Multik a Börzsönyben - avagy tömény szívás a sárban 9-17-ig :) Liával és Zöldfülűvel. Még azt is hozzátehetném, hogy Börzsöny vs. Avranella 2:1 - megint a Börzsöny nyert... Anno a GCTT01 alkalmával sikerült úgy lemerítenem magam, mint még soha, de ez a nap minimum méltó folytatása lett ennek a sorozatnak. Totál elfáradtam, és ez még most, a vége után több, mint 24 órával is érezhető.
Ilyenkor tűnődöm el néha - persze kicsit sem komolyan, inkább költőien, hogy ugyan mégis mi a fenéért jó ez nekem? Aztán megnézem a képeket, visszagondolok az egész túrára, és tudom, hogy a következő alkalmat sem hagynám ki a világ minden kincséért sem :))).
Ellenben kezdek egyetérteni azokkal, akik úgy gondolják, hogy a (
vagy legalábbis egyes) multikért nem csak egy pont járna... ;p
4/4. Egy biztos: Fonte bizony vasból van, és Neki semmi meg nem árthat! Hogy miért is? Íme:
Ez a multi feltette ma az i-re a pontot minden értelemben. Előzmények: amikor terveztük a mai túra útvonalát, elkértük szépen a koordinátákat, hogy nehogy ezen bukjon a dolog adott esetben. Fonte kessertársnő, bízva bennünk (meg nem ismervén a túra előző ládáit, valamint a mai talajviszonyokat) elküldte az áhított adatokat, egyszersmind meg is kért minket, hogy az egyes pont segédpontján javítsuk a feljegyzett adatokat, amennyiben ez szükséges lenne.
A mai első három ládánk után egy picit bizonytalanok voltunk, hogy neki merjünk-e vágni még ennek is - az irgalmatlan sár, plusz a fizikailag a vártnál megterhelőbb eddigiek mostanra nem kevés energiánkat emésztették fel. Az sem volt biztos, hogy még világosban be tudjuk fejezni. Felhívtuk hát Fontét, és megkérdeztük, hogy vajon van-e az útvonalnak meredek része, ami esetleg sáros időben kritikus is lehet? Fonte megnyugtatott minket, hogy semmilyen, az átlagosnál nehezebb dologra nem kell számítanunk, így hát vidáman neki is vágtunk (kell a pont! :D). Az is igaz, hogy ha már vállaltam a javítást, nem szívesen tértem volna haza dolgom végezetlenül...
A legelején nem is volt semmi gond. Ugyan felfelé kellett haladnunk, de valóban nehézség nélkül leküzdhető dőlésszöggel. A kacifántos rész akkor kezdődött, amikor a

-re fordultunk, majd amikor onnan a

-re tértünk át, már mindenbe kapaszkodtunk, amit értünk. Ez nem volt különösebben könnyű, mert a környező cserjék-bokrok többnyire igen szúrósak voltak, jól meg kellett hát néznünk, hogy mire bízzuk az egyensúlyunkat... Ahogy küzdöttünk felfelé a (szerintünk nem kicsit) meredek, sáros és köves oldalban, megállapítottuk, hogy Fonte bizony nem semmi, ha Neki ez meg se kottyan - mi kissé nehezen maradtunk meg stabil állóhelyzetben :).
Csodával határos módon felértünk épségben, majd a koo-k frissítése után még nagyobb csodaként értékelhetően a túloldalon le is tudtunk ereszkedni. A túra katartikus csúcspontja minden kétséget kizáróan itt érkezett el, amikor is Zöldfülű és én kórusban khm... énekeltük, hogy "
...nem érhet engem semmi rossz, ha át ölelsz, nem várok választ mástól, hogyha te felelsz...", a valamivel feljebb álló Liának, akiből az előadásunk olyan fokú derültséget váltott ki, hogy félő volt, esetleg emiatt nem áll meg a lábán - így inkább abbahagytuk. Amolyan igazi, hamisítatlan priceless moment volt, amihez képest "minden másra ott a MasterCard"...
A kettes és a hármas pont ezek után már csaknem sétagalopp volt, de utána ismét kaptunk egy kis ízelítőt a hegy humorérzékéből, amikor a parkolóhoz igyekeztünk vissza. Mondhatni
meglehetősen fáradtan tértünk meg Skodikához, és igazán rendkívül megszívatva érezném magam, ha összes megpróbáltatásunkért nem kárpótolt volna a
- csodálatos kilátás, amint a Börzsöny déli része a lábunk előtt hevert;
- fantasztikus színorgia, amit a lemenő nap a hegyoldalra és a csupasz fákra vetített - nagyon ritkán látni ilyet, meseszép!
Fentiek igazságáról tanúskodjanak a képek!
Köszi a rejtést, csodaszép volt!
Ui.: Fonte, kondid előtt le a kalappal! :D