Megye/ország: Somogy
Elhelyezés időpontja: 2021.04.11 11:00
Megjelenés időpontja: 2021.04.12 09:00
Utolsó lényeges változás: 2021.04.12 09:00
Utolsó változás: 2021.08.26 13:59
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Ajtony & Zerind HUN
Ládagazda: Ajtony Nehézség / Terep: 2.0 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 2800 m
Megtalálások száma: 208 + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 1.1 megtalálás hetente
A láda keresése Külső-Somogy leglátványosabb földvár-maradványaihoz vezet hegyi túra keretében, emelkedés 80 m. A láda odvas fatönkben rejtőzik, mérete cm-ben átm. 16*10.
Tartalék virtuális jelszó: műanyag matrica a tájékoztató tábla hátoldalán, szemmagasságban (É 46° 48,922' K 18° 2,619').
A rejtésnél a társaságunkban volt a kerületvezető erdész, aki ez úton kéri, hogy az erdő és különösen a vár környékének tisztaságára a Keresők nagyon ügyeljenek!
Böre-vár
A Jaba-pusztától keletre emelkedő, erdővel borított Szent László-hegy észak-déli dombnyúlványainak egyike ad helyet Böre-vár sáncainak. A földmunkák maradványai méretükkel és megtartási állapotukkal felülmúlják Külső-Somogy hasonló emlékeit.
Építéséről, megvívásáról és pusztulásáról ma nincsenek adatok. Több forrás valószínűsíti, hogy építése a 10. vagy 11. századra tehető. Ásatások során kis számú középkori maradvány került elő.
Az alatta elfolyó Jaba-patak völgyéhez képest 80 méter magasságú, észak-déli irányú keskeny, két oldalán és északi végződésénél meredek dombon lévő 150 méter hosszú, 57 méter széles területen egykor állt vár több részből állt. A külső és belső védelmi vonalat árkok és földsáncok jelentették, a sáncokat minden valószínűség szerint két-két sor tömör cölöppalánk közé döngölt földből álló falak koronázták. A jól felismerhető, belső sáncokkal kerített központi platón kő vagy tégla erődítményeknek kellett lennie lakótoronnyal és kiszolgáló létesítményekkel. Ezek maradványai a viharos évszázadok során nyomtalanul tűntek el.
Megközelítését főleg keleti és nyugati, bizonyos mértékben északi irányból is a meredek lejtők nehezítették, dél felől viszont nem volt ilyen magától adódó lehetőség. A várhoz déli irányból egy kissé lejtős, alig pár lépés szélességű hosszú dombgerincen vezet a SL turistajel. Itt egy máshol nem látható védelmi megoldást fedezhetünk fel. A déli várárokhoz közeledve a gerincre merőlegesen a két oldallejtőn bevágásokat ástak. A mintegy tíz méterre lenyúló, egy-másfél méter mély, két-három méter széles kétoldali bevágás-párok nagyjából 50 méter hosszan követik egymást. Ilyen módon a támadókat mintegy rákényszerítették arra, hogy a gerinc tetején lévő szűk útvonalon rohamozzanak, egy oszlopban könnyű célpontot jelentve a védők íjászainak és tüzérségének.
Ha a támadók ezen a vérmalmon túljutottak, újabb nehézséggel kellett megküzdeniük. Ugyanis még a belső vár sánca előtt a dombgerinc két helyen is mély árokkal van átvágva, amelyek fölött a védők a csapóhidakat felvonták. A két mély árok közötti erődített kiemelkedés a belső vár előbástyája lehetett.
A vár maradványainak leírását az [1], [2] és [3] forrás részletezi.
A vár az egykori Bere faluhoz tartozhatott, és 19. századi kutatók szerint itt már a második évezred elején is vár állt. A név fennmaradása feltételezi, hogy a környék lakossága a hódoltság 150 évét részben átvészelte. A vár neve ezért sokáig Bere alakban élt. Félrehallás okozhatta, hogy a II. Katonai felmérésen (19. sz. közepe) Bele alakban szerepel, ráadásul az itteni nehezen olvasható, de egyértelműen B betűt a III. Katonai Felmérés (19. sz. vége) szerkesztője R-nek hitte, így rögzíthette a valóságtól elrugaszkodó Réle (?) alakot. A Böre alak talán úgy válhatott általánossá, hogy Somogy délebbi részeiről történtek betelepülések, ahol sokáig, idősebbeknél máig fennmaradt az egész Dél-Magyarországra korábban jellemző nyelvjárás, amelyben a zárt ë hang helyett ö-t mondanak. A szűkebb környék mai lakott helyei több középkori okiratból azonosíthatók. Egy 1428-as adománylevelében együtt szerepel Bere, Lullya és Lyaba, amelyeket Zsigmond király a Galambóc ostromnál kitűnt Rozgonyi István törökverő hősnek adományozott. Közülük Lulla volt a jelentősebb település, a lullai prépostsághoz tartozott a Szent-László hegyi monostor. [4]
Berét 1536-ban említi okirat utoljára, majd a török pusztítás során nyomtalanul tűnt el. A török kiűzése utáni századokban Jaba és Lulla jelentéktelen településként, pusztaként kelt életre.
A 19. század végén Jaba-puszta a mai helyén állt, a pár házas Lulla-puszta nem messze tőle, az ajánlott parkolónál teljesen jelentéktelen külterületi hely volt, amely mára teljesen eltűnt. A mai Lulla községnek és a hozzá tartozó (kis)ecsenyi falurésznek ekkor még nyoma sem volt. Lulla és Kisecseny betelepítése 1906-ban történt. A mai Lulla község Lulla, Jaba-puszta, Kisecseny falurészek és Szőlőhegy szórványtelepülés egyesítéséből született a múlt század közepe táján. A 19. század végén még az elszórt tanyákból álló Szőlőhegy volt a legnépesebb településrész, de az 1960-as évekre lakói sorra elhagyták. A Flóra-hegyre vezető P3 jelzés mentén még feltűnnek házak és löszpincék egyre inkáb elenyésző maradványai.
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom Keserű Lászlónak (Várbarátok) értékes kiegészítésekért és néhány szép fotóért.
Kettesben egy klassz kis bringàzàs alkalmával, ( Ella által egy jó nagy eséssel egybekötve ) mìg a gyerekek jitsu edzőtáborban voltak. 2. ládika...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.0]