A 9 cm magas, 45 mm átmérőjű láda a parkban csövezik.
A ládába csak kisméretű TravelBug helyezhető.
Lengyel
Tolna megye legmagasabban fekvő települése, a ma 545 lelkes Lengyel, mintegy 130 évig volt a haladó gondolkozású gróf Apponyi család birtokában. Életük, tevékenységük jelentős szerepet játszott a sváb falu fejlődésében, lakói boldogulásában. A templomon
N 46° 22,518' E 18° 21,980' 245 m [GCLGYL+templom], a kúrián, a svájcerájon (svájci mintára épített tehenészet)
N 46° 22,860' E 18° 22,012' 252 m [GCLGYL+Svájceráj], az iskolán (ma faluház), és az Apponyi pincén
N 46° 22,585' E 18° 22,023' 238 m [GCLGYL+pince] kívül a legjelentősebb fennmaradt Apponyi épület a 22 hektáros parkkal körülvett kastély.
Bejutás
A kastélypark minden nap szabadon látogatható. Hétköznap délután 4 óráig kocsival is be és ki lehet menni a nyugati nagykapun
N 46° 22,871' E 18° 22,374' 251 m [GCLGYL+nagykapu]. Más időpontban gyalog az északi kiskapun át vezet az út:
N 46° 22,797' E 18° 22,179' 253 m [GCLGYL+kiskapu].
Kérlek, éjszakai látogatással ne borzold a kedélyeket!
A kastély története
A lengyeli uradalmat 1799-ben vásárolta meg gróf Apponyi Antal. Hamarosan egy kisebb kastélyt, kúriát emeltetett
N 46° 22,409' E 18° 22,253' 213 m [GCLGYL+kúria]. Érdekesség, hogy ez az épület 1891-től a gróf Apponyi Sándor által alapított kisdedóvónak adott helyett és egy kisebb múlt század eleji szünettel a mai napig is óvodaként szolgál.
Apponyi Antal halála után három fia felosztotta maga közt a számos falut magába foglaló hatalmas birtokot.
A császári-királyi kamarás tisztet betöltő József kapta Lengyelt és környékét. 1824-29 között ő építette a láda által bemutatni kívánt igen reprezentatív kastélyt, klasszicista stílusban. A munkák nagy részét az uradalomhoz tartozó Lengyel, Kisvejke, Mucsi és Závod jobbágyai végezték.
A kor szokása szerint az épület magán hordozta az év jegyeit: a 4 évszakot 4 ajtó, a 12 hónapot 12 kémény, az 52 hetet 52 szoba és a 365 napot 365 ablak szimbolizálta. A későbbi átalakítások ezeket már nem vették figyelembe, így lehet, ma csalódik az, aki nekilát megszámolni az ablakokat.
A kastélyban helyet kapott egy nagyobb méretű kápolna is, mely a falu népét befogadva mise tartására is alkalmas volt, míg meg nem épült a kegyúri templom Lengyel központjában.
Apponyi Józsefnek csak egy lánya született, ezért az uradalmat 1863-ban két unokaöccsére, gróf Apponyi Gyulára és Rudolfra hagyta.
Az örökös, gróf Apponyi Rudolf diplomataként dolgozott Párizsban és az tervezte, hogy nyugdíjas éveiben Lengyelben fog élni. A kastélyt reneszánsz stílusjegyekkel látta el. Nagy terveket szőtt további átalakításokról, de ezek 1876-ban bekövetkezett halála miatt nem valósulhattak meg.
Apponyi Rudolf halála után az uradalmat fia, a szintén diplomata Apponyi Sándor örökölte. Sándor gróf ekkor visszavonult a diplomáciai pályáról, özvegy édesanyjával Lengyelbe költözött és rövidesen házasságot kötött Esterházy Alexandra grófnővel.
1878-ban az ifjú pár fogott hozzá a külső és belső átalakításhoz, a nekik tetsző historizáló stílusban.
A régi kápolnát megszűntették, helyette a kastély jobb szárnyának a földszintjén alakítottak ki egy kisebb kápolnát, melynek dekoratív munkáit Löffler mester készítette, aki a bécsi Fogadalmi templomban végzett munkáiról vált híressé. Négy festménye innen később a pécsi püspöki palotába került. A kápolnát ma raktárként használják, sajnos nem látogatható.
1905. január 19-én a kastély teljes tetőzete leégett. Padlásterében nagyon sok értékes bútorzat semmisült meg.
A tetőszerkezet újraépítését Fellner Sándor budapesti építész végezte, más általa szükségesnek vélt változtatásokkal együtt. A kastély ekkor nyerte el mai külső formáját, eklektikus stílusjegyekkel gazdagodva.
Apponyi Sándor 1925-ben, 81 éves korában hunyt el. Végrendeletében a kastélyt feleségére hagyta. A kastélyban lévő elsősorban magyar vonatkozású, külföldi kiadású ősnyomtatványokból, metszetekből, régi könyvekből álló
15 000 kötetes könyvtárát még életében az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta. Ez a valaha kapott legértékesebb ajándék a Széchenyi Könyvtár nyomtatvány osztályának a történetében.
A hasonló szemléletű özvegy grófnő az örökségét, a lengyeli uradalmat és a kastélyt teljes berendezésével 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, de 1930-ban bekövetkezett haláláig a kastélyban élt. A grófnő halála után a kastély berendezési tárgyait a Nemzeti Múzeum Budapestre szállítatta, ahol 1934-ben elárverezték. A két háború között, a gazdasági válságban a múzeumok, könyvtárak óriási pénzhiánnyal küszködtek, azért volt szükség erre a lépésre.
A kastély ettől az időtől kezdve teljesen üresen állt, még a lebontásának gondolata is felmerült. A II. világháborús események miatt azonban ezt elvetették. A fővárostól távol eső, nagy, jó állapotú épület kapóra jött. A bombázásoktól megóvandó az Országos Térképészeti Hivatal összes térképét ideszállították. Mintegy húszvagonnyit! Az ötlet jó volt, a térképek valóban majdnem sikeresen átvészelhették itt a háborút, bombatalálat nem érte őket. Sajnos azonban 1945. januártól márciusig szovjet katonai kórházat rendeztek be a kastélyban. A hideg télben a térképek tárolására szolgáló ládákat, valamint a térképek egy részét eltüzelték.
1946 elején a kastélyt a völgységi németek internáló táborának rendezték be. Az ártatlan német lakosság kollektív kitelepítése után, 1946 őszén az épületben mezőgazdasági iskola nyitotta meg kapuit és ma is az működik itt.
A kastély jelentősebb renováláson 1982-ben esett át. Díszes tetőzete 2004-ben teljes felújítást nyert. Érdemes időt szánni rá és apró részleteiben gyönyörködni.
A kastélypark
A kastélyt körülölelő park létesítése a kastély építésével egy időre esett. Sedlmayer bécsi kertépítőt bíztak meg a kialakításával. 1870-ben a parkot Apponyi Rudolf 22 hektárra növelte.
A legnagyobb változások Apponyi Sándor idejében történtek nemcsak a kastélyban hanem a parkban is. A növényállomány gazdagítása mellett szökőkutakat és szobrokat emeltek és egy kis víztorony is épült.
Érdekes az Apponyi Antal és családja tiszteletére állított copf stílusú obeliszk felirata. Az obeliszk a család kölesdi birtokán állt, de annak eladása után Sándor gróf Lengyelre hozatta.
A kastély északi homlokzata előtt gróf Apponyi Sándor 2001-ben emelt mellszobra áll. Farkas Pál alkotása.
A park 1975 óta természetvédelmi terület. Hosszú elhanyagoltság után az ezredfordulón a francia kertépítészeti elemeket tükröző előkertet helyreállították.
Szépen halad az angolpark jellegű növénygyűjtemény rehabilitása is. A park idős örökzöld fái a legmutatósabbak: a 30-35 méter magas mamutfenyők
N 46° 22,710' E 18° 22,240' 256 m [GCLGYL+mamutfenyő], az idős duglász és jegenyefenyők, a simafenyők, a tuják és a tiszafák. Az idős szoliter fák közül a tölgyek, a hársak, a juharok és a platánok érdemelnek említést. A tavaszi virágzás idején festői látványt nyújtanak a tulipánfák.
Források és még sok érdekes olvasnivaló:
Lengyel nevezetességei
A kastély az építész szemével
Történeti kertek adattára
Az Országos Széchenyi Könyvtár Apponyi gyűjteménye
Apponyi Sándor
Apponyi Sándorné nekrológja
