A Szuadó-völgybe invitállak benneteket. Ezen rejtéssel alsó triász korú homokkő és aleurit réseiből és hasadékaiból utánpótlódó forrásokat szeretnék bemutatni: a Szuadó-forrást, a Mihály remete-forrást, valamint a Tixi-forrást.
Valamennyi forrás vize iható, nem csak saját felelősségre :)
Leírás
Szuadó-völgyi barlangok ( GCSZUA ) után továbbhaladva a kék kereszt turistaúton kb. 0,5 km-t haladva lelhető fel a Szuadó-forrás N 46° 6,689' E 18° 9,170' 330 m [GCBMGA+Szuadó-forrás]
, melyet 1930 körül foglalta Csokonay Sándor, érdekes alakú, földbe mélyített építménnyel. Faragott kövekből kötéssel összerakott foglalásából kerámiacsövön át folyik ki a víz, amely egy medencés gyűjtőből távozhat tovább a völgytalp irányába. A forrás kifolyócsövénél vastag moha telepedett meg. A mésztufakiválás már a csőnél is megfigyelhető. Vízhozama 0,5-25 liter/perc értékek között változik.
Továbbhaladva kb. 0,5 km-t, található a Mihály remete-forrás N 46° 6,297' E 18° 9,309' 300 m [GCBMGA+Mihály remete-forrás] , mely nevét a valamikor ezen a környéken lakó Mihály nevű remetéről kapta. Vízhozama 3-6 liter/perc. Hozzá fűződő érdekesség: Géber Sándor elmondása alapján, amikor 1958-ban Pécsre érkezett, a Mihály remete-forrás közvetlen közelében egy "Grotta" állt, benne egy kis szoborral. (A grotta -olasz szó- kicsi barlangot jelent, amit faragatlan kövekből állítottak össze és legtöbbször víz folyt belőle, vagy egy szent szobrát helyezték el a barlangocskában.)
Ezen forrástól kb. 20 méterre tör fel a Kis Mihály remete-forrás, mely egy csövön keresztül tör ki a felszínre, nem kiépített forrás.
A következő látnivaló a Tixi-forrás N 46° 6,211' E 18° 9,379' 290 m [GCBMGA+Tixi-forrás] , amely a turistaúton néhány 100 méteres tovább haladással, a "blokkházzal" szemben leágazó, kék kör jelzésre áttérve igen hamar elérhető. Vörös homokkőből foglalt forrás. A forrásfoglalás falából kiálló cső biztosítja a vízkifolyást. Felette fehér márványtáblán a forrás neve, alatta vésett szöveg olvasható. Állandó kifolyású, vízhozama 3-12 liter/perc között mérhető. A forrás táblájának felirata:
TIXI-FORRÁS 1951-1955
IN MEMORIAM CSERMELY VILMOS
A forrás névadója dr. Tegzes (Teixler) László, a "Tábortűzi könyv -1934", összeállítója, akinek beceneve Tixi. Családja, és segítők építették a forrást 1951-1955 között. Tixi az 1916. április 17-én, a Kantavári-forrásnál alakult, 47. számú Szent László (PCF - Pécsi Ciszterci Főgimnázium) cserkészcsapat alapítója, később vezetője is volt. Országgyűlési képviselő, aljegyző, cserkészvezető, cserkésztiszt. A pécsi ciszterci gimnáziumban és az Erzsébet Tudományegyetemen tanult, ahol jogi doktorrá avatták, majd rövid ideig ügyvédjelölt volt. 1939-ben tüzértisztként részt vett Kárpátalja visszacsatolásában.
Csermely Vilmos (1931-1951).
A pécsi Lendület Természetjáró Szakosztály (ma Pécsi Orvos Egészségügyi Sportkör) tragikusan elhunyt, magashegyi túrázója. Pécsett született, fémipari technikumban érettségizett, 1951-ben Budapestre került a Magyar Optikai Műszergyárhoz (MOM). A TTE (Természetbarátok Turista Egyesületének) is tagja volt, lelkes természetjáró, hegymászó és barlangász. 1951-ben hágóvas és jégcsákány nélkül mászott a Gievontra (Magas Tátra), ahonnan lezuhant és meghalt. 1953-óta minden évben megrendezik a Csermely Vilmos Emlékversenyt a tiszteletére.
Sanyik megegyeztek, hogy a mai napot sportosra veszik, így a lejtőket, és a kedvezőbb sík útszakaszokat koruknak megfelelő tempójú kocogással teljesítik. Egyrészt jót tesz a derékbőségnek, másrészt tudnak végezni a vasárnapi szent ebédre, mert az arról való lekésés villámló tekinteteket váltana ki az asszonyaikból. AltSanyi - a könnyebb kocogás érdekében - egy hasitasiban hozta magával fényképezőgépét, melynek eredményeképp mozgása, alkata, és tempója is erősen emlékeztetett kiváló természetjáró barátjuk, BJ stílusára. A Remeterétről indultak, de AltSanyi kérésére - nosztalgia célból - északról kerülték meg a Rózsahegyet. AS megindultan látta, hogy az idő múlása nemcsak rajta fog. A szép emlékű táj is sokat változott utolsó itt járta óta. A csúcs mellett először pár nőstény szarvast, majd egy perc múlva pár hímet is felhajtottak. Igyekeztek mozdulatlanul állni, így tovább élvezhették a lassan poroszkáló vadakat. AltSanyinak erről az ivar szerinti elkülönülésről a Séta téri nyugdíjas csoportok (ÖTYE, ÖKE) jutottak eszébe, ahol szintén nem keveredtek a fiúk lányokkal. De még ott a megnyugvás időszaka okozza ezt, itt az erdőben a szarvasbőgési szezon messzi volta. Aztán kiértek az egykori uránbányához vezet(ő ék) helyéhez, mely nagyon szépen ki volt tisztítva. Egy negyedszázad múlva egy akkori megmondó ember bizton állítja majd, hogy ez a határ jelzésére szolgált a szerb megszállás idején. A hegytetőtől így aztán - fogadalmuknak megfelelően - szép komótosan, de elkezdtek lefelé kocogni. Szintén régjárt utakon, illetve az erdőben irányba átvágva, partoldalakon halált megvető félelemmel leugrálva hamar megérkeztek a felújított Mihály remete forrásához. Ott Copfoska (bár szerintük inkább Bongyorka) útmutatása alapján hamar megtalálták az ügyes rejtést. (Köszönet tömbösítve a GCINKE végén) Irány a GCSZUA
Baranyai barangolásunk utolsó napján. Itt is csak csordogált a hűsítő forrásvíz.
Útban a forrás felé szomorú látvány volt a vandálok által tönkre tett irányító táblák látványa.
Az ilyeneknek legalább 8 helyen törném el a karját és táppénzt sem adnék persze.
turistaúton.
N 46° 7,884' E 18° 9,038' 330 m [GCBMGA+1parkoló]
N 46° 6,689' E 18° 9,170' 330 m [GCBMGA+Szuadó-forrás]
áttérve igen hamar elérhető. Vörös homokkőből foglalt forrás. A forrásfoglalás falából kiálló cső biztosítja a vízkifolyást. Felette fehér márványtáblán a forrás neve, alatta vésett szöveg olvasható. Állandó kifolyású, vízhozama 3-12 liter/perc között mérhető. A forrás táblájának felirata:
