Elhelyezés időpontja: 2017.04.30 00:00
Megjelenés időpontja: 2017.05.26 23:49
Utolsó lényeges változás: 2017.05.26 23:49
Utolsó változás: 2017.07.10 18:17
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Párduc50, Geoléda
Ládagazda: Párduc50 Nehézség / Terep: 2.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 7000 m
Megtalálások száma: 44 + 1 sikertelen, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP
A láda (10 cm átmérőjű, 6 cm magas, kör alakú konyhai doboz) szikla alatt, kővel álcázva található. Toll, ceruza sajnos nem fért bele, mindenképp vigyél magaddal!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Láda leírása
A ládával egy túrára szeretnélek buzdítani, Horvátország hazánkhoz legközelebb eső hegységének legmagasabb csúcsára, a Papuk-csúcsra (954 méter).
Megközelítés
Az ország megközelítéséről bővebben nem szeretnék írni, azt úgyis az dönti el, ki honnan érkezik. A keletről érkezők Udvar, északról jövők Drávaszabolcs, míg a nyugatiak Barcs érintésével léphetik át a határt.
Mint a legtöbb középhegységi csúcs, a Papuk is többféle módon közelíthető meg. Ezek közül a szerintem fontosabbakat szeretném bemutatni: 1. Slatinski Drenovac [Darnóc] településről gépjárművel. A településről számmal is ellátott közútnak minősülő, de kaviccsal leszórt jól járható földút vezet tovább, Jankovac, majd Velika irányába. Javasolt ezen az úton továbbhaladni, egészen a . N 45° 30,723' E 17° 39,730' 730 m [GCPPUK+1elágazás] koordinátáig, ahol nyugati irányban egy újabb kavicsos, jól járható út ágazik el. Ennél az útnál javaslom lerakni az autót, ugyanis a behajtás csak katonai járművek számára engedélyezett.
A Papuk-hegységben az összes turistautat egy középen fehérre festett, piros peremű kör jelzi. Innen is indul egy, ezen menjünk tovább. Két lehetőség közül választhatunk; vagy végigmegyünk a szórt kavicsos úton, vagy bemegyünk az erdőbe, megmászva a Koprivnato Brdo (852 méter), majd az Ivačka Glava (913 méter) csúcsokat. Előbbi könnyebb, utóbbi kalandosabb, és a GCP913 ládát is ezen találod. 2. Slatinski Drenovac [Darnóc] településről gyalog.
Ha valaki semmiképp sem szeretne a szórt kavicsos úton gépjárművel közlekedni, hagyja az autót Darnócon, és menjen gyalog. Hagyja a kocsiját a település déli végén, az aszfalt út végén, és menjen a N 45° 32,562' E 17° 42,195' 220 m [GCPPUK+2elágazás] pontig. Innen turistaúton lehet feljutni a csúcsra, a szintkülönbség mintegy 700 méter.
A hegycsúcs közelébe érve a kavicsos út bevezet a katonai objektumba, mely zöld kerítéssel van körülvéve. A zöld kerítés délnyugati oldalánál a N 45° 31,274' E 17° 36,210' 914 m [GCPPUK+3elágazás] kitaposott ösvény kezdődik, mely a kerítés mellett elvezet a csúcs nyugati oldalára. Itt egy szép nagy fennsík vár ránk, keleti irányban pedig a katonai objektum, és egy általa befoglalt szép kápolna látszik. Kérlek, fényképet a katonai objektumról ne készítsetek! A fennsíktól keletre található a láda egy orr-részen, egy nagyon szép kilátóhely közelében.
A Papuk-hegység
A Papuk a legnagyobb hegység Kelet-Horvátországban, Horvátország Szlavónia régiójában helyezkedik el.
Legmagasabb csúcsa a névadó Papuk-csúcs, 954 méter (egyes források szerint 953 méter) magas.
A hegységről Strombus GCP913 kódú ládájánál részletes leírás olvasható, így ezen oldalon ettől eltekintek.
Én magam a 90-es évek végén, egy szervezett túra keretében jártam a hegységben. Akkor csak a 913 méter magas Ivačka Glava-ra lehetett feljutni, a Papuk-csúcs még tiltott volt. Már akkor nagyon szerettem volna meghódítani a hegyet, és meg is fogadtam, hogy egyszer megteszem. Kissé késve, 2017-ben jött el az idő, hogy végre megtehessem. Nem bántam meg, javaslom mindenkinek a túrát! Érdekesség, hogy a túránk során találkoztunk, épp a behajtani tilos kereszteződésnél, egy pécsi csoporttal, akik már többször jártak a csúcson, és bár ma nem erre a csúcsra indultak, biztattak, hogy ne hagyjuk ki az élményt. Aztán utunk során Bendi kutyánkat pórázra kellett venni, mert egy kerékpárverseny zajlott a radarhoz vezető úton, melynek fordulópontja épp az objektum bejárata előtt volt. A kerékpárosok közt örömmel fedeztünk fel két pécsi illetőségű versenyzőt is. A csúcson pedig az objektumot őrző személy udvariasan köszöntött minket, a keleti oldal panorámahelyszínénél pedig egy kisebb horvát csoporttal találkoztunk. Szóval, zajlott az élet a csúcson és ahhoz vezető úton.
A mai horvátországi ládázás 6. állomása.
A Papuk ládák nem adják könnyen magukat, sajnos nem találtam meg a pótládát, ahogy a szomszédos GCP913 sem lett meg.
A parkolótól biciklivel tekertem fel a bázisig. A kerítés melletti ösvény elég keskeny, így inkább lementem a pár méterrel lejjebb haladó sétaútra.
A Jankovec felől érkeztünk a környék felfedezésére. A megadott koordinátán hiába kerestük a kövek között a ládát, nem találtuk. Kectam logját későn olvastam el, hogy a láda át lett helyezve, így rossz helyen kerestük.
Kérem a képek alapján a megtalálás elfogadását. [Geoládák v4.1.0]
A Dráva és a Száva között fekvő Szlavónia közepén található Papuk-hegységben csavarogtunk Molka, kópé1993, LionDaddy és pliptai társaságában.
Szállásunk Velike nevű faluban volt. Innen csillagtúráztunk, bejártuk szinte az egész hegységet. Komoly szinteket mászva jutottunk ládáról ládára.
A hegységben a jelzések egyszerűek mint a faék: csak piros kör van semmi más. GPS vagy térkép nélkül simán el lehet tévedni.
Második napunk első ládája. Az ajánlott parkolóban álltunk meg, innen majd 7 kilométert és 200 méter szintet gyalogolva értük el a Papuk csúcsát. A bázisról ránk se hederítettek, simán elsétáltunk a kerítés mellett. A láda sajnos nincs a helyén, így egy filmesdobozt rejtettünk ki a megadott koordináta közelében.
Szlavóniai geotúra a Papuk-hegységben.
17/7. találat
Idei, 2023-as túránk Molka, kectam, kópé1993 és pliptai társaságában Horvátország egyik, a kesserek által méltatlanul ritkábban látogatott területére, a Papuk-hegységbe vezetett.
Csillagtúránk központja és egyben szállásunk is a nagyon kedves és szép, rendezett Velike falu volt. Innen kiindulva a környéken rejtett összes ládát sikerült - több-kevesebb sikerrel - megkeresnünk, vagy a hiányuk miatt újrarejtenünk. (A túra alatt sajnos annyi ládát kellett pótoltunk, hogy a magunkkal hozott készlet a 3. napon elfogyott, így a hazafelé vezető úton már csak 0,5 l-es PET palackot tudtunk ideiglenes jelleggel rejteni a hiányzó GCNPKK helyére.)
A névadó hegycsúcsot az Ivačka glava (GCP913) és a Nevoljaš (GCNEVO) csúcsokkal összekötve egy 16 km-es, 480 m szintemelkedésű túrával jártuk be.
Az ajánlott parkolóból a hosszabb, de enyhébben emelkedő murvás erdei úton sétáltunk fel a katonai állomáshoz, majd várakozásunkkal ellentétben egy lélekkel sem találkozva mentünk el az őrhely és a kerítés mellett a csúcs irányába. A rét után, az erdő fái között már érzékelhető a hatalmas nyitott tér, ami aztán a kilátóponthoz érve hirtelen megnyílik és láthatóvá válik. A panoráma pazar, a mélységeket, magasságokat és távolságokat a fotók nem adják vissza, ezt ott kell átélni.
A kötelező fotók után a ládát is kerestük, de nem lett meg. A rejtek pedig egyértelműen adta magát a koo és a leírás alapján. Végül egy kis filmesdobozt rejtettünk el pótlásként egy, a koo-n álló fa vízszintes ágának odvába.
Remek túra volt, szép helyekkel és kellemes fizikai igénybevétellel. Tetszett!
Az Ivačka glava-ról már láttuk az objektumot. Onnan közelebbnek tűnt... Nem sokkal a bázis előtt van egy emlékmű a délszláv háborúban elesetteknek emléket állítva. Innen már közel a bázis. Jöttünkre az őr kijött a bódéjából és megkérdezte, hogy hová megyünk. Nyugodtan menjünk végig a kerítés mentén - mondja és vágjunk át balra a réten. Így is teszünk. Azért csak rácsodálkozunk a (kerítéssel körülvett) bázison lévő vadetetőre, de ennél is meglepőbb a stációkkal ellátott kálvária. A kilátás a ládától klassz. Kicsit pihenünk is. Közben találunk havasi cincéreket, amitől Niki belelkesedik. A hu-s láda simán előkerül, de a com-osért hiába túrjuk a hegyoldalt. Innen már mindenki nagyon vágyott haza és, hogy valami hűsebb helyen hideg frissítőt kortyoljon. Ezért megyünk is haza Jonkóval.
Ez nem az én napom volt.
Úgy terveztem, hogy 9-re felérek az emlékműhöz, hogy időben el tudjam kezdeni a túrát. Ennek megfelelően 8:20 magasságában érkeztem Darnócra, ahol egy tábla fogadott, miszerint javítási munkák miatt az út 8-15 óra között lezárva. Remek. Azért jó törvényszegőnek megfelelően elindultam felfelé, de hamarosan egy markoló állta az utamat. Ember kérdezte, hogy mi a fenét keresek itt, nem láttam a táblát? Mondtam, hogy láttam de szeretnék felmenni a Papukra. Kicsit szívta a fogát, mondta jöjjek vissza 2 óra múlva. Így is lett, addigra már 5-6 autóból álló konvoj várt a feljutásra. Végül nehezen és érdekes manőverek után átjutottam a szűk keresztmetszeten, aztán feljebb is találkoztam néhány kósza úthengerrel és rakodógéppel.
A túrát az Ivacka Glaván kezdtem, ott még napos idő volt, de lógott a lába az esőnek. Sietősre fogtam a dolgot, de másfél km-re a Papuk előtt megdördült az ég és szűk 10 perc alatt 5-6 villám csapott le 500 m-en belül. Nem szoktam félni, de most nagyon begyulladtam. Iszonyú hangja van a közelben lecsapó villámnak. A murvás úton fedetlen voltam, az erdőben meg sok a fa, ami alá az álmoskönyvek szerint nem jó villámláskor állni. Végül lehúzódtam egy vízmosásba és 1 órát ott ácsorogtam, amíg szakadt az eső és folyamatosan villámlott. Aztán lassan csendesedett a vihar, így újra nekiindultam. Végül meglett a láda, kilátás nuku, de legalább a villámokat megúsztam. Azért a Nevoljast még behúztam.
Megtaláltam! Két napos észak-horvátországi geocachinges kirándulásra érkeztünk, amelyet egy nagyobb túrával indítottunk. A behajtani tilos táblánál tettük le a kocsit és onnan vadásztuk le a GCP913 és a GCPPUK ládákat.
A katonai objektumnál (ahol a kiírás szerint még nézni sem szabad... :) ) kijött egy katona, de kérdésre angolul útba igazított a kerítés melletti ösvényre.
[g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
A képen lévő táblától a két csúcs táv oda vissza 14300 méter. Megéri :)
Egyik legjobb kilátásban volt részünk. Úgy látszik mégsem fogytak még el a jó helyek.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Régóta nézegetem a környékbeli ládákat, most az egyszer nem bánom, hogy halogattam, mert így ezt is sikerült begyűjteni. Köszönöm a szép napot.
Nagyon kedvelem a Papukot, ezt a Pécstől alig 100 km-re lévő, mégis kevéssé ismert gyönyörű hegyet, így amikor megláttam az új ládát, nem tehettem mást, mennem kellett.
Amikor én a második legmagasabb csúcsra, az Ivačka Glavára (913 méter) rejtettem a GCP913-at, természetesen én is a legnagyobbra fenekedtem, de a Papuk csúcsra vezető út egy kapuba torkollik: katonai terület, radar állomás. Így azt gondoltam, nincs arra semmi néznivaló normál halandónak, ezért eléggé meglepett, hogy most láda került ide.
Hogy jussunk oda? A hosszú, murvás úton caplatás nem vonzott, a sok km-es gyalogtúra a szép erdőben sem - nem lehet olyan sokáig kibírni a piros 1-ért sietés feszültségét. Így az autós-biciklis megközelítést választottuk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. 5-6 km-ert kellett csak tekerni az enyhe emelkedőn.
A katonai objektumhoz érve kicsit feszélyezve éreztem magam, ki is jött az őr a bódéjából, de kérdésemre, hogy szabad-e erre menni, kedvesen mondta, hogy szabad, csak fényképezni nem szabad. Így a kerítés mellett elóvakodtunk, de még mindig nem voltam elragadtatva és meggyőződve arról, hogy ide kell láda. Aztán elfogyott a kerítés és hirtelen kitárult előttünk a panoráma és elkapott a "geocaching nélkül soha" élmény. Csodaszép hely!
A szívinfarktus is majdnem elkapott, mert épp egy pár jött velünk szembe. Köszöntem, hogy "dobar dan" és ők is. így egy pillanatra megnyugodtam, de aztán aggodalmam visszatért, hisz én is horvátul köszöntem, pedig nem vagyok horvát. Mi van, ha ők is magyarok és megelőztek? Jaj, jaj, nem kellett volna megállnunk útközben két .com-os ládááért! De szerencsére felesleges volt az aggodalmam, szűz ládát emelhettem ki a rejtekéből. :-)
Köszönöm, Párduc50, hogy ezt a szép helyet megmutattad!
Ha már itt vagyunk, bizony nem rohantunk haza, megmásztuk még egy-két csúcsot (Koprivnato Brdo (852 méter), Kožić Hrast (708m)), összeszedtünk pár .com-os ládát, legurultunk a vízeséshez, körbejártuk a tavat. Jankovác környékén szokás szerint nagy nyüzsgés fogadott, de a fölötte lévő szakaszon szinte senkivel sem találkoztunk, nagyon békés volt az erdő. Végül 35 km-es bringatúra kerekedett belőle több mint 1000 m szintemelkedéssel.