Albániai nyaralásunk első napján. Délelőtt a tavon eveztünk egyet. Nagyon klassz volt! A tó jó nagy, viszonylag meleg, és mindezek ellenére szép tiszta. Sok helyen sűrű növényzet van a vízben, ami a haladást kicsit megnehezíti, de sokat mutat! Rengeteg kis halacska úszkál a békaszőlő között. Jó sok vízimadár is van a tóba helyezett cölöpökön.
Egy könnyű ebéd után indultunk a ládáért. Olvastam, hogy viszonylag magasra fel lehet autózni, bár az út kihívásokkal teli. A család meg a hőség miatt ez a megoldást választottuk. A Dacia elég magas építésű, így bátran nekivágtam. Sokszor mentem már vele úttalan utakon, de ez egy kicsit meglepett. Sokkal nagyobb kövek borították az utat, mint amire számítottam. Azért lassacskán haladtam előre. A meredekebb részeken kicsit elkaparta a kerék a köveket, de azért ment. Rázkódtunk, csúszkáltunk, és jött egy olyan szakasz, ami már nagyon nem tetszett! Az elágazástól 2,5 km-re, kb félúton a parkoló felé feladtam a küzdelmet. Innen gyalogszerrel mentem. Család többi tagja nem vállalta, így egyedül szaladtam le a maradék 3,3km-t. Mivel még ma a Rozafa-várat is meg szerettük volna nézni, kapkodnom kellett a lábaimat. Ehhez a legideálisabb időjárás állt rendelkezésemre, 36 fokos hőség, árnyék mentes, perzselő napsütéssel. Ráadásul Decathlonos vízi cipőben voltam, ami még tovább növelte a komfort fokozatát a túrának. Rövidíteni nem mertem, mert elég csúnya meredekek voltak. A térképen jelölt ösvényeket csak sejteni lehetett, és a bánat tudja, mennyi kígyó él erre felé a magas aljnövényzetben. Szóval a szerpentinen mentem inkább. Az utolsó jelzett letérésnél azért lementem az útról, és már a száraz, karcos növényzetben vezető, csak néhol látható ösvényt követtem.
32 perc alatt elértem a célterületet. Gyorsan készítettem néhány fotót, majd nekiestem a köveknek. A leírásban olvasható természetbarát jelölést nem találtam. Illetve sejtettem, hogy valami természetesen pöttyözött kő, de abból több is volt. Rejtésre utaló nyomokat sem találtam, ami megkönnyítette volna a dolgomat. 15m-es sugarú körben átkutattam minden valamirevaló sziklát óvatosan, de nem akadtam a nyomára. Olvastam a logokat, hogy eddig nem okozott gondot senkinek. Lehet, nem volt megfelelő a GPS-szel valami, és rossz helyen keresgéltem. (Most, a log írása közben néztem rá az oldal képeire. Ezek szerint jó helyen voltam, és a rejtek kőnél keresgéltem is, de nem leltem rá. Szóval én voltam a béna.) Mivel a család lent aszalódott a kocsiban, és a vár nyitva tartásának vége is kezdett közeledni, feladtam a keresést. Baráti segítséggel sikerült logolnom a ládát. Lefelé szaladtam, így összesen 1 óra 15 perc alatt tettem meg a 6,6km-es távot, keresgéléssel, mindennel együtt.
A kilátás tényleg bámulatos volt. Örülök, hogy azért feljöttem ide. A kocsival való megfordulás tartogatott még némi kihívást a köves szerpentinen, de ezt is sikerült megoldani!
Köszi, hogy elkalauzoltál ide!
lelcache+Zsé+Lilóka+Bambusz