Megye/ország: Baranya
Elhelyezés időpontja: 2017.11.23 00:00
Megjelenés időpontja: 2017.11.25 15:07
Utolsó lényeges változás: 2018.05.04 18:35
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Párduc50 20/955-9125
Ládagazda: Párduc50 Nehézség / Terep: 1.5 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 750 m
Megtalálások száma: 273 + 1 sikertelen + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.7 megtalálás hetente
WAP
14x10x3 cm-es füles konyhai doboz, fa talajszinti odvában.
Láda leírása
Ezzel a dobozzal a 2017. évi Év fája szavazáson nyertes szelídgesztenye fát, és annak környezetében található több matuzsálemet szeretnék bemutatni.
Zengővárkony
Az alig négyszáz lelkes település, Baranya megyében, a Zengő lábánál, Pécsvárad szomszédságában, a megyeszékhelytől mintegy húsz kilométernyire terül el. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi. A település nevét egy anekdota szerint egy vadkanról kapta... A falu erdejében vadkant kergető telkes gazda, "Várj kan!" kiáltásait hallotta a csősz Várkonynak. A legenda szerint innen a név.
A takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu egyik nagy büszkesége a szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle - melynek szaporításához hozzájárult az igen kedvező klíma is - így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyvenhektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával nagyobb jólétet biztosítva az itt élő embereknek.
1974-től a teljes szelídgesztenye erdőt védetté nyilvánították. Fontos tudni azt is, hogy ma már minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák!
Sajnálatos, hogy több évtizede, tizedeli a fákat egy gombabetegség, amely ellen nemigen tudnak védekezni a tulajdonosok.
Próbálták oltani a matuzsálemeket, kezelni a betegségeket, de szélmalomharcot vívnak a kór ellen. A próbálkozások azonban nem maradnak el. Folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek mára már leginkább a település északkeleti határán helyezkednek el.
Az Év Fája 2017
Az Ökotárs Alapítvány idén immár nyolcadik éve rendezte meg az Év fája versenyt, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére.
A zsűri a nevezett 48 fa közül Zengővárkony jelöltjét, a hős szelídgesztenyét választotta idén első helyezettnek 4088 szavazattal.
Az Év Fája versenyre beküldött adatok alapján a fa 15 méter magas, és 5,3 m kerületű.
A gesztenyésről Fodor András költő verset is írt 1954-ben, álljon itt, befejezésül a Zengővárkonyi gesztenyés méltatására:
A várkonyi gesztenyés
Már gyűlt az árkok alján a délutáni árnyék.
Derékig érő fűben mentünk a réten át,
a dombra-nyúló kertben, ismerkedő szemünkkel
pirosan incselegtek a dúsgyümölcsü fák.
Aztán egy irtás szélén szívdobbantó varázsként
szétnyílt köröskörül a kerti sűrüség,
és ott álltak előttünk a kócsagszínü csokrok,
a magas égre bomló, virágzó gesztenyék.
Virág, virág az ágon, üstökös, hulló csillag,
fekete éjszakából fölizzó napkelet ;
kunkorgó gyenge barkák, tövükből szertehajlók,
lágy ujjukat kitáró, apró gyermek-kezek.
A lombok sátra lángolt, a sok recés levélen
villogva átparázslott a délutáni nap,
a részeg illatokkal derengő levegőben
szédülve jártunk már a hatalmas fák alatt.
Éreztük mindenünnen a természet csodáit,
lestük a vaskos törzset, akár egy bölcs atyát,
s a töprengően fűbekönyöklő ágak mellett
láttuk a hervadt barkák lepergő bánatát.
Majd hirtelen a lejtős tisztásra érve ránktört,
viruló áradatként körénktapadt a rét
és boldog őrületben virágok végtelenje
ujjongva nyujtogatta káprázatos diszét.
S ahogy a tündér szépség ködén a kutató ész,
mint felhőn át a villám, eszmélve célbafut,
virágok tarka rácsa mögött úgy vettük észre
a dombok zöld ölébe befészkelt kis falut.
Ott él az ember lent, hol űzött előde hajdan
meglelte menedékét a gesztenyés alatt,
az irgalom jeléül még ott folyik kanyargón
két házsor közt a régi, forrásból nőtt patak.
Ott él az ember lent, s már őérte szép a szép is,
neki szolgál az erdő, őérte hajt a rét ;
róla beszél a hosszú, dombokra dőlt vetések
tarkálló szőnyegével a megművelt vidék.
Ha jön az ősz, e dombon neki koppantja földre
tüskés burokban érlelt gyümölcseit az ág,
s a nyári biztató szél az ő kertjükbe hajtja
virágzó gesztenyésük kesernyés illatát.
Hát hirdesse e vers is, hirdesse őt, az embert,
aki szívében őrzi a dombok titkait,
de nem magának őrzi, virágzó gesztenyék közt
az ember-lelte szépség ízére megtanít.
Fenti, már hivatkozott Év Fája honlapon kívül HEV kessertárs lapjáról használtam fel információt: HEV túrái
Köszönet érte!
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.8]
Pécsvárad környéki túrázós, hóvirág keresős programot szerveztünk Nőnap alkalmából a párommal, de ha már mentünk, akkor az útba eső geoládákat is begyűjtöttük természetesen.
Zengővárkonyban kezdtünk a tojásmúzeumnál, ahol ott hagytuk az autót és a kék kereszten felgyalogolva közelítettük meg a szelidgesztenyést.
Út közben szomorúan konstatáltuk, hogy a túraútvonal nagyobb része a településen belül halad, ráadásul az utolsó harmadánál egy kifejezetten kellemetlen élményt nyújtó kutyatenyésztő (vagy inkább szaporító) területén vezet át az útvonal.
A látvány és a szag undorító. A kutyák a szabad ég alatt szana-széjjel mocskosan, piszkosan rohangásznak. Az udvaron kupacokba ledobálva oszlásnak indult, felismerhetetlen állati tetemek (gondolom etetési célzattal), amitől masszív dögszag terjeng a környéken. Mindezt megtetézi a 10-15 golden retriever, és a kb. 20-30 palotapincsi folyamatos ugatása. A pincsik a méretüknél fogva ráadásul még az útra is kirohangálnak. Borzalom... Erősen megfontolandó lenne a kék kereszt nyomvonalának áthelyezése, mert ez nagyon élmény romboló.
A gyesztenyéshez vezető leágazó út se sokkal bizalomgerjesztőbb. Egyrészt magánterületre figyelmeztető tábla van kihelyezve, ami megkérdőjelezi a láda helyének megfelelőségét is, mert ha valóban magánterület, akkor be se lehetne menni a ládáért a területre. Az út mentén mindenhol szemetes, kuplerájos, botrányos állapotú területek vannak. Kiábrándító az egész.
Végül sajnos a gesztenyés sincs jobb állapotban. Kiszáradóban, elkorhadóban az egész. A területen gyakorlatilag tömegesen vágják ki a fákat, inkább egy erdészeti fakitermelésre emlékeztet, nem egy védett szelidgesztenyésre. Amikor odaértünk, akkor is éppen a kivágott fák gallyait égették nagy kupacokban, persze őrízetlenül hagyva a tüzet.
A hatalmas, vastag törzsű gesztenyefák tiszteletet parancsolóan állnak még most is a területen, de sajnos nagyon lehangoló az egész, ahogy most kinéz.
A ládát rendben megtaláltuk egyébként, de a sok negatív élmény miatt nem élveztük a keresést sajnos. Főleg azt nem, hogy tudtuk hogy ugyanarra kell vissza is mennünk, mint amerről jöttünk. Kár érte...
Nagyon örültem, hogy ide is eljutottam, még mielőtt ezek a fenomenálisan hatalmas faóriások elpusztulnak. Olvastam, hogy már akkor amikor Rockenbauer Pált a közelbe eltemették, már akkor is betegek voltak a fák. De nagy kár, szívem vérzik. Vissza kell jönnöm nyáron, hogy milyenek a lombos időkben. Köszönöm a rejtést!
Megjártuk ezzel a ládával... Munkaügyben jöttünk Pest megyéből a párommal, utána volt még időnk pár ládára. A tojásmúzeum egyértelmű volt, idefelé észrevettem, hogy fogytán van a kraft a túragps elemében és pár másodperc múlva kikapcsol. Otthon bedobtam két pótelemet, azokkal annyit se tudtam elérni. Telefonon folytattam, de mintha zavarta volna valami a helymeghatározást. A fáig el tudtunk menni waze-val, de ott az applikáció nekem még mindig 1,5 kilométert írt. Átnéztük a kerítéssel párhuzamosan tanyázó fákat, ott nincs. A térképen úgy láttuk, hogy az út mellett lesz, ahol felmentünk a fához, de ott sem láttunk olyan jelet ami keresésre vagy ládára utalt, pedig láttam, hogy tegnap megtalálták. Közben az erős szélhez eső is párosult, ezért visszaültünk a kocsiba és a rejtőre kell hagyatkozunk, hogy elfogadja -e a megtalálást vagy sem.
[g:hu+ 2.10.16]
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget. A nap utolsó ládája volt. Ilyen hatalmas gesztenyefákat még nem láttam amik még termésben is bővelkednek. Hazára még szedtem egy kis gesztenyét. :)
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Hatalmas famatuzsámelemek sorakoznak fel, igazi óriástalálkozó. Az egyik legszebb rejtekhely ahol jártam eddig. Virág és Pucu [Geoládák v4.0.3]
Nagyon szép a fa, és annak a környezete, azt meg kell hagyni. Most kissé nehézkes az odajutás, mivel sűrű az aljnövényzet, ezért jobb ötlet lett volna hosszú nadrágban nekiállnunk. De igényes rejtés, köszönjük szépen! [Geoládák v3.12.10]
Az ajánlott parkolótól egy kicsit távolabb parkoltunk. Érdemes lenne egy javasolt útvonalat támogató segédkoordinátát felvenni, mert a TuHu-n jelölt út egy fegyveres kutyával őrzött területre vezet. Máshol meg villanypásztor lett kihúzva. Így lehet, hogy nem a legoptimálisabb úton közelítettünk. Köszönjük a rejtést![Geoládák v3.12.10]
Megvan!
Köszönöm hogy ide hoztál! Hatalmas szelídgesztenyefák között sétáltunk. Fénykorában egy csoda lehetett. Láda rendben. Aki teheti ősszel menjen ide, már földön a gesztenyék, hatalmasak, van amelyikben öt db van, mintha fokhagyma lenne.
[g:hu+ 2.9.12]
Útközben egy kutyatelep, sajnáltuk szegény kutyákat, amik kis helyre voltak összezárva. A fa hamar meg lett, volt több szépkorú gesztenyefa.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.8.13]
Pünkösdi kirándulásunk második állomása. Odafelé kerültünk, visszafelé a rövidebb úton jöttünk. Nagyon szépek a fák. Köszi, hogy megmutattad!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
TFTC! ♥️ Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget és a munkádat!
Pár észrevétel. Az odavezető úton a sorompón kifüggesztett, kutyával őrzött magánterület tábla minket is kerülőre bírt, a szántóföld felől érkeztünk a rejtekhez. Sima találat volt, a láda, logfüzet rendben, a szemetet kiszedtük belőle. (csokipapír, törött műanyag és társai)
A szelídgesztenyés ősöreg fái tekintélyt parancsolóak és tiszteletreméltóak, köszönjük, hogy a ládád által eljöhettünk ide.
Sajnos azonban a civilizáció ide is eljutott, több helyen szemetes a környék a kivezető szakaszon. Egy korábbi hozzászólóval ellentétben szerintem Rockenbauer jó helyen van ott, ahol van.
A visszafelé úton az elvileg kutyával védett magánterületen kutya nem volt. Annál inkább volt tucatjával a szomszédos családi háznál, ahol az állatvédőknél megérne egy misét a ketrecekben tartott, többedmagával bezárt, nagyobbtestű kutyák szomorú látványa. [Geoládák v3.12.7]
Képek hamarosan!
Kedvenc vadmacskánk, és mentorunk nem először dob oda minket kutyaeledelként a félelmetes fenevadaknak. Az előkészületek során a hozzászólásokat tanulmányozva fel voltunk készülve házőrzőkkel való találkozásra, de a valóság minden képzeletünket felülmúlta. (Lásd 1. és 2. sz. melléklet) Csak sokéves védekezési taktikánknak köszönhetően menekültünk meg. Utána az ideális útvonalon található kedves invitálás (Kutyával őrzött terület, belépés csak saját felelősségre) gördített újabb akadályokat elszánt előretörésünkben. Inkább kerültünk, és a szántóföld felől közelítettük meg a gesztenyést. Nem volt rossz élmény. A szabad térségről az öreg fák az évszak miatti lekopasztott állapotban nagyon hatásosan adták elő magunkat, (3-6 mellékletek) és tanulmányozhattuk az évszázadok munkáját törzsükön. Szerintünk ez a gesztenyés kenterbe veri Roki nyughelyét, s csak megerősített minket abban a hitben, hogy Ő biztos nem oda szánta eltemettetni magát, ahová végül került, csak kényelmi vagy egyéb szempontok miatt döntöttek úgy. A ládát könnyen megtaláltuk, a jelszó pedig pont testhezálló nekünk. Visszafele már a tiltott zónán mentünk, de a kutyás őrzéssel szerencsére nem találkoztunk. Jó volt megismerni ezt a ligetet, érdekes fái között barangolni.
Halló!
Az ajánlott parkolótól sétáltunk el a fákhoz. Néhol mintha el akarnák ijeszteni a látgatókat, de ez talán csak a gesztenye érés idejére vonatkozik. A hatalmas fák tényleg nagyon látványosak.
Köszönjük a rejtést!
Félúton legalább egy tucat kutya "rontott ránk", de csak a szájuk járhatott, mert egy elég komoly kerítés állja útjukat.
Szomorú, hogy mára mi maradt a hatalmas gesztenye-ültetvényekből.
Találat TravelZétivel, Rockenbauer Pál sírja után. GCROCK volt első ládája a kis újoncnak, méltóbb nem is lehetett volna. Talán a lelkesedése miatt én is újra aktívabban fogok ládázni. :)
Kellemes helyszín, szépek az öreg fák, kár hogy a betegség ennyire támadja őket. Az előttem szólóhoz hasonlóan engem is kicsit nyugtalanított, hogy a fák többsége így-úgy el van kerítve, és kartonpapír hirdeti rajtuk, hogy magántulajdon. A ládarejteket ebből a szempontból nem tartom túl szerencsésnek.
A kék keresztet próbáltuk követni, de egyszer csak eltűnt a jelzés. Azt hittük rossz felé megyünk, mindenhol kerítés....mire felállt a gps, pont kanyarodni kellett jobbra, kimásztunk a horhosból, és ott voltak a gesztenyefák. Kicsit rossz érzés volt, hogy mindenhol ott a jelölés, magánterület, minden fának gazdája van...azért egy jót gyönyörködtünk a hatalmas fákban.
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Szerencsére
nem találkoztam Bombadil Tomával, így megcsodálhattam a már nem élő Enteket, és a még mindig élni akaró ükunokáikat! Azért szelídgesztenye matuzsálemben nekem még mindig a szentgyörgyvári szelídgesztenye kiszáradt torzója viszi a prímet díj ide, díj oda.
Érdekes ezen a helyen a sok magántulajdon tábla. [Geoládák v3.11.3]
Jó pár évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor a fát méhkaptárakkal rakták körbe és elég nagy volt a repülőforgalom ... nem mertem keresgélni. Most kerítésekkel van körülrakva a terület ... ez már nagyobb baj, de megkerülhető a magánszféra. :)
A kalyibák mellett vezető út elején lévő sorompón magánterület felirat van. Így nem ezen mentünk be, hanem megkerültük körben a területet. Gyönyörűek ezek a fák.
A láda rendben a helyén van az odúban. Köszönöm a rejtést.
Megtaláltam, de csak a fát. Túrtam az avart de semmi. Telefonon is beszéltem a rejtővel. Viszont találkoztam sajnos mással is.... A terület tulajdonosával aki egyben a fa tulajdonosa is. Nehezményezte a sok magánterületére akár csoportosan is kószáló turistákat, akik ellopják a termést és nagyon elege van idézem: "ebből a hülyeségből". Éppen kerítést is keztek felhúzni a terület köré. Szomorú dolog ez. Szóval magánterület és a 2017 év fája magántulajdon, ahogyan a közelében levő öreg fák többsége. Ide jutottunk, hogy egy több, mint 300 éves fa valakinek a saját tulajdona lehet és meg se lehessen közelíteni...érdekes ez a világ... [Geoládák v3.7.6]
Annyian fogadtak Óbányán (a szállásunkon), hogy inkább kerestünk néhány békésebb helyszínt, olyat mint ez.
Gesztenye sori lakosként (5 saját ültetett szelídgesztenyefával) külön élmény minden ilyen ősgesztenyés. A méhek szabadságon lehettek, még a hangjukat sem hallottam.
A település múzeumai felkeresése után az ajánlott parkolótól sétáltunk el a feleségemmel a facsoporthoz. Amíg én a ládát kerestem a párom körbe csodálta a matuzsálem fákat. Pár fa törzsére magántulajdon feliratú tábla van akasztva. Egy arra sétáló helybeli hölgytől megtudtuk, hogy a kerítésen túl új dió és szelídgesztenye ültetvényt láthatunk. A méhkaptárok valóban közel vannak a rejtekhez, de szerencsére nem foglalkoztak velem a méhecskék.
A méhek miatt, már jó előre pánikban voltam.. meg is lett az eredménye, a log füzetbe beírtam, de a jelszót nem jegyeztem fel.. néhány méterre onnan derült ki, hogy nem is jegyeztem meg :-) vissza..néhány méterre onnan, Oldfox be akarta telefonon jelenteni, de mivel nem sikerült, újra visszament, közben nekem sikerült, tehát végre megjegyeztük a jelszót :-) kalandos volt, lógott az eső lába, egy méhet hallottam zümmögni, lehet nem is az volt, szóval szunyókálhattak :-) köszönjük, amúgy tetszett!!
Többszöri nekifutásra, de sikerült! Kaptárakat telepítettek a rejtekhelyhez közel, egy méhcsípéssel meg is úsztam az egészet...Hiába én egy ilyen modern kori hős vagyok!
TFTC!
Tavaszi 4 napos Mecsek - újra.
A délről-délkeletről vezető ösvény egy tábla szerint magánterület, ezt kikerülve egy búzatáblán átvágva sikerült eljutni a ládához.
[Geoládák v3.3.2]
Pécsi hosszú hétvégénk 2. napját a túrázásnak szenteltük. Tartalmas, élményekben gazdag napot hagytunk magunk mögött. Igen, ez a mi világunk! A ládát álcázatlanul a fa mellett találtuk, jól bevackoltuk az odújába. Köszönjük, hogy megmutattad ezt a helyet!
Pécsvárad - Hosszúhetény - Magyaregregy - Pécsvárad 65 km kerékpárral
A méhész aki a gesztenyefák virágán "legeltette" a méheit éppen akkor pakolta fel a teherautóra a kaptárokat amikor odaértem. A rejtekhely körbe volt véve méhkaptárakkal így nem volt más választásom, mint felfedni a jövetelem célját. Ő már mutatta is a rejtekhelyet - mint elmondta - már mások is jártak itt a dobozért. A találat után még beszélgettünk is egy kicsit, majd folytattam utamat Hosszúhetény felé.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Háromnapos Szálka-Óbánya-Kisújbánya-Mecseknádasd pünkösdi ládahétvége 18. találata.
Az év fája jelzetlen fa, nem a ládát rejtő fáról van szó, attól távolabb, a kerítés mellett áll, kissé magányosan. (Ahogy az a rejtő első feltöltött képén látható.)
Belseje teljesen kiégett, annak idején (réges régen) itt katonák láttak el őrszolgálatot. Télen a hideg ellen tüzet raktak és ekkor égett ki a fa belseje. De túlélte a tüzet a hős fa és ma is áll, ma is élő hajtásai vannak.
Egyébként az is érdekes, hogy a fák védelme érdekében több fa is "valakinek" a tulajdona, amit a kihelyezett táblával is jeleznek....
A geoládát megtaláltuk. Épségben, egészségben van. Nagyon hiányoltam, hogy nem derült ki, hogy melyik a bizonyos év fája :( Semmi kiírás, csupán mindegyiknél van egy tábla, hogy "magántulajdon, mindegyik fának van tulajdonosa" :(
Közben találtunk egy sérült zöld küllőt, akit Pécsen egy nemzetiparknál dolgozó vadőrnek sikerült átadni. Reméljük felépül.
Jártam már korábban a környéken, de pont itt nem. A parkolótól idáig csupa egzotikusnak számító gyümölcsfa (mandula, naspolya) szegélyezte az utat. Érdekes ez a gesztenyés a csupa-csupa öreg fával. Van közöttük amelyik akár száz éves is lehet. Kicsit erőltetnünk kellett az agyunkat, a szemünket és a fantáziánkat, hogy rájöjjünk, hogy konkrétan melyik fa a kitüntető cím birtokosa, de összehoztuk. Még pár szemnyi termést is találtunk Pumbival.
MTU befejező túra 8/10.
Az ajánlott parkolónál hagytuk az autót és sétáltunk a gesztenyésig. A magánterület tábla nem volt bíztató, bár a belépést nem tiltja.
Az óriások gyönyörűek, a TEKA kártyán is megjelenő év fája pedig tiszteletet parancsoló.
Köszi
Geotúra a Kelet-Mecsekben pliptai és Kópé1993 társaságában.
A nap utolsó ládája, vak sötétben holdfénynél és fejlámpákkal, acsarkodó és ugató kutyákkal az út mellett (de szerencsére kerítés mögött). Nagy élmény, emlékezetes keresés volt.
Tavaly lelkesen szavaztunk a fára. Idén a Kőszegi-hegységbe indulunk. Előtte -gondoltuk- nem árt a ráhangolódás szelídgesztenyeileg. Könnyű sétával értünk fel a ligethez. Az ősi fák közé valaki (vélhetően a tulaj) méhkaptárakat telepített. A korábbi rossz emlékeim miatt nem voltunk olyan bátrak, hogy kutakodjunk. Kérlek, a képek alapján fogadd el a megtalálást!
Az ajánlott parkolónál hagytuk a kocsit. Onnan egy kellemes séta volt a láda. A láda környékén nagyon sok darázs van, a ládát alig tudtam előszedni.
Köszönjük a rejtést.
A fánál tényleg méhek vannak, de szerencsére nem zavartuk egymást.
Jó rejtés! A környezet is szép, főleg, ha el tudunk vonatkoztatni a kerítésektől...
A bevezető szakaszban lévő egyik háznál legalább 6 kutya rontott a kerítésnek jöttünkkor, de végül barátságban váltunk el.
Köszönjük!
A logbookban GCMT03 szerepel, ami majdnem elbizonytalanított, hogy másik ládát találtam meg.
FIGYELEM! A LÁDA KÖZELÉBE MÉHEKET TELEPÍTETTEK!
Szépek a fák, érdemes volt erre elsétálni. Az egyik kapualjból nagy kutyák rontottak ránk, visszafelé más úton mentünk, majd berajzolom.
Egy kellemes nyaralás keretében a Kelet-Mecsekben pihentünk, Zengővárkonyi szállással.
A mai nap GCROCK, GCZVM és GCEVFA ládákat kerestük fel.
Autóval az ajánlott parkolón túl menve a ládához közelebb mentünk, majd félreálltunk és gyalog tovább. Először egy magánterületre és kutyaveszélyre figyelmeztő tábla állta utunkat, a térképet tanulmányozva tovább mentünk, hogy körbe cserkésszük be a ládát, de az így se lett meg, mert méheket telepítettek közvetlentül a fa tövéhez. Fotók alapján kérem a találat elfogadását.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.5.4]
Pécsváradról indultam, majd Rockenbauer sírja és Zengővárkony érintésével gyalogoltam a "hős" fához. Sajnos a rejtek mellé rengeteg méhkaptárt telepítettek, rajzottak, zsongtak a méhek, tele volt velük az egész levegő (nekem meg a gatyám...). Kisebb kerülőre szántam rá magam, a másik oldalról jöttem a ládáig, melyet szerencsére rögtön megtaláltam. Nagyon gyors logolás és visszarejtés után pucoltam el a rejtekadó fától, szerencsémre a méhcsípéseket megúsztam...
Innen Pusztakisfalu felé vettem az irányt, a GCPUFA ládáért.
Köszönöm a rejtést, izgalmas volt! :)))
László Pista bejegyzését olvasva, szerencsénk volt, hogy a rendkívül kuturálatlan kutyatartókra jellemző falka nem akadt utunkba, lehet azért, mert mi kerülővel mentünk. A fák lenyűgözőek így pusztulásuk fázisában is. Maga a rejtés tökéletes, a rejtő odut több ízben is átnéztük, közben máshol is kerestük, de a GPS makacsul visszavitt az első oduhoz. A végén kiderült, hogy a megadott koordináták tökéletesek, tényleg ott volt tökéletes állapotban, de van egy csavar a rejtés módjában. Gratulálok a rejtéshez! A fennsík is nagyon szép (kutyák nélkül persze).
Kár, hogy sok fa elpusztult a környéken, és ahogy nézem, az óriásfa (aminek jól látom: tényleg nincsenek meg a koordinátái a ládalapon??) sem biztos, hogy sokáig bírja még... A rövidítő utat nem lehetett használni, mert ki van írva, hogy magánterület, és állítólag kutyával őrzik, így a kék kereszten mentünk az igazi fáig, és onnan közelítettük meg a ládát. A parlagfű már most szépen nő.
Nagyszabásúnak tervezett csapatos biciklis ládázás alakult félúton különutas kereséssé. Az eredeti cél a Kelet-Mecsek északi oldala lett volna, de különféle kalandok után Zobákpusztától végül Pécsváradot céloztuk meg, a kollégák viszont Püspökszentlászlónál visszakanyarodtak.
Ez a láda a nap eredeti tervében nem is szerepelt - meg is lepett, hogy nem a régről ismert, temető melletti, Rockenbauer-féle helyszínről van szó, hanem a falu túlsó végéről. Nem kevésbé lepett meg az ötfős kutyafalka, mely a falu határában valamelyik szélső birtokról rohant utánam ugatva, majd körülvéve a biciklit. Gyakorló kutyásként azért látszott, hogy a Golden Retriever-szerű ebek talán nem az életemre törnek, és végül lehiggadva inkább felvezetni kezdtek, de azért egy sima meglepetésnél keményebbnek mondható fél perc telt el az összeismerkedésig - vicces nekem sem volt, ráadásul el tudom képzelni, hogy sokaknak kimondottan traumatikus élmény lenne egy ilyen.
A fákat szeretem, ez kimondottan egy meggyűrt hős ("a lankán álldogáló torz óriások között" - ahogy Pósfai írja), de jól áll neki. Épp az Erdészeti Lapok főszerkesztője is kint volt fotózni - láttam a következő címlap születését.
Talán érdemes volna világosabbá tenni a leírásban, hogy a rejtekadó fa nem azonos a díjazottal.
"A századok során a fa kigyógyult a kéregrákból, túlélte az államosítást, és azt is, amikor egyszer a közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy felmelegedhessenek. "
Meglett, köszönöm!
Azt gondoltam, hogy a rejtés az 'Év Fájában' van, de utánanéztem és az egy másik. Javaslat: jó lenne, ha 'segédpontként' ő is felkerülne a térképre.
A jó idő hírére sikerült egy szabadnapot elcsípnem. Az egész napos ládázás harmadik találata.
Kis autózás, kis séta a tavaszi napsütésben. Érdekes hely, ennyi öreg fa egy rakáson. A ládában saját, eddig pár száz más ládában ajándéknak hagyott, céges tollamat fedeztem fel :).
Pécsváradi néptáncverseny előtt Gergővel ládáztunk, míg a lányok a fellépésre készülődtek. Megkerestük a tavalyi év fáját és megtaláltuk. :-) A megadott parkolási lehetőségnél hagytuk az autót és a térkép alapján haladva a legrövidebb úton, szinte a célegyenesben egy tábla fogadott, hogy "kutyával őrzött magánterület". Az a kutya, amelyik miatt a táblát kirakhatták, valószínűleg már csak pépeset tud fogyasztani, mert a tábla is eléggé viseletes volt, de nem akartunk se futni, se magyarázkodni, ezért egy kis kerülő úton először az év fájával találkoztunk és tőle pár méterre a ládát is hamar megleltük. Sajnos a soká elhúzódó tél miatt a lombkoronának még csak a kezdeteit láttuk, érdemes lesz (lenne) majd visszatérni, ha már szép lombos lesz a táj. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.5.4h]
A javasolt megközelítési út valóban jó a ládához, de a megmutatásra szánt fa nem ott van, hanem kb. 100 m-re távolabb. A logokat olvasgatva és a képeket nézve úgy tűnik, hogy szinte senki nem ment el a 2017-es Év fájához! Talán érdemes lenne elgondolkodni ezen!
Mecsekjáró nap kezdetén Pécsvárad felől értem el a nagy öregek közé, és varázslatos volt a sok-sok vén törzs látványa. Gondolom nem jelent problémát, hogy a megközelítésre alkalmas ösvény elején magánterület tábla van elhelyezve, mert láthatóan mások is ezt az utat használják.
Ebben az évszakban nem a legattraktívabb képét mutatja a gesztenyefa, de azért most is szép. Sajnos nem volt időm hosszan nézdegélni, mert el kellett érnem a visszafelé tartó buszt, ezért a szó szoros értelmében végigfutottam a falun. Odafelé találkoztam egy apával és két fiával, akik feltehetőleg szintén a fához tartottak, ám végül mégsem futottunk össze a rejteknél.
3-kor keltem, 4 előtt indultam Budapestről, negyed 7-kor parkoltam Óbányán, ahonnan egy kisebb kirándulást tettem a Keleti-Mecsekben. Utána jöttem át a gesztenyékhez.
1982-83 telén Püspökszentlászlón voltam fűtő (akkor a kastélyban még egyházi szociális otthon működött). Akkor rengeteget mászkáltam a környéken.
[g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Ezt a ládát másfél órával később vettem észre, mire összeszedtük magunkat hogy elindulunk, a hídon állva még frissítettem egyet.
És beálltam a garázsba. De később a családtól láttam némi szikrát, érdeklődést így mégiscsak erőt vettem magamon és egy igen jó esti kirándulás lett belőle. Ennyi őzet egy csapatban még nem láttunk.
Végre sikerült! Enyém lett a piros egyes!
A 15:07-kor megjelent ládáról 15:30-kor érkezett az e-mail, amit 15:45-kor vettem észre. Azt gondoltam, kicsi az esély, hogy én érjek oda elsőnek, de érdekelt a fa is, így kis fontolgatás után összekaptam és kocsiba vágtam magam. A parkolókoordinátákon senkit sem láttam, ez egy kicsit megnyugtatott, de azért gyorsan szedtem a lábamat. Egy szántóföldet elhagyva beértem az öreg fák alkotta ligetbe. Lehet, hogy a félhomály miatt, de valószínűleg anélkül is a hely varázslatos! A célpontnál köröztem egy darabig, megszurkáltam a kezemet pár gesztenyeburokkal, mire végre a jó helyre nyúltam, ami olyan jól volt álcázva, hogy korábban nem vettem észre.
Épp kinyitottam a ládát és elővettem a logbookot, amikor megláttam egy közeledő autó fényét. Gyorsan visszaraktam mindent, hogy az érkezőnek, ha már a piros egyes öröme nem jut, legalább a keresésélménye ne vesszen el. Ahogy egyre közeledett az autó, felmerült bennem, hogy mi lesz, ha a kessertárs azt mondja, ő találta meg elsőnek a ládát, hisz az én írásom még nincs benne. Szerencsére nem kellett ilyen vitától tartanom, lámpájáról hamarosan megismertem az érkező autót. Gazdája megkereste a ládát, majd békében együtt logoltunk.
Amikor visszaértünk a ládához legközelebbi elágazáshoz ott láttuk a kocsijában a következő játékost, aki úgy látszik, annyira sietett, hogy nem köszönt ránk.
kék kereszt turistaúton. Távolság a faluközponttól 1400 méter.
N 46° 10,405' E 18° 25,857' 240 m [GCEVFA+elágazás]
N 46° 10,524' E 18° 26,172' 280 m [GCEVFA+parkoló]
