WAP
A templom dél-nyugati részén a kavicságyban kapott helyet egy saját készítésű geokő, ezt keresd az adott ponton a sarokban! Tollat vigyél magaddal.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Megközelítés
Vállaj község Mátészalkát a 4918-as úton dél felé elhagyva az utolsó település a határ mentén, illetve Nyírbátort dél-kelet felé elhagyva a 4915-ös úton érhető el.
Parkolás
Nincs kijelölt parkolóhely, de a templom melletti üres telkeken meg lehet állni az út szélén:
N 47° 45,634' E 22° 22,950' 123 m [GCVRKT+parkoló]
Tömegközlekedéssel
Autóbusz közlekedéssel megközelíthető a Mátészalka-Vállaj vonalon.
A vállaji templom története
A vállaji plébánia XX. századi történetében a legnagyobb esemény a jelenlegi templom felépítése volt. 1913 január 1-én a hitközség Láng Gyula személyében új lelkiatyát kapott. A falu szava: "plébánosunk már van, mikor lesz templomunk?" - eljutott a plébánoshoz és arra ösztönözte, hogy a 17 évig húzott-halasztott ügyet elintézze, aminek eredményeképpen felépülhessen az új templom. Miután a hitközség áldozatkészségéről megbizonyosodott, arra kérte püspökét, járuljon hozzá a régi templom lebontásához. A püspök javaslatára a plébános elment, hogy a templom ügyével kapcsolatban beszéljen a kegyúrral. A falu a templomépítés költségének a felét vállalta abban az esetben, ha gróf Károlyi is hasonlóképpen tesz a költség másik felével. Dr. Boromissza Tibor püspök teljes mértékben támogatta a vállajiak kérelmét. A plébános megkeresett több nagykárolyi bankot biztosító társaságot és mintegy 600 koronát kapott tőlük segélyként. Vállaj fiatalsága is igyekezett a pénzösszeget gyarapítani és az építendő templom javára táncmulatságot rendezett. A tanuló ifjúság karácsonykor pásztorjátékot adott elő és az ebből befolyt 100 korona jövedelmet félretették, hogy az új templomban betlehemi istállót állíthassanak belőle. 1914-ben az építkezés megindulásakor a hitközségnek 30.000 koronája volt anyagban és pénzben a püspöki adománnyal együtt. A költségvetés pedig 120.000 koronát tett ki. Láng Gyula a hiányzó összeget kölcsön útján próbálta megszerezni. Ez ügyben az Egyházmegyei Hatósághoz fordult. Elgondolása az volt, hogy a kölcsönt a hitközségre kivetett adóból fizeti vissza. Kidolgozott egy kombinált adórendszert, mellyel az volt a célja, hogy a gazdák, zsellérek és lakók anyagi helyzetükhöz mérten igazságosan legyenek megadóztatva. Az egyháztanács tagjai közreműködésüket és áldozatvállalásaikat azzal is bizonyították, hogy birtokaikkal vállaltak fedezetet a kölcsön jelzett időben történő visszafizetésére, ezzel kitéve magukat az esetleges létbizonytalanságnak. Bizonyos feltételek elfogadása mellett megkapták a kölcsönt. A pénzügyi helyzet rendezése után határidővel pályázatot adtak fel az építés vállalkozásba való adásának céljából. Foerk Ernő budapesti építész tervére készültek a pályázatok, költségvetések a püspök beleegyezésével. Bottyán István szatmári építész nyerte el a pályázatot, aki 10 %-ot lefaragott az eredeti költségvetésből. A Főszolgabírói Hivatal megadta az építési engedélyt. A harc, a hosszú előkészítés után 1914. április 24-én az építész hozzáfogott az előmunkálatokhoz. A falubeliek nemcsak anyagiakkal járultak a templom építéséhez, hanem munkájukkal is. Az alapkő szentelésre Pünkösd napján, a régi templom búcsúnapján került sor. Az I. világháború kitörése nagymértékben lassította az építkezést. Amíg nem voltak otthon a behívott férfiak, az asszonyok tettek meg minden tőlük telhetőt a folyamatos munka érdekében. A főoltárt, a szószéket 1917. február 28-án rendelték meg a Rétay és Benedek cégnél, valamint új padokat készítettek a templomba. A mellékoltárok szobrait az egyházközség tagjai vették meg. A szentelés 1918. Pünkösd vasárnapján történt az apostolokra kiáradó Szentlélek tiszteletére. A későbbiek folyamán lebetonozták a templom egész belső területét, valamint egy négy és egy hat mázsás harangot rendeltek. Barakovics János orgona építőmester ólomvezetékes orgonával ajándékozta meg a híveket. A templom belső festésére 1932-ben került sor, Zsadányi János és Sóhár József mesterek irányításával 1993-ban Ritli Gyula plébános a templom tetőzetét vörösréz lemezzel fedette le. Heidesperger István atya idejében 1998-ban Mező Tamás mester irányításával a templom belsejét restaurálták. Ma már műemlék.
(Mancz Júlia, sekrestyés, Temető u. 30., Tel: +36-30/363-2132)
Vállaj
A település nevét illetően nem ismert meggyőző magyarázat: talán személynévi eredetű, s a személynév a magyar váll községnek képzős származéka.
A községet egyes források szerint a Gut-Keled nemzetség alapította, ez esetben a XII. század végén keletkezhetett, de először 1335-ben említik a Gut-Keled nembeliek birtokaként. Ekkor már temploma is volt. 1354-ben a nemzetség sásvári monostorához tartozott. Az ecsedi uradalom tartozékaként osztozott a Báthori-, majd Rákóczi-birtok sorsában.
1711 után II.Rákóczi Ferenc elkobzott birtokaként a kincstárra szállt, az egészet 1746-ban Károly Ferenc vette meg. Az új birtokos német telepesekkel népesítette be. Katolikus német temploma 1771-ben épült. 1749 januárjában már körülbelül negyven sváb gazda lakott a községben, míg magyar csak kilenc-tíz. A XVIII. századi német telepítésű község még a századforduló után is markánsan megőrizte kulturális elkülönültségét, de az asszimiláció erőteljesen megindult.
A XIX. század hatékony parasztgazdaságaival gazdag, irigyelt településnek számított környezetében. 1945-ig a Károlyiak birtokában volt. A két világháború között határátkelőhely működött Vállaj és Csanálos között, a román-magyar határon.
A II. világháborúban összesen 105-en vesztették életüket.
A község határába olvadt be a mai napig határnévként ismert Bódvaj-Vállaj. Eredetileg a Kaplony nemzetség birtoka volt. 1329-ben talán falu is, de már 1431-ben elpusztult település, a Báthory család ez évben szerezte meg és ettől kezdve Vállaj sorsát követte.
A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektől a Mátészalkai járáshoz tartozott. Az 1920-as évektől a Csengeri, majd az 1940-es évek közepétől ismét a Mátészalkai járáshoz került, később Mátészalka városkörnyékének része lett. Az 1920-as években körjegyzőségi székhely, hozzátartozott Mérk. 1950-ben Mérk és Vállaj községeket egyesítették Mérkvállaj néven, ám 1955-ben ismét önálló községgé alakult. 1971-től nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Mérk, társközsége Tiborszállás volt. Jelenleg önálló.
Az 1990-es helyhatósági választásokon, akár csak később, független polgármester került megválasztásra, a 7 fős testület valamennyi tagja független volt.
A falu 2002. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel rendelkező község.
Műemlék jellegű falu
1747-ben kialakított utcaképe, a megtervezett telekrendszere, a telkeken azonosan kialakított porták, a házak és csűrök kapcsolatrendszere az évszázadok múlásával nem változott. A bővülés nem a telek megosztásával, hanem új utcák nyitásával történt.
A településszerkezet Magyarországon teljesen egyedülálló, a házak hatalmas méretűek, többnyire nyeregtetősek. A lakóházzal egybeépítve jelenik meg az istállórendszer. A homlokzat a városi eklektikával kevert hagyományos díszítésű, három ablakos, s tornácban folytatódik, melynek mestergerendáit tégla, vagy fa oszlopok, pillérek tartják.
A faluban mintegy száz csarnokos csűr van eklektikus tégla oromfallal és sokszor fűrészelt mintázatú, nagyméretű csűrkapuval, a Szabadság és a Temető utcában szinte minden portán.
A házak utcaként azonos fekvésűek, a telken hosszirányban nyúlnak el, bár előfordul az utcával párhuzamos befordítás is.
Vállaj műemléki értékét nem az egyedi épületek jelentik, hanem az egységes együttes.
Málenkij robot emlékmű
"A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek, és vittek el magyar civil embereket. Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060 számú parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el az elsősorban német nevű férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig."
Az akkor még zömében sváb lakosú faluból a képen látható emlékmű talapzatán olvasható embereket hurcolták el kényszermunka-táborokba. 1945. január 3-án 214 embert vittek el, akik közül 44-en soha nem tértek vissza falujukba. A falu lakossága ma is úgy oszlik meg nemzetiségileg, hogy kb. hatvan százalék magyar, a többiek német származásúak.
Az emlékmű maga egy különlegesen megoldott szobrászati alkotás. A magas, obeliszk-szerű oszlop tetején egy hatalmas, lapos, kavics alakú oszlopfejen három bronzalakot láthatunk. Az emlékművet 2006-ban Sebestyén Sándor készítette.
Strudli fesztivál
2000 óra minden pünkösdvasárnap megrendezik Vállajon a Strudli fesztivált. Minden évben több csapat próbálja elkészíteni ezt az ínycsiklandozó sváb étket, a fesztivál névadóját.
A gyönyörű, Foerk Ernő tervezte római katolikus templom előtti téren 2012 óta egy dunai hajó kicsinyített mását tekinthetjük meg. Ehhez hasonló vízi alkotmányok szállították ide a sváb telepeseket. Az eredeti hajó, az Ulmer Schachtel (ulmi skatulya) 20 méter hosszú volt, s akár öt családot is el tudott szállítani az 5 fős legénysége.
Forrás:
Vállaj.hu
LÁDATÖRTÉNET:
2015.06.23: Megjelenés
2016.03.12: Ellenőrizve, minden OK
2016.12.17: Új geokő kihelyezve a régi, törött helyett.
Jó keresgélést kívánunk mindenkinek! ricsivivi 
