Nem kereshető 24 órában, kérem elolvasni a leírást!

A tájház nyitva tartása: szerdánként 14.00-16.00
Egyéb napokon előzetes bejelentkezés alapján látogatható (telefon: +36304062647), a tájház gondnoka Oryszcsák György szívesen körbevezeti a látogatót, sok érdekességet és történetet tud mesélni a kiállított tárgyakról. Belépés ingyenes.

Röviden

Tájház udvarában 18*12*5 cm-es, hagyományos konyhai dobozt keress!



A láda célja

2017 májusában megnyitotta kapuit a Telekgerendási Szlovák tájház - Helytörténeti-néprajzi gyűjtemény és közösségi tér, mely az itt élő szlovákok történetét, kultúráját, hagyományait hivatott bemutatni. A ládával ezt a sokszínű, az alapítók szüleik, nagyszüleik által használt tárgyak gyűjteményét szeretnénk megismertetni a keresőkkel.

Alternatív jelszó a kerítésen, a kiskaputól balra, fém lapocskán.

Megközelítés

-Autóval Békéscsaba és Szeged felől is a 47-es úton közelíthető meg. Parkolni a tájház előtt, az utcán lehet.  N 46° 39,487' E 20° 57,064' 83 m [GCTGSZ+parkoló]
-Tömegközlekedéssel:
A telekgerendási vasútállomástól 1,4 km.
A Telekgerendás, községháza buszmegállótól 220 m.
-A 47-es út mellett vezető kerékpárútról biciklivel is jól megközelíthető.

A tájházról

Telekgerendáson 1994-ben alakult meg a szlovák önkormányzat, mely a szlovák hagyományok és a nemzetiségi nyelv ápolását, őrzését tűzte ki célul, szorosan együttműködve a telekgerendási Borouka Pávakörrel.
2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával a Szlovák Önkormányzat támogatást nyert egy helytörténeti-néprajzi gyűjtemény és közösségi tér kialakítására.
Az itt élők közös összefogással alakították ki a tájházat. Szüleiktől, nagyszüleiktől fennmaradt, megörökölt tárgyakból jött létre a kiállítás. Nagy szeretettel adományozták a tájháznak az örökségeiket, hiszen így kicsit tovább él szeretteik emléke.

A magyarországi szlovákokról

A szlovákok a mai Magyarország területére a 17. század végén, a török kiűzetése után az északi, túlnépesedett vármegyékből érkezvén telepedtek le vagy lettek letelepítve az elhagyott területeken.

Letelepülési szakasz: 1690-1711
Az első bevándorlási hullám 1690 és 1711 között zajlott, ekkor érkeztek szlovákok Piliscsévre, Kesztölcre, Pilisszántóra. Ennek a letelepülésnek a magvát főképp szökött jobbágyok alkották, akik a töröktől visszafoglalt területekkel határos vármegyékből (Bars, Nyitra, Nógrád, Hont, Abaúj) érkeztek. Az északabbi vármegyékből érkezők (Trencsén, Árva, Liptó, Szepes) ezt a sávot mintegy hídfőállásként használták a további vándorláshoz. Ekkor az ország nyugati felén (az Észak-Dunántúlon), az ország közepén és keleten, a nyelvhatáron lévő vármegyék lakatlan helységeiben telepedtek le (Sárisáp (Šárišáp), Kesztölc (Kestúc), Piliscsév (Čív), Pilisszántó (Santov), Vanyarc (Veňarec), Acsa (Jača), Csővár (Čuvár), Bükkszentlászló (Stará Huta)).

1711-1740
Ekkor szervezetten folyt a szlovákok betelepítése, gyakran a földesurak hozattak be szlovákokat az elhagyott birtokaikra. Olyan földesurak is telepítettek le szlovákokat, akiknek északon is, délen is voltak birtokaik. A földesurak állami engedéllyel telepítették le, telepítési szervezők segítségével a szlovák lakosokat. Ebben a szakaszban jött létre egy sor önálló szlovák település és nyelvsziget. A Garamtól nyugatra lévő területekről érkeztek a Dunántúlra (Pilisszentlászló (Svätý Václav/Senváclav), Öskü (Eška), Bánhida (Bánhida), Vértesszőlős (Síleš), Bakonycsernye (Čerňa) (1724), Tardosbánya (Tardoš)). Az Alföldre vándorlók Nógrádon át mentek. Az Alföldön a következő településeken telepedtek le: Ecser (Ečer), Maglód (Maglód), Bénye (Bíň), Irsa (Irša), Csömör (Čemer), Kiskőrös (Malý Kereš), Miske. A délkeleti régióban pedig a következő helyekre települtek: Békéscsaba (Békešská Čaba), Szarvas (Sarvaš), Mezőberény (Poľný Berinčok), és ekkor jött létre az első üveghuta település is: Bükkszentlászló (Stará Huta) (szlovák huta = kohó).

A 18. század második fele
A harmadik szakasz idején főképp a mai Szerbia (Bácska és Bánát) területére folyt bevándorlás. Az Alföldön ekkor csak másodlagos telepítések, illetve továbbvándorlások voltak. A békéscsabai szlovákok ekkor alapították Tótkomlóst (Slovenský Komlóš) (1746), Apatelket (Mokrá) (1747), majd a békéscsabai, szarvasi, tótkomlósi és felvidéki szlovákok (tirpákok) Nyíregyházát (Níreďháza) telepítették be. Ekkor újabb hutás falvak létesültek a Bükk hegységben és a Mátrában: Répáshuta (Répašska Huta), Bükkszentkereszt (Nová Huta).

19. század
A negyedik szakaszban is a másodlagos telepítések voltak a jellemzőek. Az egyik legszebb ilyen "láncolatként" futó alapítási hullám így nézett ki: a tótkomlósiak 1802-ben megalapították Nagylakot, a nagylakiak 1815-ben Pitvarost (Pitvaroš), a pitvarosiak 1844-ben a tótkomlósi és nagylaki pusztabérlőkkel közösen pedig megalapították Csanádalbertit. (Ezt a falut Új-Pitvarosnak hívták kezdetben, a szlovák lakosság 80%-a később a lakosságcsere alkalmával Szlovákiába került.

20. század
Legfiatalabb szlovák nemzetiségű településeink Kétsoprony (Kétšoproň) és Telekgerendás (Telekgerendáš). Az egykori tanyaközpontokból jöttek létre az 1950-es évek elején Békés megyében.

Forrás
Magyarországi szlovákok
Telekgerendás

Érdemes végig nézegetni a sok-sok régi használati tárgyat a gépek előtti időből!