Megye/ország: Olaszország
Elhelyezés időpontja: 2018.04.21 07:00
Megjelenés időpontja: 2018.04.27 09:10
Utolsó lényeges változás: 2020.02.27 09:49
Utolsó változás: 2024.11.04 14:32
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: VP
Ládagazda: VP Nehézség / Terep: 2.5 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 8500 m
Megtalálások száma: 52 + 2 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A 15x10x6 cm-es műanyag doboz egy vízáteresznél, a pálya völgy felőli oldalán, a pályatest alatt kb. 20 cm-rel, a kövek közötti üregben, egy fadarabbal álcázva és védve.
A helye ezen, a rejtés ezen a képen látható.
Fontos: a ládát jól zárd be (mind a négy sarkát pattintsd rá) és a fadarabbal eltakarva ugyanúgy rejtsd vissza!
A láda és logbook penészes, ki kéne cserélni.
Ha tervezel menni, kérlek, keress meg előtte emailben!
A helyszín
A Glinščica/Rosandra-völgyben vezető egykori Trieszt - Kozina vasút nyomvonalán vezető 16 km hosszúságú, közel 500 m szintkülönbségű bicikliút. Bejárása gyalogosan is lehetséges, de igazán biciklivel élvezetes!
Jó tanácsok
Az egykori vasúti nyomvonal alsó részén aszfaltozott bicikliút vezet, de a nagyobb része kicsit kavicsos-köves, de trekbiciklivel is jól járható pálya. A szintkülönbség kb. 500 méter, de mivel ez széles nyomtávú vasút volt, végig egyenletes a lejtés, sehol se meredek.
Az alagutak miatt (is) mindenképp legyen nálad lámpa!
A pálya sok helyen erdős, máshol a szél hűsít, de fekvése miatt nyáron napközben nagyon meleg lehet. Érdemes korán reggel indulni, vagy a visszautat (felfelé) már a koraesti időszakra hagyni!
Folyadékot vigyél magaddal!
Megközelítés
Ajánlott parkoló a szlovéniai Kozinában N 45° 36,495' E 13° 56,115' 495 m [GCtrst+parkolo], amely közvetlenül a szlovén A1-es autópálya kihajtója mellett van. A benzinkút és a vasútállomás közötti párszáz méteren sok hely van. A megadott ponton pékség, kávézó, bevásárlási lehetőség is van.
A parkolótól kb. 1 km-t országúton kell gurulni (áthaladva az autópálya alatt) a bicikliút elejéig N 45° 36,075' E 13° 55,555' 475 m [GCtrst+indulas], ahol információs tábla is található. Innentől jön az élvezet: 16 km gurulás le Triesztig! Az elején erdőben haladunk, majd hamarosan keresztezzük a szlovén-olasz határt (amire csak egy tábla emlékeztet minket). Egy nagy S-kanyar után érünk ki a Glinščica/Rosandra-völgy sziklás, meredek hegyoldalába, ahol hosszan bevágásokban, nagy sziklafalak alatt, alagutakon át vezet az utunk. A völgy túloldalán nagyon csipkézett, sziklával borított hegyet láthatunk, alattunk mélyen a völgy, távolban pedig már feltűnik a tenger!
A gyönyörködés és a gurulás közben figyeljünk, mert ezen a szakaszon van a láda is! Egy hosszabb alagút után kicsiny vízátereszen (kis hídon) vezet át a pálya. A láda, egy 15x10x6 cm-es műanyag doboz, a vízáteresz felépítményének kozinai végétől kb. másfél méterre, a pálya völgy felőli oldalán, a korláton átlépve, a pályatest alatt kb. 20 cm-rel, a fedő kősor alatt, a kövek közötti üregben, egy fadarabbal álcázva és védve található.
A helye ezen, a rejtés ezen a képen látható. Fontos: a ládát jól zárd be (mind a négy sarkát pattintsd rá) és a fadarabbal eltakarva ugyanúgy rejtsd vissza!
De itt még csak a pálya felénél jársz, feltétlen gurulj tovább! További alagutak, szelídebb szakaszok, hosszabb hidak (viaduktok) után érjük el a város szélét. Itt, egy gyorsforgalmi út keresztezésénél átvált a pálya aszfaltozott bicikliútra, amely azonban - ahol csak lehet - továbbra is az egykori vasút nyomvonalát követi, és így visz be egészen a város szívébe. A vége a N 45° 38,395' E 13° 46,895' 50 m [GCtrst+erkezes] ponton van, ahol szintén információs tábla van, sok érdekesség olvasható.
Itt a bicikliút zárt világából egy élő nagyváros közepébe csöppensz. Ha tovább akarsz menni a tengerig - és ha már idáig lejöttél, nyilván el akarsz menni a tengerig is! -, akkor a városon át vezet az utad. Érdemes megcélozni a város tengerparti főterét, a Piazza Unità d'Italiát N 45° 39,055' E 13° 46,010' 0 m [GCtrst+Trieszt]. Hagyatkozz a GPS-edre, válassz kisebb utcákat, gurulj lefelé! (Bicikliutat a hátralévő másfél-két km-en nem nagyon találsz.)
Ha kiélvezted a várost, pihentél, fagyiztál, akkor indulhatsz vissza. A bicikliút végéig nehezebb a tájékozódás, ha ott ráállsz a pályára, akkor már egyértelmű Kozináig. Természetesen kereshetsz más, alternatív útvonalat is vissza Szlovéniába: kisebb-nagyobb országutakon kerülheted északról a völgyet. De szerintem megéri ugyanott visszamenni: mást lát az ember felfelé, más napszakban. Az emelkedőtől nem kell megijedni! Végig lassan, egyenletesen veszed fel a szintet, sehol se meredek, szinte észre se veszed, és felérsz. :-)
Látnivalók a környéken
A völgy, amin jártál a Karszt tengerhez lenyúló végébe vájódott. Észak felé gyönyörű tájakkal folytatódik. Kozinától biciklivel kényelmesen elérhető távolságban (kb. 10 km) van Lipica, a híres ménessel és a Vilenicai-barlanggal N 45° 40,470' E 13° 54,720' 420 m [GCtrst+Vilenica], valamint a híres, hatalmas Skocjáni-barlang (Šcocjanske jame) N 45° 39,790' E 13° 59,360' 420 m [GCtrst+Skocjan], ami szerintem sokkal látványosabb, mint a Postojnai-cseppkőbarlang: Postojna egy Aggtelekhez hasonló cseppkőbarlang, Skocjánban viszont egy folyó (a Reka) tűnik el a hegy gyomrában, 100 méternél magasabb földalatti folyosót vágva, majd végül eltűnve, hogy aztán több mint 30 km távolságban, Duino közelében Timavo néven bukkanjon elő, és folyjon a tengerbe N 45° 47,295' E 13° 35,465' 5 m [GCtrst+Timavo]. (Már legalább ötször jártam benne, mindenkinek ajánlom!)
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A kilátás pazar, a ládát megette a penész. A jelszó egyelőre még olvasható.
A ládát San Lorenzo / Jezero falucskából közelítettük, az Al Pozzo étterem melletti parkolóból. A 015-ös számú piros-fehér jelzésen ereszkedtünk le a parkolótól; egy rövid jelzés nélküli ösvényen lementünk a betonos útra (ahol a 015 is fut); onnan pár lépés után balra letértünk egy jelzetlen ösvényre a kilátás kedvéért, majd visszacsatlakoztunk a 015-re, ami levisz a régi vasútig. Itt kényelmesen elsétáltunk a ládáig. Visszafelé a kék kör jelzést választottuk, ez néha egész közel megy a szakadékhoz, így bár a kilátás pazar, tériszonyosoknak nem ajánlott. Az útvonal végéhez közel egy nagyszerű kilátópont is található - ez a parkolóból is megközelíthető, nem kell hozzá a veszélyes ösvényen menni.
Lovranból, Rijeka mellől autóztam a kijelölt parkolóba. Próbáltam úgy beállítani a navigációt, hogy ne vigyen rá a szlovén autópályára - nem sikerült, 16 euróm bánta a néhány kilométeres autópálya szakaszt.
A kerékpárút kezdetén meglepetés ért, az általam a vasút nyomvonalának gondolt út elején egy kerékpárral behajtani tilos tábla fogadott, a kerékpárút jobbra el lett terelve és nagy kerülővel, nagy vargabetűt leírva, több kisebb települést érintve, jelentős szintet - különösen visszafelé - begyűjtve a N45 36.906 E13 54.156 pontban éri el a vasút nyomvonalát. Érdekes, hogy erről sem a ládaoldal, sem a logok nem tesznek említést. Visszafelé a N45 36.963 E13 54.865 pontban le is tértem a kerékpárútról és a közúton mentem vissza az autóhoz.
Jó lenne a ládaoldalra egy letölthető track, különösen így, hogy az út elején nagyon sok a bizonytalanság.
Kicsit simábbnak gondoltam a murvás, zúzottköves szakaszt, de lehet, hogy az utóbbi idők jelentős csapadéka rendezte át kicsit az útviszonyokat.
Én is javasolnám, hogy szerepeljen a ládaoldalon az aszfaltos szakasz kezdete, én is nagyon vártam már: N45 37.788 E13 49.541
Az út valóban nagyon vadregényes, nagyon élveztem az alagutakat.
A láda rendben meglett, a logbook vizes, itt-ott már penészes, de még tudtam bele írni.
Triesztbe érve megkerestem a Gcsart ládát aztán visszafelé is letekertem a kerékpárutat, e-mtb-vel felfelé sem jelentett problémát a teljesítés.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Canyon bringázás, 36 km oda. Strunjan campből indulva a Parenzanan és vissza 75 km lett ezres szinttel. Meglehetősen kevés vízszintes van a környéken. A parenzana szlovén és olasz szakasza végig aszfalt, a horváth résszel ellentétben és remek minőségű. Trieszt határában véget ér és onnan semmi, se bringasáv se semmi, csak a szokásos, túlzsúfolt olasz forgalom. Azaz a parenzanaról átmenni erre e bringaútra horror.
Ez természetesen semmit nem von le a láda által bemutatandó környezet értékéből, az parádés. 2 teljes napunk volt tekerni, -2,-3 fokos hajnalok melletti sátrazásban és a fő attrakció ez a láda volt. Megérte! Érdemes felfelé is megtekerni, mert akkor tudsz nézelődni és van mit!
Lefelé már kapaszkodni kell a gépbe, trekking gumival, ide monti ajánlott az önfeledt csapatáshoz.
A logbook nagyon átázott, de a jelszó olvasható.
Sajnos info hiányában nem készültem javításra, cserére.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
Szeptemberben lesz 7 éve, hogy direkt az akkor megjelent GCPARE hozott bennünket az Isztriára. Ha már erre jártunk nem hagyhattuk ki ezt a ládát sem, most gyalogosan.
Ma olvastam csg69 logját, és utána leveleztünk is. Eszerint ezt a ládát se kell egyelőre karbantartanom, így az új szabályok szerint bejelentem a megtalálást. Kétszer már úgyis jártam itt (és fogok még jönni).
No, mi végül fel, majd le is mentünk a teljes kerékpárúton. Előtte Mikulástól megkaptam a track-et, mert különben nehéz valóban megtalálni a bicikliutat. (Bár mindenütt jelzik, de elég kicsikék a táblák.)
Az út gyönyörű mindkét irányban, s egyáltalán nem meredek, kényelmesen járható. Én az országútival kicsikét kínlódtam... :(
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :) [Geoládák v3.11.3]
Eredendően a Parenzana miatt kerekedtem fel, ami azonban - tervezetten - egy napot csúszott az itteni látnivalók és ládák felfűzése miatt. Nagyon nem bántam meg! A kerékpárút minden méterét élvezettel tekertem le (és fel). Sejtettem hogy klassz lesz a vonalvezetés és emiatt a panoráma is, de abszolút felülmúlta a várakozásaimat! Nagyon sokan használják az útvonalat és nem csak kerékpárosok. Itt és most nem a rohanásé volt a főszerep, persze a teljesítmény faktor is megvolt, mindinkább az élvezetekre koncentráltam. Számomra ez volt az első ilyen jellegű kerékpárút, de nem az utolsó, hiszen vár még rám a Parenzana! Köszi a rejtést VP, a ládád nélkül soha nem tekertem volna le!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Csak ez a láda miatt akartunk kihozni 2 kerékpárt, de végül lemondtunk róla. Maradt a gyalogos megtalálás kb. 5km-es sétával, pedig nagyon szívesen végig mentem volna az úton.
"Kicsit" nehezebbre sikerült ez a kirándulás, mint ahogy a rejtő vagy mi terveztük, de sebaj, így lesz emlékezetes és így volt szerencsénk más szépségeket is megismerni a kerékpárút nyújtotta élvezetek mellett.
San Dorligo della Valle-ben, a Residence Bleu-ben száltunk meg. (Szuper hely). Másfél km-re van innen a láda. Légvonalban. Péter60 előző este gondosan tanulmányozta a szálloda által biztosított túraútvonalak bemutató térképet és még meg is kérdeztük a recepciós lánykát a kerékpárút elérésével kapcsolatban. Valószínűleg nem egy túrázós fajta, mert az irányt mondta és azt hogy közel van, szinte bármelyik berajzolt turistaút jó lesz nekünk. Csak azt felejtette el említeni, hogy előtte még meg kell mászni egy hegyet. És azt sem tudta a térképen megmutatni, hogy hol van a 36 m magas Rosandra-vízesés.
Gyanakodhattunk volna, amikor nem láttunk a bicikliútra utaló semmi jelet, de hát nem ismerjük az itteni viszonyokat, ha nincs jel, hát nincs. A falu végén az erdőbe érve sorompó akadályozta a továbbhaladás, talán erről is gondolhattuk volna, hogy erre nem szokás járművel közelekedni. Mi mentünk. Az ösvény egyre meredekebb lett. Aztán még meredekebb. Balra mellettünk a csipkés bércek, jobbra a mélység, a Rosandra-völgy. Nagyon szép táj. Akkor én már ráeszméltem, hogy bizony ennek a hegynek át kell, hogy keljünk a túloldalára és erre a lehetőség még messze van. Optimista túratársamat igyekeztem nem elkeseríteni és a valósággal szembesíteni. Inkább nagyon jót derültem azon, hogy lám, ő is tud ilyen eszement útvonalakat kitalálni. Eddig azt hittem, ez az én privilégiumom. Visszafordulni már hasonló kínszenvedés lett volna, mint tovább menni. Az ösvény köves és sok lépcső is segíti a közlekedést. Mármint a gyalogosokét. A kerékpárt átemelni rajtuk már alig-alig volt erőm. Több mint egy óra küzdelem árán végül felértünk. A kerékpárúthoz viszont semmivel sem kerültünk közelebb. Sőt! Ha eddig nem, akkor most hallgassunk a GPS-re, hogyan tovább! Azt javasolta, hogy ereszkedjünk le a következő völgybe, majd fel a túloldalra és ott találjuk a ládát. Neeem! Azt nem! Így inkább Beka falu felé vettük az irányt. Akkor nekem már mindegy volt, hogy merre megyünk. Bármerre, amerre vizszintes! Hamarosan az ösvény földútra váltott. Micsoda élvezet! Beka után tettem egy 700 m-es kitérőt egy szép kis vízeséshez (GC1PN87 a .com-on) és innen már gond nélkül eljutottunk a rejtő által javasolt kezdőponthoz. Nagyon élveztük a jól megérdemelt gurulást. A pálya által leírt S kanyart nagyon érdekesnek találtam. Meg mertem volna esküdni rá, hogy toronyiránt Trieszt felé haladunk, nem érzékeltem a kanyarodást, annyira nagyok az ívek.
A láda könnyen előbújt jó kis rejtekéből. Igen örültünk, hogy mégiscsak eljutottunk ide és most nyomot hagyhattunk a füzetkében.
Sajnos az idő annyira elment és hűvös is volt, hogy a tervezett biciklis trieszti látogatás helyett úgy döntöttünk, inkább hazamegyünk és a GCSART-hoz autóval jutunk el, ahelyett, hogy a városnézés után átfagyva, sötétben, ki tudja milyen útvonalon tekerjünk haza Trieszt szélétől 11 km-re (felfelé) levő szállásunkra.
Találtunk egy megfelelő irányba vezető keskeny, meredek betonutat. Azt gondoltuk, ez a falunkba vezető út, amit idefelé elvétettünk. Hát, nem. Ez sem az. Erős a gyanúm, hogy San Dorligo della Valle nem az optimális pályaszállás. :-) Az utacska a völgybe érve véget ért, a patak túloldalán már csak egy köves ösvényben folytatódott. De ez nem volt olyan meredek mint az, amin idefelé jöttünk, így tudtunk örülni neki. Idefelé erdőben, itt csak kopár sziklák közt vitt az út. És egyszer csak megpillantottuk az áhított vízesést! És itt a túloldalról látott Santa Maria in Siaris templom a sziklaszirten! Oda is még felsétáltunk. Be sajnos nem jutottunk, de a panoráma a templom elől még lenyűgözőbb, mint a turistaútról.
Innen már, az ideúthoz viszonyítva, mondhatni könnyen hazaértünk. Utunk végére 27 km-ert mutatott a kilométeróra, rengeteg szinttel. Megérte!
A láda megjelenése után 1(!) nappal tekertük le ezt az útvonalat, persze kiegészítve egy 60 km-es körtúrára. Mivel pár nappal korábban töltöttem le a pontokat, így akkor a logolás elmaradt. A bringaút igazi élmény mind látványban, mind a bringázás élvezetét tekintve.
Mivel Trieszt környékére rendszeresen járunk barlangászni, ma, a közeli Fessura del Vento bejárása után adta magát a logolás lehetősége. A fadarabot támasztó kövek már megadták magukat, de igyekeztem azért jól kiékelni. A láda amúgy jó mélyen van, nem tűnik el, hacsak a hegyi kecskék - akik szép számmal legelésznek arrafelé - ki nem harapják a lyukból. :)
Az Ancs Tours & Társa szervezésében jutottam el ide.
Elég közel tudtunk parkolni a dobozhoz, így csak egy rövid séta .kellett a jelszó megszerzéséhez. A remek kilátás mellett falmászókat is láttunk.
Egy közeli hajtűkanyarban tettük le a kocsikat és onnan bő 2 km-t talpaltunk a ládáig, meg még utána tovább legalább ennyit egy com-oshoz. Út közben volt igen érdekes tereptárgy. Úgymint szelvénykövek, sziklába vájt alagutak, az egykori nyomvonal felett átívelő felüljárók, régi bakterház. Láttuk a tengert és a környező domborulatokat is. Tény, hogy bringával egészen más élményt nyújt ez az egész, de gyalog is jól éreztük magunkat Kópéval.
Ancs Tours 5.0, avagy Hahó Tenger! 2/15.
A bringák már nem fértek be az autókba, így kb 1,5-2 km-et sétálva tettünk meg a kerékpáros és gyalogos úton a ládáig.
Amit láttunk belőle - tenger, Trieszt, hegyek, erdők - az nagyon tetszett, remélem, egyszer bringával is lesz rá lehetőségem.
Köszi
Biciklivel oda-vissza, gyönyörű! :)
35 fok és sok-sok folyadék ;)
Két pontot bemértem, ami esetleg coord formátumban a láda oldalára is felkerülhetne.
Határ: N45 37.065 E13 53.966; 366 méter
Aszfaltos bicikliút kezdete: N45 37.788 E13 49.541; 161 méter
Fentről meghackkelve. Bár ezen az úton szívesen gurulnék én is, csak bringát sehogy nem tudtunk hozni. Így fentről megközelítettük a ládát és sétáltunk az úton is egy rövidet. Mindenképpen emlékezetes marad a láda, mert itt ment szundizni a turbó az autómból. Izgalmas nyomaték nélkül autózni hegyi terepen egyesben 20-szal. De azért eljutottunk Pulaig.
Megtaláltam! Gabival közös ládázás fercsipeter és Webber társaságában. Szlovén, osztrák és olasz geocaching körtúra keretében jártunk itt.
Az utunk jellege miatt biciklizni nem volt módunk, így csak gyalogosan egy kis részébe kóstolhattunk bele ennek az útvonalnak. Amit láttam, az is nagyon elnyerte a tetszésemet így is. Sant' Antonio in Bosco északi részén, a hajtűkanyar alatt a bicikliút keresztezi az országutat, így ott fel lehet rá menni, nagyjából 1 km séta a láda. Nem vagyok nagy bringás, de ha egyszer rászánnám magam, az az ilyen útvonalak miatt lenne. :)
Nem vittünk kerékpárt így autó + némi gyaloglással találtam meg ezt a ládát egy napos olaszországi túra keretében. Kicsit problémásan (nagyon) indult ez a nyaralás sajnos csak tesben voltam ott az agyam máson kerregett. Szerintem nem írtam bele a logfüzetbe semmit. A ládát a nyugat felől közelítettük meg, innen is szép az útról kilátás, bár gondolom az eredeti parkoló felől lett volna az igazi bringával! Az alagút nagyon tetszett itt is! :) Köszönet a rejtésért!
Sajnos csak most láttam hogy itt is van láda.
Családi tekerés Rosandratal+Parenzana bringautakon.
Ma Kozinából lejöttünk Triesztig majd innen a Parenzanán el Secovljeig.
Fürdés Koperban és Portorozeban.
Ajánlom mindenkinek mind a két bringautat.
Családi körben elkövetett pünkösdi hosszú hétvége az Adriánál. Amikor kitaláltam, hogy a Rab-szigeten töltjük a Pünkösdöt (némi nosztalgia vezérelt: 1983-ban itt nyaraltam öt évesen), VP ládái még sehol sem voltak és azok megjelenése sem befolyásolt a tervben. Egy darabig... :-) Azután úgy láttam, hogy a bringás belefér a hétfői programba és szerencsére Zsuzsi is támogatólag bólintott az ötletre. Bringát amúgy is vittem, mert arra már rájöttem, hogy ezen a környéken tavasszal marha jókat lehet tekeregni a kerékpárral, mert még nincs meleg. (Tavaly is voltunk Isztrián május elején, no meg októberben a GCTOUR-os bandával a Parenzanán). Az időjósok sokáig semmi jóval nem kecsegtettek erre a hétvégére: záporokat, zivatarokat jeleztek, amin csak az utolsó napokban változtattak és napos, szép, igazi kirándulóidőt kezdtek jövendölni. No, ez utóbbi jött be! Az egész Pünkösd alatt csodaszép idő volt a szigeten, reggel 20 fok körül, ami felment 26-27 fokra. Így mindhárom nap bringáztam. Ez a menet lett a csemege, hiszen úri dolgom volt: a megadott parkolóban kirakattam magam Kozinában. Megadtam a csajoknak a kikötő melletti parkoló koordinátáját és elbúcsúztunk egy órácskára. Innen jött a tekerés. Az útvonal eleje bár tetszett, de nem érezem, hogy mi ebben a nagy durranás, olyan "szokványosnak" tűnt. Még nem értettem, hogy VP miféle indíttatásból rakott ide ládát. Azután kisvártatva megjelent a panoráma a várossal, Trieszttel. Itt már kezdtem kapiskálni, hogy mire megy ki a dolog és egyre élvezetesebb volt a gurulás :-) Aztán jöttek az alagutak, a látványos részek (ahol a láda is van) és már az kezdett bosszantani, hogy mindig "meg kellett állni fotózni"... A láda teljesen egyértelmű, pontos koordináták, azonnali találat. Üres logbook. Nyomultam tovább és élveztem az ereszkedést a murvás utakon, melyek a végére aszfaltba mentek át és Zsuzsiék után 15 perccel szépen leértem a nyüzsgő, pörgő fogatagba. Elég komoly volt a kontraszt, de ez is tetszett. Trisztben már többször voltunk, így nagyjából tudtuk, mit éri meg gyorsan megmutatni Lillunak. Szép volt most is. Fagyi, kávé, tészta és olivaolaj vásárlás, mint "kötelező" programelemek teljesítése után el is indultunk hazafelé...
A track magasságprofilja egy egyenes, szép lejtő :-) Nem ijedtem volna meg attól, hogy visszatekerjek, de sem idő nem volt ma rá, sem értelmét nem láttam, mivel, mint írtam: úri dolgom volt ma :-) és csak az élvezeti része jutott ennek az útvonalnak. Köszönöm a lehetőséget, valószínű, hogy magamtól nem jövök erre az útra.
Mikulás
A track: https://www.strava.com/activities/1586395792