WAP
10x10x5cm-es láda a kilátótól balra egy jellegzetes törzsénél kitört fa törzsében. A területen a mocsaras jelleg miatt sok a szúnyog nyáron, gondoskodjatok a megfelelő védekezésről!

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés
Kállósemjén község Nyíregyházától 22 km-re érhető el a 4911-es úton. Az alábbi ponton kell észak felé fordulni:  N 47° 51,542' E 21° 56,021' 123 m [GCKMTT+Észak felé]

Parkolás és a láda
A megadott ponton érdemes az autót hagyni az út szélén  N 47° 53,328' E 21° 55,659' 105 m [GCKMTT+parkoló] Innen kelet felé gyalogosan a piros sáv jelzésű műúton haladhatunk a tóig. A jelzésen haladva a  N 47° 53,934' E 21° 56,191' 110 m [GCKMTT+Balra fordulni] pontnál kell letérni a piros jelzésről az erdei útra a szalonna sütögetőnél. Majd innen 170 m megtétele után a kilátónál találjuk magunkat, ahol a még megmaradt kis tavat láthatjuk a magasból. A kilátótól balra találjuk a ládát is, egy jellegzetesen kitört fa törzsében. Az erdei úton tovább haladva körbe tudjuk sétálni a tavat információs táblák kíséretében, majd visszajutunk a kiinduló pontunkhoz.

Nevének eredete
Nevét a víz színét ellepő "villíás májmoha" neve után kapta.

Érdekesség
A Mohos-tavon keresztülhalad a Móricz Zsigmond Emléktúra útvonala is.

Mohos-tó
A 41 hektár terjedelmű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka ősi mocsári növények, tőzegpáfrány, moszat-fajok tenyésznek.
Noha csak 1954-ben nyilvánították védetté, a szakemberek már jóval korábban ismerték a területet. Neves botanikusunk, Boros Ádám hozta hírét még a '20-as években, a Debrecenben induló Nyírség-kutatás keretében. A konkrét védelmi javaslatot az ugyancsak neves debreceni erdész-természetvédő, Tikos Béla tette meg. A szakmai indoklás szerint a láp akkoriban teljesen más kinézetű volt, mint akár csak a '80-as évek elején is. Ez az eltérő állapot a század első felében folyamatosan jellemző volt a Mohos-tóra, de a területet sajnos felgyorsult, kedvezőtlen változások érték.

A '80-as évekre úszóláp az eredeti helyén sehol sem maradt fenn. A nyírvizek pusztulását okozó, túlzásba vitt nyírségi lecsapolás okozta talajvíz-süllyedés végzetszerűen érintette a Mohost. A század első felében a láp partján még vasas talajvíz-források fakadtak. Először ezek apadhattak el, majd a tó vízszintje csökkent végzetesen. Az úszólápok megfeneklettek, a rajtuk növő rekettyefűz gyökerei véglegesen lehorgonyozták azokat.

A XX. század utolsó negyedében a tómeder nagy részét a korábbi úszólápból származó rekettyés fűzláp, nádas és magas sásos foltok borították, de ezek gazdagsága már meg sem közelítette az egykori úszólápét. Nyílt víz és úszóláp csak a tó északi, egykor tisztított sarkában maradt, itt élte túl a változásokat néhány hínárnövény és a fehér tündérrózsa is. Az úszóláp már alapvetően keskenylevelű gyékényes volt, tőzegpáfránnyal. Benne eltűnőben volt a vidrafű, míg a gyilkos csomorika "jobban állta a sarat".

A természetvédelem az akkor már évtizedek óta kezelésében levő lápon, a Mohos körbeerdősítésével korábban is végzett beavatkozást. A romló helyzetre tekintettel a tavat korábban lecsapolni szándékozó kis csatorna átalakításával 1981-ben belvizes árasztórendszert építettek ki. Ennek néhány éven át pozitív hatása mutatkozott, újra megjelent például a parti zónában az időközben fokozott védelem alá került szíveslevelű hídőr. A víz minőségével azonban kezdetektől fogva gondok voltak, az egyre erősödő aszályban többnyire a belvizek is elmaradtak, miközben a talajvízszint rohamosan süllyedt. A Mohos az évtized fordulójára tartósan kiszáradt.

A pusztulóban levő lápvilág megmentése érdekében 1992-ben indult meg a rétegvizes ellátó rendszer kiépítése. 1997-ben több lépcsőben készült el, nem csak a Mohos, hanem a délről alig egy dűlőnyire szomszédos Nyárias (vagy Nyárjas) lápjának vízellátása is megoldható vele.

Kialakulása
Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az legutóbbi jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltött medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.

A 18. században azonban a láp széli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a "lápteknő" egy részét a szél által hordott homok töltötte fel, helyén legelő alakult ki.

Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra, megszűnt az egybefüggő víztükör.

A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.

Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorosan összefűzte, a szél sodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.

A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének "leülését" vonta maga után, stabil rekettyefüzesek alakultak ki.

Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.

Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.

Növényvilága
Közönséges rence
A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén élő érdekes növénytársulás a víz felszínén lebegő békalencsékből és részben a felszín alatt lebegő, gyökér nélküli közönséges rencéből álló hínár. A rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) levelein tojás alakú tömlők sorakoznak, amelyek "száját" egy, csupán befelé nyíló, csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt két szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.
Egy olyan kamerával, amely másodpercenként tízezer felvételt készít, rögzítették a növény mozgását. A film lelassítása által után kiderült, hogy amikor a rence "készenlétbe helyezi" a csapdát, kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak így a tömlő belsejében alacsonyabbá válik a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő "szája" előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a parányi tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat.

Forrás: wikipedia

Jó keresgélést kívánunk mindenkinek! ricsivivi