Csokonyavisontai fás legelő
A ládasorozat az elmúlt századok gazdálkodási-néprajzi emlékeként megmaradt, ma már védett kisszámú fás legelő egyikét mutatja be óriás hagyásfákkal.
Jelszó: a jelszórészletek az alábbi sorrendben egybeírva. Az 1. és a 2. pont között nem érdemes az erdőn át közlekedni, autóval két megállást javaslok (P1 és P2).
1) Mogyoróbokor tövén keresd a geotéglát: N 46° 2,883' E 17° 27,607'
2) Óriásfa tövén (az országút felőli oldalon) kis zugban keresd a tenyérnyi lapos geotéglát: N 46° 3,116' E 17° 27,306'. Tőle egy méternyire jobbra rejtőzik egy alternatív geobeton. Földfelszín alatti üregekben ne kotorássz!
3) Tölgy odvában a végláda: N 46° 2,864' E 17° 27,240' A ládába TravelBug helyezhető.
A ládasorozat keresése Vannak évek, amikor a füves rétet a nyári félévben villanypásztor veszi körül. Ilyen esetben a területet felügyelő pásztor a rét sarkában lakik N 46° 3,130' E 17° 27,435' 130 m [GCCVFL+lakókocsi], és készségesen beenged a területre. A TT ismertető táblánál N 46° 3,197' E 17° 27,360' 130 m [GCCVFL+kapu] az elektromos karámot leakasztható huzal kapuként szakítja meg. Súlyos gond lenne abból, ha feledékenységből nyitva hagyott kapun a jószág az országútra kóborolna! A legelő belsejét is elektromos karám osztja több részre, itt is gondosan kezeld a leakasztható kaput: a fém kampót úgy akaszd vissza, hogy ne érintkezzen se a tartóoszloppal, se a szigetelő gyűrű fém nyakrészével, ellenben érintkezzen a színes áramvezető sodrattal!
A teheneket se ember, se kutya nem őrzi. Ha tartasz a jámbor, de nagydarab kérődzőktől, vagy nincs kedved a villanypásztorral ügyezni, akkor azt javaslom, hogy csak a téli félévben keresd a 2. és 3. pontot.
A fás legelők egyedülálló értékei
A fás legelők a falusi gazdálkodás évezredes múltú, mára lassan átalakuló, és eredeti formájukban megsemmisülő tanúi. A megmaradt néhány hely (összesen mintegy 5 ezer hektár) néprajzi és tájképi értékei, meg sajátos élővilága [1], [2] érdemessé teszi ezeket eredeti formájuk megőrzésére, jobb esetben visszaállítására.
A fás-ligetes, széles láthatárú területeket az emberek ösztönszerűen szépnek és barátságosnak érzik. Talán millió éves örökségünk az emberré válás kezdeti időszakából, tudatalatti átörökölt emlékezésünk [3] abból az időből, amikor őseink az afrikai szavannákon élték küzdelmes életüket...
A fás legelők múltja
A Honfoglalást követő évszázadokban Hazánkban és Európa nagy részén is a külterjes állattartás változatos, ritkásan fás, ligetes-erdős területeken folyt. Ennek emlékét őrzik az egykori birtokleveleken és az öregek emlékezetében megmaradt "kaszálóerdő" és "legelőerdő" szavunk is, amelyek sohasem jelentettek zárt erdőséget. A zárt erdők árnyékban növő szegényes aljnövényzete legeltetésre nem felel meg.
A legelőerdőnél is kevésbé erdősült, fákkal-facsoportokkal tarkított gyepek a fás legelők. A Belső-Somogyban több település vagy határrész nevében megtalálható dél-dunántúli gyóta szó ilyen területeket jelent [4], és a szó fennmaradása bizonyítéka annak, hogy a ritkásan lakott vidékeken a legutóbbi évszázadokig elevenen élt ez a gazdálkodási mód.
A pásztorok mindegyikének egyformán Vendel a védőszentje, de a falu társadalmi ranglétráján mégis erősen különbözött a helyzetük. Legtekintélyesebbek a gulyások voltak, akik az egész évben ridegen tartott szarvasmarhákkal foglalkoztak, de már egy fokkal alacsonyabb rangot jelentett a falu istállóiból naponta kiterelt marhák őrzőinek, csordásoknak lenni. Majdnem azonos helyzetben voltak a juhászok, míg a sor vége felé a rideg tartású disznónyáj őrzői, a kondások álltak. A legkevesebbre tartott mesterség a csürhéseké volt, akik a falu óljaiból reggelente összetrombitált disznócsürhét őrizték. Erre a mesterségre az adta a fejét, akinek más megélhetés nem jutott; az utóbbi időkben gyakran már csak cigányok vállalták.
A fás legelők eltűnése az utóbbi századokban a kedvezőtlen törvényi szabályozások miatt folyamatos volt, és különösen az elmúlt évtizedekben rohamossá vált [5]. Ekkor a falvak lakosságának csökkenése, a hagyományos paraszti élet felszámolása - amely az állattartási kedv visszaesését hozta - miatt a gyóták hasznosítása kevés kivételt nem számítva megszűnt. Helyüket erdők, szántók vagy haszontalan bozótosok foglalták el.
A falu közösségi tulajdonában lévő fás legelők fennmaradásának feltétele az állandó legeltetés és kaszálás. A legeltetés nélküli kaszálásos fenntartás nem teljes értékű, mivel elmarad a talajerő természetes módon történő megújítása.
A folyamatos használat elmaradása esetén a területet pár éven belül ellepik a tüskés gyomok (iglice, iringó, héjakút), és az ezeknek a védelmében sarjadó tüskés bokrok (kökény, galagonya, csipkerózsa, szeder), azután a fák követelnek tért maguknak. A legelő leromlása során azoknak a fajoknak a terjedése nagyon gyors, amelyeknek a magjai röpítőkészülékkel vannak ellátva (hárs, kőris, gyertyán, juhar és szil), mivel magjaik nagy távolságra jutnak, míg a tölgy nagy makkjait többnyire madarak hullajtják vagy kisemlősök tartalék élelem gyanánt cipelik lakóhelyükre.
A tölgyek új nemzedékének megjelenését a gyótán a téli időszakban makkoltatott disznók (ezek az enyhébb hónapokban a laposabb, nedvesebb részeken turkálták ki a mindennapit) vagy a szarvasok akadályozzák azáltal, hogy a hullott makkot megeszik. A repülő magokkal terjedő fák sarjait a csordák lelegelik, míg a tüskés bozót térfoglalásának megakadályozására az emberi tevékenység is szükséges.
A folyamatosan legeltetett helyeken ritkásan növő fák számára nem létkérdés, hogy minél hamarabb magasra nőve egymással versengjenek a napfényért, ezért széles, alacsonyan kezdődő koronát növeszthetnek. A marhák és lovak az alsó helyzetű hajtásokat lelegelik, ráadásul hozzádörzsölőzve, vakaródzva mintegy másfél-két méter magasságig a törzseket letisztítják. Korábban nem hiányozhatott a pásztorok kezéből a balta sem, ezzel az elérhető magasságban növő hajtásokat almozás céljából, aszályos években ínségtakarmányként gyűjtötték.
Így áll előttünk a csupasz törzsű, magánosan álló, hatalmas koronájú fa, amelynek az árnyéka a forró napokon delelő nyájnak enyhelyet jelent, és némileg a vad szeleket is mérsékli.
Ennek megfelelően az öreg fákat nagy becsben tartották, óvták, ilyen módon közülük nem egy hatalmas méretűvé fejlődött. Különösen igaz ez a hosszú életű kocsányos tölgyekre.
Belső-Somogy fás legelői
Belső-Somogyra különösen jellemző volt a fás legelők nagy kiterjedése, és ez következik a táj adottságaiból.
A Pannon-tenger homokos-agyagos feltöltődése révén alföldi jellegű terület jött létre, amelyet az ős-folyók áradásai 5...10 méter vastagságban durva homokkal fedtek be. A hideg korszakokban a gyér növényzetű homokot a szelek alig 10...20 méter magasságkülönbségű, de változatos felszíni formákba hordták össze. A mélyedésekben nem, vagy csak vékony rétegben maradt meg a homok, a vízzáró réteg felszín közelébe került. A gyorsan kiszáradó homokhátak és a mélyebb részeken kialakuló időszakos pangóvizes foltok szántóföldi művelésre nemigen alkalmasak, viszont annál jobban megfelelnek a külterjes állattartás céljaira.
Csokonyavisontai fás legelő TT
A DDNP-hez tartozó természetvédelmi terület Erdőcsokonya határában található. A 424 ha terület védetté nyilvánítását elsősorban a hagyományos paraszti gazdálkodás történeti egyedisége és a megkapó tájképi szépség tette szükségessé. A terület a tavaszi és őszi madárvonulások fontos állomása is. Az elhalt, idős fák az egyre ritkuló szarvasbogár utolsó mentsvárai közé tartoznak: kérgük alatt a korhadt faanyaggal élő lárvák járatait rejtik.
A védelem érdekében a DDNP azt írja elő, hogy tömegrendezvény nem tartható az egyébként látogatható területen [6].
A nagy terület nem mutat egységes képet, legnagyobb részén a leromlás végletes állomásához jutott, az országúttól keletre (Hosszúnyíres) eluralkodott a zárt erdő. A nyugati oldalon (Bikács) is, főleg a déli, alacsonyabb térszínen elhelyezkedő nedvesebb részeket már elfoglalta a rendezetlen erdő, és az egykori fás legelőre errefelé már csak a bozótos, égeres-kőrises sűrűben felkutatható jellegzetes formájú óriás tölgy hagyásfák emlékeztetnek.
Annál szebb részek tárulnak elénk az északi részen. Az erdőfoltokkal tarkított nagy füves térség még sokat megőrzött a korábbi évszázadokból.
Sajnos az északi részen is voltak már jelei annak, hogy beavatkozás nélkül a mai helyzet nem maradhat fenn sokáig. 2015. nyarának elején a gyönyörű látványt nyújtó, derékig érő fűtenger a legeltetés visszaszorulását mutatta. A nyílt téren ugyan a tüskés lágyszárúak és bozótok nem jelentkeztek, de a hagyásfák töve körül kezdett a csalán és szeder áthatolhatatlan kört képezni. Nyár végére vagy két tucatnyi félrideg tartású szarvasmarha települt a legelőre. Ezek a hagyomány szerint Szent György naptól (ápr. 24.) sokszor Szent András napig (nov. 30.) kint is éjszakáznak, és csak a téli félévre vonulnak istállókba. Sajnos ez azzal jár, hogy a felügyelet nélküli csorda elkóborlásának azzal veszik elejét, hogy a területet villanypásztorral kerítették körbe. A villanypásztor az eredeti szándékok szerint nem a turisták kívül tartását, hanem a tehenek bent tartását célozza. Faóriások
Több hatalmas tölgy tanúskodik a legelőerdő egykori kiterjedéséről. Ezek közül több is Hazánk legnagyobb törzskörméretű fái közt van nyilvántartva [7]. Kettő közülük a multi egy-egy állomása, néhány további nagy öreg:
587 cm kerülettel: N 46° 2,233' E 17° 27,550' 135 m [GCCVFL+1. óriás]
575 cm kerülettel: N 46° 2,200' E 17° 27,233' 135 m [GCCVFL+2. óriás]
556 cm kerülettel: N 46° 2,517' E 17° 27,200' 135 m [GCCVFL+3. óriás]
548 cm kerülettel: N 46° 2,749' E 17° 27,761' 130 m [GCCVFL+4. óriás]
540 cm kerülettel: N 46° 2,929' E 17° 27,839' 132 m [GCCVFL+5. óriás]
A felsorolt matuzsálemek többségének a máshol található öreg tölgyekhez képest feltűnően jó az egészségi állapota - ismétlődő mérések tanúsítják, hogy még növésben vannak. Sok főág száradhat vagy letörhet, de a több évszázados törzsek általában hibátlanok, rejtő odúk nélkül. A tövük körül kinőtt tüskés sűrű se könnyíti meg a rejtő és a kereső dolgát.
Dr.Ladával és Lopakodóval a GC versenyre jöttünk és a környéken keresgéltünk.Szép helyre hozott ez a láda is,még szarvasbőgést is halhattunk az utolsó pont közelében.A harmadik pontot nem találtuk,felhívtuk az előző napi megtalálókat,végül megtaláltuk a ládát,több mint egy méterre becsúszott a rejtekbe.Botokkal kihalásztuk és úgy rejtettük vissza,hogy ne tudjon újra ilyen mélyre kerülni.
A GC39FV-ról hazafelé. Brrrrrr!!! Álmaim fái, nem jutok szóhoz. Doboznál volt problémám, de látom minden rendben. Kajlával nagyot sétáltunk az őszi napsütésben.
Béla! Nagyon szépen köszönöm, hogy elhoztál e szent helyre.
A verseny másnapján a bázistól délre eső, Barcs környéki pontok megkeresését terveztük. Családilag, lelcache-sel kiegészülve kerestük meg ezt a 10 ládát. Változatos helyeken sok érdekes és szép helyet láttunk.
A pontokat 2,3,1 sorrendben kerestük. Hangulatos hely ez a legelő, jól esett sétálni itt egyet. A faóriások mindig is a kedvencei voltak, itt ezekből is akadt pár gyönyörű példány. Jó kis multi, köszönjük az invitálást.
A somogyi táj még ismeretlen szépségeinek felfedezése volt a mai geotúránk célja.
Kedvelem Ajtony rejtéseit, mindig különleges helyszínre invitál minket. A ládaoldal leírásából mindent megtudhattunk a fás legelőkről és a hagyásfákról. Nagyon szép természeti környezetben csodáltuk meg az óriás hagyásfákat. A láda közelében egészen közelről két szarvast láttunk, megnéztek minket, aztán beszaladtak a fák közé. Élmény volt a fás legelőn sétálni, köszönet a rejtésért.
Gyönyörű környék, köszönöm, hogy megmutattad. Sajnos a fákat külön-külön képtelenség volt most megkeresni a rengeteg szúnyog miatt, talán máskor ha visszajövünk, mikor nincsenek, sorra kerülnek ők is.
N 46° 3,130' E 17° 27,435' 130 m [GCCVFL+lakókocsi]
N 46° 3,197' E 17° 27,360' 130 m [GCCVFL+kapu]
N 46° 2,884' E 17° 27,632' 137 m [GCCVFL+1.útpadka]
N 46° 2,883' E 17° 27,607' 132 m [GCCVFL-1]
N 46° 2,233' E 17° 27,550' 135 m [GCCVFL+1. óriás]
