Köszönöm a rejtést.
Kisvonatozás és geoládázás régi, kedves kollégámmal (Pszt! Igaziból a főnököm volt.) szepzsuzsival (és persze Erával) Kismaroson és Királyréten. Nekem ez szűz terep volt, nekik már volt itt 2 találatuk. A logok írásakor Zsuzsának további előnye is volt velem szemben, hiszen amikor a Nyugatinál elbúcsúztunk, rám még hosszú buszozás-vonatozás várt. Így aztán, mire számítógéphez ültem, ő már kész volt a bejegyzéseivel. Az övé alapján akár CTRL-C - CTRL-V -vel is írhatnék az élményeimről... de persze, nem így lesz.
Remek nap volt, viszonylag elfogadható időjárással. Ugyan a kisvonatozásra, meg annak a multijára fűztük fel a napot, késő délutánra elfradtam, Bicske felé vonatozva néha el is bóbiskoltam.
A multi első pontját (azaz a végláda koordinátáit) gyorsan megtaláltuk. Mivel még volt bőven időnk a kisvonat indulásáig, én természetesen "elszaladtam" begyűjteni a
GCTP7H pontjait. Eredeti tervünk szerint csak Paphegyig mentünk volna, de a menetrend alapján módosítottunk ezen. Kétszer is. Előbb csak annyit, hogy a végállomásig megyünk, onnan sétálunk "le", Paphegyre. Aztán rájöttünk, hogy még mindig marad időnk bőven, akár egy láda is belefér. Felnéztünk a várhegyi kilátóra. Brrrr. Gyorsan elvetettük. Ez a láda viszont kínálta magát. Kellemes sétával, két tavacska mellett elhaladva, a ládaoldali leírásnak megfelelően, a tiltó táblákra fittyet hányva jutottunk be az impozáns látványt nyújtó bányaudvarba. A sziklamászáshoz nem kaptunk kedvet.