Megye/ország: Ausztria
Elhelyezés időpontja: 2019.07.01 13:30
Megjelenés időpontja: 2019.07.13 09:09
Utolsó lényeges változás: 2019.07.13 09:09
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Tamás, Marcell, Zsolt
Ládagazda: zsbodor Nehézség / Terep: 2.5 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 7000 m
Megtalálások száma: 8, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP
A mikroláda egy PET előforma természetes rejtekbe helyezve, a nagy sziklatömb árnyékában. Keresd a GC jelet!
A mikroládába nem fér sem ajándék, sem Travel Bug.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Leírás
A Gesäuse Nemzeti Park Ausztriában, Stájerország északi részén található, az Enns folyó völgyében. Eldugott, nyugodt, érintetlen része ez az Osztrák Alpoknak. A hegymászás, magashegyi túrázás szerelmesei mellett a vizisportok kedvelői is megtalálhatják a nekik való kalandokat. A nemzetiparkról bővebben itt olvashatsz.
A Nemzeti Park legmagasabb, csodálatos panorámával rendelkező csúcsára invitállak, a Hochtorra (2369m).
Ha körbenézel a csúcsról, az egész Gesäuse a lábaid előtt hever. Északra a Grosser Buchstein (2224m), délre a Hochzinödl (2191m), keletre a Planspitze (2117m), nyugatra a Grosser Ödstein (2335m) csúcsa tör az ég felé. Hihetetlen érzés a fárasztó mászás után megpihenni itt, és gyönyörködni a látványban. A képek önmagukért beszélnek.
Megközelítés
Két irányból is meg lehet közelíteni a Hesshüttét, ahonnan indul a Hochtorra felvezető Josefinensteig.
A hegy nyugati oldalán elhelyezkedő Johnsbach település felől lehet kevesebb fáradsággal feljutni (6,1km /820m). N 47° 31,884' E 14° 36,861' 868 m [GCHTOR+1parkoló]
Ez az út egy erdei ösvény, probléma és különösebb veszély nélkül járható. 3-4 h menetidővel kell számolni.
A keleti oldalról induló Wasserfallweg valamivel komolyabb kihívás (4,5km/1113m). N 47° 35,239' E 14° 40,170' 575 m [GCHTOR+2parkoló]
Ez az út helyenként kitett, néhol létrákkal és drótköteles biztosítással kiépített ösvény. 4-4,5 h alatt leküzdhető.
Az ösvények piros-fehér jelölése mindkét úton probléma nélkül követhető.
A Hesshüttétől csúcsra vezető Josefinensteig egy tipikus magashegyi túra. 2,3km alatt 640m szintet emelkedik a terep. Az út kb. 10%-a a kitettebb helyeken drótkötéllel biztosított. Fel és le kb. 6,5 h alatt megjárható kényelmesen.
Figyelmeztetés!
A túra teljesítése csak nyáron (június vége és október közepe között) lehetséges. Ezen időszakon kívül havas, téli körülmények fogadnak, amikor a jegesedés a sziklákon megsokszorozza a balesetveszélyt!
Az időjárásról fontos előrejelzést megnézni vagy érdeklődni a helyszínen, és csak száraz és tiszta idő esetén elindulni.
Ezen a magasságon az időjárás nagyon gyorsan tud változni, ezért különösen fontos, hogy legyen nálatok még nyáron is meleg ruha, esőkabát és túra cipő/túra bakancs. Mindenképpen erős és kényelmes legyen a lábbelitek, mert az út szinte végig köves, sziklás terepen vezet. A csúcson számítani kell erős szélre. Széldzseki, kapucnival ajánlott a megfázás elkerülése végett.
Fontos az erőnlét, és kifejezetten fontos a jó lépésbiztonság. Egy megbotlás a gerincen, a csúcshoz közel könnyen tragédiához vezethet. Technikailag az út többnyire tracking, kb 8-10%-a drótkötéllel biztosított a kitett, vagy meredek részeken. ViaFerrata felszerelés és sisak ajánlott.
Kérem, hogy vegyétek komolyan a veszélyeket, és csak akkor induljatok el, ha mind a felszerelésetek terén, mind erőnlétetekben megfelelően felkészültek vagytok egy ilyen túrára.
Az út során számos kitett rész van, szédülős, tériszonyos embereknek egyáltalán nem javasolt.
Ebben a magasságban már jelentkezhetnek a hegyibetegség tünetei. A ritkább levegő miatt előfordulhat fejfájás, légszomj, hányinger. Szépen nyugodtan haladj felfelé, pihenj gyakran, sokat igyál!
Rossz időben, esőben, de legfőképpen ködben ne indulj el! A tájékozódás ilyenkor nagyon megnehezül, és az élményt úgyis teljesen elrontja, hogy a panorámából nem látsz semmit.
Biztonságos mászást, jó szórakozást!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A Gstatterboden melletti kempingből indulva, a wasserfallwegen keresztül jutottunk fel a Hesshüttéhez. Innen a josefinesteigen keresztül a csúcsra. Visszafelé kerestük meg a ládát. A nagy hőség ugyancsak próbára tett minket lefelé az árnyéktalan sziklafalon. Hosszú túra lett: a reggel hatos indulás ellenére este nyolcra értünk vissza gyalog a kempingbe.
Harmadik nap Eisenerz környékén, ma a Hochtor-ra túráztunk fel. Az előző napokhoz hasonlóan ma is rekkenő hőség volt, így több szempontból is jobb volt a Kummelbrücke parkolóból indulnunk: kevesebb autózás, látványosabb út ééés...a Hesshüttéig szinte végig árnyék. :)
A Wasserfallweg nagyon látványos, láncos-létrás út, tetszett a vonalvezetése. Az ember lent csak találgatja, hol vezetik fel a szinte függőleges sziklafalon. A Hesshütténél fújtunk egyet, töltöttünk vizet (szerencse, hogy itt van bővizű forrás, mert a felső részen mind el is fogyott), majd nekivágtunk a csúcsra vezető útnak.
A láda érdekes helyre került, a szikla alatt szanaszét volt dobálva a petlink is és az álca is, de szerencsére sértetlenek voltak. Az álca itt valóban inkább vicces, mint hasznos. Logolás után összerendeztem őket, és megpróbáltam nagyobb kövekkel körbeékelni, hogy ne kapják szét olyan könnyen a legelő zergék. Ember úgysem jön le ide, max. pisilni.
A felső steigen már szenvedtünk a naptól, és az idő is fogyott, de azért délután 4-re felértünk. :) Rövid pihenő, evés és merengés után elindultunk visszafelé. Este 6 körül egy strudlival megjutalmaztuk magunkat a hüttében, majd megkezdtük az ereszkedést.
A végén a vízesés aljától már fejlámpával mentünk, 12 órás túra lett belőle, de megérte, gyönyörű, a környező hegyekhez képest vad tömböt ismerhettünk meg.
A magashegyi kirándulások alapszabálya a hajnali indulás. Ezt most nem tudtam betartani (nem itt aludtunk, onnan nem lehetett hamarabb eljönni, itt indulás előtt még helyet foglaltunk Ausztria egyik legklasszabb erdei kempingjében), így aztán csak fél 11-kor tudtam elindulni az Enns hídjánál (Krummerbrücke) lévő parkolótól. Innen a ládáig 2 és fél óra a nagyon szép vonalvezetésű, néhány létrával tarkított Wasserfallwegen át - szerencsére itt még elég sok árnyék volt.
Hát ez inkább Hesshütte-láda, mint Hochtor-láda! (Olyan mint egy "Kékes - 1015 m" láda Mátrafüred határában.) Ez persze nem baj, mert a Hesshütte is megérdemel egy ládát, csak így félrevezető a név. A rejtés abszolút nem ide való: itt simán elférne egy rendes méretű doboz, nem csak egy mikró; a szinte teljesen védtelen, egyéni álca pedig az első nagyobb esőig, vagy legfeljebb az első hóig lesz itt, aztán majd lehet pótolni.
Azért a nagyon nehezen kibírható hőség (hőhullám, szinte teljes szélcsend, felhőtlen ég, a déli sziklás hegyoldal visszatükrözi a napfényt - árnyék pedig semmi) ellenére csak felmentem most is a csúcsra, ha már erre jártam. Csigatempó volt, sok megállással, sok liter víz kiizzadásával, két óra a ládától.
Fentről az ismerős, szép kilátás, a párás idő ellenére a Dachsteintől a Schneebergig, le az Enns-völgyébe. Lefele menet a gerincen átbukva a keleti oldalra már árnyék vetült, kellemes volt. A Wasserfallweg alján az erdőben azonban újra fülledt meleg idő volt.
2019.07.24 19:30 egyéb log: Már a közelben (aránylag), de a P1-ról már lemaradtam.
6 éve Milával (akkor 13 éves volt) simán megcsináltuk a Hochtort egy nap alatt Johnsbachból, felfelé a nehezebb, Schneelochon át vezető úton a csúcsra, majd a mostani láda felé le a Hesshüttéhez, és vissza Johnsbachra. Milán volt sisak, de klettersteigcuccot nem használtunk (a Schneeloch felé nincsenek is drótok, csak kisebb biztosítatlan mászások, a Hesshütte felé le pedig könnyű, nincs rá szükség).
Utána másnap a Wasserfallwegen újra egész lentről mentünk fel a Hesshüttéhez, én a Planspitze érintésével, és újra le. Szintet lehet itt gyűjteni. :-)
Éppen az ausztriai kirándulásunk alatt jelent meg ez a láda, így az előre eltervezett programon kellett változtatni, hogy útba ejthessük. A nem túl közeli szállásunkon egy kiadós reggeli, majd kb 100km autóút után 10 órakor parkoltunk le a déli oldalon. Izgultam, mert magas hegyre ilyen későn már nem szoktam menni, jobb esetben ilyenkor már csúcsközelben van az ember.
Erősen be is kezdtünk és 2 óra alatt elértük a menedékházat, ahonnan pihenés nélkül tovább mentünk a ládához. Gyors logolás és egy kis energiapótlás után nekiindultunk a meredekebb résznek, hogy felkapaszkodjunk a csúcsra.
Itt már lassan haladtunk, közben folyamatosan az eget kémleltem, mert bár sütött még a nap, de egyre fenyegetőbben gyülekeztek a felhők a hegyek felett. 2200m magaságban tartottunk, amikor az ég morajlani kezdett. Biztonsági játékos vagyok, így inkább a visszafordulás mellett döntöttünk. Visszaereszkedtünk a házhoz, majd egy kis almdudler hörpölése közben megállapítottuk, hogy felmehettünk volna, mert a viharból nem lett semmi :)
Én talán feljebb raktam volna a ládát a kereszthez, de végülis itt sincs rossz helyen. Köszönjük.