Megye/ország: Horvátország
Elhelyezés időpontja: 2019.09.07 12:15
Megjelenés időpontja: 2019.10.01 21:36
Utolsó lényeges változás: 2024.04.05 08:50
Utolsó változás: 2024.04.21 14:36
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Kokó, Dudu
Ládagazda: Kokó Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 300 m
Megtalálások száma: 62, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Az 1963-ban forgatott film egyik fontos helyszine.
Jelzett kő rejti a 12 cm átmérőjű, 8 cm magas dobozt.
A ládába TravelBug nem helyezhető. Megközelítés
A népszerű parkoló N 44° 15,810' E 15° 38,860' 860 m [GCUff+parkoló] szinte bármilyen járművel elérhető, azonban sajnálatos módon a felvezető útra félsorompót helyeztek! N 44° 15,225' E 15° 38,900' 115 m [GCUff+letérés]
A továbbhaladásról mindenki saját felelősségére dönt!
Amint a D54-es útról északnak fordulunk N 44° 13,070' E 15° 40,030' 115 m [GCUff+letérés], elkezdődik az igazi élmény. Eleinte kissé kanyargós, de kétsávos aszfaltúton haladhatunk célunk felé. Az autópálya "keresztezése" után N 44° 15,340' E 15° 38,840' 540 m [GCUff+váltás] megszűnik az aszfalt, és murvás útra vált. Innentől kicsivel meredekebben emelkedünk és szűkebben vesszük az egyre sűrűsödő kanyarokat. Az út szélessége is gyakran tűnhet keskenyebbnek, így is fokozva az izgalmakat. Az egyik kanyarban rövid pihenőt is tarthatunk egy .com-os doboz megkeresésével.
Ha sikerült parkolni, akkor megtekinthetjük a falon elhelyezett emléktáblát, fotóalbumokat, és természetesen a fantasztikus sziklaképződményeket. Sőt! Még a fan club füzetébe is írhatunk!
A kerékpárosok számítsanak hosszú emelkedőre. A főúti letéréstől mintegy 15 kilométert kell tekerni, és közben majd 800 méter szintet kell leküzdeni. Az autósok parkolójától már csak egy ösvényen lehet eljutni a dobozhoz. Ez nagyjából 400 métert jelent, de a sziklás terepen biztosan nem egyszerű feladat a kerékpár tologatása.
(Bár nem kapcsolódik a láda témájához, mégis érdemes néhány szomorú pillantást vetni az út melletti emlékhelyekre, melyeket a délszláv háborúban elesett fiatalok miatt állítottak. Szerintem túl sok van belőlük.)
Miért is vagyunk itt?
Winnetou, az apacsok törzsfőnöke talán a világ legismertebb "európai származású" indiánja. Mivel kitalált személy, így "arca" leginkább a filmekben látott színész arcát tükrözi. (Persze ez a kép az idősebb szemek csillogásában látszódhat igazán.) Bár a XIX. századi Németországban született "atyja" Karl May csupán a XX. század elején járt Amerikában, mégsem látta annak vadabb, nyugati felét. Ennek ellenére talán a legnépszerűbb leírásokat publikálta a vadnyugatról. Írásai annyira jól sikerültek, hogy Harald Reinl 1962-ben megfilmesítette az Ezüst-tó kincse történetet, majd 1963 és 1968 között elkészített három filmet Winnetouról.
A forgatások színhelyéül az akkori Jugoszlávia egyik legszebb vidékét választotta - Dalmáciát. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy az 1963-ban készült Winnetou film első kockáin látható, eltéveszthetetlen sziklacsoport közelében mára népszerű zarándokhely alakult ki, melyet nagyon sokan keresnek fel a világ minden tájáról. Tegyetek Ti is így!
A .com jóvoltából megtalálhatjátok Incsu Csunna és Nso Csi sírhalmait is, Paklenicában pedig felkereshetitek a forgatások emlékére kialakított Winnetou múzeumot.
Jó kis szerpentin vezet fel a hegyre, a forgalom sem gyenge, sok autóval, cross motorossal találkoztunk. Csodás a helyszín, jó lett volna itt is több időt eltölteni.
Köszöni a Kálmán Család, hogy ide is elhoztál :)
Aznap délután úti célunk Zára volt, de barátunk kedvéért, aki nagy Luka Modric rajongó, tettünk egy "kis" kitérőt a híres labdarugó szülőházához. Odaérve szembesültünk, hogy az idő gyorsan szalad és nem biztos, hogy a város felé kéne venni az irányt. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már itt vagyunk, keressük fel a közeli ládát. Utólag azt mondom merész vállalkozás volt, mert a nap bizony már lebukott, az terep ismeretlen volt és ráadásul az üzemanyag fogytán....
Fél 9 is elmúlt mire felértünk. De azért a szürkületben is éreztük: ez egy különleges hely. Nem csoda, hogy többen töltötték fent az éjszakát lakókocsikban, sátrakban.
Mivel közben ránk sötétedett, nem indultunk el a láda irányába, így kérem a képek alapján az elfogadást!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.4.1]
Nem mentünk fel végig kocsival, mert már nagyon untuk az autózást. Tényleg van "fizetős kalandtúra" is.
A félsorompó a Mesterek útján most nem volt akadály, félrehajtva hívott, hogy menjünk fel autóval. Az út a nem túl magas hasú kocsinknak meg se kottyant, egyedül a felső parkoló nál kell vigyázni. Megkerestük a ládát, megnéztük a "krátert" és a filmbeli indián sírokat. Minden nagyon tetszett, köszönjük!
Kisebb találkozó alakult ki a ládánál. Új füzet került a régi dobozba.
Ezúttal beteljesült egy régóta dédelgetett vágyam! Feljutottam! To love! (Tulove)
Előző nap már elautóztunk a mostanában kirakott behajtani tilosig (ami az autópálya alagút környékén van) és szabálykövetően vissza is fordultunk. Este a szállásadónk javaslatára felhívtunk egy helyi viszonyokat ismerő horvát embert. Ő elmondta, hogy a behajtani tilos "inkább csak tanács és ijesztgetés", a dzsiptúrás cégek lobbizása miatt került oda. Másnap valóban mi is behajtottunk, nincs semmilyen egyéb tiltótábla, legalább ~20 másik kirándulóautóval találkoztunk beleértve két szlovén kisbuszt "papucsos" túrázókkal. A felfelé vezető murvás út személyautóval is vállalható minőségű, csak hosszú és persze tériszonyosoknak nem ajánlott. A célpont lenyűgöző, több órát sétálgattunk a fennsíkon és felmásztunk a gerincig is. A láda kb. Kékestető magasságban van, de mégis kifejezetten magashegyi az érzés. Nagyon jó a hely, köszönjük a rejtést.
Lenyűgöző hely! Nem győztünk gyönyörködni a számtalan sziklaformációban. A parkolónál egy pásztorkutyus lepisilte az autónk két baloldali kerekét, majd az út feléig ugatva elkísért a ládáig! :) Köszönet a rejtésért!
Prémium hely!!
Útban Primošten felé itt a környéken töltöttünk el pár órát, a környékbeli com-os és két hu-s láda megkeresésével. A láda környezete is csúcs, de az oda vezető út is legalább annyira elvarázsolt. Ifjú koromban nagyon szerettem az indiános könyveket, de nekem Cooper Bőrharisnya sorozata volt a nagy kedvenc. Azért a Winnetou filmeket se hagytam ki soha, amikor éppen az ment a tévében. Most legalább újra nézhetem, keresve benne azokat a helyeket ahol most jártunk. A leírásban szereplő letérés pont után nem messze, az úttól kb 400 méterre a vasútépítők táborának a nyomai is megvannak még, a tábor helye és a sín nyomvonala is, igazi elvetemült Winnetou rajongóknak :)
Sajnos ebben a ládában is teljesen el volt ázva a logbook, de ide hoztam egy Elsősegély füzetet, arra kicseréltem, be is zacskóztam, remélem így jobban bírja.
Köszi, hogy megmutattad a helyet!
Ezt a helyet sem lehet megunni! :)
Ezúttal megnéztem a zászlót is közelebbről. Mivel a szembejövők leeséssel és mérgeskígyókkal riogattak, így egyedül nem másztam végig. Persze az engedélyezett időkeretemből így is kifutottam.
N 44° 15,810' E 15° 38,860' 860 m [GCUff+parkoló]
N 44° 15,225' E 15° 38,900' 115 m [GCUff+letérés]
N 44° 13,070' E 15° 40,030' 115 m [GCUff+letérés]
N 44° 15,340' E 15° 38,840' 540 m [GCUff+váltás]
