Somogyszentimre emléke
Jelszó: a két állomáson található jelszórészletek az alábbi sorrendben egybeírva:
1. A 18 cm * 8 cm * 6 cm-es főláda kidőlt sírkő mellett: N 46° 15,812' E 17° 38,141'. A rejtőhelyet ne bontsd meg, oldalról nyúlj be! Kis téglarejtek Hencz István sírköve mellett.2. 5 cm átmérőjű mikroláda a Vári-domb oldalában: N 46° 15,649' E 17° 38,457'. Ha két logfüzetet találnál, kérlek a régebbit vidd el és dobd ki! Löszfalban ál-gyökércsonkot keress! A főládába TravelBug nem helyezhető, a várdombi ládika kis mérete miatt legfeljebb kis geoérmét tud fogadni.
Megközelítés
A Berki-patak mocsaras völgye nemcsak az ellenség felvonulását nehezítette, de a ládászoktól is eltökéltséget igényel, különösen csapadékos időszakban.
Egy kiépített parkoló N 46° 16,000' E 17° 37,660' 175 m [GCSSZT+kiépített parkoló] az útmenti pihenőnél található, de a rejtések felé vezető szekérút kiszélesedett kiágazása közelebb van: N 46° 15,750' E 17° 37,627' 180 m [GCSSZT+elágazás]. Az itt induló földúton éred el az erdő szélén a felhagyott vasút nyomvonalát, amelyen északkelet felé haladsz. Nemsokára el kell hagynod a vasút vonalát, át a magaskórós-vizenyős völgytalpon, ahol erecske is szivárog. Az egykori, már elhanyagolt utak alig követhetők, inkább a ládász ösztöneidre figyelj. Itt már N 46° 15,890' E 17° 38,146' 180 m [GCSSZT+Letérés] érdemes a vasút nyomvonaláról letérni, ahol egy elvadult szekérút indul ferdén előre lefelé. Csapadékosabb időben itt a legkönnyebb az időszakos vízfolyáson átkelni: N 46° 15,851' E 17° 38,183' 175 m [GCSSZT+1.átkelés], de a nyári félévben magas csalánosra kell számítani. Előfordulhat, hogy időszakonként könnyebb egy kis kerülővel ettől a ponttól indulva: N 46° 15,726' E 17° 37,922' 180 m [GCSSZT+Kerülő út kezdete]. Ha a munkagépek kijárták, a szántóföld szélén toronyiránt haladhatsz az első állomás felé.
A főládát a község emlékeként itt maradt felhagyott, azóta beerdősült temetőben találod meg N 46° 15,812' E 17° 38,141' 200 m [GCSSZT-1]
A temetőtől a Vári-domb felé a mocsaras, vizenyős völgytalpon egészen száraz időt kivéve csak úgy tudsz tovább haladni, ha a dombvonulat lábánál vagy oldalában gyalogolsz déli irányba 1...2 méternyivel magasabban, mint a sík rész. A völgytalp enyhén emelkedik, és előbb-utóbb már száraz lábbal át tudsz kelni az erecskén és a keskeny völgyön: N 46° 15,712' E 17° 38,366' 180 m [GCSSZT+2.átkelés] A TuHu térképen jól kivehető dombkerülő út inkább csak vadcsapásnak számít. A domb északi végét a "földszinten" patkó alakban megkerülve, a keleti oldalban szerpentines, ma már bozóttal benőtt szekérút vezetett a domb gerincére.
A várdomb oldalában találod a mikroládát a jelszó második felével N 46° 15,649' E 17° 38,457' 220 m [GCSSZT-2]. Amatőr szemmel nézve feltehető, hogy a domb keleti lejtőjén a legmagasabb pont alatt 5 méternyivel lejjebb lévő rejtő gödör a feltöltött egykori várkút maradványa lehet.
Somogyszentimre egyike az elnéptelenedett falvaknak. Pár évtizeddel ezelőtt még Kadarkút külterületi lakott helyeként vasútállomása is volt az azóta megszűnt Kaposvár-Barcs vasútvonal mellett. A középkori eredetű falu Szent Imre hercegről, Szent István király fiáról kapta nevét, aki a község templomának védőszentje volt. A török uralom elpusztította, és még a 19. században is pár lakosú pusztaként tartozott Kadarkúthoz.
Újjáéledését az hozta, hogy 1886 őszén itt nyitotta meg kapuit a Magyar Királyi Földműves Iskola, ahova az ország minden tájáról érkeztek tanulók, és megszűnéséig a kétéves képzések során két és félezer gazdászt képeztek ki. A fiatal gazdászok sokoldalú gyakorlati oktatását méhészet, tejgazdaság, halastó (ez ma is megvan) és faiskola is szolgálta. A mintagazdaság fénykorában évente kétezer hízott mangalicát értékesített. A falucskában az 1900-as években vagy 20 család élt, akik nagyon összetartó közösséget alkottak. A régiek sokáig felemlegették, hogy a faluban egy közös húsfüstölő volt, ahonnan soha el nem tűnt semmi. A bérelt területen gazdálkodó iskola 1935-ben szűnt meg, mivel a földbirtokos a bérletet felmondta, és maga kezdett gazdálkodni - egészen az államosításig. Az állami gazdaságok létesítésének idején az itt dolgozók számára szoba-konyhás házakat építettek, így a falu lakossága ebben az időben betelepülőkkel gyarapodott, akik számára ez a szerény lehetőség is vonzó volt. Az 1970-es években kezdődött meg az elnéptelenedés, a környező településekre történő kivándorlás következtében. Később egy külföldi állampolgár vásárolta meg a területet, aki a hatalmas méretű romló állapotú gazdasági épületekkel nem foglalkozott.
Így jutott el a falucska 2016-ig, amikor régóta magányos, utolsó lakója elhunyt. A megmaradt életveszélyessé váló romok bontását hatóságilag kellett elrendelni. Somogyszentimrére így ma téglahalmok és a még megmaradt víztorony, lakóira az elhagyott temető emlékeztet.
A Szentimrei földvár egyike a török korban a déli végeken nagy számban újonnan épített vagy sebtében megerősített kis költségű kerített földváraknak. Ezek az iszlám invázió kezdeti időszakában alkalmasak voltak rabló török hordák ellen, de reguláris hadsereg ellen nem jelentettek védelmet. Szigetvár eleste után jelentőségük megszűnt; a Szentimrei földvár is szinte nyomtalanul elpusztult, emléke is elhalványult. Részletes feltárása még várat magára.
Hogy mégis tudok róla, az Somogyi Várak Jelvényszerző Túramozgalomnak köszönhető, mivel annak egyik szabadon választható helyeként szerepel. A vár romlott földsáncait egy keskeny dombnyelv végén találhatjuk. Kőfalakat, bástyákat ne keress. Az erődítmény-rendszer a terepadottságoknak megfelelően hosszában nyúlt el a domb gerincén, a fő erőd a legjobban védhető helyre épült: annak idején a földmunkák során a meredek oldalakkal elnyúló kecskehát formájú dombnyelv északi végződését meredekre munkálták, a fő erődítmény erre a környezetből kiemelkedő pontra került. Ilyenformán az erődítmény három oldalról meredek oldalon volt megközelíthető. Ez nem mondható el a negyedik (déli) irányról. Mivel a keskeny Vári-domb a környező fennsíkból annak szintjén nyúlik ki, erről az oldalról a domb vízszintes gerince nem nyújtott természetes terepnehézséget. A rohamozók dolgát úgy nehezítették meg, hogy a keskeny dombnyelvet a fő erőd előtt három nagy bevágással szakították meg. Ezek a bevágások annak idején meredek falú árkokként hosszában osztották meg a várdombot. Az árkok közötti részeken elővédművek voltak. A könnyebb megközelítés irányából az ellenségnek védműről-védműre haladva ismételten meg kellett küzdenie a sáncok kapuin és a bevágásokon átfektetett csapóhidakon fokról-fokra visszaszoruló védőkkel, akik a földnyelv végén lévő fő erősségig hátrálhattak szükség esetén. A fő erősséget a domb alacsonyabb szintjein sáncok vették körül, amelyekről ásatások nélkül nem lehet kideríteni, hogy hordoztak-e falazatot is.
Az alacsony Vári-dombon létrehozott erősség külső védelmi vonalát az akkoriban a mainál is mocsarasabb völgyek jelentették, amelyek a nehéz ostromszerek szállítását szinte lehetetlenné tették.
A Zselic nyugaton a Belső-Somogyi sík vidékkel határos. A sík vidék nagyjából a tengerszint feletti 120-130 m-es szinten fekszik. Ebből emelkedik ki 250-300 méteres átlagos magassággal a Zselic dombos vidéke, amely eredeti formájában a Pannon tenger homokos-agyagos üledékeiből álló, a felszínén lösszel fedett táblás vidék volt. A kisebb geológiai törésvonalak mentén a felszín alakítását a lejtőkön lerohanó csapadékvíz és kisebb-nagyobb földcsuszamlások végezték, amelyek eredményeképpen a táj változatos formájú dombok és U-keresztmetszetű völgyek hálózataként alakult ki. A dombok hosszan elnyúló gerincei ma is jelzik az egykori felszín magasságát. A mocsaras völgytalpakból kiemelkedő nehezen megközelíthető meredek falú dombok a középkorban sok helyen szolgáltak erődítmények, várak vagy erődített egyházi építmények helyeként. A tájat formáló erők ma is munkálnak, és nyomukban váratlan szépségű löszformák fedezhetők fel.
A Zselic nyugati határát gyakorlatilag a Bárdi-patak völgye jelöli ki, amelyben Kaposmérőtől Somogyszentimréig haladt egykor a Kaposvár-Barcs vasútvonal északi szakasza.
Somogyi barangolásunk következő helyszíne Somogyszentimre. Nagyon vártam már, hogy eljuthassak ide, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi milyen útvonalon jutunk el a két ponthoz. Több logban olvastam, hogy milyen nehézségek árán jutottak el a ládáig. Mi a 6616-os útról leágazó földút kereszteződésénél parkoltunk és onnan indultunk a mezőn keresztül az erdőbe. Az erdőbe beérve semmi akadály nem állt az utunkba, szép, átlátható az erdő, hullámvasutaztunk a kisebb-nagyobb földvárakon, átugrottuk a patakot kétszer-háromszor és simán eljutottunk a kis temetői sírokhoz, utána pedig a földvárhoz. Mivel nincs turistaút, a gps-t követve toronyiránt a ládák felé simán el lehet jutni. Lehet, hogy érdemes másoknak is ezt az időszakot választani és akkor sokkal kellemesebb lesz a túra élménye és élvezhetővé válik a látnivaló, amit a rejtő be akart mutatni. Somogyszentimre és a földvárak története is érdekes olvasni való a ládaoldalon, nekem tetszett. Útközben sok szép erdei virágot és tűzpiros csésze gombát láttunk. A földvár rejtése nagyon ötletes.
Köszönet a rejtésért.
A 2.-es pont közelében rejtettük el a GCMVV mozgóládát. Egy apró taplógombákkal benőtt fatuskó közepében várja a megtalálást.
Dr.Ladával és Lopakodóval a GC versenyre jöttünk és a környéken keresgéltünk.Még itthon a logokat olvasva felkészültem a legrosszabra.Kellemes meglepetés volt,hogy bár ösvények nem voltak,de különösebb bozótharc nélkül meg tudtuk mintkét pontot közelíteni nem úgy mint az előző napi multi egyik pontját :) Éjszaka esett,ezért esőnadrágban mentem,így még a csalán sem csípett :)
Az egyes és a kettes pont között erősen elgondolkodtam, hogy visszafordulok, és hagyom. Gyakorlatilag nincs semmilyen út, vadcsapásokon és csalánosban mászkáltunk. Egy kullanccsal megúsztam.
N 46° 16,000' E 17° 37,660' 175 m [GCSSZT+kiépített parkoló]
N 46° 15,750' E 17° 37,627' 180 m [GCSSZT+elágazás]
N 46° 15,890' E 17° 38,146' 180 m [GCSSZT+Letérés]
N 46° 15,812' E 17° 38,141' 200 m [GCSSZT-1]
N 46° 15,890' E 17° 38,375' 170 m [GCSSZT+1.Vasúti emlék]
