Bevezető
Templomos lovagok - romjaiban is monumentális hatású - várához hívlak ezzel a rejtéssel.
Szerednye vára
Bár erősen romos állapotú, de a szerednyei vár mégis őrzi az egyik legrégebbi középkori vártípus jellegzetességeit, a ritka síkvidéki várak vonásait. Eredetileg 2,65 m vastag, kifelé síkra hozott faragatlan kövekből álló, 18,50 méteres oldalhosszúságú négyzet alaprajzú központi toronyból állt, amelynek legalább három szintjét sikerült azonosítani. A földszint - ahová csak fentről lehetett lemenni, mert nem volt közvetlen külső bejárat - borospincének és börtönnek adott helyet. Az első szinten lovagterem és kisebb helyiségek, a másodikon a földesúri lakrész volt. Kettős, lekerekített négyzet alaprajzú árokrendszer övezte a várat: egy belső, széles, de elég sekély árok és egy még szélesebb külső, amelybe belevezették a patak vizét. Az objektum teljes befoglaló mérete 195 x 195 m.
A vár történetéről így ír a varak.hu:
"A várat a 12. században a templomos lovagrend építette, akik II. Géza király hívására érkeztek Franciaországból. A rendet Magyarországon 1169-ben említik először, amikor Dalmáciában, az apostoli Szentszéknek felajánlott vránai perjelségben telepedtek le. Később Bélaváron (Kőrös vármegye), illetve Esztergomban is kaptak birtokokat. Miután Magyarországon is feloszlatták a rendet, a birtokaik többségét a johanniták kapták meg. Ezután világi tulajdonba került a birtok, elsősorban a Pálóczi család birtokolta Szerednyét és a hozzá tartozó falvakat. Pálóczi Antal, a család utolsó férfitagja 1526-ban a mohácsi csatatéren esett el. Mivel nem volt férfiági leszármazottja, birtokai a közeli rokonokat, a Dobókat illették meg. A rokonok azonban csak a pálóci és szerednyei uradalmakat tudták megszerezni, a legnagyobb birtokot, Sárospatakot Perényi Péter koronaőr kaparintotta meg. A Dobók idejében épült ki a szerednyei vár teljes védrendszere, illetve, mivel a család borkereskedelemmel alapozta meg vagyonát, ekkor vájatták ki török rabokkal a ma is használatban lévő borospincéket. A vár egyik legismertebb tulajdonosa Dobó István, az egri vár védelmének (1552) irányítója volt. A főúr, aki később több várat és uradalmat kapott az uralkodótól, nagyon kedvelte a kis erősséget, számos alkalommal tartózkodott itt, gyakran vadászott a környező erdőségekben. Itt is érte a halál 1572-ben. Holttestét a család ruszkai sírboltjában helyezték örök nyugalomra, a szívét viszont itt, Szerednyén temették el. A Dobók után a Homonnai Drugeth család szerezte meg a várat (ez a család birtokolta Ung megye közel felét). A vár romlása a Rákóczi-szabadságharc után indult meg, miután elveszítette katonai jellegét. Ekkor a Perényi és a Barkóczy család örökölte részbirtokként, akik nem sok pénzt fordítottak a szabadságharc során keletkezett károk kijavítására. Jelentős pusztítást okozott az a tűzvész is, amelynek nyomaira a múlt század 70-es éveiben lefolytatott ásatások során bukkantak. A 19. század elejére a vár már csak romjaiban állt."
Ládatörténet
2018.01.13 20:40 A láda elfoglalja a helyét.
Sajnos nem találtuk meg :-( Egy csapat gyerek játszott ott éppen, de Ők sem tudtak segíteni :-( Kérem a jelszó nélküli elfogadást, fotók mellékelve.....köszönöm!
Megtaláltam! Gabival közös ládázás, ahol velünk tartott Ashmelia és Webber is. 2 éve voltunk először Ukrajnában egy hosszú hétvégén, és akkor megtaláltuk az összes ládát az országban. Most úgy döntöttünk, hogy egy nap alatt az azóta megjelent GCUNGV és GCSZRN ládákat is megkeressük. Szegedről azért szép kis távolság ez.
Reggel 5-kor indultunk Szegedről. Nem vagyunk rutinos Ukrajnába járók, de arra készültünk, hogy a határon sokat, akár több órát is várni kell, főleg, hogy Záhonynál mentünk, másfelé kerülni nem érte volna meg, különösen a rossz utak miatt. A rendőrség honlapja szerint kifelé 1 órás várakozás volt, így viszonylag nyugodtan álltunk be a sorba. Ebből 3 órás várakozás lett a határon. Azt hittük ekkor még, hogy ez sok.
Amikor végre sikeresen átjutottunk, neki is indultunk a ládákért. Ungvárról hamar átértünk, majd a faluban az ajánlott parkoló felé haladva rögtön átéltünk egy számunkra inkább Romániából ismert tehéncsordás találkozást. A parkolóba vezető keskeny kis úton átevickéltünk és fel is tárult a rom. Nagyon tetszett a helyszín, én különösen szeretem a romos épületeket, főleg ha ennyire sok megmaradt belőle. A láda azonnal meglett.
Hazafelé úgy döntöttünk, hogy 3 órát nem szívesen állnánk megint a határon, megpróbálkozunk egy kisebb határátkelővel Szlovákia felé, amely Vysné Nemeckere visz át. Az ukrán határinfó szerint 52 perc várakozásra kellett számítani. Ehhez képest 6(!) órát álltunk a határon, mire végül átjutottunk, majd az éjszakában kis utakon visszaértünk az országba Sátoraljaújhelynél és hajnali fél 5-re már itthon is voltunk Szegeden. 1074 km és összesen 9 óra várakozás a határon. Hát kaland volt.
Négynapos, baráti társaságban elkövetett kárpátaljai kirándulás negyedik, egyben zárónapján. Mára már csak "környékbeli" ládák maradtak, nem akartunk megcsúszni a programmal, mert messze van még Budapest. A szerednyei várrom kellemes kis drive-in. Nekünk nagyon tetszettek a romok, a láda is hamar meglett. Itt hunyt el a törökverő Dobó István, ennek tudatában, érdekes érzések fogtak el a piciny várrom bejárása közben. Köszönöm a rejtést, örülök, hogy itt is járhattam!
Négy napot töltöttünk el barátainkkal Kárpátalján. Sok szép dolgot láttunk, sok meglepő dolgot tapasztaltunk, néha rácsodálkoztunk a helyi állapotokra, de összességében nagyszerű élményekkel gazdagodtunk. Hatalmas élmény volt felmenni a Vereckei hágóra és a Tatár hágóra, megnézni Huszt, Munkács vagy Ungvár várát. Jó volt ezeket a helyeket élőben megnézni. Bejártuk a környéket, megkerestük mind a 15 kárpátaljai ládát ebből 6 esetben az elveszett dobozt pótoltuk.
Munkácsnál kisebb és teljesen romos, de nekem tetszett. A láda rendben a helyén volt. Köszönjük az invitálást.
Megvan :)
Egy kis Kárpátaljai kirándulás keretében ide is sikerült eljutnom. A koordináták pontosak, a várrom letűnt, régi időket idéznek. Köszönöm, hogy megmutattad :)