Elhelyezés időpontja: 2020.03.23 14:30
Megjelenés időpontja: 2020.09.21 18:42
Utolsó lényeges változás: 2020.09.21 18:42
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Targonczás
Felhasználó: targonczas Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 2500 m
Megtalálások száma: 14
Megtalálások gyakorisága: 2.5 megtalálás hetente
Röviden
A láda (10x10x5 cm) a központi épülettel szemben található egy tripla villanyoszlop (melynek fa részei hiányoznak) tövében. Lehetőleg éjjel és szürkületben ne keressétek. Két automata vadetető is van a területen és számos magasles.
Az óvóhelyeket mindenki saját felelősségére látogassa, nagyon körültekintően! Lámpa erősen ajánlott!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
______________________________________________________
Megközelítés
Kenyeritől Vönöck felé indulva az alábbi pontnál N 47° 21,547' E 17° 7,524' 153 m [GCkeny+1.parkoló]
- bal oldalon- volt a repülőtér főbejárata a háború előtt. Az úttal páhuzamosan vasútvonal futott, ennek a megállóját látjuk a jobb oldalon. A bejáratot most egy sorompó zárja el, de magasabb autóval balról meg lehet kerülni és bemenni a bázisig. N 47° 21,561' E 17° 7,519' 153 m [GCkeny+1.leterő] Gyalog, innét érdemes menni. A láda 2.5 Km-e van gyakorlatilag légvonalban lehet haladni. Könnyű séta, de én a babakocsit nem húznám-vonnám.
Szombathely képviselő-testülete az 1936. április 2-i közgyűlésén többek között arról is határozott, hogy helyszűke miatt, a pilóta kiképzés akadálytalan biztosítása céljából, egy új repülőtér kibérlését szorgalmazza, amihez évi 4000 pengővel járul hozzá, 1937-től kezdődően, 10 éven át. Ugyanebben az évben, Vas vármegye törvényhatósága további, évi 2000 pengő segélyt is megszavazott, 12 év időtartamon keresztül, a repülőkiképző telep terjeszkedésének és fejlesztésének céljaihoz. Eredetileg Szombathely hét kilométeres körzetében tervezték kialakítani a fiók-repülőteret, de végül a szemrevételezés során, Cziráky György gróf Kenyeri és Rábakecskéd határában fekvő erdejének, egy kb.: 1,35 négyzetkilométernyi területét találták a legalkalmasabbnak.
A munkálatokat 1937. őszén fejezték be, majd 1938 tavaszán átadták a szombathelyi kiképző telep vezetőségének.
Arról, hogy 1938-tól kezdődően, mint repülőtér mennyire volt használatban, csak kevés információ áll rendelkezésre. 1941. február 1-jén két ejtőernyős-század állomásozott itt, majd március 24-én, már egy bombázószázad használta a repülőteret. Az oroszországi front harcaitól távol, hátországi reptérként nem jöhetett szóba Kenyeri. A harcok Magyarország irányába történő áttolódásával, 1943 nyarán, a kenyeri repteret kibővítették, amihez újabb területek kisajátítása vált szükségessé Kenyeri és Vönöck községek határában. A jelentősége 1944-ben nőtt meg igazán, mivel az egyre erősödő szövetséges légitámadások miatt, több veszélyeztetett egységet is "biztonságba helyeztek" Kenyeriben, más repterekről.
1944. áprilisában a légierő parancsnoksága elrendelte, hogy a "Héja" gyakorló vadászgépeket Kenyeri repülőterére szállítsák.
Ezt követően a Magyar Királyi II. Honvéd Repülőgépvezető Kiképző Osztályt (rövidebb nevén REGVI II) is Kenyeribe telepítették. A kiképzés mellett hamarosan harci alakulatok is helyet kaptak Kenyeri repülőterén. Még 1944. áprilisának végén alakult meg a 101. Honi Vadászrepülő Osztály három századdal, Heppes Aladár őrnagy vezetése alatt. Az egység új neve Puma vadászosztály lett, utalva a repülőgépekre festett, Heppes Aladár által megtervezett "vörös üvöltő pumafejre". Az egyre növekvő ellenséges támadások miatt, 1944. augusztusában döntöttek egy további repülőosztály felállításáról, akik számára a Kenyeri repülőteret szemelték ki bázisul. A hadi célú repülőtér kialakításához újabb fejlesztésekre volt szükség Kenyeriben.
1945. március 25-én, 8:36 órakor adták ki az ezred részére a Szombathelyre történő áttelepülési parancsot, amely szerint mindenkinek el kellett hagynia a Kenyeri repülőteret. Néhány hónapra csendes lett a szovjetek kezére került repülőtér, ahol számos repülőgéproncs maradt, nem is beszélve az egyéb anyagokról. A megmentésükre tett helyi kísérletek azonban nem jártak sikerrel.
A szovjet csapatok eleinte önállóan használták mint repteret 1945 és 1956 között, majd az 1960-as évektől közös üzemelés alatt állt. A továbbiakban csak az úgynevezett kitelepülések alkalmából használták. Ennek célja minden esetben a füves reptér kipróbálása, berepülése volt. Úgy tartják, hogy a legjobb pilótákat választották ezekre a gyakorlatokra. A felszállások ugyan elviselhetőek voltak, de a leszállásokat már sokkal nehezebben lehetett végrehajtani. Bár az orosz MiG repülőgépek arra lettek kifejlesztve, hogy ilyen repterekről is üzemeljenek, a földet éréskor a főfutókon még pattogtak néhányat mire az orrfutó is földet ért. Természetesen a füves repterek csak megfelelő száraz időjárási körülmények között voltak használhatók, a gépeket is speciálisan fel kellett készíteni, módosítani kellett például a kerekeknek a nyomását is. A földre szállás után a földi személyzetnek rengeteg dolga akadt a gépek takarításával.
Végül 1991-ben, a szovjet csapatok kivonulása után újra magyar lett. A pápai reptér fiók reptere.
Az 1990-es években még repülőnapokat is tartottak a repülőtéren, a nagyközönségnek is megmutatva a pilóták és a repülőgépek tudását.
1996 után megszűntek a kitelepülések, a megmaradt épületeket és anyagokat a Honvédelmi Minisztérium Vagyonkezelő cége (HM-EI Zrt.) megbízásából, polgári őrök vigyázták. Aztán elmaradt az őrség is. A természet visszahódította ugyan a terület egy részét, de a felszállópálya és a kiszolgáló épületek, bunkerek még ma is jól láthatóak.
A háború előtti repülőtérből nem maradt semmi a sáncokon kívül. Akkor még minden fából készült.
A láda
A bázissal szemben található az úttól kb.: 50 méterre. Elhaladtok a transzformátor előtt és addig mentek egyenesen amig bele nem ütköztök a tripla villanyoszlop tartóba.
Meglett, a logfűzet alapján bronz érem.
Az 1. parkolópontnál hagytuk az autót, betudtunk volna menni autóval is, de mivel ráértünk és az idő is szép volt, így sétáltunk egy jót (7,2km). Meg amúgy is, a sorompót nem ok nélkül építették. Az ajánlott látnivalókból a 4. 5. és 6. óvóhelyet néztük meg természetesen a bázissal együtt. A többihez képest a 4. óvóhely meglepően rendben van tartva. Érdekes helyszínt mutattál és jó volt a nagy réten sétálni, kösz a rejtést.
(A ládához vezető út rövidnadrágban kicsit kellemetlen volt.)
N 47° 21,547' E 17° 7,524' 153 m [GCkeny+1.parkoló]
N 47° 21,561' E 17° 7,519' 153 m [GCkeny+1.leterő]
N 47° 21,947' E 17° 9,511' 153 m [GCkeny+1.óvóhely]
N 47° 21,880' E 17° 9,376' 154 m [GCkeny+bázis]
N 47° 22,024' E 17° 9,158' 153 m [GCkeny+elhagyott jármű]
N 47° 22,311' E 17° 8,940' 153 m [GCkeny+1.vadetető]
