WAP: Kétpontos multiláda.
1. Fatuskóban, kővel takarva találjátok az első jelszórészletet tartalmazó mikroládát. N47 57.153 E20 27.372

2. A Z4 turistajelzéstől 15 méterre egy fa földfelszíni üregében találjátok a 10*15*5 cm méretű ládát. N47 57,340 E20 26,492

A Börzsönyi-források, Pilis, Visegrádi-hg. források, Mátrai-források ládasorozat után a Bükk sem maradhat ellátatlanul forrásos láda ügyileg. A ládasorozat 10 hagyományos vagy multi ládából és egy bónusz ládából áll. A Gcbkza bónusz láda helyének megismeréséhez a sorozat (Gcbk01 - Gcbk10) minden ládáját meg kell találnod és be kell jelentened a megtalálást a gc.hu oldalon. Amíg ez nem történik meg a Gcbkza ládaoldalon nem láthatóak a záróláda koordinátái és akkor sem jelenthetsz be megtalálást a záróládára, ha más forrásból hozzájutottál a jelszóhoz. A sorozat tagjainak bejelentése után láthatóvá válnak a záróláda koordinátái.

Megközelítés
Biztonságosan parkolni a Síkfőkút hotel melletti parkolóban tudtok.  N 47° 56,919' E 20° 27,752' 264 m [GCbk06+Parkoló]
A Kossuth Lajos utcán észak felé indulva mintegy 500 méter után éritek el a II. Rákóczi Ferenc utcát majd egy rövid szakaszon a Béke utca, majd a Cseres utca következik, aminek végén a zöld négyzet és a sárga forrás jelzésekbe csatlakoztok.
Innen már csak 500 méter az Attila-kút, ahol egy fa gyökerei között levő odúban, kővel takarva találjátok az első jelszórészletet tartalmazó mikroládát.:
 N 47° 57,153' E 20° 27,372' 356 m [GCbk06-1]
A zöld négyzet jelzésen tovább kapaszkodva még 1600 métert kell megtenni a Vár-kútig, ahol a ládát egy fa földfelszíni ürege rejti a turistaúttól mintegy 15 méterre.
 N 47° 57,340' E 20° 26,492' 500 m [GCbk06-2]

A Vár-kút történelme

Várkutat a régi iratok már a tatárjárás korabeli időkből is megemlítik. A régészeti ásatások szerint azonban ettől jóval régebben, az időszámításunk előtti 3000-es években már lakott volt a hegytető. A hegy tetején kora kőkorszaki népcsoport lakott. Ez az ismeretlen népcsoport később nyomtalanul eltűnt és egész sokáig, időszámításunk előtt 900-ig lakatlan volt. A korai vaskorban földsánccal és árokrendszerrel körülvett gerendaházakból álló település volt a Vár-kút környékén. Az ásatások során a honfoglalás után letelepedett népek nyomait is megtalálták a kutatók

A középkor elején, a tatárjárás előtt, az Eged, Nagy és Kis Tiba hegyek mellett álló Várhegyen már földvár állott. Állítólag az Árpád-kor elején emelt ősi földvár komoly védelmi vonalat jelentett érsekségi központú város számára. A vár építéses előtt a mai Attila-kút már közismert volt. Ez a forrás a Kánya-patak szülőhelye, amely a hegyekből lefolyva a síkvidéken egyesül a Rima illetve az Eger patakkal, amely a Tiszába ömlik.
A tatárjárás előtt Eger város védelme érdekében egy erősebb földvárat építettek a forrás fölé. A vár romjait, ma is meg lehet találni, mivel az Agria Speciális Mentőszolgálat, lelkes egri önkéntesek segítségével nemrég teljesen megtisztította.

A középkorban, Eger ostromakor a törökök szintén nagy pusztítást végeztek, szinte mindent leromboltak. "Az Úr 1552.-ik évében, Egör híres várfalainak védölmözői" azonban megállították őket! A 25-ös úttól leágazó köves utat, amely Várkútra vezet ki, és áthaladva tovább kanyarog a Bükk egyik legvadregényesebb részein, ma is Török útnak nevezik.

A II. világháború idején nagy erdei harcok dúltak a Várhegyen. Mind a mai napig találhatunk kisebb aknaszilánkokat az idősebb fákban. A turistaház mögötti felsőbb területeken, régi német géppuskafészkeket, bombatölcséreket és rögtönzött lőállásokat még mindig lehet találni...

A Bükk-hegység vízrajza

Napjainkban mintegy 770 mm csapadék hullik a Bükk felszínére éves átlagban.
A vízzáró agyagpalából illetve a vulkanikus kőzetekből felépített területeken a csapadékvíznek csak kis százaléka szivárog be a talajba. Az ilyen módon beszivárgó víz kis talajvízforrásokban vagy rétegforrásokban tör a felszínre, amelyek vízhozama igen csekély, mindössze néhány liter percenként.

A rétegforrások mellett jelentősek még a vulkanit és üledékes kőzetekből fakadó hasadékforrások, melyek vízhozama elérheti 200 liter percenkénti értéket is. Egyesek erdészházak, turistaházak, kisebb üdülők vízellátására is alkalmasak (Hármaskút, Csurgó, Bánkút, Sebesvíz stb.).

A mészkőből álló területeken a csapadék kb. 20-40 százaléka szivárog be a mészkő hasadékaiba és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. A legjelentősebbek a mészkőből fakadó karsztforrások, melyek akár több 10 négyzetkilométeres vízgyűjtőről nyerik vizüket és vízhozamuk percenként a több tízezer literes értéket is elérheti.

A karsztforrások zöme a hegységperemen fakad, de a hegységet kettéosztó Szinva- és Garadna-völgyben is jelentős források találhatók. Ezek vízhozama a több ezer litert is eléri percenként. A legnagyobbak Miskolc-Tapolcán és Egerben találhatók. (Ezekre különféle létesítmények épültek, így eredeti formájukban már nem láthatók, így a ládasorozatban nem is szerepelnek.) A források vizének hőmérséklete általában a fakadási szinttel fordítottan arányos, a leghidegebbek (6-7 °C) a fennsíki régióban, a legmelegebbek a hegységperemi erózióbázison fakadnak (Eger, Miskolc-Tapolca, Diósgyőr, Sály, Kács, Mónosbél). Az itteni források hőmérsékletének alakításában már a mélybe zökkent, fiatal üledékekkel fedett mélykarsztból feláramló meleg karsztvizek is szerepet játszanak. A meleg vizek a hideg víznél lényegesen több időt töltenek a felszín alatt áramolva, ezt radiokarbon izotóp kormeghatározások egyértelműen igazolták.
Ezek szerint például az egri források vize 7300 évvel ezelőtt hullott le csapadék formájában a Bükk felszínére és szivárgott be a kőzet résrendszerébe.

A források között különösen ismertek a dél-bükki időszakos karsztforrások (Imó-kői-, Fekete-leni-, Vöröskői-alsó-, Vöröskői-felső-forrás), melyek aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben. Hasonló működésű, kevéssé látványos időszakos források a Hór-völgyben több helyen is előfordulnak, ugyancsak közismert a Lillafüreden fakadó Soltészkerti-forrás, mely a Létrás-tető és István-lápa térségének vizeit hozza felszínre.

A hegység forrásai egyenetlenül oszlanak el: a fennsíkon kevés a forrás (Bán-kút, Csipkés-kút), a Központi-Bükk oldalában, illetve az Északi- és Déli-Bükkben feltörő karsztforrások viszont általában bővizűek, bár vízhozamuk - a csapadéktól függően - erősen ingadozó. A Déli-Bükk határát képező törésvonal mentén meleg vizű források fakadnak (Eger, Miskolctapolca).

Források:
bnpi.hu
varkut.mindenkilapja.hu

Ládatörténelem:

2021.01.03
Az első pontot áthelyeztem mivel az előző rejtekhely sárral töltődött meg.
2021.07.04.
Az első pont elveszett mikroládáját pótoltam.