Megye/ország: Szabolcs-Szatmár-Bereg
Elhelyezés időpontja: 2018.06.01 16:00
Megjelenés időpontja: 2018.06.03 21:54
Utolsó lényeges változás: 2018.06.03 21:54
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: ricsivivi
Ládagazda: ricsivivi Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 2100 m
Megtalálások száma: 126 + 1 sikertelen + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
WAP
10x10x5cm-es láda a kilátótól balra egy jellegzetes törzsénél kitört fa törzsében. A területen a mocsaras jelleg miatt sok a szúnyog nyáron, gondoskodjatok a megfelelő védekezésről!
Parkolás és a láda
A megadott ponton érdemes az autót hagyni az út szélén N 47° 53,328' E 21° 55,659' 105 m [GCKMTT+parkoló] Innen kelet felé gyalogosan a piros sáv jelzésű műúton haladhatunk a tóig. A jelzésen haladva a N 47° 53,934' E 21° 56,191' 110 m [GCKMTT+Balra fordulni] pontnál kell letérni a piros jelzésről az erdei útra a szalonna sütögetőnél. Majd innen 170 m megtétele után a kilátónál találjuk magunkat, ahol a még megmaradt kis tavat láthatjuk a magasból. A kilátótól balra találjuk a ládát is, egy jellegzetesen kitört fa törzsében. Az erdei úton tovább haladva körbe tudjuk sétálni a tavat információs táblák kíséretében, majd visszajutunk a kiinduló pontunkhoz.
Nevének eredete
Nevét a víz színét ellepő "villíás májmoha" neve után kapta.
Mohos-tó
A 41 hektár terjedelmű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka ősi mocsári növények, tőzegpáfrány, moszat-fajok tenyésznek.
Noha csak 1954-ben nyilvánították védetté, a szakemberek már jóval korábban ismerték a területet. Neves botanikusunk, Boros Ádám hozta hírét még a '20-as években, a Debrecenben induló Nyírség-kutatás keretében. A konkrét védelmi javaslatot az ugyancsak neves debreceni erdész-természetvédő, Tikos Béla tette meg. A szakmai indoklás szerint a láp akkoriban teljesen más kinézetű volt, mint akár csak a '80-as évek elején is. Ez az eltérő állapot a század első felében folyamatosan jellemző volt a Mohos-tóra, de a területet sajnos felgyorsult, kedvezőtlen változások érték.
A '80-as évekre úszóláp az eredeti helyén sehol sem maradt fenn. A nyírvizek pusztulását okozó, túlzásba vitt nyírségi lecsapolás okozta talajvíz-süllyedés végzetszerűen érintette a Mohost. A század első felében a láp partján még vasas talajvíz-források fakadtak. Először ezek apadhattak el, majd a tó vízszintje csökkent végzetesen. Az úszólápok megfeneklettek, a rajtuk növő rekettyefűz gyökerei véglegesen lehorgonyozták azokat.
A XX. század utolsó negyedében a tómeder nagy részét a korábbi úszólápból származó rekettyés fűzláp, nádas és magas sásos foltok borították, de ezek gazdagsága már meg sem közelítette az egykori úszólápét. Nyílt víz és úszóláp csak a tó északi, egykor tisztított sarkában maradt, itt élte túl a változásokat néhány hínárnövény és a fehér tündérrózsa is. Az úszóláp már alapvetően keskenylevelű gyékényes volt, tőzegpáfránnyal. Benne eltűnőben volt a vidrafű, míg a gyilkos csomorika "jobban állta a sarat".
A természetvédelem az akkor már évtizedek óta kezelésében levő lápon, a Mohos körbeerdősítésével korábban is végzett beavatkozást. A romló helyzetre tekintettel a tavat korábban lecsapolni szándékozó kis csatorna átalakításával 1981-ben belvizes árasztórendszert építettek ki. Ennek néhány éven át pozitív hatása mutatkozott, újra megjelent például a parti zónában az időközben fokozott védelem alá került szíveslevelű hídőr. A víz minőségével azonban kezdetektől fogva gondok voltak, az egyre erősödő aszályban többnyire a belvizek is elmaradtak, miközben a talajvízszint rohamosan süllyedt. A Mohos az évtized fordulójára tartósan kiszáradt.
A pusztulóban levő lápvilág megmentése érdekében 1992-ben indult meg a rétegvizes ellátó rendszer kiépítése. 1997-ben több lépcsőben készült el, nem csak a Mohos, hanem a délről alig egy dűlőnyire szomszédos Nyárias (vagy Nyárjas) lápjának vízellátása is megoldható vele.
Kialakulása
Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az legutóbbi jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltött medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.
A 18. században azonban a láp széli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a "lápteknő" egy részét a szél által hordott homok töltötte fel, helyén legelő alakult ki.
Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra, megszűnt az egybefüggő víztükör.
A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.
Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorosan összefűzte, a szél sodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.
A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének "leülését" vonta maga után, stabil rekettyefüzesek alakultak ki.
Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.
Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.
Növényvilága
Közönséges rence
A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén élő érdekes növénytársulás a víz felszínén lebegő békalencsékből és részben a felszín alatt lebegő, gyökér nélküli közönséges rencéből álló hínár. A rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) levelein tojás alakú tömlők sorakoznak, amelyek "száját" egy, csupán befelé nyíló, csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt két szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.
Egy olyan kamerával, amely másodpercenként tízezer felvételt készít, rögzítették a növény mozgását. A film lelassítása által után kiderült, hogy amikor a rence "készenlétbe helyezi" a csapdát, kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak így a tömlő belsejében alacsonyabbá válik a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő "szája" előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a parányi tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
Össze-vissza jártam a csalánban, mire ráleltem a facsonkra, persze rövidnadrágban 35 fokban. Szerencsére a szökőkútban enyhíteni tudtam a fájdalmamat, emlékezetes találat marad.
A zivatarveszély miatt mára nem mertem nagyobb túrát tervezni, így megelégedtem egy negyven kilométeres körrel.
A kerékpáros megközelítés valóban meglepően könnyű , a keresés viszont nagyon nehéz volt. Az előző megtalálók által leírt hely megjelölés nagyjából stimmelt, de a láda már nem fatörzsben van, hanem talajszinten - fakéreggel gondosan takarva. Az eredeti fatörzsből már csak egy 80 cm magas csonk maradt. A területet sűrű csalánerdő borítja, még most is sajog a lábam a csípésektől. A kilátóhoz már nem lehet eljutni, a természet visszafoglalta az utat, persze nem is nagyon érdemes próbálkozni, mivel a kilátó elég rozoga állapotban van.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A láda pontosan ott van, ahol az előttem szólók leírták. Jó állapotban van, nem törött. Érdemes lenne megfontolni azt, hogy mi lesz a sorsa, ha rövidesen a rejtekéül szolgáló fakéreg letörik, összeroskad, stb., ugyanis a helyet már nem lehet "facsonknak", törzsénél kitört fának nevezni, mert a fatörzs belseje elkorhadt, csupán a kéreg áll. Kerékpárral is könnyen megközelíthető.
Kicsit tartottam ettől a ládától, mert a leírás szerint nem lehet kerékpárral elmenni a rejtésig - pedig de, sőt, simán. Elég sokáig keresgéltem - nagy az aljnövényzet és sok a kidőlt fa - aztán a logok segítettek (idemásolom, hátha megkönnyíti a következőknek a keresést):
"A kilátóhoz bevezető ösvénytől balra, kb. 10m-re van a ládát rejtő facsonk." (Mr Zerge)
"Ott kell bemenni a földútról, ahol legközelebbinek tűnik a kilátó, és 5-6 m után balra térni szintén pár métert." (LionDaddy)
"A láda rendben van, de tényleg a megadott koordinátától picit távolabb az úthoz közelebb egy kb.80 cm magasságban derékba tört fa még megmarad részében hánccsal szépen betakargatva" (albandy8)
Nagyon élveztem az ide vezető bicajozást; a nap is kisütött, találtam késői laskagombát, rengeteg hatalmas őzlábgombát láttam - köszönöm a rejtést!
(Mai eredmény: négy láda, 75 km kerékpározás.)
Kicsit szopatós volt a megtalálás végjátéka mert annyi kidölt fa van, hogy eleinte csak kerülgettem a rejtekhelyet. A kitartást végül siker koronázta. Köszönöm a rejtést.
Kalandos út volt, de megérte, meglett a láda, de át kellett verekedni magunkat a sűrű növényzeten. A kilátó már elég rozoga állapotban van. Köszönjük a rejtést!
Szenvedés volt ez a kis séta, pedig az elején jól indult... parkolás után pillangók százai vártak minket az ösvényen, amelynek nagyon örült a 6 évesem, majd egy kis tábolság megtétele után a mocsaras jelleg miatt megtalált minket több ezer rovar, köztük sokszáz vérszívó; a leírásban természetesen ezt olvastuk, úgyhogy nem lepődtünk meg, de nem is örültünk. Mire a kilátóhoz értünk - amely nagyon rozzant állapotnak örvend -, már elegünk volt az egészből, de úgy gondoltuk, a ládát csak azért is megkeressük. Kerestük, kerestük, de az eddigi diszkomfort érzésünk felülkerekedett rajtunk, hála a hatalmas aljnövényzetnek is, hiszen néhány nm-nyi csalánon átmásztunk, de feladtuk inkább a keresést és szaladunk vissza az autóhoz. Már itthonról a logokat olvasva egy kicsivel arrébb kereshettünk. Ha úgy gondolod, akkor a feltöltött kép alapján egy elfogadást természetesen örömmel veszünk.
Régi adósságom és mumusom ez a láda, mert számtalanszor mentem már el mellette az M3 autópályán, két éve nyáron meg már egyszer rá is próbálkoztam. De akkor olyan szúnyog és bögöly invázió volt, hogy gyakorlatilag a kocsiból nem tudtam kiszállni...
Most a főúttól ~200 m-re tettem le az autót és sétáltam be a ládáig.
Nagy meglepetés nem ért. Egy rozzant kilátón, egy nagy nádas-sásos területen és egy rétegvíz-kúton kívül nem sok mindent lehet látni. De legalább vérszívók nem, vagyis csak alig voltak a helyhez képest.
A láda a korábbi logokban olvasott segítségekkel lett meg, mert már a feladás határán jártam a dzsindzsában keresztbe kasul bóklászva. A legpontosabb megfogalmazást Mr. Zerge írta: "A kilátóhoz bevezető ösvénytől balra, kb. 10m-re van a ládát rejtő facsonk." Ehhez csakannyit tennék hozzá, hogy semmilyen ösvény nincs most. Ott kell bemenni a földútról, ahol legközelebbinek tűnik a kilátó, és 5-6 m után balra térni szintén pár métert. Ott lesz a korhadt facsonk, benne a láda, ami meglepően jó állapotnak örvend.
Köszönjük az élményt. Részletes beszámoló otthonról. [Geoládák v3.12.10] A keréknyomban haladt előttünk egy mocsári teknős. Megbeszéltük vele, hogy egy kicsit jobb helyre visszük. A Mohos- tó már csak legenda. A láda fészke alig látszik ki a magas aljnövényzetből. Kellett a női megérzés a megtalalàlásàhoz.
A szökőkút nagyon egyedi.
Az országúttól végig jól járható erdei úton sétáltunk el a ládáig. Útközben kis őz csapatot láttunk. Érdekes a több emeletes szökőkút. A láda koordinátája nem tűnt annyira rosssznak, miután megtaláltam. A kilátóhoz bevezető ösvénytől balra, kb. 10m-re van a ládát rejtő facsonk.
Üdv Mr Zerge.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A láda rendben van, de tényleg a megadott koordinátától picit távolabb az úthoz közelebb egy kb.80 cm magasságban derékba tört fa még megmarad részében hánccsal szépen betakargatva. Könnyed erdei sétával elérhető, de száraz időben akár egy személyautóval is viszonylag jól megközelíthető.[Geoládák v3.12.10]
N 47° 51,542' E 21° 56,021' 123 m [GCKMTT+Észak felé]
N 47° 53,328' E 21° 55,659' 105 m [GCKMTT+parkoló]
jelzésű műúton haladhatunk a tóig. A jelzésen haladva a 
