Elhelyezés időpontja: 2016.11.03 14:30
Megjelenés időpontja: 2016.11.06 12:11
Utolsó lényeges változás: 2016.11.06 12:11
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Maderspach Kommandó
Ládagazda: hegykoi Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 2200 m
Megtalálások száma: 206 + 1 jelszó nélküli + 1 sikertelen, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
A láda egy 19 x 13,5 x 6,5 cm-es műanyag doboz egy nagy fa tövében a hegygerincen. Figyelem: A ládától kb. 60 m-re található egy osztrák láda is!
MEGKÖZELÍTÉS
A Wohlmuth-kereszt a Soproni-hegységben, egy, a jelenlegi határtól légvonalban 250 m-re található csúcson áll. Autóval a volt mucki őrsig ( N 47° 38,985' E 16° 31,584' 511 m [GCwhl+Muck]) lehet felmenni. A ládát gyalog, vagy kerékpárral lehet megközelíteni.
A Büdöskútig ( N 47° 38,764' E 16° 30,805' 497 m [GCwhl+Büdöskút]) a zöld sáv jelzést, onnantól a határvonallal és zöld sávval párhuzamos jelzetlen utat kell követni. A forrástól 800 méter megtétele után egy nagy elágazáshoz érünk ( N 47° 38,427' E 16° 30,492' 470 m [GCwhl+kereszteződés]), ahonnan egy meredek füves út egyenesen a csúcson található kereszthez vezet.
A kereszttől csodás kilátás nyílik a soproni és a lánzséri hegyekre. Tiszta időben a lánzséri várat és a Pál-hegy hatalmas bazaltbányáját is lehet látni.
KI VOLT WOHLMUTH FERENC?
Wohlmuth Ferenc vértanú plébánost 1919. június 5-én a Komárom-Esztergom megyei Császáron végezték ki a vörösterroristák, ahol ma a templom előtt szobra is áll. Wohlmuth atya a Soproni-hegység déli lábánál található Sopronnyéken (Necknemarkt) született 1855. július 27-én. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban kezdte, majd Győrött a bencéseknél folytatta, mint az egyházmegye gimnazista papnövendéke. 1881-ben a győri székesegyházban szentelték pappá. 1894-ben került a Komárom megyei Császárra plébánosnak, ahol 25 éven keresztül végezte áldásos papi tevékenységét, egészen a Tanácsköztársaság alatt bekövetkezett haláláig.
A Tanácsköztársaság "dicsőséges 133 napja" - mint mindenütt - itt is sok szenvedést okozott a császári népnek. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a nép alig várta, hogy megszabaduljon a vörösöktől. Június 4-én megváltozott a helyzet, mert Vérteskethelyre bevonultak a vörösök, és elfogták ellenfeleiket. Eközben híre jött annak is, hogy Tatáról 16 felfegyverzett vöröskatonát küldenek és egy a tatabányai bányászokból toborzott terrorkülönítményt, hogy a császári megmozdulást leverjék. Alighogy megérkezett a két különítmény, a vörösök vezetője, Lantos Bertalan elvtárs kijelentette, hogy a "csuhásnak lógnia kell". Lantos elrendelte az akasztófa felállítását is a községháza előtt. A falusi asztalos csak a katonai szuronyok kényszerítő hatása alatt volt hajlandó megácsolni a bitófát, amelyet a vörösök nagy ujjongással állítottak fel. A plébánost este 11 órakor a plébániára kísérték, ahol arra kényszerítették, hogy a plébánia megtakarított pénzét adja át nekik. Egész éjszaka őrizetben tartották, miközben ő a rózsafüzért hangosan imádkozta. Eközben a falu népét dobszóval kényszerítették arra, hogy a főtéren gyülekezzék. Még a gyermekek sem maradhattak otthon. A kiküldött bíróság 16 császári polgárra mondta ki az ítéletet. A vádlottakat egyenként 20-30 ezer korona megfizetésére ítélték, amit az elvtársak egymás között azonnal szétosztottak. Egyedül a papra várt a halálos ítélet.
A Budapestről kirendelt bíróság Csorna Miklós elnökletével Wohlmuth Ferenc plébánost golyó általi halálra ítélte. A kirendelt védő Szabó András enyhítést kért, mivel a golyó általi kivégzés túl hangos, inkább a csendes akasztást ajánlja. A bíróság az indítványt nagy röhögéssel elfogadta. Az ítélethirdetés után a plébános elbúcsúzott káplánjától, és arra kérte, hogy menjen vissza a plébániára, ne lássa az ő szomorú halálát. Ugyanúgy elbúcsúzott a népétől is. Ez a következőképpen történt: A plébános maga lépett fel a bitófa alá állított asztalra és onnét a székre. Miközben maga levetette a papi kollárét, a hóhérok a kötelet a nyakára tették és felszólították, hogy szóljon a néphez. A következőket mondotta: "64 esztendőt éltem, és ebből 25 évet szenteltem plébánosként a császáriaknak. Életem utolsó pillanataiban állok előttetek. Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek. Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek."
Az autót Harkán hagytuk, majd átsétálva a kishatáron, érintettük Sopronnyék szélét. Innen aztán már nekivágtunk a hegységnek, és aránylag hamar fel is jutottunk a kies kis csúcsocskára. Megcsodáltam, hogy nem csak kereszt, hanem padok, sőt még hőmérő is van fent. Hiába, ez már Ausztria. Vajon eljutunk-e valaha mi is idáig? (A kérdés persze költői.) Maga a láda ugyanakkor hangsúlyozottan "magyar láda", ennek minden velejárójával - értsd: szinte semmi értékelhetőt nem tartalmaz a dobozka, holott eredetileg erről (is) szólna ez a játék... Visszafelé már a magyar oldalon, a piros-zöld jelzésen mentünk, összesen egy 23 km-es kis túrácska kerekedett a dologból a csodálatos áprilisi időben. (Az osztrák útjelzőtáblák tanúsága szerint a kereszt neve nem Wohlmuth-, hanem Millenniumi kereszt!)
Stat: idei első ládám, és összességében is első osztrák ládám volt ma ez!
A Büdöskútig biciklivel mentem, ott egy táblán olvastam, hogy a Kalter Bründl úton biciklivel sem lehet közlekedni, így gyalog mentem a keresztig. A .com-os ládát keresni sem kellett, ha ott vagy, rá fogsz jönni hogy miért. Köszi a rejtést! [Geoládák v4.2.5]
Nagyon tetszett az út. A ládikó is elég gyorsan meglett, igaz az osztrák még gyorsabban.
Meglehetősen borús időben indultunk el, de itt még megúsztuk szárazon. Később aztán nem, de az már egy másik történet.
Egy Brennbergbánya - Sopron túra alkalmával kerestem meg. A hegytetőről a nyiladéknak hála még némi kilátás is van délnyugat irányában. A kereszt környékén virágzott a ciklámen. A doboz rendben, de a tartalma kissé nyirkos, köszönet a rejtésért!
A GCBDK felől jöttünk, de ide csak egyedül jöttem el, mert volt egy eléggé gáz "határátkelésem", csak úgy légvonalban. Pontosan nem tudom merre kellett volna jönnöm, mert a GPS-en nem volt Ausztria térkép, így a toronyiránt lett a befutó. Nehéz 400 m volt, de legalább meglett a pont. Köszönöm a hely bemutatását! [Geoládák v4.0.2]
Tanulságos letérés volt: nem tudom miért, de Ausztriába, akár csak párszáz métert is betérve, még az erdők is szebbnek, kulturáltabbnak, rendben tartottabbnak tűntek, mint a túloldalon, Magyarországon...
A Wohlmuth-féle történet természetesen szomorú és érdekes, a ládaleírás azonban számomra nem teljesen meggyőző. Wohlmuth (akinek egyébként tavaly nyáron elindult a boldoggá avatási eljárása) valóban itt született Sopronnyéken (Neckenmarkt), amelynek területén a kereszt áll. Az is biztos, hogy a Wolhmuthweg nevű ösvény vezet a kereszthez. Ám az osztrákok nem Wolhmuth-kereszt, hanem Millenniumi-kereszt (Millenniumkreuz) néven ismerik, és se a ládaleírásban, se pedig a helyszíni táblákon se utal semmiféle bizonyíték arra, hogy Wohlmuth-kereszt lenne a neve, arra pedig pláne nem, hogy arról a bizonyos Wohlmuth Ferencről nevezték volna el, vagy az ő tiszteletére állították volna a keresztet. Arról se tudok semmit, hogy egyáltalán kik és mikor állították. Tud valaki ilyen forrást??!
Ettől függetlenül a séta a keresztig abszolút megérte, annak ellenére is, hogy kilátás csak egy igen keskeny sávban van a kereszttől.