Furcsának tűnhet e láda, hogy a kesser a fél országot bejárja, mire az i-re és oldalára pont kerül. De, ha ezen oldalba szemed és elméd belemerül, belátod, hí be nagy út volt az, amire egy maroknyi ember, a semmire nem tartott tirpák ráhágott. Mert ma szitok és átok, ha valaki tirpáknak nevez, de ki tirpák, az ezen bőszen nevet, és büszkén viseli, őrzi az apai nevet. Kérünk hát vándor, menj végig az úton, hol már szekér nem zörög, marha nem kolompol, de itt indult neki néhány család, hogy várost építsen hitből és homokból.
Rendkívüli történelemóra
Hölgyeim, uraim, díszes sereglet! Kezdem hát sorát e dicső történetnek! Van annak több mint kétszázhatvan éve, hogy grófunk, Károlyi gróf egy szép nap arra kéle, hogy a nyírségen a földet ne csak a homok s a szél járja, legyen ott dolgos kéz, s legyen gazdája. Gondolta hát a föld akkori ura, kinek e föld csak kisebb vagyona, hogy ha helyben rátermett ember nem terem, jöjjön máshonnan, de végre itt legyen. De vajon ki az, kit Károlyi gróf 1753-ban rábír a hosszú útra? Hogy, hogy nem, rátalált a korábban Csabacsűdre települt tótokra.
Hát igen, gróf Károlyi Ferenc, kié az Ecsedi uradalom, a szarvasi csizmadiát fogja éppen karon, vígan paroláz Petrikovics urammal, s héthatáros terveiről győzködi nagy garral: ember kell ide, sok dolgos jobbágykéz, s lesz jövő, mire a paraszt, ha néz, a gazdagodáshoz elegendő földet lát, megválthatja robotját, három évig még adó sincsen. Petrikovics azonban figyel, a gróf nehogy port hintsen, írásban kéri a sok ígéretet, amely a végén még megfejeltetett, hiszen az ideköltöző tótatyafi papját Károlyi fizette és templomot építtetett.
Hát igen, a történet, itt érhetne dicső és szép véget, ám nincs oly ember, ki azt tagadja, a már ottlévőket anno a tirpákok érkezése örömre nem ragadja. Úgy gondolják, hogy a tót szemtűl köpte volt gazdáját, s orvul szedte sátorfáját, hisz azt senki ne higgye, korábbi gazdája könnyen engedte, szökni kellett az új földre. Ha elfogták, jutott jussul a bitó vagy a deres, így utókor azon ne morogj és ne nevess, hogy egymásnak esett magyar és tót, rakódott testire becsületire megannyi "fót". Még egymás szavát sem értették, vagy ha igen, azt is inkább félre, hányták egymást tehát asztalra és kaszaélre. Ez féltette azt, ami nem is az övé, az szerette volna megtartani, amit még meg sem kapott, hát persze, hogy, mint a kutya, az egyik és másik is ugatott, harapott.
Az idegen virág szépen nő a Nyírség dombjain, mert azt itt tudta mind, az erő inkább a földre kell, s a száj hiába felesel, attól csak még jobban fárad, de nem terem meg az, amit bőszen rághat, s üresen kong a bendő, ha tót, ha magyar, az éhségben esendő. Ugyanakkor uraik is úgy látták jónak, ha együtt viszik a sorát az uradalomnak, ha tyúkperek dolgában nem futnak hozzájuk, ezért mondták, legyen saját és közös bírájuk, közösen döntsenek a sorsuk felett, mindegy hogy ki, milyen felekezet. E kötelék az itt élőknek többet is hozott, akarták és megkapták az örökváltságot, majd királyi kiváltságot kértek, hogy ne legyenek kitéve a megyei urak kényének kedvének.
I. Ferdinánd, áldassék a neve, kinek a kegyosztás kenyere, épp kedvenc fürdőhelyén Bad Ischl-ben vala, amikor pecsétként a papírra került akarata. Nyíregyháza, szabad királyi városként önmaga sorsa felett rendelkezhetett, mondván ez a szorgalmas nép kiérdemelte a kegyet, hogy iparosokat, míveseket magának tartsa és az elméket a haza buzgó szolgálatára csiszolja, de azt mindig elvárva, hogy tartsák meg a jó erkölcsöket jó polgárok módjára. Egy emberöltő tehát épp alig múlt, a tiszta akarat várost épített itt a semmiből, hitből és homokból.
Indulj hát te is útnak ahogy tudsz, mindegy hány keréken, gyalog vagy futsz, tudjuk, máskor jártál már e tájon, de szemed most másképp lásson, mert az út lehet ma túra, mi egykor volt tortúra, s a végén lelhetsz ládára vagy akár otthonra!
A Nyíregyházi jelszó megvan,mint kiderült ez nem önálló rejtés,reméljük még ebben az életben megtaláljuk a másik 4 pontot is.(Ha tudom hogy nem jár érte pont,nem várok 1 órát mig valahogy besurranok a forgalmas üzlet előtt a szobor mögé?????)
Amikor megtaláltam még virtuális volt ??????????????
A besorolás tökéletes. Van láda? Nincs. Le kell olvasni valamit? Igen. Akkor virtuális. Kell még hozzá más is. Igen. De attól még nem multi. Egy ládasorozat része. Hasonló egy záróládához? Igen. De nek annao szántuk. A moderátorok elfogadták. Az a baj, hogy önmagában kevés? Ott van a leírásban.
De módosítottuk a láda besorolását és javítottuk a WAP-ot!
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
A virtuális pont megtalálva, jelszót 3-szor próbálva sem fogadja el.
Ha szerinted ez multi vagy záróláda javaslom a besorolás módosítását.
(Egyébként az összes többi tirpák ládát megtaláltam, köszönöm szépen, de évek elteltével csak elfelejti az ember a jelszódarabokat: "**...****")
Sóstói nyaralás 12/8.
Én is megtaláltam a virtuális pontot, amit kerestem. E besorolást és a leírást együtt értelmezve úgy tűnt, hogy ez nem (csak) multi. Mivel többek szerint megtévesztő volt a dolog, a rejtő a fórumon folytatott hosszas vita után módosította is multira.
Ez egy ládasorozat része. Az emlékművön talált jelszórészlet csak a ládasorozat többi ládájában talált jelszóval EGYÜTT logolható ennél a ládánál, így jelszó nélküli megtalálást nem tudok elfogadni.
A mezőberényi láda már régen megvolt, nem is gondoltam volna, hogy egyszer meglesz mind, de a múlt heti nyíregyházi ládázás után, ma a maradék békési ládákat is sikerült összeszedni :)
A 4. pontot és a végláda jelszavát még júniusban találtuk meg, most eljött az idő, hogy Békéscsaba felé menet megkeressük a maradékot. Köszönjük a rejtést.
N 46° 49,594' E 20° 38,890' 99 m [GCTIRZ-1]
N 47° 57,319' E 21° 43,015' 140 m [GCTIRZ+park]
