Megye/ország: Horvátország
Elhelyezés időpontja: 2018.09.23 11:00
Megjelenés időpontja: 2018.09.26 22:00
Utolsó lényeges változás: 2020.02.27 09:48
Utolsó változás: 2023.05.24 09:08
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: VP
Ládagazda: VP Nehézség / Terep: 2.5 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 4000 m
Megtalálások száma: 13, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
Az Amfiteatar déli (második, mélyebb) udvarában, középen, egy nagyobb sziklán két kicsiny (fél méteres) fenyő nő. Az egyik tövében, kőágyban, faágakkal takarva rejtőzik a négyfüles, 5x10x15 cm-es doboz. A magas sziklafalak miatt rossz a műholdvétel, olvasd el a részletes leírást, nézd meg a képeket!
Kérlek, a dobozt jól zárd be, rejtsed ugyanígy vissza, köveket ne rakj rá!
A láda végig jelzett úton közelíthető meg, ennek ellenére több helyen sziklát kell mászni: gyakran szükség van a kezekre, és néhol kicsit kitett. Aki ezt nem szereti, szédül, tériszonyos, az inkább ne keresse ezt a ládát!
A láda a Bijele i Samarske stijene fantasztikus sziklavilágából ad egy kis ízelítőt. Itt nem csak a két névadó főcsúcs a látnivaló, hanem szinte folyamatosan tárulnak elénk a lélegzetelállító sziklaképződmények. A teljes terület bejárása két-három napot igényel. A ládát olyan helyre raktam, ami egynapos kirándulással is elérhető, mégis a "sűrűjébe" jutunk a szépségeknek és a kihívásoknak.
Megközelítés:
Mrkopalj településen a N 45° 18,950' E 14° 51,200' 830 m [GCtuhe+Mrkopalj] ponton kell befordulni Tuk és Matić poljana felé. Tuk után elfogy az aszfalt, innen 12 km jó minőségű makadámúton jutunk a Samarske stijene parkolóba N 45° 14,190' E 14° 57,140' 1060 m [GCtuhe+P1]. A parkolóból a Ratkovo menedékház felé kell indulni. ( N 45° 13,535' E 14° 57,115' 1200 m [GCtuhe+Ratkovo] A sziklafalba épített menedékház mindig nyitva, bárki ingyen alhat benne. Hálózsákot, enni- és innivalót vinni kell.) A házig nem kell elmenni (de a visszaúton mindenképp érdemes megnézni), előtte száz méterrel nyugat felé, majd újabb ötven méter múlva dél felé kell elágazni, hogy eljussunk a N 45° 13,480' E 14° 57,020' 1225 m [GCtuhe+Juzna] pontig, ahol a déli körút (kružna tura južne skupine), amely mentén a láda található, indul. Feltétlenül a jelzést kövesd! Ha elveszted, menj vissza, és keresd meg! A jelzett út az egyetlen, amin itt járni lehet! Az utakat jól ábrázolja az OMP hiking map és az OpenStreetMap is, de ez csak az út megtervezéséhez, az elágazások beazonosításában segít.
A körúton a N 45° 13,325' E 14° 57,050' 1230 m [GCtuhe+Dvorac] ponton a Dvorac felé menj, azaz a körutat az óramutató járásával ellentétes irányba járd be, mert így a legkitettebb helyen felfelé kell mászni, ami könnyebb. A Dvorac és a Južni vrh után egy helyen kettéágazik a jelzés: mindkettő ugyanoda vezet, de a piros háromszögben felkiáltó jellel jelzett verzió sokkal nehezebb. Ha nem vágysz külön kihívásokra, válaszd a könnyebbet!
Ezután nem sokkal az Amfiteatar északi (első, kevésbé mély) udvarát éred el, ahol a kirándulók "csúcsdoboza" található. Innen már csak 40 méter a láda, amihez le kell ereszkedni a második udvarba. Az udvar közepén, egy pár méteres, kerek sziklán jól láthatóan két apró (fél méteres) lucfenyő nő, ott keresd a ládát. Balról, a jelzés felől, könnyen megközelíthető, itt már nem kell mászni.
A láda megkeresése után folytasd a körutat! Bár a láda utáni első száz méter talán az egész útvonal legkitettebb mászása, de utána a folytatás már sokkal könnyebb, időben rövidebb, mintha visszafordulnál. Emellett további szépségek várnak rád.
Alternatív megközelítések, további látnivalók:
A megadott parkolóból indulhatsz a Samarske stijene N 45° 13,880' E 14° 56,535' 1305 m [GCtuhe+Samarske] irányába is, ahonnan tovább egy hosszú, és nagyon változatos úton a Stepanica és a Piramida sziklatornyok, valamint a Veliki Kanjon kőszoros érintésével juthatsz el a déli körút kiindulópontjához. A távolságok ne csapjanak be: itt legfeljebb egy kilométert lehet megtenni egy óra alatt, így ez az út és a láda együtt csak korai indulással férhet be egy napba.
Ha ennél is nagyobb kirándulást tervezel, akkor használhatod a Bijele stijene parkolót is N 45° 13,630' E 14° 59,795' 915 m [GCtuhe+P2]. Ehhez célszerű az Ogulint Novi Vinodolskival összekötő útról Jasenak közelében a N 45° 13,170' E 15° 1,610' 650 m [GCtuhe+Jasenak] pontnál letérni. Így csak 5 km-t kell makadámúton menni. (A makadámút a két parkolót is összeköti, de az a szakasza sokkal rosszabb minőségű. Furcsa érdekesség, hogy ez az út nagyon sok papír térképen 32-es főútként szerepel.)
Ebből a parkolóból könnyen fel lehet jutni a Dragutin Hirc menedékházhoz N 45° 13,135' E 14° 58,645' 1290 m [GCtuhe+Hirc], onnan pedig némi mászással a Bijele Stijene csúcsára N 45° 13,155' E 14° 58,550' 1340 m [GCtuhe+Bijele]. A csúcsról egy hosszú, nagyon változatos út vezet a Ratkovo menedékház felé (vihorski put).
A sziklatornyokról jó időben messze látni: végignézhetjük a korábbi helyeket, ahol jártunk, látszik a tenger a szigetekkel, és a Gorski Kotar sok hegycsúcsa. A napsütéses képek egy júliusi egynapos kiránduláson készültek, amikor a P1 parkoló - Samarske stijene - Stepanica - Piramida - Veliki Kanjon - Ratkovo - Bijele stijene - Dragutin Hirc - P2 parkoló - P1 parkoló útvonalat jártuk be.
A láda rejtésekor a javasolt utat jártam be (P1 parkoló - Ratkovo - kis kitérő a Zub felé - Ratkovo - Dvorac - Južni vrh - Amfiteatar - Razbijeni vrh - Ratkovo - P1 parkoló), végig ködös, nyirkos időben. Így kilátásom nem nagyon volt, fényképezni is nehezebb, a kövek is jobban csúsznak, viszont a sziklavilág és a növényzet varázslatos. Végig teljesen egyedül voltam, szerencsére medvével se találkoztam.
A kirándulás után jó pihenő, piknikező hely a makadámút mellett álló Lovačka kuća (vadászház) N 45° 15,280' E 14° 56,310' 1090 m [GCtuhe+Lovacka]. A kisház a kemencével nyitva szokott lenni, adott esetben földön-asztalon alvással szükségszállásnak is megteszi (nyáron a kirándulás előtt itt aludtunk). A Matić poljanán N 45° 17,210' E 14° 53,710' 1035 m [GCtuhe+Matic] az úttal párhuzamosan felállított 26 sziklatömb állít emléket a háborúban megölt partizánoknak. A táj a Bükk-fennsík nagy rétjeire emlékeztet.
A Bijele i Samarske stijene védett terület. A jelzett utakról letérni tilos (és nem is nagyon lehet). A tájékoztatók szerint medvék is élnek erre, de szép időben sok a kiránduló is - úgy tűnik, nem zavarják egymást.
A jelzett utak a Magyarországon megszokotthoz képest nehezek: sok helyen mászni kell, szükség van a kezekre is. Mesterséges segítség nem nagyon van, láncokat csak a Bijele stijene csúcsánál láttam. A szikla viszont kemény, nagyon jó lépéseket és fogásokat kínál.
A piros háromszögben felkiáltójellel jelzett (alternatív) nehéz szakaszok tényleg nehezek. Néhány sziklaoromra is nagyon kitett helyen vezet fel a jelzés. Ugyanakkor az alap útvonalakon nyáron gyerekes családokkal is találkoztunk.
További info.
Nehéz terep! Mobil térerő szinte sehol nincs. Mindenki mérje fel, hogy a képességei elegendőek-e, az időjárás megfelelő-e. A rejtő semmilyen balesetért nem vállal felelősséget.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
Crikvenicai nyaralásunk alkalmával jöttünk el a ládáért családilag. Tekintettel a tengerparti 36-38-ra, a legrosszabbra készültünk - de ez csak félig jött be. Sok víz, naptej és sapkák bekészítését követően 7-kor indultunk az apartmantól 28 fokban. Legnagyobb csodálatunkra a megadott parkolóban közel másfél órával később mindössze 18,5 fokot mutatott a kocsi, igazi kirádulóidő várt, így jókedvűen indultunk a légvonalban mindössze 2,2km-re lévő célpont felé. Az első km hamar elment, majd kezdődtek a bonyodalmak. Az embernek az volt az érzése, hogy csak mászik és mászik sziklára fel, majd onnan le, de a távolság nem csökkent. Végül több mint 2,5 óra után értünk el az 1299m-es csúcsra, ahol a feleségem és a kisebbik lányom úgy döntött, hogy az utolsó 300m-re már nem jönnek tovább, inkább megvárnak, így a ládáért már csak a nagyobb lányommal indultunk. Amikor lemásztunk az amfiteátrumba (-60m szint), a képről ismerős rejtek egyből feltűnt, a láda is sértetlenül került elő. Pár perc pihenő után indultunk vissza a csúcsra. A terepre jellemzől, hogy ezt az oda-vissza összesen 600 méteres távot 1 óra alatt tettük meg. Végül közösen és számos pihenőt beiktatva mentünk vissza a kocsihoz jól elfáradva, mind a vízből, mind az ennivalóból kifogyva. Nem tudom mi lett volna, ha bevállaljuk a teljes kört, szerintem még most is ott kínlódnánk a sziklák között...
Így utólag visszagondolva kellemes élmény, de a jö erőnlét elengedhetetlen. Nekünk a teljes táv 7,03 km lett, melyet 6 óra 41 perc alatt tudtunk teljesíteni, kb. 1km/h átlagsebesség!
Húsvétolás Horvátországban. A mai napra a Samarske stijene-t választottuk. Sejtettem, hogy nem lesz éppen nyárias az időjárás, de reménykedtem, hogy azért járható lesz a túrakör.
A makadám úton a szabad ég alatti szakaszokon kb. 20-30 cm hó volt, sikerült átvergődni rajtuk, de ekkor már éreztem, hogy kicsit elhamarkodtam a téli gumi lecserélését. :) Végül a 12 km-ből az utolsó 1 km-t már gyalog tettük meg, nem kínoztam tovább a kocsit, meg ugye este valahogy ki is kellett még jutni.
A túraútvonal nagyon szép helyeken vitt, de a jelzések keresgélésével sok idő ment el (gondolom, a fele hó alatt volt). A Južni Vrh csúcsán megpihentünk, pecsételtünk és gyönyörködtünk a közeli hózáporban, ami aztán pont az Amfiteatar-ban telibe is kapott, nagyon élveztük az igazi téli élményt.
Kicsit aggódtam, hogy a ládát majd fél méter fagyott hó alól kell előásni, de szerencsére a fenyőcske tövében nem volt hó, csak a láda volt befagyva, némi óvatos mozgatással sikerült karcmentesen előbányászni.
Logolás után következett a kimászás, amit a fagyott hólejtő miatt nagyon óvatosan kellett megoldani, de túléltük. A visszirányú út szerintem sem könnyebb, sőt. Viszont nagyon szép, tagolt helyeken visz, a félúton található barlang külön tetszett, bár lejutni nem tudtunk.
Visszaérve a menedékház környékére időben még annyi belefért, hogy a Samarski stijene csúcsra fel tudtunk menni, onnan pedig egy másik turistajelzésen harántolva pont a kocsihoz lyukadtunk ki, így nem kellett kétszer ugyanazon az úton mennünk. Így szerény 11 km lett a vége, megbecsülhetetlen valós szinttel. :)
Nagyon szép vidék, a másik szekcióra (Fehér sziklák) mindenképp visszajönnék még. Köszi az invitálást! :)
A Cres szigetről, Tramontána sziklás vidékét bejárva, Beli fölött járva néztük a tenger és Krk sziget felett a párába vesző Risnjak és Severni Velebit gerincét, és mögötte még halványabban a Bijele i Samarske stijene tömbjét. (Aztán két nappal később Osor felett újra.)
Mivel a ládát most remek álapotban találták meg, és így javításra nem szorul, kicsit távolabbról, de látástávolságból jelentem be a megtalálást. (Persze, ha majd szükség lesz rá, jövök javítani is.)
Amióta megjelent ez a láda, azóta vágytam ide, de kedvenc kessertársam mindig azt válaszolta, hogy messze van, majd egyszer... Közelebb nem lesz (Pécstől 340 km, 4 és fél óra autózás) és én nem akartam még egy nyarat elengedni, így kénytelen voltam magam a tettek mezejére lépni, más útitársak után nézni. Márton24-nek és Bojtának elég volt a ládaoldalt megmutatni, naná, hogy szívesen csatlakoztak. Így söfőrtárs is akadt, ez volt az első alkalom, hogy átengedtem a volánt Márton24-nek.
Igaz, kevés az időnk, de ha már ilyen messze megyünk, ne csak ezért az egy ládáért utazzunk! A Paklenica Nemzeti Park is tartogatott még egy régóta áhított (.com-os) ládát. Így először oda, a szintén érdekes sziklaalakzatairól híres Bojinacra mentünk (500 km Pécstől) és töltöttük a túra előtti éjszakát Starigradban. A szálláshelyünk Apartmani Milka volt, nagyon jó kis hely, hármunknak 38 euroba került és kb. 200 m-re volt a tengertől, ahol a hosszú út után jól esett csobbanni. Pizzát pedig a Bistro Antonioban ettünk, isteni finom!
A Bojin Kuk megmászása kitűnő bemelegítés volt Samarske Stije előtt. Az itteni túra után újabb 230 km utazás várt ránk. Ravna Gorában szálltunk meg (Apartman Svetlicic - nagyon kedves házigazdák, de papírvékony falak). Innen reggel 30 km-t kellett autóznunk a megadott parkolókoordinátákig. A hosszú murvás szakasz miatt ez kb. 1 órás út volt, de kellemes, szép tájon, így észre sem vettük az idő múlását. Elmentünk a Matić réten a megfagyott partizánok emlékére emelt 26 kőtömb mellett. A gyönyörűséges természeti környezetben a rideg kőtömbök sora szívszorító látvány. Nagyon tetszett nekem ez az a rendkívül egyszerű, mégis igen kifejező emlékmű. De most nem az emlékművel foglalkoztunk, hisz alig vártuk, hogy a sziklák közé kerülhessünk, hogy lássuk, tényleg olyan látványosak-e és tényleg olyan izgalmas-e a túra, amilyennek a gondos, pontos leírás alapján képzeltük. És tényleg! Képek nem tudják visszaadni, csak segíteni tudnak megőrizni az élményt, amit ez a hely nyújt. A legjobb kalandpark, amit el tudok képzelni! Kezdve a kőkaputól, amin belépve indul az ösvény a sziklarengetegbe, a sok föl-le mászkálás és mászás, a különleges formák és magaslatok, a csúcsokon a pecsételési lehetőség, majd levezetésül egy hatalmas barlangszáj és egy varázslatos menedékház. Ennél jobban nem lehetne megkoreografálni. Egész úton felváltva ámuldoztam azon, hogy ilyen hely egyáltalán létezik és azon, hogy ide képesek voltak turistatutat kijelölni a horvátok, jugoszlávok, akiket azért nem kirándulós népeknek ismerek. A sziklák felülete durva és nem málós, könnyű biztos fogást találni, a mászás élvezet. A jelek sűrűn vannak felfestve, csak néha bizonytalankodtunk kicsit, hogy merre tovább. A láda helye egyértelmű, állapota kitűnő. Itt valóban Fairy keze írásával született az első log, itt nem netkesselte a piros egyest.
Pünkösd előtti szombaton jártunk itt, tökéletes túraidőben (26 °C), így nemcsak miénk volt a hely, két 3 fős társasággal is találkoztunk és a menedékházban is laktak, így, mondhatni, nagy volt a nyüzsgés, medveveszély nem állt fenn.
A rejtővel értek egyet az út nehézségét illetően. Az Amfiteátrumból a kimászás a kirándulás legkeményebb része, kicsit hosszú, magas, kitett, de technikailag nem nehéz, csak a tériszony okoz(hat) parát. A fiúk a tetőn el is terültek, tartottunk egy napozószünetet. De ha ez a szakasz megvan, akkor már könnyebb ez az út, mint a túra első felén.
A Strava szerint 13,89 km-t gyalogoltunk (a GPS szerint csak 10,8-at), 391 m szintemelkedéssel 4 és fél óra alatt. Ehhez jött még 3 óra gyönyörködéssel és pihenéssel töltött idő, tehát 7 és fél órás volt a teljes kirándulás. Attól félek, vissza kell még jönnünk ide, a most kihagyott csúcsokat is megmászni.
Köszönöm, hogy megmutattad, hogy ilyen hely is van a földön. Csodálatos egy kirándulás, de semmiképpen sem ajánlható tériszonyosnak, nem tapasztalt túrázóknak vagy nem jó erőnlétben lévőknek. Látszik, hogy a vadkeleten élünk, mert az ösvény elején semmi sem figyelmeztet arra, hogy bizony itt egy komoly túra következik, bakancs, víz, túratárs legyen, a hegyimentők telefonszáma pedig ez és ez.
Laza, könnyű délelőtti séta, panorámás helyekkel. Na ebből csak a panorámás helyek ami igaz.
Anettx ismét tökéletesen megszervezte a négynapos horvátországi túránkat.
Fuzinében kényelmes, jó szállásunk volt, ahonnan vasárnap reggel indultunk az ajánlott parkolóhoz ahol már több kocsi is állt.
9 órakor kezdtük meg a gyaloglást. Szerencsénk volt, egész nap kegyeibe fogadott minket az időjárás. Napsütés, szélcsend, 15-20 fok. Az első háromnegyed óra kellemes erdei séta,fokozatos emelkedéssel. Amikor elértük a sziklás részt,ahol a menedékház felé lehet letérni, ott megreggeliztünk. A rejtő intelmeit megfogadva végig nagyon figyeltük a felfestett turistajelzéseket. Logikusan, a sziklafalak lábánál, a katlanok még gyalogosan járható legmagasabb pontján vezetik a túrázókat. Persze az izgalmas részek most jöttek csak, amikor fel kellett másznunk a sziklahasadékokban. Egy, légvonalban 500 méteres szakaszt például egy óra alatt sikerült megtennünk. Szóval nem egy rohanós túra útvonal. Délben az 1299 méteren elértük túránk legmagasabb pontját. Jól esett a kis pihenés,folyadékpótlás.
Korábban voltak problémáim a tériszonyommal de a ferrátázás óta leküzdöttem ezt a kis fogyatékosságomat. Itt bizony jó hogy nem szédültem, elég volt az a kis adrenalin bomba amit a sziklákon való mászás okozott. A ládát elérve gyorsan eldöntöttük,hogy folytatjuk a körtúrát. Az Amfiteátrumból nem volt könnyű ki-és felküzdenünk magunkat. A hátizsákokat is le kellett vennünk,hogy átpréseljük magunkat a szikla-hasadékokon.
Én a tűhegyes jelző helyett inkább a "BOROTVAÉLES"-t tartom fontosabbnak. Még jó hogy vittem magammal síkesztyűt. Sokszor bátrabban kapaszkodtam így a sziklákba. Pechemre a bal csuklóm pár nappal ezelőtt megsérült és egy rugalmas fáslival bekötve kellett egész nap másznom és küzdenem a sutaságommal.
A nap utolsó fénypontja volt,amikor lefelé jövet, a kocsiból, láttunk egy előttünk átszaladó medvecsaládot. Pontosabban két bocs és az anyamedve futott a rétről az erdőbe. Mindez fényes nappal történt.
Senkit nem szeretnék ijesztgetni vagy lebeszélni erről a különleges láda célpontról. DE lehetőleg száraz időben, napsütésben, de nem hőségben, jó erőnlétben-persze nappal- ajánlott nekivágni. Egyedül is teljesíthető,de a biztonság kedvéért 2-4 fős kis expedíció ad igazi csapat-élményt.
TFTC!
Felejthetetlen túraélmény volt!
A teljes kört megcsináltuk. [Geoládák v2.2.5]
Ezt a különleges, izgalmas, technikás terepet pont nekem találták ki, itt aztán végkimerülésig mászhattam!
A teljes túra nekünk - persze ez az én tempóm, köszi ha2 a türelmet:) - kb. 7 km lett, amit 7 óra alatt tettünk meg pihenőkkel, na nem azért mert végig lazsáltunk:) egy rutinosabb túrázó akár 5 óra alatt is tudja teljesíteni.
De minek is sietni, hiszen annyi itt a számomra egyáltalán nem megszokott látványosság! Szebbnél szebb és egyre nagyobb hófehér sziklatömbök és -alakzatok között lépkedve, kúszva, mászva kb. 3 óra alatt jutottunk el az első panorámás csúcsra. Innen jó mélyre kellett leereszkedni abba a látványos katlanba ahol a ládát gyorsan megtaláltuk: jó és egyértelmű a rejtek, még szerencse, hogy pluszban nem kellett érte mászni:)
Logolás után a tovább haladás mellett döntöttünk több okból is: első gondolatom az volt, hogy ahonnan jöttünk én arra tuti nem mászok vissza (ennél nehezebb nem jöhet, pedig de!), másrészt nem tudtam kinek higgyek: VP-nek? menj tovább mert arra könnyebb vagy Mikulásnak? Aki szerint hosszabb is és nehezebb is a kör másik fele. Ha visszafordulunk és a bejárt úton megyünk vissza akkor sosem tudom meg az igazságot:)
Másrészt fáradt sem voltam még, tehát irány tovább az ismeretlenbe! A következő jelzést gyorsan megláttuk: elég magasan volt így némi bizonytalanság után csak felmásztunk és átpréseltük magunkat és így tovább, tovább...újabb panorámás hely, na ide volt a legnehezebb felmászni ...szerintem alapszintű ferrátás terep az a néhány szikla (legalábbis Magyarországon annak számítana).
Aztán fogalmam sincs hány katlanból másztunk ki és újra be, le és fel, fel és le - dejavu, itt mintha már jártunk volna - a sziklák csak nem akartak elfogyni...400-500 méter távot 1 óra alatt tettünk meg, pedig haladtunk folyamatosan, és a fáradtság miatt egyre jobban kellett figyelnem, hogy hova lépek!
Mire újra a menedékház elágazásához értünk, azt is tudom, hogy egyértelműen Mikulással kell hogy egyetértsek. Szóval ha már a ládánál fáradt vagy, tényleg fordulj vissza, hidd el az a könnyebb út!
A jelek nagyon egyértelműek, sűrűn és jól láthatóan vannak felfestve - persze ezeket sötétben és ködben nehéz illetve szinte esélytelen megtalálni. A táv ne tévesszen meg senkit, ez nagyon nem a "tengerfelébeugrottunkmégide" láda: rövid, tömény, nagy koncentrációt igénylő terep, aki szereti a sziklás kihívásokat annak kötelező:) Viszonyításként azt tudom mondani, hogy intenzitásra, fáradtságra mintha a Cuha és Csesznek ferrátás ládákat egyhuzamban kellet volna lenyomnom.
De egyértelműen a teljes kört érdemes megcsinálni, nagyon örülök, hogy nekem is sikerült tökéletes időjárási és egyéb körülmények között.Best of túraélmény nálam ez a helyszín.
Nagy köszönet a rejtőnek, hogy ezt megmutatta!
Nagyon kevés megtaláló volt idáig, de remélem, hogy sok, érdekes beszámolót lehet majd még itt olvasni. Szerintem semmivel sem fárasztóbb ez, mint 20+ km-t gyalogolni, csak jobban kell figyelni és betartani a terepen néhány alapszabályt. Hajrá-hajrá!
Olvastam Fairy túrabeszámolóját, de sem kalandjairól, sem pedig arról, hogy a környéken medvék is élnek egy szót sem szóltam túratársaimnak a túrát megelőzően. Utána persze igen :-)
Nagypénteken reggel 5-kor indult Budapestről kis csapatunk: Lillu, Dia, Zsu és jómagam. 10 óra magasságában már Mrkopaljnál jártunk, ahonnan egy kis murvás úton döcögtünk a megadott parkolási pontig. Szép időnk volt, napos, de évszaknak és az 1100 méter tengerszint feletti magasságnak megfelelő: 10 fok. Gyors öltözködés után elindultunk az ajánlott túraútvonalon. A túra első fele gyorsan ment, jól haladt a csapat. A Ratkovo ház utáni elágazást könnyű benézni, nagyon figyelni kell, de onnan már közel van a körtúra kiinduló pontja. Ideáig semmi nehézség. Az ajánlott útvonalat követve elindultunk az óra járásával ellentétes irányba, azaz Dvorac csúcsra. Itt nyílt először ki a tér és volt az embernek egy "hűha" érzése. Klassz ez a környék! Innen (légvonalban már nincs messze a láda). Persze azért a terep már nagyon nem "babakocsis", ugyanakkor kitett helyek, technikailag nehéz mászás nincs. A ládához pár métert le kell ereszkedni egy falon, de már a katlanba bekukkantva megláttuk a két kis fenyőt. Leereszkedve jeges havon sétáltunk. A doboz szinte azonnal meglett. Lilluval logoltunk. Zsuzsiék addig már a továbbvezető turistajelzéseket figyelték és persze a falat, amin ki kell mászni innen. Oda is jéggé fagyott hó vezetett, de ebbe a bakancsomat minden lépésnél néhányszor jól belevágva egész remek lépéseket készítettem az utánam jövő kis társaságnak. Volt némi félsz a lányokban, de kis segítséggel mindenkit felmászattam. A továbbiakban jég nem nehezítette a haladást. Innen jött a mászósabb, némileg kitettebb (de semmi komoly) rész. Ami persze sok erőt kivesz az emberből és a haladás lassú. Érzésre, de a trackünk alapján is az a határozott véleményem, hogy a ládától a túra második fele nem könnyebb és nem is gyorsabb, hanem ellenkezőleg! Aki a ládánál már fáradtnak érzi magát, koncentrációja lankad és/vagy gyerekkel van, aki fáradt, inkább forduljon vissza a bejárt úton. Olvasva Fairy (drámai) beszámolóját abban szinte biztos vagyok, hogy a sok rossz döntése között egy jó biztosan volt: visszafordult. Lehet, hogy végzetes lett volna, ha folytatja. Emiatt a csapat női része (3/4-es többség) erős nemtetszését fejezte ki a leírás ezen része miatt. Jómagam örültem, mert valóban így kerek ez a túra és sok klassz kilátópont és egy hatalmas barlang is kimaradt volna, de azért ez egy olyan hely, ahol nagyon el tudja számítani magát (időben) az ember. Mi bőven visszaértünk (órákkal) a sötétedés előtt, de igyekeztünk is.
Szerencsésen visszaért mindenki az autóhoz.
Pár gondolat/tény: Az egész útvonalon egy lélekkel sem találkoztunk. Térerő hol volt, hol nem (az utóbbi volt a jellemző) a GPS jelet azonban sehol sem veszítettük el. PMR volt nálunk, de nem használtuk, mivel nem váltunk szét. Még több folyadékot kellett volna vinnünk. Nyáron fejenként minimum 2-3 literrel készüljetek!
Összegészében egy remek és nem könnyű túra ez (az "átlagkessereknek"), de élveztem. Ugyanakkor, mivel nem egyedül voltam és 8 éves gyerek is volt velünk, sok erőmet és időmet lekötötte az ő istápolásuk, irányításuk, segítésük és a felelősség érzete. Emiatt én is elfáradtam a végére. A ládánál mindenki hozzon felelős döntést, hogy merre folytatja! Nem értek egyet azzal, hogy a körtúra folytatása könnyebb és gyorsabb, mint a visszafordulás. Nehezebb és lassab és térben is több. Ezt mindenki kalkulálja bele! Otthoni félelmeimet megcáfolta a valóság: április közepén már nem volt télies időjárás, komolyabb hó- és jégfoltok vannak, de ezeken lehet közlekedni, a mászós részek már szárazak voltak. Nem volt köd és eső, a sziklák szárazak voltak és jól tapadtak, egyáltalán nem csúsztak. Sem medvével, sem azok nyomaival (a havas részeket is beleértve) nem találkoztunk.
Köszönet a rejtőnek a ládáért és az invitálásért! Megérte eljönni ide is, sőt ez a kis tájegység még sok mást is kínál: pl. a névadó csúcsok. Azt hiszem, még jövök majd... Mirkopaljban aludtunk, ami remek döntésnek bizonyult. Jól felszerelt kis bolt is van. Végtelen nyugalom, 900 méteren. :-)