WAP:
Kétállomásos multi:
1. Szentesica-forrásnál valódi doboz soktörzsű fa ölelésében.
2. Romkertnél mesterséges tereptárgyon, karon, fémtáblán háromszögben 4 karakteres jelszórészlet.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Somogyvár
Somogyvár ma átlagos somogyi község, ám hajdan az államalapítástól közel 600 éven át nem is csupán megyeszékhely, hanem még azok között is kiemelt szerepű regionális gazdasági, igazgatási és vallási központ volt - a feudális Magyarország térképe országos léptékben a Balaton és Pécs között egyedül Somogyvárt jelöli.
A Kupavár-hegyen 1972-től kezdett régészeti feltárások nyomán az apátság romterülete 1983-tól (akkori harmadikként) hivatalosan a
nemzeti emlékhelyek közé tartozik, részint Koppány és az államalapítás-kori belharcok emlékezete, főképp pedig az apátságot alapító Szent László király kultusza okán - még ha egyes részletek a történettudományon belül is viták tárgyát képezik.
A Somogyi hercegség és Koppány emlékezete
Koppány a honfoglalást követő belharcokban Géza majd István ellenfeleként, a keresztény európai állam tervének pogány ellenlábasaként ismert. A már a honfoglalást megelőzően is önálló igazgatási egységként létező ún.
Somogyi hercegség ("dukátus", a mai Somogy megyénél nagyobb kiterjedésű "Somogyország") az ő birtokába került - egyes megfogalmazások szerint Géza mintegy "bezárta" erre a területre a rivális rokont. A központnak számító Somogyvár így valóban Koppány székhelye lehetett. Egyes források és a hagyomány a végső ütközetet és Koppány halálát is Somogyvár térségébe teszik, bár az elfogadottabb tudományos álláspont szerint mindez inkább Veszprémnél történhetett.
A földrajzi elnevezésekben is egyértelműen megőrzött somogyi kapcsolatra tekintettel a várdomb alatti Szentesica-forrásnál - melyben a meseköltő hagyomány szerint a csata után István a kezét megmosta - Koppány emlékezetére pihenőhelyet alakítottak ki.
Szent László és a bencés apátság
I. (Szent) László (1046-1095) az egyik legnépszerűbb magyar király és szent. Jelentős szerepe volt a fiatal magyar állam kül- és belpolitikai stabilizálásában. A személye körül kialakult erőteljes középkori kultusznak döntő lökést adott 1192. évi szentté avatása, melyhez kapcsolódóan nyilván természetfeletti csodákat is kötnek hozzá.
1091-ben alapította - Koppány egykori földvárának helyén - a Szent Egyed tiszteletére szentelt bazilikát és bencés apátságot, melyet saját temetkezési helyéül is rendelt. Egyes források szerint először valóban itt is
temették el, mielőtt maradványai végül Nagyváradra kerültek - más kutatások időközben ezt cáfolják. Bármi is az igazság, a szent király szimbolikus sírja kiemelt jelentőségű kegyhellyé, és kultuszának fontos helyszínévé tette a somogyvári bazilikát.
A szép fekvésű dombtetőn az apátság feltárt romjait sétálhatjuk körbe, a kilátóból pedig felülnézetben is áttekinthetjük a területet - a somogyi dombok és balatoni hegyek keretébe helyezve.
A látogatóközpont
2015-ben új látogatóközpont nyílt meg a hegy alatt, közvetlenül a főút mellett. A látványos, földbe süllyesztett, zöld tetős építmény a parkolóval kétségtelenül vonzza a tekintetet, erősebben csábítja az arra járót, mint a falu mellékutcáján, a hegy ormán megközelíthető romkert. Sajnos az eredmény mégis felemás lett - pedig kicsit szerényebb visszaosztással és több odafigyeléssel sokkal jobb is lehetett volna. Magam is sajnálom, hogy a szakasz további részét emiatt kritikával kell kitöltenem.
Kár, hogy a kívülről grandiózus, még az előtérben is komoly várakozást keltő építészeti megoldás végül egyetlen teremben, az önismétlések leszámítása után egy községi helytörténeti kiállítást alig meghaladó szintű anyagot rejt, melyen még így is izzadságos erőlködés érződik: oly mértékben tolja túl - nagyjából egyedüli témaként - a szentes-mesés-csodatevős kultuszt, ahogy 2017-ben talán már nem kellene - különösen ahhoz képest, hogy épp még az is kiderült, hogy az előszöri ide temetés legendája sem igaz. (A vendégkönyv tanúsága szerint a színvonalat több látogató is kifogásolja.) Mindez tartalomfejlesztéssel még akár aprópénzből is javítható lenne, de van ennél nagyobb baj is.
Az aggasztó mértékű megokolatlanságot (hogy valami nagyon visszafogott kifejezést használjunk) akkor kezdi érezni az ember, mikor rájön, hogy az eredeti és valódi tartalmat jelentő romterület megközelítését innen egy rámpákkal-lépcsőkkel ugyan masszívan megépített, de idősek és kisebb gyerekek számára alkalmasint nem is rövid, és szintemelkedésben is kihívást jelentő gyalogúttal képzelték el. Úgy, hogy ezen még csupán a régi, változatlan állapotú bejárathoz jutunk fel, ahol most is ugyanúgy lépünk a romkertbe, mint korábban, és ahova most is inkább autóval lenne érdemes felmenni, viszont ahol már csak lent váltott(!) belépővel engednek be! Ezen a ponton már tényleg nehéz érteni, miért volt szükség a romkerttel építészeti egységet nem is képező területen, erdőirtás árán emelni egy grandiózus építményt, mely csupán egy tartalmában és terjedelmében is szerény kiállítást rejt, és ahonnan a valódi látványosság megközelítése kimondottan nehézkes. Eközben fent, az eredeti, autóval is jól megközelíthető bejáratnál semmi nem történt, pedig az ottani parkoló fejlesztésével, a fogadóépület bővítésével sokkal olcsóbban lehetett volna tökéletes megoldáshoz jutni.
Ebben a formában a látogatóközpont nemhogy nem tálalja fel elég ügyesen a közönség számára a lényegi látványosságot, hanem az építészeti túldimenzionáltság és térbeli szétválasztottság szerencsétlen kombinációjával gyakorlatilag eredményesen vonja el a figyelmet arról. Kár, hogy az építészeti koncepció ennek értelmes átgondolása helyett a látszóbeton, a műrozsda és a színes szőlőkarók közhelyein
pörög.
Megközelítés
Maga a látogatóközpont a Somogyvárra északról bevezető főút mentén, még a falun kívül eltéveszthetetlen, a romterület onnan az említett körülmények mellett gyalogúton megközelíthető.
A láda állomásainak kereséséhez és - az említett jegyvásárlási dilemmákkal - a romterület látogatásához viszont az optimális kiindulópont
nem a látogatóközpont, hanem a romterület bejárata előtti parkoló. Aki minimális gyaloglással szeretné megoldani, az a Szentesica-forráshoz közelebb is mehet autóval.
A láda
A kétállomásos multi első állomása a Koppány-emlékmű a Szentesica-forrásnál.
N 46° 35,273' E 17° 38,317' 140 m [GCSOMV-1]
Nem nehéz rejtés soktörzsű fa ölelésében - kéretik alaposan visszafedni.
A második állomás virtuális, az apátság romjainál, a bejárat közelében, de területen kívül, egész évben belépődíj nélkül hozzáférhető.
N 46° 35,653' E 17° 38,369' 170 m [GCSOMV-2]
Keress egy tereptárgyat, amilyen a középkorban még biztosan nem létezhetett. :-) A jelszó karon háromszögben 4 betű.
