Bár ezt a ládát mai túrám közepére terveztem, a valóságban az utolsó lett, a végláda már csaknem szürkületben... De haladjunk szépen sorjában. A reggel kilenckor, Pilisszentkeresztről indított túrámon ide a
GCKirk-től indultam. Először a P jelzésen, ami - köszönhetően a meteorológiai oldalak által még reggel is egységesen csupán 2-3 mm-re becsült, de a valóságban egész nap folyamatosan eső, 10 mm-t jócskán meghaladó csapadéknak - gyakorlatilag sártengerré változott. Olyannyira, hogy több szakaszon is inkább a jelzés menti erdőt választottam a járhatatlan út helyett. Aztán szerencsére a Pilismarót felé menő erdészeti műút következett, amin gyorsan haladtam a dobogókői sífelvonó alsó állomásáig. Közben a csapadék halmazállapota - mivel lassan 500 m tszf. magasságba értem - esőről hóra változott. A sífelvonónál aztán áttértem a Magas-hegyet megkerülő, és a Z4 jelzésbe vezető, most erősen vizes-hókásás szekérútra. Innen a már egyértelműen havas, és igen meredek Z4-en mentem fel Dobogókőre, közben elhaladva a Thirring-sziklák mellett. Ezen az úton most először mentem fel Dobogókőre, és mondhatom, messze ez a leglátványosabb, sőt: természeti látványosságok szempontjából ez adja Dobogókő igazán kiemelkedő értékét. A sziklaformák és a kilátás is rendkívüli élmény. Más kérdés, hogy most rendkívül csúszós, így némiképp veszélyes is volt ez a szakasz (folyamatosan megcsúszott a nem téli viszonyokra tervezett túracipőm a pár centis hóban a szakadék felé). Az eredetileg tervezett letérést
GCThir, majd
GCDko-1 felé a S körút jelzésen így 10 m után feladtam, nem akarván szaporítani az itteni áldozatok számát. Majd máskor, száraz időben...
Fent a "civilizált" Dobogókő olyan arcát mutatta, amit sose láttam. Máskor autó- és turista-"hordák", autók, nyüzsgés - most 5-7 centis szűz hó, síri csönd, és 2 óra alatt összesen 5 élő ember, (2 sétáló pár, és a turistaház gondnoka), akivel találkoztam... A turistaházban megittam 3 deci forró gyömbért (érdemes kipróbálni, nagyon kellemes, bár kissé drága, 200 Ft decije), aztán elindultam "levadászni" ezt a ládát. Mivel a kényszerű útvonalmódosítás miatt a három pont közül a középsőnél voltam, először el kellett kutyagolnom a Rezső-kilátóig az 1. pontért - ahol egy bő hete voltam, csak akkor már a délután 17 órai sötétségben nem kerestem meg az üvegcsét. A kilátó most is tetszett, bár most se láttam ki semmit - a múltkor a sötétség, most meg a totális köd miatt... Aztán visszaséta a Téry-emlékműig, ahol került egy félórámba, hogy értelmezzem a 2. ponthoz tartozó, rettenetesen (és megítélésem szerint feleslegesen) túlbonyolított feladatokat. De végül rájöttem, hogy itt EGYRÉSZT jelszó-részletet kell keresni a szélmérőn, MÁSRÉSZT pedig pár lépéssel odébb koordinátát kell mérnem a csúcskőnél, HARMADRÉSZT össze kell adnom a frissen mért, és az 1. ponton talált számokat... Majd elkutyagoltam a semmibe 600 m-t az így meghatározott koordinátájú végládáért (mit akart ezzel megmutatni a rejtő? a sípályát felülről? vagy a Zsindelyes éttermet? - gőzöm sincs, ami, a helyes számításomnak és mérésemnek köszönhetően, gond nélkül meglett (leszámítva, hogy akaratomon kívül csaknem lecsúsztam a sípályán...); aztán visszakutyagoltam a műúton újabb 600m-t, hogy visszajussak a "központba", aztán pedig a K jelzésen le Pilisszentkeresztre... Merthogy ennek a ládának a "megértése" és "becserkészése" jó 1,5 órát vett igénybe a mai téli körülmények között, így szépen rám esteledett, így már a közeli Zsivány-sziklákat (
GCbzsi) se láttam érdemben, hiába mentem el mellette... A rejtések maguk egyébként jók (az üvegcse, a virtuális pont, és a végláda is rendben), csak a végláda értelmetlen helye, és a feleslegesen túlbonyolított feladatok miatt adtam 3-ast.