Elhelyezés időpontja: 2018.01.26 13:40
Megjelenés időpontja: 2018.03.10 17:00
Utolsó lényeges változás: 2018.03.10 17:00
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Fairy
Ládagazda: Fairy Nehézség / Terep: 2.5 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 125 m
Megtalálások száma: 1, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP ON
Demirköy határában, nagy, lapos szikla alatti üregben a 450 milliliteres (kb. 15 * 11 * 6 cm külső méret) négyfülű geoládát.
A ládába TravelBug (még) nem helyezhető.
WAP OFF
Bevezető
Kelet-Trákia mélyébe, Törökország legnépszerűbb cseppkőbarlangjához hívlak ezzel a rejtéssel.
Megközelítés
A biztonság kedvéért egészen messziről, a környék legnagyobb városából részletezem a megközelítést: Kırklareli körforgalmában N 41° 50,425' E 27° 33,440' [GCDUPN+1LETERES] DK felé a D020-as útra Pınarhisar és Istanbul irányába indulunk. A főutat itt N 41° 41,797' E 27° 20,273' [GCDUPN+2LETERES] hagyjuk el ÉK felé, Üsküp és Dupnisa Mağarası irányában. (Az utóbbi a barlang török neve, figyeljük a táblákat!) Üsküp településen itt N 41° 44,209' E 27° 24,103' [GCDUPN+3LETERES] haladunk É felé, Çukurpınar irányában. Innen az út kissé keskenyebb és kanyargósabb lesz, de továbbra is jól járható átlagos személygépkocsival is. Hamarosan N 41° 53,902' E 27° 33,454' [GCDUPN+4HID] átkelünk a Mutlu folyó keskeny acélhídján. Az útdeltában N 41° 53,424' E 27° 34,149' [GCDUPN+5LETERES] jobbra haladunk tovább. Hamarosan eljutunk a barlangokhoz legközelebbi településhez: Sarpdere községben itt N 41° 52,096' E 27° 35,053' [GCDUPN+6LETERES] forduljunk jobbra a Viacolor-szerű útburkolaton. Nemsokára a legkomolyabb kihívást jelentő tereptárgyhoz érünk: itt N 41° 51,429' E 27° 34,060' [GCDUPN+7GAZLO] a víz néha nemcsak az út alatt, de azon keresztül is folyik, így érdemes óvatosan, lépésben vezetni. A parkoló N 41° 50,425' E 27° 33,440' [GCDUPN+PARKOLO] már csak pár perc.
A rejtéskor a nyitvatartás a nappali órákra korlátozódott (naponta 9-18 között) és a belépő fejenként TRY 3 török lírába (kb. 200 Ft) került (diákjegy; a normál jegy TRY 6, kb. 400 HUF). A pénztár/látogatóközpont a parkolóknál található, ahol a jegy mellett egy zsetont kapunk, amit a barlangbejárathoz felballagva a beléptetőkapun kell felhasználnunk a bebocsáttatáshoz. Készpénz (líra) legyen nálunk: kártyaelfogadásnak nyomát sem láttam.
Kelet-Trákia
Kelet-Trákia a mai Bulgária, Görögország és Törökország között felosztott Trákia közel 40%-át adja. Az utóbbi állam teljes európai területe geostratégiai fontosságú, hiszen az így közrezárt két szűk szoros (Boszporusz és Dardanellák) jelenti a Fekete-tenger (és annak partján elterülő országok) egyetlen kijáratát a Világóceán felé. Északi része mészkőhegységekből áll, déli részén parti síkságba simuló hegylábakat találunk.
Dupnisa-barlang
Kelet-Trákia egyetlen látogatható barlangrendszerét 2005-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Azóta százezernél többen küzdöttek meg a hosszú és kanyargós úttal, amely ebbe az eldugott határmenti szegletbe, a Sztrandzsa-hegység mélyébe vezet.
A 3200 méter teljes hosszúságú barlangrendszer a kora jura toarci (régi nevén: felső liász) emeletéből, 183 millió évvel ezelőttről származó márvány formációban alakult ki. Két szinten elhelyezkedő, három - külön bejárattal rendelkező és különböző arculatú - egymáshoz kapcsolódó barlangból áll.
A felső szint két barlangja a Kuru ("Száraz") és a Kız ("Szűz") összesen 2720 méter hosszúak. Az előbbi valósággal tobzódik az álló és függő cseppkövekben, cseppkőoszlopokban.
Az alsó szint 60 méterrel lejjebb húzódó barlangja a Sulu ("Nedves") nevet kapta és a földalatti patak felett húzódó drapériákban, kalcitdobozokban gazdag. A víz felszínre bukkanva a török-bolgár határt képező Tezve-patak forrását alkotja.
Csak ezért a barlangért (illetve geoládáért) jöttünk át Törökországba. Úgy voltam vele, ha már úgyis itt vagyunk a környéken, 200 km-en belül, akkor csapassuk, úgyis szeretem ezt az országot. A határon Dereköynél jöttünk át Bulgáriából, majd kis utakon, a googlemaps tervei alapján közelítettük meg a helyszínt. Dereköy - Karadere - Armutveren - Sarpdere útvonalon. Kanyargós, helyenként gödrös kissé az út, de alapvetően jól járható. A barlang zsákutcában van, viszont az oda vezető út új, széles, hibátlan, a gázlónak nyoma sincs, egy híd vette át a helyét és a parton egy kis büfé is nyílt, de erről később. A barlang parkolójába érve 10 lírát legombolnak a parkolásért, az amúgy szintén bővítés alatt álló parkolóban. 17:10 körül értünk ide, de szerencsére a barlangot még nyitva találtuk és fejenként 20 líra ellenében végig is járhattuk. Elképesztő ez a cseppkőbarlang, homályosan kivilágított folyosók, hatalmas cseppkőoszlopok és termek a plafonról szőlőfürt módjára alácsüngő denevérrajokkal. Az ilyen helyen megszokott kötelező túravezetés itt elmarad és szerintem a késői időpontnak köszönhetően miénk az egész barlang. Jó magasan a hegy oldalában bukkanunk a felszínre és egy szépen kiépített sétaúton ereszkedünk alá a parkoló szélére. Irány a geoláda! Elsőre reménytelennek tűnik a parkoló bővítés miatt, aztán csak úgy adja ki a szerencse, hogy vagy 80 méterrel az új parkoló szélétől találjuk meg a rejteket adó sziklát. A hely a rejtésről készült fotó alapján egyértelmű, azonban fél óra avartúrás után is csak egy légmentesen zárható zacsi kerül elő a közelből. A doboznak sajnos hűlt helye. Nincs mit tenni, odábbállunk és a már említett gázlónál (ami már nem gázló) megállunk inni egy teát. A patakot itt nemcsak az üdítők hűtésére használják, hanem roppant leleményes módon még az asztalokat, padokat is beleállítják, így aztán kellemes bokáig érő hűvös vízben tud a vándor megpihenni a döglesztő 30 fokos melegben. Lassan esteledik, kellene keresnünk egy helyet, ahol megalszunk. A szerencse ismét mellénk szegődik, 200 méter után van kint egy tábla, hogy kemping és indul le egy út a patakpartra. Alapvetően vadkemping a cél, de megnézzük a helyet. Egy bezárt bódé mellett haladunk el és legurulunk a patakpartra, ahol a fent említett módon elhelyezett padok várnak. Sehol egy lélek. "Ez jó hely Vicuska, itt megalszunk!" Berendezzük alvásra az autót és már az alkonyban vacsorázunk, amikor megjön egy szép nagy kutya. Látszik a viselkedésén, hogy nem kell tartani tőle, lefekszik a közelünkben. Lassan követi őt egy egész birkanyáj, keringve, kolompolva érkeznek mellénk a patakhoz inni. Lassan előkerül a pásztor is, étellel kínáljuk, de kedvesen elhárítja. Olyan fél óra múltán már távozóban van a sereg, de ekkor jön egy fickó egy traktorral. Megáll mellettünk, kérdezi, hogy maradunk-e éjszakára. Persze, hogy maradunk. Mondja, hogy fent a bezárt bódé mellett van wc, van lámpa, lehet a patakban úszni fürdés gyanánt, amit ő rögtön be is mutat. 30 méterre van egy forrás, fogyasszunk belőle nyugodtan. Megkínálom egy kis Unicummal, aztán még néhánnyal. Kiderül, hogy ő Erjan, övé a hely és nem utolsó sorban, hogy tudunk traktort vezetni. Első szóra felültet, begyújtja a motort, majd mondja, hogy menjek aztán inshallah visszaérek valahogy. Jól elbeszélgetünk, megfürdök, majd elköszönünk tőle, biztosít, hogy ha bármi kell, ő fent lesz a faluban, menjünk nyugodtan hozzá. Pénzt természetesen nem fogad el, örül, hogy itt vagyunk. Kellemes, nyugodt éjszakát töltünk el, majd reggel indulunk tovább, de mire összepakolunk, már jön is elköszönni. Az Armutveren - Cukurpinar - Düzorman - Kirkareli útvonalon, jó utakon érjük el a térség nagyvárosát, Edirnét. Fantasztikus élmény volt a barlang, egyedülálló és nagyon örülök neki, hogy ismét kaptam kicsit a híres török vendégszeretetből, ami már-már hiányzott. Az ilyen eldugott helyek felfedezése nagyon jó a geocachingben, és ezek miatt az élmények miatt támogatom, az olyan ládák megjelenését is, amik távol vannak a rejtő otthonától és nehéz őket karbantartani. Hiába nem lesz sok megtalálója, ha már egy embernek meg tudja adni az élményt, az is nagy dolog. Most kettőnek is megadta. Aki teheti, jöjjön el ide, ha Törökországba utazik szárazföldön, nem olyan nagy kitérő...