Mivel a környék útjait rendszeresen lovagolják, így a kerékpáros megközelítést nem ajánlom. A szakadékban egyébként sincs lehetőség a tekerésre.
A bányászat története a kőkorig nyúlik vissza, amikor őseink kovakövet bányásztak. Az újabb kutatások eredményei arra utalnak hogy, már honfoglaló őseink is rendelkeztek bányászati ismeretekkel, melyet leginkább a pénzveréshez szükséges ezüst kitermelésénél kamatoztattak. Persze ez már István király idejére tehető, de a nyílhegyek és egyéb használati eszközökhöz szükséges fémeket már addig is elő tudták "varázsolni".
1627. február 8-án Selmecbánya közelében hajtották végre az első robbantást, mely jelentősen növelte a bányászat hatékonyságát. A 17.-18. század fordulóján megjelentek a bányagépek. A gőzgépek működtetéséhez tüzelőanyagra volt szükség, ezért a 18. század derekán megindult a kőszén utáni lázas kutatás. A brennbergi bánya után 1768-ban nyílt meg az akkor még Nógrádverőce nevű település határában a második szénbánya. A bánya azonban gyenge minőségű szenet adott, így 1865-ben befejeződött a kitermelés.
Mai első láda. Jó volt egyet sétálni a Börzsönyben. Az nem tetszett, hogy folyamatosan lőttek viszonykag közelről. Peti is velünk ládázott. Köszönjük a rejtést!
Hogy meglegyen a táv, Zebegényből indultam neki a keresésnek, 28km lett a vége.
Igazándiból az árok a látványosság, a beomlott tárók nem hoztak izgalomba.
Hét éve jártam errefelé a Fenyves-hegyi láda okán.
Hú de jó kis célpont volt!
Az 1. parkoló felől érkeztünk. A piros jelzés elején a komoly dagonya volt, amit lovasok tiportak. Szerencsére 100 méter után teljesen jól járható út következett. A "letérés" segédpontnál a szakadékban folytattuk utunkat. Izgalmas volt.
Az út során több helyen többféle csontot találtunk. A "bombatölcsérben" pl. szerintünk egy ló csontjai vannak.
Köszönjük a lehetőséget.
Bringával Börzsönyligettől a P- 2-es út felőli széléig. Innen egy darabig bringakísérettel, majd azt hátrahagyva. A szakadékba keresni kellett a lejáratot, de a doboz gyorsan meglett.
Kerékpáros találat, 51 km kerekezés Dunakesziről.
Persze a bringának nem sok hasznát vettem a műútról való letérés után, de egyes szakaszokon fel tudtam ülni a nyeregbe a P jelzésen.
A P jelzés elején a jókora dagonya - amire még a lovasok is rátettek egy lapáttal - kicsit megijesztett, ha ilyen út lesz végig, akkor alaposan meg fogok izzadni ezzel a találattal. Néhány tíz méter után már javult az út minősége, az út jól járhatóvá vált. A környéken egyébként sokkal több út van, mint amennyit a térképek jeleznek, száz méterig úton tudtam megközelíteni a ládát. A P jelzés sok helyen le van festve, egy helyen egy darabig nem is találtam a folytatást, így egy szakaszon a GPS után mentem.
Az árokba való leereszkedés érdekes lehet, ha esős idő vagy hó van.
A láda a második fa átvizsgálása után meglett, a koordináták pontosak.
A hely remek, az ilyen ládákért szeretem ezt a játékot. A Börzsönyben jelentős bányászat folyt, remélem a többi emlékhelyhez is előbb-utóbb fog láda kerülni.
Mára egy jó kis evezésre vágytam. A Dunakanyarra esett a választás. Szobról indultam és a terv szerint Verőcéig csorogtam volna le és onnan vonattal vissza. Igen, ez az előnye a felfújható eszközöknek. Könnyen szállíthatók akár tömegközlekedve is. Minden szépen indult, 9 óra magasságában tettem vízre a deszkát és sütött a nap...jó idő, boldogság! Egy óra múlva már sejtettem, hogy ebből lesz némi zuhé, de arra nem gondoltam, ami jött :-) Elég brutális zivatar kerekedett a dologból. Kikötöttem és egy fa alá húzódtam be, de így is bőrig áztam. Ekkor már egy kilométerre sem voltam Nagymarostól, így eldöntöttem, hogy a szakadó eső ellenére odaáig leevezek és ott kiszállok. Pár száz métert kellett sétálnom az állomásig és az utcákon hömpölygött lefelé a víz. Gyakorlatilag bokáig érő vízben gázoltam (jó választás volt most is a neoprén csizma). Szerencsére az állomás épületében nem volt senki, itt szépen átöltöztem száraz ruhába és készen álltam az utazásra. Kb. 10 percet vártam a következő vonatra, ami Szob alsóig repített. Összességében remek volt és bár az eredeti tervet meg kellett kurtítani, szükségem van azokra a tapasztalatokra, amiket kizárólag szélsőséges időjárásban lehet megszerezni.
Hazafelé megkerestem Kokó új verőcei ládáját. Nem volt épp idevaló a szerelésem a túraszandál tekintetében, de megoldottam a feladatot :-)
Köszönet!
Mikulás
(az utolsó kép megadja az esőben haladás hangulatát :-))
Munka után egy gyors találat. Fenyveshegy megállóhelytől közel egyórás séta.
Egyet kell értenem hitamassal. Nem nyiladékban van a rejtés. Mi tájfutók gyakran találkozunk a térképeinken nyiladékkal. Keskennyel,szélessel,benőttel,tarra vágottal stb.
Többszöri, az árokba le és fölmászás után rejtői segítséget kértem. Talán lehet annyi segítséget adni az utánam jövőknek, hogy a láda lent van az árokban.
Köszönöm a rejtést!
[iGC] [wapon beküldött szöveg]
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (25 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (20 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
piros sáv jelzéseket követve juthatunk el a beomlott tárókhoz vezető szakadékhoz.
N 47° 49,387' E 19° 4,250' 235 m [GCVSZB+1parkoló]
N 47° 49,840' E 19° 5,000' 215 m [GCVSZB+Sletérés]
N 47° 50,030' E 19° 4,830' 170 m [GCVSZB+északi táró]
