Márcadó egyike a Zselic elnéptelenedett településeinek. A 11 cm *11 cm *11 cm méretű láda az elhagyott temetőben rejtőzik, mohos tégla alatt. A ládába TB helyezhető. Megközelítés
Az egykor volt Márcadó emlékhelye a Zselic szívében bújik meg.
Javasolt parkoló N 46° 14,630' E 17° 45,440' 270 m [GCMARA+parkoló] a Kardosfa szállodánál, innen 2,5 km gyaloglás következik összesen 105 méter szintkülönbséggel a Z- jelet követve. A jel itt egy kis kitérővel átvált az erdő és a rét határvonalára: N 46° 13,696' E 17° 45,198' 195 m [GCMARA+elágazás]. Csapadékos időben az út nagy részén sár növelheti a terepnehézség fokát. Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.
Márcadó, mint királyi birtok
A Honfoglalást követően vagy két évszázadig lakói közvetlenül a királyi udvar számára adóztak, a király jobbágyai voltak. Adójukat méhsörben, márc-ban rótták le a királyi udvar közvetlen ellátása céljából. A márc hígított méz erjesztésével készült szeszesital, nagy mennyiségben történő előállítása fejlett méhészetet követelt, amelynek alapját a Zselic kiterjedt hárserdői jelentették. Nem véletlen, hogy a közeli Kardosfán állította fel a Mézút Szövetség a zselici méhészet képoszlopát.
Márcadó története a 11. századtól
Szent László király a többi disznóóvó faluval együtt a pannonhalmi apátságnak ajándékozta. Egy későbbi, 1200-as évekbeli birtokösszeírás 300 háznépet említ - az akkori nagycsaládos rendszerben ez legalább 3.000 főt jelentett - a 10 disznóóvó faluban. Ezek többsége a török- és labancpusztítás, majd a közelmúlt falufelszámolásai nyomán már csak határrészek neveként maradt fenn: Bőszénfa, két Szentlászló (ezek valószínűleg a későbbi Margitta és Kisszentlászló helyén feküdtek, és egyik sem azonos a mai Szentlászlóval), Karan (feltételezhetően a későbbi Kardosfa), Derce, Vállusfej, Nyírakol, Szörénke, Szöréntelki, és persze Márcadó, amelynek akkor 30 lakott háza volt, mintegy 300 lakossal. Családonként 24 kisholdon (ez hozzávetőlegesen 8 hektárt jelent) gazdálkodhattak. Ez arra utal, hogy a vidék az akkori viszonyok szerint sűrűn lakott terület volt, egy családra kevés terület jutott. Ebben az időben például a gyakorlatilag lakatlan Árva vármegyébe a Magyar Királyság azzal csalogatta be az északi szláv betelepülőket, hogy családonként 100 hold szántót kaptak, a kaszálókon és erdőterületeken felül. Márcadó 30 adózó portája évente 15 hízott disznót, 60 akó gabonát, hordódongákat, ezenkívül a környező településekkel együtt 60 "zsíros kecskebőrt" cipőkészítéshez (zsíros cserzés: halzsír alkalmazásával szarvasbőr hatású bőr előállítása) volt köteles az apátságnak adózni, mi több, a többi disznóóvó faluval közösen évente kétszer kellett vendégül látniuk az apátság személyzetét.
Márcadó háromszori pusztulása az újkorban
A török háborúk idején Márcadó is jórészt kipusztult, mint a Zselicben vagy száz más kis település. Szomorú tény, hogy a török időkben erősen megfogyatkozott, de még lakott település a visszafoglalás után a Habsburgok kíméletlensége miatt tovább szenvedett: a lakosok az erdőbe menekülve szórványként éltek, ekkor egyetlen háznépet említenek a hivatalos iratok. Az I. katonai felmérés (18. század dereka) lakatlan erdőként tünteti fel a helyét, akár a többi környékbeli egykori disznóóvó falut. Az újabb korban újra benépesült, lakói őrizték az ősi életformát és kultúrát. A 20. század első évtizedeiben még iskolája is volt, de régi nagyságát már nem érte el, végül Isten háta mögötti település lévén, lakói elköltöztek.
Elhagyott temetőjét visszafoglalta az erdő, egyetlen viszonylag ép és több leromlott sírkereszt meg jellegzetes temetői örökzöld bokrok még felismerhetővé teszik. A legjobb állapotú sírkereszt alapján az utolsó temetést még a II. világháború előtti időkre feltételezzük.
A temetőtől délre 2-300 méternyire rejtőznek a falu maradványai: elhagyott kútkáva, veszélyes, védőkorlát nélküli kút, építési törmelékek és gödrök - az egész leromlott környezet, amelyet már visszafoglalt és jótékonyan eltakar az erdő.
A falu egykori főutcája mentén a SEFAG által állított táblák emlékeztetnek Márcadó 20. századi történetére. N 46° 13,416' E 17° 45,182' 166 m [GCMARA+1.tábla] N 46° 13,360' E 17° 45,134' 164 m [GCMARA+2.tábla] N 46° 13,272' E 17° 45,080' 162 m [GCMARA+3.tábla]
Nem messze ettől a patakocska hídja közelében élőfára felszegezve árválkodik az egykori feszület pléh-Krisztusának maradványa. N 46° 13,392' E 17° 45,225' 164 m [GCMARA+Emlékfa]
Méhészkedés a középkorban
Az utolsó évszázadokat leszámítva, égövünkön egyetlen édesítőszerként a méz szolgált, ezért rendkívüli becsben állt. A méhészkedés nemzetünk történetének homályba vesző korai évezredeiben már mindennapi foglalatosságnak számított: a méh és méz szavunkat is finnugor korszakunkból őriztük meg.
Az ősi forma a rablógazdálkodás volt: az erdők mélyén odvas fákban tanyázó méhcsaládok kifüstölése révén (gyakorlatilag a méhcsalád pusztulását okozva) szerezték meg őseink az értékes mézet és viaszt. Ez a módszer még sokáig élt az új hazában is, szórványosan egészen az utolsó századokig.
Nehezen megközelíthető helyeken talált lelőhelyeket a felfedező persze igyekezett titokban tartani és kisajátítani. A középkorban az erdők jobb életteret nyújtottak a méheknek a számukra lakóhelyként kínálkozó számtalan öreg, haldokló odvas fa miatt. A mainál sokkal több méhcsalád rejtőzött az erdőkben, ugyanakkor a mai szemmel elvadultnak számító erdőket a sűrű újulat és a rengeteg kidőlt, korhadó fatörzs nehezen járhatóvá tették. A felfedezés nehezebb, de a titokban tartás könnyebb volt.
Az erdők mélyén rejtőző méhodúk felkutatására szolgált a "méhészcsont". A könnyen járható tisztások virágain gyűjtögető méheket elfogva, ökörszarvból készült tokba zárták, majd egyet közülük elengedve, a hazafelé menekülő méh röptét követték. Ahol már eltűnt szem elől, újabbat bocsátottak útjára, és így fokról-fokra találtak rá a méhcsalád otthonára.
Ha a felfedező a magáénak érezte az erdei méhcsaládot, onnantól kezdve gondot is fordított rá. Nem vitte el a kifüstölt raj teljes készletét, hanem hagyott a túléléshez szűkösen elegendő mézet a méhcsaládnak. A tél pusztítása ellen az odú száját deszkával (födém) zárta le - innen ered sok Kárpát-medencei helység neve (a Fedémes név változatai) is. Végleges magántulajdonná akkor vált a méhcsalád, amikor a födémmel lezárt odút rejtő törzsdarabot a felfedező kifűrészelte és hazavitte.
Ezek az ősi formák sokáig fennmaradtak, de árutermelő vagy adóként beszolgáltatott mennyiségű méz termelését csak a maihoz hasonló méhészkedéssel, nagyszámú, téli gondozással folyamatosan életben tartott, szalmafonatú kasokban lakó méhcsaládokkal lehetett fenntartani.
Azt ma már nem lehet felderíteni, hogy a háziasított méhészkedés mellett a márcadóiak milyen mértékben folytatták az ősi módszereket. A nagy kiterjedésű hárserdők erre megfelelő terepet jelenthettek akár mézrablás, akár erdei méhcsaládok háziasítása révén. A Zselicre ma is jellemző az ezüsthársas-bükkös erdőtársulás.
A középkori márc
Valaha a márc egyfajta alkoholos ital volt. Ma a márc szóról valami túlzottan édes ital jut az eszünkbe. Ez nem véletlen. Még száz évvel ezelőtt is fel-feltűnt a nagy vásárokon a mézeskalácsos mesterek bódéjában ez az édes ital, amely háromszorosára higított mézet jelentett, csillagánizzsal ízesítve.
A szó vidékenként is eltérő jelentésváltozáson ment keresztül, annak idején higított mézből erjesztett alkoholos italt jelentett, amelynek alkoholtartalma 8...20 % között lehetett. A mézes vízből sörélesztővel erjesztett márcot, amelyet komlóval is ízesíthettek illetve tartósíthattak, méhsörnek vagy mézsörnek is tisztelték, ha meg kellett különböztetni a mézbortól, amelynek készítése során a szőlőtörkölyre öntött higított méz a szőlő természetes élesztőgombáitól erjedt ki. A mézbort jellegzetes magyarföldi italként tartották számon.
A 10 falu nevének hangzása, és a név írásmódja is módosulhatott bizonyos mértékig az idők során, de átnevezések is előfordultak. A 13. században feljegyzett két Szentlászó nyilván csak a lovagkirály szentté avatása után vette fel új nevét.
A közeli Denna, Vitorág, Enyezd, Várvize és Ropoly sem tartozott a kanászfaluk közé. A pannonhalmi apátság az 1220-as években több szlovén (akkori szóhasználattal tót) családot is telepített le a Zselic végtelen erdőibe, erdőművelési céllal (ekkor keletkezett több hasonló nevű település - Tótfalu, Kis- és Nagytótváros is). Dennára 40 család került közülük.
Zselici kódorgások 2022 nagyon jó helyeken, de három kritikán aluli rejtéssel a ládagazdától. Nem szoktam pontozni, de most használom ezt az eszközt is a figyelemfelhívásra.
Hektárnyi hely lenne az eltűnt település területén. A láda viszont egy SÍRKŐ tövében bújik valóban egy mohás tégla alatt, amelyből több tucatnyi található hibahatáron belül. Tényleg meg kell bolygatni az elhunytak nyughelyeit, hogy az ember ráleljen egy műanyag dobozra?
Az éjszakai eső után bizony jól jött a gumicsizma a vizes réten. Először nem láttuk nyomát a temetőnek, se téglának de aztán pár méterrel lejjebb megpillantottuk az első sírkövet. Itt már volt tégla is doszta, és a harmadik téglarakásban a láda is. Érdekes bóklászni az letűnt korok maradványai között, mégha a természet meg is próbálja visszaszedni ami az övé.
Halló!
Kerékpáros találat kitkat0123-mal. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Ma délelőtt somogybabodi ládákat kerestünk majd a Zselicben tettünk egy biciklis kört. Nagyon szép idő volt, kellemes tekerés közepette ismerkedtünk a csodálatos tájjal. Érdekes a hely. Gyorsan meglett a láda.
Köszönöm a rejtést!
Bringás kör- és csillagtúra a Zselicben. Kösszi a rejtést! --- A multis kör közben szembejött. Ajtony jól ismert pusztulat sorozatának újabb ékköve. Szomorú hely, de tetszett.
Kerékpártúrán, Csabáékkal.
A mai nap üde színfoltja. 4-5 km. erejéig kellett letérnünk az erdei aszfaltról, ezért a ládáért. Járatlan mélyutak, gyönyörű erdő, igazi zselici érzés.
Ajtonyhoz méltó, prémium helyszín, merész rejtéssel !
Bőszénfáról, az ajánlott parkolóból indultunk egy nagy kerékpáros körre.
A Kardosfa hoteltől gurultunk le a ládához. Tényleg nem jártam volna itt a geocaching nélkül. Nagyon elhagyott vidék az erdő közepén.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. Sosem jutott volna eszembe ide eljönni, ha nincs itt ez a láda. Mondjuk én a volt iskolaépülethez raktam volna. Szép volt a sok virágzó medvehagyma, és még a volt kovácsműhelyt is felfedeztük Szilvivel. [g:hu 1.6.7]
A Gccsil láda pontjainak bejárása után a parkolóba visszamenet tettem egy másfél kilométeres kitérőt a Gcmara felé.
A környéken intenziv fakitermelés folyik így kicsit megrémültem, mikor le kellett térnem a Gcssil kényelmes aszfalt útjáról a traktorok által felvágott sártengerbe. Szerencsére az erdő könnyen járható volt, így az út mellett tudtam haladni, majd rövidesen az utak is megjavultak. A temetőből sem sok minden felismerhető már, egy ép sirkövet sikerült felfedeznem. Szomorú hely, pedig 100 éve itt még virágzó település volt.
A ládát én a siroktól kicsit távolabb rejtettem volna.
Igazán nemes így a múltnak emléket állítani.
Jól bent lehetett az erdő közepében a korabeli település, ahogy a remek webes leírás is megemlíti.
A rejtekhely környékén az aljnövényzet szinte mindent befedett mára.
Ezt a ládát második próbálkozásra sikerült megtalálni, ugyanis első alkalommal egy céges autóval próbáltam lejutni Márcadóhoz, de eső után nagyon csúszott az út, így csak félig merészkedtam. Most gyalogszerrel jutottam a ládához.
A kör végére iktattuk be ezt a pontot. A láda környezete durván csalános.
A GC272M közelében parkoltunk, majd indultunk ide a Dugás-kúzhoz. A továbbiakban a GCCSIL 1.2.3. pontját kerestük meg, majd balra letértünk. Először a GCSZKE 2. pontjáért, majd átvágtunk a GCMARA-hoz. Az út nagy részén senkivel sem találkoztunk, és ahhoz képest, hogy beengedik az autókat az aszfaltos útra, nem volt nagy forgalom és zaj. Összesen 15 km volt és a legkalandosabbra az utolsó km sikerült.
Egy madarásztúra alkalmával hívta fel rá a figyelmemet egy társunk, hogy van láda ott, ahova mentünk, így én is "levadásztam". A környezet szép, bár már nagyon feljött az aljnövényzet így a régi sírok alig látszanak. Kicsit szomorú ilyen állapotban látni a temetőt
A kilátónál parkoltunk és onnan tettünk egy 7km-s kis körtúrát.
A településből sok nem maradt, de láttunk infó-táblákat, amik segítettek.
Nagy sár volt, ezt minden mostanában arra járónak mondjuk, hogy készüljön :).
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
Az én idei, és Janka életének első megtalálása.
Szeretem az ilyen helyeket, a temetőket különösen. Sajnos a csalán és egyéb aljnövényzet miatt az épületek maradványait nem tudtuk megnézni.
[g:hu 1.5.4]
A kardosfai ajánlott parkolótól sétáltunk el a rejtéshez a szép tavaszi erdőben. Érdekes volt az elpusztult település, hasonlított Béndekpusztához, de ott több maradvány volt. A ládikát sajnos nem találtam a térdig érő csalánban, lehet hosszúnadrágot kellett volna vennem. Kérem a rejtőt, a képek alapján fogadja el a megtalálást.
Köszönjük a lehetőséget.
Megtaláltam!:) A hely számunkra nem volt ismeretlen, tavaly augusztusban innen hoztuk el a GCSPIR szellemjáró geoládát. Akkor dagonyáztunk a sárban, most viszont kellemeset sétáltunk a szép őszi időben. Köszi a lehetőséget.
Jó volt újra tekerni a Zselicben, igazi bringás-paradicsom a példásan karbantartott erdei úthálózat.
A rejtő "kihalt falvak" tematikájú ládáit különösen kedvelem, élvezettel böngésztem végig a ládaoldalt.
Igazi "geocaching nélkül soha" élmény, ez sajnos szó szerint is igaz, mert a kessereken kívül ide más halandó nem fog tévedni, legalább Kardosfán lehetne egy útbaigazító tábla. A község hajdani főutcája még a tuhu-n sem szerepel ( trackemet majd feltöltöm), a szemléletes táblákat meg már most kezdi benőni a gaz. Márcadó legújabb kori pusztulásának lehetünk tanúi ?
Mindig imádok a Zselicben biciklizni, így már alig vártam, hogy a túraszervező eldöntse, hogy mikor megyünk a két új Ajtony ládáért. A mai kánikulai napra (33 °C) esett a választás. Másfél láda és 66 km-es túra kerekedett belőle.
Bőszénfán parkoltunk. Mire Kardosfáig feltekertünk, jól meg is szomjaztunk, így ott egy hideg sörrel és limonádéval frissítettünk és megnéztük a szállodát. Az útról kevés látszik, így meglepődtünk hatalmas, gondozott parkján, tenisz pályáján, a szép beltéri uszodán. A személyzet kedves, a limonádé finom. Jó lehet itt szállóvendégnek lenni, klassz hely, nagyon.
Innen szépen legurultunk a ládához. Megdöbbentő, hogy a természet milyen hamar visszafoglalt mindent. A pár sírkövet nem volt könnyű észrevenni, az örökzöld bokrok árulkodtak inkább arról, hogy valaha itt temető volt. Láttam ennél hangulatosabb, tárgygazdagabb elfeledett erdei temetőt, ami az adatbázisban csak egy POI. Hát, ez is inkább az, de a ládaoldal annyira érdekes, hogy ez és a jól megválasztott rejtekhely ellensúlyozza a látnivaló csekélységét.
Megnéztük az ismertető táblákat. A ládaoldal sokkal jobban érzékeltette számomra a múltat, mint ezek. Aki írta őket, nem érzem, hogy valaha is járt itt, hogy tudja hol a temető, a kávátlan kút. Úgy tűnik, a táblákat, csakúgy mint a falut, temetőt, hamarosan bekebelezi az erdő. Nem sokan járják ezt a valamikori szekérutat, ami a tuhun is csak a táblákig van berajzolva, pedig megy tovább és később belefut a zöld sávba, ahogy feltételeztük is. (Beküldöm majd a trekkemet, hadd kerüljön fel a térképre.)
Újra bicajjal a Zselicben, ezúttal Bánya felől támadtam a dombokat. Márcadón nemrég már jártam, mikor a rejtő a GCSPIR mozgót helyezte ki ide. Meg is tévesztettek emlékeim, hiszen a csak telefonos GPS alapján mindig az akkori rejtekhez lyukadtam ki, pedig sírkövek feljebb is vannak. Végül jó negyedórás körözés után homlokomra csaphattam (nem szúnyogot)! :)
Köszönjük Ajtonynak eme rejtést is! A kardosfai futókör után érkeztem meg a terepre. Először semmit sem láttam a helyszínen, majd felbukkant az első kő és utána a többi is! :) :) A gerincúton értem vissza a kardosfai útra.
Somogyi hétvégénk vasárnapján a Zselic erdeibe vetettük bele magunkat a lányokkal. Az Almás forrás felkeresése kitetettem magam kerékpárostul és azzal vágtam neki a környező ládáknak, amíg a lányok a csillagvizsgálónál lévő kilátóval ismerkedtek.
Ezt a ládát - már gyalogosan - de nem az ajánlott parkolóból, hanem dél felől az aszfaltos útnál parkolva közelítettük (a Csillagösvényen láda pontja közé beiktatva), kb. oda-vissza 4 km sétával. A helyből gyakorlatilag semmi sem maradt, a kis pléhkereszt-maradvány és pár sír a temetőben. Szeretem az eldugott emlékhelyeket, ezért ezt is köszönöm!
Több mint egy évvel ezelőtti megtalálást jelentem most (2018.09.14-én) be.
Akkor nem tudom miért nem jelentettem be, aztán közben váltottam telefont és a képeket ömleszve elmentettem a régi készülékről (12000 fénykép volt rajta). Ezek között most találtam meg a jelszót tartalmazót.
Jártam azza azóta már többször is, de messze van az úttol a láda és nem szerettem volna a kerékpáromat megint becibálni az erdőbe.
Hihetetlen, hogy itt annó falu volt temetővel, iskolával...
Örvendetes hogy a SEFAG emléket állított ennek a településnek, de ha már kihelyeztek néhány táblát, akkor azok körül 1-2 méteres körben lenyírhatnák a csolánt.
Tegnapra volt tervbe véve ez a láda, de mire Simonfára értem, hát olyan felhőszakadás kerekedett, hogy ihaj. Ma Pécsről hazafelé tartva újrapróbálkoztam, bár sejtettem, hogy a zselici sár nem fogja könnyíteni a dolgot. Hát nem is könnyítette...
Szerencsére meleg, napos időben sétáltam le a helyszínre, a kavicsos útról letérve ragadós sár fogadott, de túléltem. Érdekes volt a régi falu helyszínén bóklászni és elképzelni a korabeli életet.
A láda története szóról-szóra az, ahogy "Nargoth" írta. A ládaterv beadásra készen kb. 2 éve "fiókban hevert", mert okulva egy másik némileg hasonló ládaterv (Ropoly várhegy GC52GXM a gc.com-on) moderációs elhasalásán bizonytalankodtam, vajon más számára is érdekes lehet-e ez a hely. Ingadoztam, mint a középparaszt TSz szervezéskor :-) "Nargoth" biztatása vetett véget a bizonytalankodásnak.
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Az egyik szemem szomorú a másik vidám.
Szomorú, mert nem én rejtettem ide, vidám, mert kis részem volt benne, miszerint én írtam rá Ajtonyra, hogy vagy ő rejt ide, vagy én. :) De már kész volt a láda, egy ici-pici rábeszélés kellett csak, hogy beadja. De vidám, mert újabb láda jelent meg hozzánk közel, pláne hogy ezen a gyönyörű helyen!
Egyik szemem sír, mert nagyon szerettem volna elsőként megtalálni ezt a ládát, de sajnos mikor megjelent, mi már Szarvas fele robogtunk, mert szerebezők voltunk a 33. Geocachig fesztivál és versenyen. Kicsit tényleg szomorú voltam ott a kocsiban...
De nevet is, mert ez lehetett a 1000. megtalálásom! Nagyon szépen köszönöm!
-----------
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Részt vettem az előzetes terepfelmérésben és a rejtésben is, ezért az első néhány hely meghagyása után bejelentem megtalálásnak. Többször jártunk már erre régebben is, de a temetőt csak néhány éve fedeztük fel. Érdekes elképzelni, milyen lehetett itt az élet. A Zselic, mint mindenhol, itt is szép.
Sokszor elhaladtam itt a turistaúton, de sose néztem be ide.
Nagyon szép rész, még fogok bóklászni errefelé.
Most éppen gévagombák tanyáztak a környéken.
Megjelenés után ennyi idővel meglepetés hogy elsők tudtunk lenni, pedig csak egy vasárnap délutáni kirándulásnak szántuk.
Aki nem fél hogy elveszti a város zajait annak kötelező. :)
Ajtony úr köszönjük az élmény.
[g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]