Wap Az épület hátsó részén 160 cm magasan keress egy félig nyitott szellőzőt, benne a 12X9X6 cm-es műanyag ládát!
Pótjelszó: A "rejtek ajtó" belső oldalán.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés
1. Autóval érkezőknek a vasútállomás környékén érdemes parkolni. (Fék utca)  N 47° 28,153' E 19° 5,327' 114 m [GCMRE+Parkoló]

2. Aki tömegközlekedéssel érkezik ő az 1-es villamos Ferencváros Vasútállomás/Málenkij robot emlékhelynél szálljon le.  N 47° 28,215' E 19° 5,321' 113 m [GCMRE+1megallo]

3. Vonattal is érkezhetsz, akkor a Ferencváros Vasútállomáson kell leszállnod.  N 47° 28,117' E 19° 5,302' 114 m [GCMRE+2megallo]

Málenkij robot-emlékhely
''Gigantikus" méretű emlékmű avatására került sor 2017. február 26-án a Ferencvárosi pályaudvarnál. Az emlékművet állíttatta a Kommunizmus Bűnei Alapítvány, elkészültét támogatta Magyarország kormánya. A hely kijelölése a Ferencvárosi Önkormányzat, a MÁV illetékesei és a Gulág Emlékbizottság tagjainak megállapodása alapján történt. Az emlékmű, ill. egyben az emlékhely felavatására a Gulág-emlékév hivatalos zárásaként került sor. A helyszín választását az adta, hogy innen, ill. ezen a pályaudvaron keresztül szállították a foglyokat a Szovjetunióban lévő lágerekbe. Az emlékhely létesítésének célja "örök mementó" létrehozása 300 ezer bírósági ítélet nélkül elhurcolt magyar, ill. a, "Málenkij robot Kárpát-medencei áldozatai" számára. Az építményen belül a létesítmény kegyeleti jellege kialakítása érdekében múzeum létrehozását tervezik. A vagonok a magasban szúrják át a barakk épületet. A középső elemnél több emelet teljes magasságában lánc-kötegek és szögesdrótból álló hálója övezi a kompozíciót. Itt a vagon mindkét oldalán domborműveken az elhurcoltak bezsúfolt, kiszolgáltatott alakjai láthatók, elől a "három "főalak" már csak üres ruháikban őrzik egykori viselőik alakjait. Ők már szétfoszlottak, ők a vissza nem térő elhurcoltak, akik a semmibe vesztek".

 N 47° 28,164' E 19° 5,315' 111 m [GCMRE+Emlékmű]

Málenkij robot
A málenkij robot a második világháború utáni Szovjetunióbeli kényszermunka szokásos magyarországi elnevezése. A Munkás-paraszt Vörös Hadsereg, a Belügyi Népbiztosság (NKVD), az Állambiztonsági Népbiztosság (NKGB) és a szovjet katonai hírszerzés (SZMERS) katonái cinikus módon ennek az orosz kifejezésnek az ismételgetésével vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, illetve hazugságával hurcolták el a magyar polgári lakosság tömegeit szovjet lágerekbe a második világháborút követően. A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett. A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek, és vittek el magyar civileket. A Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060. számú parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el a(z elsősorban német nevű) férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig. A legenda szerint, ezeknél a kényszerítő eseményeknél a szovjet katonák a civilek megnyugtatásaként ismételgették a "маленькая работа" (átírva malenykaja rabota, magyarul: kis munka) orosz kifejezést, amivel azt próbálták elérni, hogy a civilek megnyugodjanak, hogy munkájukra csupán rövid ideig lesz szükség. A magyar nyelvben "málenkij robot" néven rögzült, a Szovjetunióban végzett kényszermunka elnevezése. A 2002-ig föllelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján 1862 helységből 101 686 férfit, 29 212 nőt, összesen 130 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra. 2005 végéig az orosz Háborús Emlékbizottság szakemberei 66 277 fő, a táborokban meghalt fogoly nevét találták meg a dokumentumokban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg. A málenkij robot kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt, akik aztán akár öt évig is kényszermunkát végeztek valamelyik szovjet iparvidéken. Az elhurcoltakról az itthon maradottak csak elvétve jutottak információhoz, legalább egyharmaduk odaveszett. A hazatérők a kommunista magyar kormányoktól semmiféle segítséget sem kaptak, és évtizedekig hallgatásra voltak kényszerítve. A téma a kommunizmus idején tabu volt, csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot, a részletek feltárása mind a mai napig tart.

Forrás: Wikipédia , Köztérkép