A láda NEM a megadott ponton van! Ahhoz, hogy a végládához eljuss meg kell találnod a lenti listában felsorolt 22 bakonyi barlangnál elhelyezett geoládát! Amint mind megtaláltad, megkapod az oldalon a záróláda elérhetőségét.
A ládába TravelBug
NEM helyezhető.
Kérlek ehhez a ládához írt logodba ne tölts fel képet a rejtés környezetéről, bár logolni csak a sorozat teljesítése után enged a rendszer.
Hazánkban valamennyi barlang ex-lege védett. Ezt azt jelenti, hogy megismerésének pillanatától kezdve óvja a törvény hatalma, és nem szükséges külön védetté nyilvánítási eljárás. Az egyszerű védettségen túl a jelentősebb barlangok megkülönböztetetten védett, a legkülönlegesebbek és legféltettebbek pedig fokozottan védett címet is kaphatnak.
A Bakony nevének eredete
A hegységet minden bizonnyal első erdőispánjáról - Comes de Bacon-Gug - nevezték el, aki nevéből ítélve, szász származású lehetett. Az elnevezés végső forrása pedig a bükk, illetve a bükköt jelentő kifejezés. A Bakony név jelentése tehát: Bükk, Bükkös.
Kiterjedése
A tágabb értelembe vett Bakonyvidék csaknem 4000 négyzetkilométer kiterjedésű. A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat-keleti irányú törésvonal (amelyben a 8-as számú fő közlekedési út is fut) két részre osztja. Az
Északi-Bakonyra és a
Déli-Bakonyra. (Tágabb értelemben a Bakony részének tekintik a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-fennsíkot és a Balaton-felvidéket is, de ezeket a területeket most nem tárgyaljuk.)
Az Északi-Bakony három további kisebb egységre tagolható.
Magas- vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai, mint például a
Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Nagy-Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m, Rend-kő 606 m, Törkő 603 m.
Keleti- vagy Palotai-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné mely 574 méter magas.
Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed.
Déli-Bakony: nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Geleméri-fennsík, északról pedig a már említett Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy 599 m, mely hawaii típusú pajzsvulkán maradvány, jellegzetes alakja könnyen felismerhető.
A Bakony geológiája
A Bakony és tágabb környéke legrégibb kőzetanyaga közel ötszáz millió éves. A táj jelenlegi arculatának kialakulása folyamatosan ment vég be, elsősorban a Föld belső erői révén, majd az utóbbi néhány millió évben a külső erők (a szél, a hőmérséklet-változások, az álló és az áramló víz) formálták. Geológiailag a nagy, néhány és több tíz kilométernyi vastagságú kőzetlemezek mozgása befolyásolták azt, hogy ma milyen kőzetek és milyen vastagságúak találhatók a felszínközeli rétegekben. Például azok a kőzettípusok, amelyek hegységünk középső táján a felszínen vannak, Zalában több kilométer mélységben találhatók meg, s tovább folytatódik a mai Szlovéniában. A Bakonyban tíz kilométer mélységben van az a kőzethatár, amely az egykori eltűnt hegység határát jelzi.
A földtörténeti ókor első felében (a karbon időszakban, 360-300 millió év) hazánk területén tengeri üledékképződés volt, majd a második felében (300 millió évtől), a perm időszakban a tenger visszahúzódott, s a gránitkőzetből a száraz, meleg, sivatagos éghajlat következtében mállásos folyamatként leülepedett szemcsékből alakult ki a vörös homokkő.
A földtörténeti középkort, amely 250 millió évvel kezdődött, a geológusok három korszakra osztják. Mindegyikben jelentős változások történtek, s ezek érintették a Bakony területét is. Természetesen, ekkor a Bakony mai formájában még nem létezett. Kőzetalapja helyileg nem itt volt, hanem kőzetlemezként a mai Afrika déli helyén helyezkedett el és folyamatosan nyomult észak felé, ahol nekiütközött az európai kőzetlemeznek. (Ennek hatására keletkeztek a mára lepusztult, nagy mélységben lévő kőzettáblák és kőzetrögök.) A földtörténeti középkor első, a triász (250-200 millió év közötti időtartomány) időszakában az ős-Földközi-tengerben (amelynek nem utódja a mai tenger), ülepedett le közel háromezer méter vastagságban háromféle kőzetanyag: a mészkő, a dolomit és a márga. A mészkövön alakultak ki a bauxittelepek. A jura (200-140 millió év közötti időtartomány) időszakában a mai hegység területe tenger volt, s újabb mészkőréteg rakódott le kb. kétszázötven méter vastagságban. A kréta (140-67 millió év közötti időtartomány) időszakban a tenger visszahúzódott: az egykori tengeraljzat több darabra töredezve kétezer méterre is felemelkedett. Ekkor a trópusihoz hasonló időjárás következtében (meleg, nedves éghajlat) a mészkő karsztosodott, mély üregek (töbrök, töbörsorok) keletkeztek, s ezeket kémiai mállással és áthalmozással bauxit töltötte ki. A töbrökben leülepedett bauxitot folyóvízi agyagos-homokos-kavicsos hordalék borította be (amelyet Csehbányai Formációnak neveznek, s a bauxithoz történő hozzáféréshez meddő kőzetként kellett eltávolítani).
A Bakonynak ezen a részén három községről neveztek el olyan kőzetréteget, amely vegyes kőzetek anyagából áll. A Csehbányai Formáció Bakonyjákón is megtalálható. E réteg különböző vastagságú, s a 200 métert is meghaladja A geológusok Iharkúti Formációnak nevezték el azt a réteget, amely meszes kötőanyagú homokból és szürke agyagos rétegekből áll. A kavicsanyag Iharkúton dolomit és kréta-mészkő eredetű. Vastagsága Iharkút térségében eléri az 50 métert. (Ez a réteg Bakonyjákóra is átnyúlik, maximum 20 méteres vastagságban.) A Jákói Márga Formációt szürke márga, kőzetlisztes márga és mészmárga elegye alkotja. E kőzetréteg vastagsága a száz métert is eléri.
Körülbelül hetven millió évvel ezelőtt jelentős változás történt, amely az akkori élővilág nagy részének (kb. 95%-ának) a pusztulásával, és új fajok létrejöttével járt. Ez volt a dinoszauruszok kipusztulásának kora. A hüllők, s legnagyobb képviselőik, a dinoszauruszok a triász időszakában jelentek meg és a kréta időszak végén haltak ki. Iharkúton a kréta időszaki üledékekből kerültek elő azok a 85 millió éves őslénymaradványok, amelyek világszenzációt jelentettek, többek között a Hungarosaurus (páncélos dinoszaurusz), az Iharkutosuchus makadii (növényevő krokodil), a Bakonydraco galaczi (repülő őshüllő) és az Ajkaceratops kozmai (dinoszaurusz).
Az újidő harmadidőszakában (kb. 65 millió évvel ezelőttől) az afrikai kőzetlemez az európai kőzetlemezhez közeledve magasba nyomta az egykori üledékrétegeket. Az eocén időszakban a mai Dunántúli-hegység területét ismét elöntötte a tenger. (Ekkor jöttek létre a kőszéntelepeink, s a sekély tengerből lerakódott nummuliteszes rétegek.) A harmadkor közepén ismét megemelkedett a felszín, s erősen lepusztult. A miocén korszakban (24 millió évtől) újra tenger öntötte el, amely később beltóvá (Pannon-beltó) szűkült és sós vizét a folyók felhígították. Ekkori üledékek a kavics, az agyag, a márga és a szarmatamészkő. Ezeknek az üledékeknek egy részét később a felszíni erők (a víz, a szél) megbontották, s láthatókká váltak azok a kis vulkáni kúpok, amelyek addig csak felszíni jelenségek voltak. (A Somló, a Badacsony és a többiek.) A törmelékkőzet a Bakony főképpen északi lejtőjén túli lesüllyedt övezetét, a mai Kisalföldet több száz méter vastagon borította be.
Az utóbbi kétmillió évben, az újidő negyedidőszakában, a pleisztocénben (a jégkorszakban) és a holocénban (a jelenkorban, kb. tízezer éves időtartományban) alakult ki hazánk, s ebben a Bakony és közvetlen térsége felszíne: ismét megindultak a lepusztulási folyamatok. A Bakony kőzeteinek gyors felaprózódását az segítette, hogy a jeges időszakokban a fagyok hatására nagymértékű kőzetaprózódás jött létre. E kőzettörmelék (az árvizek, nagy folyóvizek hatására) nagy mennyiségben zúdult le a medencékbe, hegylábakra, völgyekbe. A száraz szelek homokkal borították be a tájat, s így keletkezett a hegység homoktakarója (legszebb példa a fenyőfői ősfenyves) és a lösz, amelyek nagy része lemosódott a hegylábi részekre. A patakok, folyók mély völgyeket vágtak, a Bakonyban számos ilyen terepfelszínt találunk, például a Kőszoros, Ördög-árok, Római-fürdő, Gaja-szurdok.
A Bakony éghajlata
A hegység vonulata a leggyakoribb, északnyugati szélirányra éppen merőlegesen fekszik. Ennek következtében a legtöbb csapadék a Bakony északnyugati területein jellemző (egyes helyeken az évi 800 mm-t is meghaladja), míg a délkeleti rész, különösen a Veszprémi- és a Geleméri-fennsík száraz (600 mm alatti csapadékkal). Az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban 8,5 °C, a Déli-Bakonyban megközelíti a 10 °C-ot. A Balatonra néző lankákon Keszthelytől Balatonfüredig már mediterrán hatások is érvényesülnek, így itt a nyár még melegebb, a tél pedig még enyhébb. Az országban a legerősebb széllökéseket a Kab-hegy tetőrégiójában mérik (a Kőszegi-hegységben található Kendig-csúcs és a Balaton déli partvonala mellett).
A Bakony barlangjai számokban (a Keszthelyi-fennsík és a Tapolcai-medence nélkül; 2020-as adatok)
Leghosszabb barlangok
1. Alba Regia-barlang 3600 méter hosszú
2. Hárskúti-cseppkőbarlang 1500 méter hosszú (2011-ben fedezték fel)
3. Szentgáli-kőlik 420 méter hosszú
Legmélyebb barlangok
1. Alba Regia-barlang -204 méter mély
2. Csengő-zsomboly -134 méter mély
3. Jubileumi-zsomboly -121 méter mély
A Bakonyvidék karsztja
A Bakonyvidék karsztja változatos, de a karsztos térszínek kis kiterjedésűek, távol esnek egymástól és a karsztformák is kisméretűek. Karsztosodása szigetszerű és uralkodóan kezdeti fázisban van, de az egyes rögök karsztosodásának kezdete a fedő eltérő mértékű és idejű kivékonyodása, továbbá a fekü eltérő mértékű és ütemű kitakaródása miatt különböző. Rögeinek (rögcsoportjainak) karsztosodása gyakran egyedi és különbözik a határoló rögök karsztosodásától. Recens felszíni karsztosodását meghatározta a rögös szerkezet, a rögök oszcillációja, a paleokarszt, a dolomit elterjedtsége, a fedőüledékek jelenléte és azok jelenleg is folyó lepusztulása. A rögös szerkezet és a vízzáró fedőüledékek jelenléte
szurdokok kialakulásához és a freatikus barlangok felnyílásához járult hozzá. Az elfedett fekü magaslatai utánsüllyedéses dolinák, fedőüledékes depressziók és átöröklődéses dolinák kialakulását tették lehetővé. A hegységben elterjedt, a talajos karszt, de az e típushoz köthető karsztformák főleg a hegységperemi területeken (küszöbfelszínek) fordulnak elő. E rögtípus kis dőlésű felszínei kedveztek az oldódásos dolinák képződésének. A magasabb rögökön, ahol a kis dőlésű térszínek kis kiterjedésűek, ennek feltételei nincsenek meg. A hegység legjellegzetesebb karsztformáit mutató rejtett karszt elsősorban a tetőhelyzetbe kiemelt sasbérceken terjedt el, ahol a vízáteresztő üledékek viszonylag nagy kiterjedésben fordulnak elő. Formái elsősorban a fedő lokális kivékonyodásainál alakulnak ki: a völgytalpakon, az egyenetlen fekü elfedett magaslatai feletti sík térszíneken, az exhumált magaslatok közötti térszíneken és a keskeny völgyközi hátakon. Eltemetett karsztos térszínen, ha a fedő bazalt, karsztosodás történik, mind a bazalt pereménél, mind a bazalt belsejében. Az utóbbi esetben a karsztosodás a fekü magaslatainál megy végbe (vegyes autogén-allogén karszt vagy eltemetett karszt), illetve ahol az átöröklődéses völgy átvágja a bazaltot (allogén karszt). Ha a karszt fedője kavics, annak elvégződésénél szurdokok jönnek létre felnyílásos barlangokkal. A Bakonyvidék karsztján víznyelők csak a Kab-hegyen, oldódásos dolinák néhány peremi területen és dolomitfelszínen jöttek létre. Az oldódásos dolinák hiánya a fedő fiatal lepusztulására, a rögök kis kiterjedésére (a kis dőlésű felszín is kis kiterjedésű) vezethető vissza. A víznyelők hiánya az átöröklődött völgyek intenzív mélyülésével és szétszórt vízelvezetésével magyarázható.
Ha tovább szeretnéd mélyíteni a tudásod a témában, akkor a Bakonyvidék felszíni karsztja című írás letöltőlinkjét ajánlom:
kattints ide (a pdf azonnal letöltődik; mérete: 8,5 Mb).
Ezúton is köszönöm a rejtőknek a sok befektetett munkát amit a ládák telepítésébe és gondozásába fektettek/fektetnek!
Az első megtalálót egy kis meglepetés várja a ládánál.
Kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást kívánok! :)
A következő geoládákat
| 66. | GCODVA | (H) Odvaskő-barlang (V_Gabor) |
| 68. | GCKoOr | (H) Kőris-hegy, Ördöglik (Kolesár) |
| 1111. | GCLika | (H) Tönkölösi Likas-kő (banjoboy) |
| 1144. | GC666 | (M) Bakonyszentlászló-Ördögrét körtúra (NZs) |
| 1346. | GCCSNG | (M) Ajka-Csingervölgy és a Macskalik barlang (akarair) |
| 1441. | GCHBPL | (H) Hajszabarnai pénz-lik, azaz Savanyó Jóska rejteke (T. Nagy) |
| 1576. | GCTUZ | (H) Tűzköves-hegyi barlang (Parmerozpazepan) |
| 1663. | GCSKO | (H) Csapóné Konyhája (Hajo) |
| 2069. | GCBB | (H) Benárd-barlang (Hörcsög) |
| 2443. | GCKLIK | (H) Szentgáli-kőlik (Hörcsög) |
| 2444. | GCBUJO | (H) Bujólik (Adoptálható ládák) |
| 2690. | GCHLK | (H) Hódos-éri Likas-kő (Hörcsög) |
| 2929. | GCBOBA | (H) Borzás-hegyi barlang (anettnori) |
| 2949. | GCPORG | (V) Pörgöl-barlang (koszta) |
| 3061. | GCPKL | (H) Pokol-lik a Kab-hegyen (ark03) |
| 3581. | GCPOK | (H) Pokol-lik (Hörcsög) |
| 4195. | GCKOPC | (H) Kőpince-barlang (acsocso) |
| 4219. | GCAREG | (H) Alba Regia-barlang (kupec) |
| 4359. | GCELVB | (M) Kőszoros (Elveszett Világ a Bakonyban) (Hörcsög) |
| 4713. | GCTLIK | (H) Törkő-lik (Hörcsög) |
| 4714. | GCVKBG | (H) Vaskapu-barlang (Hörcsög) |
| 4721. | GCOKVB | (H) Öreg-köves-víznyelőbarlang (Hörcsög) |
kell megtalálnod, hogy megkapd a záróláda elérhetőségét!
