Röviden

20*20*5 cm méretű műanyag dobozt keress a turistaút mellett található törött betonáteresz alatt!

A BARLANGOKBA MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE MENJEN BE. LEGYEN NÁLATOK FEJLÁMPA, VAGY KÉZILÁMPA. MIELŐTT ELINDULNÁL A BARLANGBA MINDENKÉPP TUDASD VALAKIVEL CÉLODAT, HOGY BALESET ESETÉN TUDJÁK, MERRE KERESSENEK.
AZ ESETLEGESEN ELŐFORDULÓ BALESETEKÉRT A REJTŐ SEMMIFÉLE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL.

Megközelítés

Parkolni Bánkúton a Fehér Sas panzió előtt lehet.  N 48° 5,889' E 20° 28,855' 896 m [GCBB07+Parkoló] A parkolótól a P sáv S sáv turistajelzésen érhetjük el a víznyelőt. Leereszkedni nem tanácsos! A beépített létrák, ácsolatok állapota nem ismert. A barlangászok az évi feltárási munka megkezdése előtt felülvizsgálják azok állagát, enélkül kockázatos a leereszkedés.

A bükki barlangok

A Bükk igen változatos földtani felépítése, vízvezető, karsztosodó triász időszakból való mészkövek és a vízrekesztő agyagpalák sűrű váltakozása következtében hiányoznak a nagy keresztmetszetű, több kilométeres barlangok kifejlődéséhez szükséges előfeltételek, így nem tudott nagyobb területen összefüggő, egységes karsztvízrendszer kialakulni.

A csapadékvíz a Bükkben igen sok víznyelőn keresztül tűnik el a mélyben és számos forrás alakjában jelenik újra meg. Erodáló és korrodáló hatását ezért nem tudja összpontosítva kifejteni, mint pl. az Aggteleki-karsztvidéken, hanem barlangképző erejét szétforgácsolva számos kisebb, de tudományos értékben annál jelentősebb barlangot hozott létre.

A Bükkben nyilvántartott barlangok, sziklaüregek száma megközelíti a háromszázat. Nagy részük ugyan kisméretű, de vannak közöttük olyanok, amelyek vagy ősrégészeti vagy más, barlangtani szempontból világhírre tettek szert.

A Bükk jelentősebb barlangjait már bemutatja egy-egy geoláda, ezzel a sorozattal a kevésbé ismert barlangok egy részén szeretném végigkalauzolni a játékosokat.

A Csipkés-kúti víznyelőbarlang

A Bükk-fennsíkon a nemkarsztos kőzetek csupán kisebb foltokban, keskeny pásztákban fordulnak elő, a belőlük eredő rövid, kishozamú vízfolyások a mészkőtérszínre érkezve víznyelőben végződnek. A víznyelő a felszíni karsztjelenségek egyik fajtája. Víznyelőnek nevezzük azokat a karsztos nyílásokat, amelyeken a felszínen időszakosan vagy állandóan folyó víz a kőzet belsejébe kerül. A töbörrel (dolina) ellentétben ennek az alján mindig víznyelő rés, alatta gyakran üreg vagy barlang van.
A víznyelők a vízzáró és a karsztos kőzet határához közel alakulnak ki, de előfordulhatnak a nyílt karsztos területek belsejében is.
Egy ilyen vízzáró és karsztos területhatár húzódik a Felső-Borovnyák és Jávorkút között, ahol számos víznyelőbarlang található. Ezek között a legjellegzetesebb a Csipkés-kúti víznyelőbarlang.
Utalások szerint az 50-es évek elején kezdték meg a barlang feltárását. Mivel a barlangba befolyó patak nagy mennyiségű hordalékot szállított a víznyelőbe ezért a barlangászok egy gátat építettek, hogy a törmeléket a víz ne hordja vissza. A gát időszakosan a vizet is felfogta, így száraz körümények között folyhatott a hordalék kitermelése.
A barlangban jelenleg három bontási végponton folyik a munka. A kitermelt anyag felszínre szállítását a Kőháti barlangcsoportnál megismert szállítópálya segíti.
A barlang jelenleg ismert teljes hossza 32 méter, függőleges kiterjedése 25 méter.

Forrás: Barlangkataszter