Mivel a környék útjait rendszeresen lovagolják, így a kerékpáros megközelítést nem ajánlom. A szakadékban egyébként sincs lehetőség a tekerésre.
A bányászat története a kőkorig nyúlik vissza, amikor őseink kovakövet bányásztak. Az újabb kutatások eredményei arra utalnak hogy, már honfoglaló őseink is rendelkeztek bányászati ismeretekkel, melyet leginkább a pénzveréshez szükséges ezüst kitermelésénél kamatoztattak. Persze ez már István király idejére tehető, de a nyílhegyek és egyéb használati eszközökhöz szükséges fémeket már addig is elő tudták "varázsolni".
1627. február 8-án Selmecbánya közelében hajtották végre az első robbantást, mely jelentősen növelte a bányászat hatékonyságát. A 17.-18. század fordulóján megjelentek a bányagépek. A gőzgépek működtetéséhez tüzelőanyagra volt szükség, ezért a 18. század derekán megindult a kőszén utáni lázas kutatás. A brennbergi bánya után 1768-ban nyílt meg az akkor még Nógrádverőce nevű település határában a második szénbánya. A bánya azonban gyenge minőségű szenet adott, így 1865-ben befejeződött a kitermelés.
A téli tavaszban sikerült felkeresnem ezt a helyet is, bár a piros sávon a sár nagyon marasztaló volt. A szakadékba sem volt egyszerű lejutni.
Köszönöm a rejtést!
Megvan, köszi!
Verőce környéki kutyás mászkálások közben megtaláltuk.
Nyulason parkoltunk, ahol a piros sáv felmegy kicsit a házakhoz, bőségesen van hely. Innen indultunk előbb ezért a dobozért, majd át a GCFELE ládájáért.
Végigbaktattunk a pirostól az árokban, hogy meglegyen a kihívás.
A doboz rendben.
Pünkösdi kirándulásunk első ládája. Szerencsére az eső elállt, a talaj nem volt nagyon sáros. Keresgettük egy ideig a szakadékban a ládát , de végül csak megtaláltuk. Köszönjük a rejtést.
piros sáv jelzéseket követve juthatunk el a beomlott tárókhoz vezető szakadékhoz.
N 47° 49,387' E 19° 4,250' 235 m [GCVSZB+1parkoló]
N 47° 49,840' E 19° 5,000' 215 m [GCVSZB+Sletérés]
N 47° 50,030' E 19° 4,830' 170 m [GCVSZB+északi táró]
P+ jelzést követve lelhetünk rá egy másik bejáratra. 
