló is az utunkba került.
Köszönjük a rejtést.
Valamikor, talán már 10 éve is van, hogy a Szurdok 40 túra keretében erre jártam, így tudtam mire kell számítani. Jó volt ismét ebben a vadregényes szurdokban kirándulni. Fentről indultunk és szépen haladtunk lefelé a dobozig. Nem volt semmi gond, a kis huppanót is szépen abszolváltuk a láda előtt. Gyors megtalálás után tovább mentünk lefelé egészen az árok végén lévő útig innen irányba visszamentünk a piros sávig amin a már ismert úton folytattuk utunkat.
Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet. A kaland viszont minden nehézséget megért. Rosie77-tel vágtunk neki, és mindketten magunkkal vittük régi társunkat, a tériszonyunkat. Nagyon élveztük a túrát. Másztunk, csúsztunk, nagyokat lépkedtünk, kapaszkodtunk...aztán amikor megláttuk, hol lehet a láda....konstatáltuk, itt nem tudunk tovább menni. Fölmásztunk az árok tetejére, és kicsit előrébb újra leereszkedtünk, és boldogan fogtuk kézbe a dobot. Logolás után aztán egy kis ebéd és energiapótlás következett. Szükség is volt rá, mert újra visszamásztunk a tetőre, és visszafelé már fönt mentünk néha le-le nézve, hogy húúú emlékszel, ott a gombás fa, meg hasonló felkiáltásokkal emlékezve e korábbi utunkra....
Nagyon élvezetes megtalálás volt.
Megtaláltam. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Na ez jó volt, ezért meg kellett küzdeni. Fentről lefelé haladtunk a szurdokban, talán a láda előtti száraz vízesésen való lejutás volt a legnehezebb. Ott ráadásul egy szép nagy tócsa is volt. Néhol fenéken lovagolva csúsztam le a kidőlt fákon. A GPS szerencsére pontosan mutatta a ládát. Ha víz folyik az árokba, akkor tényleg lehet 4-es nehézségű, most a száraz idő miatt egyszerűbb volt.
Gyakorló nagymamaként kijelenthetem, hogy a 4-es nehézség teljesen jogos.. sőt.. Gclome, gcsiva érintésével csináltunk egy nagy kört, ez volt a 3. láda. Nekivágtunk a szurdoknak, és néhol bizony elkélt Oldfox hathatós, bár főleg lelki segítsége.. mire elvergődtem a dobozig elég is lett, bár meg kell hagyni a hely gyönyörű.. A ládától, hiába láttam a helyét én kereket oldottam, és kimenekültem a szurdokból.. fent a gerincen vártam meg Oldfoxot, aki logolás után szintén feljött. Innen indultunk vissza egy nagyon szedres, tüskés ösvényen a piros keresztre, aztán a zöld háromszögön vissza Lajos-forráshoz.
De! megcsináltam, úgyhogy kesser nagyik, neadjátok fel, hajrá előre!!!
Visszaúton, a piros kereszt mellett találtunk egy kiépített forrást, jéghideg ivóvízzel, isteni volt, felfrissített.
Kerékpárral vágtam neki a Pilis két új ládájának kicsit levezetni a tegnapelőtti 160 kilométert.
A gclome láda felől érkeztem a piros jelzésen. Az árok teljes végigjárása így kerékpárral nem is gondolhattam. Gyalogosan is veszélyes helynek tartom, nem véletlenül szüntették meg a turista jelzést benne.
A vadászlessel szembeni nyiladékig - amely majdnem a jelzett útig ér - gurultam a bringával, majd a nyiladékon leereszkedtem a vadászlesig. A bringát a vadászleshez kötöttem, majd leereszkedtem az árokba. A terep sokkal könnyebb annál, mint amire számítottam, egyedül az árok előtti utolsó 5 méteren kellett óvatosnak lenni a nedves talaj miatt.
A láda kis keresgélés után könnyen meglett. Le a kalappal azok előtt, akik ezen az árkon végigmásznak, gyalogolnak. Valószínűleg az utóbbi évek komoly csapadékai alaposan átrendezték a terepviszonyokat.
A nyiladékon visszamásztam a turistaútra majd a dobogókői országútig a P jelzésen gurultam. A mai nap végén 53 kilométert mutatott a kilométerszámláló.
A sziklák között a GPS mindig elvesztette a jelet, ráadásul még be is sötétedett, szóval elég nehéz volt megtalálni. Az oda vezető út izgi volt, végig a sziklák között, köszi
Mi nem kockáztattunk az árokban mászással, a piros jelzésen mentünk párhuzamosan és fent átvágtunk egy erdészeti úton, majd leereszkedtünk az árokba. Egyáltalán nem volt veszélyes, viszont így is elménydús volt.
70 km kerékpáros cipekedés, terepezés, városi dzsungel 1000 m emelkedéssel a Budapest - Szentendre - Lajosforrás fordítóval útvonalon 2 új és 3 régi ládával. Az egész délelőtti esőzés feláztatta az erdei csapásokat, minden sáros, csúszós volt.
GCLOME felől jöttem a szemerkélő esőben a -en. A megadott elágazásnál kezdtem közelíteni a láda felé, a szederindás, sáros, mély gazban lépésről lépésre haladtam. 230 m-nél találtam egy jobban kitaposott ösvényt, de rossz irányba vitt. Végül az árok peremén érkeztem 30 m-ig. Az árok túlsó oldalán láttam meg ha2 kollégát, aki éppen végzett, és próbált visszamászni az árokból. Vele találkoztunk össze GCLOME-nél.
Lemásztam az árokba, a láda azonnal meglett. Logoltam, majd kimásztam a vadászles felé az árokból és a -en, majd a jelzésen másztam vissza a Bölcső-hegyre. A hazafelé vezető gurulás már könnyebb volt.
Holdvilág-árok-Lom-hegy- Salabasina-árok körtúra
befejező doboza. Otthon még beterveztem hogy a
ládától végigmegyek az árokban de a helyszínen
felülbíráltam magamat a busz elérése érdekében.
Itt ért utol a Lom-hegyről lejövő kessertársam.
Száraz időben biztos kicsit könnyebb ide lemászni,
de most sem volt veszélyes.
Fentről közelítettük meg a ládát a mederben. Nem sokkal a láda előtt a kutya nem mert lejönni az egyik "lépcsőn", mi meg nem mertük levnni kézben. Katika ott maradt vele, egyedül mentem tovább, de a következő kapaszkodósabb résznél meg én nem mertem lemenni :(
Visszafordulva kimentünk az első lehetséges helyen az árokból, majd közvetlenül a láda mellett vissza. Aztán műholdjel hiányában elindult a keresgélés, de végül csak meglett.
Az árok felső része gyakorlatilag száraz, a láda környékén van pár pocsolya.
Végre eljutottunk a szurdokba. Nagyon szeretjük az ilyen árkokat, ez konkrétan a Tarjánka szurdokra emlékeztetett minket. Ez a hely egy igazi felnőtt játszótér.
A vízelvezetőcső magasságában találtuk meg a szurdokot, onnan kezdtük felfelé. Első lépésként bokáig elsüllyedtem a sárban. :)
Átaraszolni a csőben izgalmas volt, néhol beszűkült a rá nehezedő nyomástól. Innen tovább máris a szurdok falai között kapaszkodhatunk fel kidőlt keresztfákon át.
A láda rejtekénél találtunk egy pár grafit színű lecipzározható nadrágszárat, betettük a láda mellé. Tovább felfelé hosszan adrenalinos az út, megéri felkapaszkodni.
Mi nagyon élveztük az utat végig, de tényleg nem sétagalopp!
Visszafelé a piros jelzésen indultunk vissza, a Salabasina kútnál friss forrásvízzel csillapítottuk szomjunkat. Aztán egy kis kecskesajtozás a parkolónál.
Köszönjük a rejtést!
köszi, szerencsém volt, a víz java már lement :) a benist által említett útépítés gőzerővel zajlik, jól levágja az árok alsó szakaszát... remek vadregényes hely, tetszett (kivéve a leereszkedést a csúszós törzseken a nagy tócsa felett :D )
Már régóta foglalkotatott a gondolat, hogy egyszer megnézzem a Salabasina-árkot, de mindig elmaradt, eddig. A ládamegjelenés megpecsételte: ma végre végigjártam :) Ott "szálltam be", ahol mások kiszállnak, azaz az útfelújításnál (1. kép) és végigmentem az árkon. A vízállás nem kedvezett, de bátorságot adott a múlt hétvégi friss élmény a Szlovák-Paradicsomból :) Küzdelmes volt és izzadtam a párás, fülledt levegőben. A láda kis körültekintés után meglett. Még folytattam utamat az árokban majd kikeveredtem és a turostautat követve visszajutottam a gépjárműhöz...
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A Gyógyáru értékesítőtől, alulról közelítettem meg az árkot. Egy erdészeti utat követve értem el az ajánlott pontot (gcslsb+elágazás), de mivel a patakot keresztező utat épp javították, ezen sem volt egyszerű átjutni. A vízmennyiségből megállapítottam, hogy a mederben a ládáig eljutni esélytelen. A folyással szemben jobbra az árok tetején próbáltam haladni, de a befutó mély árkok ezt is igencsak megnehezítették, nem véletlenül tesz a tuhu-n az ösvény egy nagy vargabetűt. Végül azért elértem a láda vonalát, már csak le kellett ereszkedni a VP által könnyűnek ítélt oldalvölgyön. Ha nem lettek volna kidőlt fák és gyökerek, a meredek, csúszós oldalon csak gatyaféken jutottam volna le. A láda környéke a vízeséssel nagyon vadregényes. Körbejártam az elérhető rejtekhelyeket, majd nem úsztam meg egy átkelést a most elég széles vízen.
Visszafelé a vadász leshez értem fel, innen megcéloztam a közeli P- jelzést, és azon kényelmesen lesétáltam Pankos tetőig. Minden bizonnyal ez a leggazdaságosabb útvonal, ha a vízhozam miatt az árok nem járható.
Kihasználva a vasárnapi esőszönetet három-szurdok séta: Pilisszentkereszt - Salabasina-árok - Holdvilág-árok - Szurdok - Pilisszentkereszt. Három napi eső után különösen jó ötlet ez, mert sok a víz, nagy a sár, és minden rettentően csúszik. :-)
Pilisszentkeresztről a Szentkút és a Tölgyikrek felé, majd fentről be a völgybe. Egész jól ment a patakban járás, de a láda előtt 100 méterrel nem tudtam tovább menni: a kis vízesések alatt ismeretlen mélységű tavak töltötték ki a szűk, függőleges falakkal határolt szakaszt. Csak jobbra tudtam kimászni, az se volt könnyű. Aztán a láda alatt 25 méterrel egy bükk vékony gyökereibe kapaszkodva (némi parával) visszaereszkedtem, és némi keresgélés után megtaláltam a ládát.
Elindultam tovább lefelé, de nemsokára újabb duzzasztott "tó" következett, így visszafordultam, és a ládánál ÉK felé kimásztam a völgyből. Innen némi szintemelkedéssel átoldalaztam a Holdvilág-árok felső részéhez, és azon mentem végig le, majd a Hosszú-hegy lábánál fel a Szurdokhoz, és azon keresztül vissza Pilisszentkeresztre.
A leírás kicsit félrevezető, mert a Salabasina-árokban csak nyomokban fordul elő (a megszűnt) jelzés, út pedig egyáltalán nincs benne. A kis vízesések sziklafalán még száraz időben se könnyű lemászni, ha pedig víz van a völgyben, akkor több helyen csak vízben gázolva lehet haladni. A ládához viszont simán le lehet ereszkedni a keleti oldalon egy kis mellékvölgyben - ez csak 2-es nehézség, de akkor a völgy java kimarad.
A Salabasina-árokban többször jártam már, még abban az időben, amikor még nem volt jelzés. A legizgalmasabb télen: akkor kevés víz van a patakban, igaz, a sziklák viszont jegesek, jégcsapok lógnak. Izgalmas hely, alig ismeri valaki (szemben a közismert, és kevésbé vadregényes Holdvilág-árokkal). Ennek megfelelően az egész kiránduláson csak a Holdvilág-árokban és a Szurdokban találkoztam turistákkal, máshol teljesen egyedül voltam.
Megtaláltam. Köszönöm a rejtést. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Munkahelyi Trófeázás után gondoltam járok egyet. Mielőtt odaértem volna kezdett el szakadni az eső. Nehézkesen sikerült megtalálnom a ládát, a villámlások miatt időztem egy kicsit, majd indultam hazafelé.
Visszafele találkoztam egy vaddisznó családdal, a mamával szemeztem egy kicsit, majd szerencsésen távoztam. Emlékezetes volt szürkületben, esőben a szurdokban, vaddisznókkal! Köszönöm a rejtést.
N 47° 41,343' E 18° 59,133' 451 m [GCSlbs+parkoló]
turistaúton a Tölgyikrekig, innen a piros 
turistaúton haladj eddig a pontig 
N 47° 41,292' E 18° 57,488' 434 m [GCSlbs+útkereszteződés]
körtúra turistaúton kezd meg a Salabasina-árokba való leereszkedést, kövesd ezt a jelet az árok végéig. 
turistautat, mely a Holdvilág-árkon keresztül elvezet a megadott parkolóig.
-ra. A letérőt megtaláltuk, de az biztos, hogy most máshol ereszkedtünk be, mint anno. Három ponton volt kicsit necces a továbbjutás, de megoldottuk. A legnehezebb rész a láda előtti rész volt, ahol három fát támasztottak a kövekhez csúszdának. És csúszott is.... A láda adta magát, nem is kellett keresni.
![P_20170416_105609[1]](/thumbs/logimages/2017-04/6158_20170416_183854_7790750846ef2c134ca41f7ae247513f13f5b129.jpg "P_20170416_105609[1]")
![P_20170416_111125[1]](/thumbs/logimages/2017-04/6158_20170416_183923_ce4ce8280ebcac5e4cf530598f59b5caf0e8d1c3.jpg "P_20170416_111125[1]")
![P_20170416_111647[1]](/thumbs/logimages/2017-04/6158_20170416_184034_18dbe0853a56d0d1dd1d431df771dd9103a4a8cc.jpg "P_20170416_111647[1]")
jelzésen, majd a 
-n, (ami régen 
lehetett a jelekből ítélve) majd a Tölgyikrektől a 
-en. A megadott elágazásnál kezdtem közelíteni a láda felé, a szederindás, sáros, mély gazban lépésről lépésre haladtam. 230 m-nél találtam egy jobban kitaposott ösvényt, de rossz irányba vitt. Végül az árok peremén érkeztem 30 m-ig. Az árok túlsó oldalán láttam meg ha2 kollégát, aki éppen végzett, és próbált visszamászni az árokból. Vele találkoztunk össze GCLOME-nél.
jelzésen másztam vissza a Bölcső-hegyre. A hazafelé vezető gurulás már könnyebb volt.
