Megye/ország: Győr-Moson-Sopron
Elhelyezés időpontja: 2018.11.25 15:00
Megjelenés időpontja: 2003.03.29 13:15
Utolsó lényeges változás: 2018.11.25 09:09
Utolsó változás: 2022.02.27 00:40
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Bulcsú, Márk - Bojsza család
Ládagazda: Bojsza család Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 6500 m
Megtalálások száma: 503 + 1 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
A Sopron környéki erdők legnyugatibb szegletébe hívjuk a túrázás és hegyikerékpározás kedvelőit első ládánkkal.
A szocializmusban ez az erdőrész szigorúan zárt terület volt, (még a madár is csak igazoltatás után repülhetett ide ) Bizony sokat nézegettük a háború előtti turistatérképeket, amikor is a jelzések még vígan kanyarogtak a határ közvetlen közelében...
Görbehalmot elhagyva a Pisztrángos (Fehér úti) tó után tettük le a kocsit N 47° 40,563' E 16° 29,140' 350 m [GCAfo+parkoló] és indultunk tovább a Hidegvíz-völgyben kanyargó és egyenletesen emelkedő erdészeti műúton. Az akadémiai alkotóház után értük el az erdészet kísérleti szálaló erdejét ismertető táblát. Ezután szinte érezni lehetett, hogy kezdünk különleges helyre érni, és valóban a (mai) Magyarországon máshol nem nagyon található fehér acsalapu is ezt jelezte.
A határt elérve az osztrák oldalon határőrbódé, szentkép és az Urak asztala (Herrentisch) várja a falatozókat (nyársak a szalonnasütésre előkészítve)
A láda egy öreg bükk tövében egy kővel takarva várja megtalálóit.
Vissza egy másik utat választottunk, az Idegenek Útját (Fremdensteig), a határ mellett, majd tovább a kocsiig.
(A megfáradt és éhes vándoroknak ajánlhatjuk a görbehalmi éttermet, ami nekünk igazi meglepetés volt, nagyon finom a konyha....)
Az ismertetett út 12.1 km volt oda-vissza.
Ez az út persze csak egy a lehetségesek közül, ahogy tetszik ...
Kellemes túrázást és ládakeresést kíván:
Brigi és Janó
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. Bővebben majd otthonról... [g:hu+ 2.10.16]
Volt hivatásos határőrként külön érdekesség volt nekem ez a láda. Végre láthattam az egykori műszaki határzár nyomvonalát, határköveket, sorompókat, és még szögesdrót tekercseket is találtam az erdőben, a rejtek közelében.
A ládát könnyedén megtaláltam, rendben a helyén pihen.
Köszi a rejtést, tetszett! :)
Megtaláltuk köszönjük szépen a rejtést! Kb. 52 év után jutottam el újra ide, középiskolásként a Soproni-hegység geológiai térképét készítettük ( en csak ún. figuránsként), olyan nagyszerű emberekkel, mint Dr. Kisházi Péter és Boldizsár István. A hajdani őrsnél parkoltunk, onnan 14 km volt oda-vissza
A szállodai kicsekkolás miatt egyedül kerestem fel a pontot. Az Ilona aknától nem messze parkoltam és onnan jöttem végig a már a részben ismert útvonalon. Az autótól kb. 5 km volt gyalog. Köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!Szülinapi húsz kilóméteres kör közben kerestem meg ezt a ládát.Már alig vártam hogy felérjek és megreggelizhessek a nagy asztalnál. [Geoládák v3.12.10]
A GCTHVF megtalálása után tovább kerekeztünk az aszfalt út végéig, ott elfektettük a bozótosba a bicajokat, és gyalog mentünk el a határ vonalon fekvő Asztalfőhöz. Nagy nyugalom volt, senki sem járt erre, kicsit átmentem Ausztriába, néhány fotót készíteni.
Üdv Mr Zerge.
GC20SN közbeni találat.
Délben hegytetőn ebédelni igen jó... főleg, ha van hozzá egy kényelmes asztal. Itt volt.
Az erdő egész úton tiszta, rendezett volt. Először itt a pihenőhelyen találkoztunk emberekkel, egy bringással és két osztrák fiatallal.
GC20 Sopron felfűzése közben értük el az ország csücskét, nagyon kulturált kiépített, gondozott a környék, és csodás az erdő, látszik, hogy az egyetemisták is pátyolgatják. :)
a láda szuper állapotban.
köszönjük a rejtést! Évi, Toti [Geoládák v3.12.10]
GC20SN volt a mai nap fővonala és ezalatt több láda láda is útba esett,vagy kis kitérővel megtalálható volt,így ez is meglett.A rejtek könnyen megközelíthető és könnyen megtalálható.
Egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk Sopronban. Szombaton a környéken kóvályogtunk, a vasárnapot a jubileumi ládának, és az útbaeső rejtéseknek szenteltük. Az első találatunk, szinte belebotlottunk a rejtésbe! Átkukucskáltunk a határon, aztán indulás tovább mert még nagyon az elején tartottunk! Köszönjük!
A GC20SN begyűjtése közben szedtük be ezt a ládát is. Érdekes hely, a láda is könnyen meglett, aztán az "urak asztalához" leültünk a magyar-osztrák határon és elköltöttük a reggelinket. Mivel Sopronban időről-időre megfordulunk már szemeztem egy ideje ezzel a rejtéssel, most végre összejött :)
Köszönjük!
[Geoládák v3.11.3]
A GC20SN gyalogos teljesítése során megkerestük. A mai nap 3. ládája.
Elég népszerű lehet a környék, mi is az asztalnál költöttük el szendvicsebédünket.
Szülinapi eseményláda kör a Soproni-hegységben 1/9.
A Fehér úti tótól sétáltunk fel, picit erdőben, nagyobb részben árnyékmentes dózerúton. Sejtésem szerint itt az Urak Asztala a látnivaló, ahonnan azért kvázi messze van a rejtés. Fent a pihenőnél ebédeltünk és szusszantunk egyet.
Köszi
Az ünnepi ládák soproni darabjának felfedezése közben akadtunk erre a dobozra.
Itt éreztem először, hogy a rejtés indokolatlanul távolra a láda mondandójától.
Nyaralásunk alatt ez volt az egyik helyszín, amit a legjobban vártunk. 19 km-es túra keretében kerestük fel, különlegesre sikerült, köszönjük a rejtést.
Soproni kirándulásunk alkalmából látogattunk el az Asztalfőhöz. A leírásban szereplő távolság miatt eddig nem mertük bevállalni idő hiányában, de most végre sikerült. Az autót a sorompó előtt tettük le, innen 4.9km, mintegy másfél órás séta volt, a vége felé komoly kapatóval, erős szélben.
A láda hamar meg lett, kicsi pihenés után indultunk is vissza.
Köszi a rejtést!
A rejtekhely tökéletes csak rendesen vissza kell tenni az álcákat.
Régi, törött láda a kukába ment. A sok szeméttel együtt(pld.gyújtógyertya!). Egyesületi csereládát tettem ki. A cseredobozba sajnos nem fért be a régi logbook.
Megtaláltuk, de nem volt egyszerű. A ládát a rejtektől távol, törötten az avarban találtuk, valami vadállat kikotorhatta és megrágcsálta. A doboz alja beszakadt, a tartalma szétázott, de a logbook még bírja. Visszaraktuk a fa tövébe, faszeletekből építettünk egy rejteket, remélhetőleg kibírja a következő karbantartásig. Az Urak asztalánál meguzsonnáztunk, majd tovább vittük a GCTelj ládát. Tetszett a pihenő, kösz a rejtést.
Kellemes hosszú hétvégét töltöttünk Sopronban és környékén fa-peti, Robogo, tabletta és Liberty társaságában. Nem nagyon ládáztam még ezen a környéken, így nekem minden újdonság volt és nagyon szép helyeket fedeztünk fel.
Kb. 12 km-es túrát tettünk a ládához, közben megkertük a teljesítménytúrázó mozgó ládát is.
Nagyon szépen köszönöm a rejtést és a munkát, amit a láda kihelyezésébe fektettél.
[Geoládák v3.7.6]
Kellemes hosszú hétvégét töltöttünk Sopronban és környékén kitkat0123, Robogo, tabletta és fa-peti társaságában. Sopronban már többször jártam, jó volt újra felkeresni a nevezetes helyeket és felfedezhettük a Soproni-hegység szebbnél-szebb helyeit, a Vasfüggöny túraút mentén.
Gyönyörű őszi erdőben 12 km-es túrával értünk a határhoz. Útközben tovább vittük 1,2 km-t a GCTELJ ládát, amit egy tuskó mellé rejtettünk az úttól 2 méterre. A hangulatos pihenőhelyen, az "urak asztalánál" ebédeltünk. Visszafelé érintettük a Dr. Róth Gyula emlékhelyet. Az erdőben rengeteg különleges, szép gombákat láttunk. Köszönet a rejtésért.
Soproni hosszú hétvégi ládázás alkalmával kerestük fel a ládát kitkat0123, Liberty, fa-peti és tabletta társaságában. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Ma főleg a kirándulósakat kerestünk fel a Soproni-hegységben. Délelőtt kicsit ködös volt, délután már kellemes őszi időben gyüjthettük a pontokat. Az erdő tele volt színesebbnél színesebb gombákkal. Ma is nagyon szép helyeket kerestünk fel.
Köszönöm a rejtést!
Ágfalváról indultunk a piros jelzésen. Jó nagy túra volt, napsütéses de nagyon szeles időben. Rengeteg gombát láttunk és fényképeztünk. A rejtek rendben. Köszönöm a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :) [Geoládák v3.3.2]
Több látványosságot vártam, de ez az én bűnöm, nem néztem a hely történetének után és én egy természetes sziklaalakzatot vártam volna, mondjuk mint a Kalapos-kő... De az ide vezető útvonal nagyon szép, üde zöld minden és az a fenyősor...!
Autóval a tóig, ott leparkoltam, aztán biciklivel tovább az erdészeti műúton. Jó kis emelkedős, főleg, mivel egész nap mozogtam. Az utolsó 800 méteren gyalog a felázott erdei utakon. A rejtés rendben. Utána megkerestem a comost is, aztán irány vissza. Kis gond volt a bejelentéssel (térerős probléma), de végül megoldódott.
Soproni, romantikus, lánykérős hosszú hétvégén kalandoztunk Sopronban és környékén. Felfedezve sok korábban ismert és még ismeretlen helyeket!
Köszönjük az élményt, HRita, KesserHercegnővel! :)
Megható hely, tökéletes egy túra közbeni pihenőre Magyarország legnyugatibb pontján!
A láda tartalma gyomorforgató, de a tetejéről még le lehet olvasni a jelszót. Teljesen ki kell cserélni.
Sajnos nem olvastam az előző logokat, így nem vittem csereládát.
Megtaláltam.Köszönöm a lehetőséget.A logblok nagyon el van ázva ,a jelszó még megtalálható.Ha valaki tudatosan készül megkeresni hozhatna magával másik füzetet. [g:hu 1.5.4]
A piros sáv jelzésen tettünk egy kört, nagyobb társasággal. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy a felnőttek még Magyarországon olvassák a táblát, ők meg már Ausztriában vannak.
Mai kerékpáros túránk utolsó ládája! Nem volt egyszerű túra, de leküzdöttük! Néhol agyig süllyedve a sárba! Már csak 14 km-s laza lejtő vár ránk Sopronig! Köszönjük a rejtést!
Brennbergbanya felol kozelitettuk meg a ladat vegig a hatar menten. Kisse lassan ertunk oda mert erik a szamoca ami ugye ellenallhatatlan:) A ladat konnyen megtalaltuk. Az asztalfo szepen rendben van tartva. Koszonjuk: Niki, Toti [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Soproni nyaralás 31/1.
Újhermesnél parkoltunk és onnan gyalogoltunk a ládához. A terep nem volt nehéz ezért elég jó tempóban tudtunk haladni. A ládatalálat után a határnál reggeliztünk. Az erdőnek különleges hangulata volt.
Köszönjük a rejtést.
Születésnapi ládázás Sopron környékén. GCGLCK láda felől közelítettünk a zöld jelzésen. A zöld jelzés tényleg zöld, lásd a képet. Ettünk egy rakás szedret és láttunk egy süldő rókát. Tetszett a rövid túra.
Fehér-tó felől bringával támadtuk be a ládát, nagy élmény ezeken az utakon egy bringás körtúra! köszönjük a lehetőséget! (Favágóknak is az útbaigazítást!)
Gyalogtúra ragyogó kora tavaszi napsütésben Istvánnal Ágfalvától Asztalfőig, onnan Brennbergbányáig.
Kicsit hosszú volt a 7 km GCFHTO-tól, de így legalább kisárgítottuk ezt a csücsköt is...
A láda már nem kővel, hanem fűrészelt fadarabokkal van takarva.
Megtaláltuk! Köszönöm a lehetőséget. Viszafelé tévedédésből Ausztria felé vrttük az irányt így kb. 4 km-es kerülővel jutottunk vissza a hidegvíz forráshoz ahol a csapat többi tagja már szalonnát sütött. :) Nagyon szép időnk volt. A ládikát már nem kő rejti hanem a kő méretéhez hasonló fa.
[g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Háromnapos, határ menti itt-ott tartózkodásunk alatt, egy 17km-es körtúra során. A rejtés egyelőre tartja magát, a környéken talán a rejtekfa az egyetlen, amit még nem vágtak ki. :) Az asztalnál megpihentünk, megállapítottuk, hogy a pad melletti fára aggatott .com-os dobozhoz az eső utáni nyálkás, csúszós fatörzsön nem fogunk tudni felkúszni, majd továbbálltunk. Köszönöm a lehetőséget.
Végig az aszfaltos úton mentem, amíg az el nem fogyott. Tényleg végig emelkedik.... Az erdő csodálatos, nyugodt, a kellemes hűs reggeli hőmérséklet ideális egy ilyen túrához. A műút végén jobbra elindultam egy meredek, kitolt, sáros, agyagos úton, aztán amikor ez is elfogyott, akkor már csak a műszerre hagyatkozva tartottam a láda felé az erdészeti munkák nyomait viselő területen át. A munkák ellenére a láda rendben van.
A visszaúton már jobban gurult a bicikli, csak egyszer kellett lelassítanom amikor nem messze tőlem szarvasrudli keresztezte az utat. Mire Görbehalomba értem, valami búcsú v. falunap miatt lezárták az utcát, így csak kerülővel érhettem el a Sopron felé vezető utat. Lembo
Miután július 5. megtaláláskor készített képeket sikerült letörölnöm a jelszóval együtt, mégegy túrát kellett végrehajtanom a jelszó megszerzése ügyében. Most Ágfalváról közelítettem meg a helyet.
GCTOUR-on a többiek után loholva.
Jópár fát kivágtak. Ládát nem találtam, de többiek után való sietésben, nem is nagyon kerestem, pár percnél tovább.
Tracklog hamarosan.
GCTOUR keretében az első napon egy kis bemelegítés képpen bringáztunk el erre csoportosan. Nagy melegben jól esett az erdőben tekerni. Jó környék. Köszönjük.
Az erdészeti munkák még folyamatban vannak A ládától 1-2 méterre is. A rejtő fa talán megmenekül, mert úgy nézm, hogy amit akartak, már levágták róla. Ha viszont összetakarítják a gallyakat, felszínre fog kerülni a láda is.
A jelszót a biztonság kedvéért felírtam egy frissen metszett felületre is. Aki keresi megtalálja.
Soproni hegyi bicajtúra. Itt már teljes volt a köd és a szitálás, sok pocsolya is nehezített. Kis tétovázás után előkerült a láda is, majd átlibbentem szétnézni a szomszédba kicsit. Visszaúton bozótharc bicajjal, mert nem találtam a betonútra vezető ösvényt.
Pár napot volt szerencsénk Sopronban és környéken eltölteni, ezalatt 16 ládát keresgéltünk össze. Brennbergbánya felől jöttünk az út nagyobb részét autózva, kisebb részét gyalogosan. Csodás a környezet, gyönyörű erdők, patakok, szakadékok és hegyek. Meglepetésünkre egy lélekkel sem találkoztunk az út során, de még vadakat sem láttunk. A webes megjelenést kissé soványkának találtuk, mesélhetne kicsit a helyről, hiszen szép története van, illetve kicsit a rejtésről is. Köszönjük az élményt és a rejtést: Andi, Acsart
Köszi a rejtést, a Com-os találat után ezt is megkerestem. Azért nem túl kedves a szomszédoktól, hogy bár nincs határ, az utakat csak gyalogosan lehet használni, biciklisek ki vannak tiltva... furcsa.
A tónál tettük le az autót, onnan bicóval. Felfelé az aszfaltút + bringatolást választottuk, visszafelé pedig a ZP jelzésen becsatlakoztuk a Terv-útba.
Jó kis túra volt, köszönjük!
Megtaláltuk!
Ágfalváról, Büdöskúton át érkeztünk ide az ország legnyugatibb pontjára és indultunk is vissza Ágfalvára, hogy sötétedés előtt visszaérjünk.
Mindig is különös vonzódással viseltettem a határokhoz. Szeretek államhatárok körül mászkálni, pláne ha két világot kötnek össze. Ennek a ládának a logját is már évekkel ezelőtt olvasgattam itt és tudtam, hogy egyszer ide el fogok jönni. Már csak a mesés erdei környezete miatt is. Nagyon tetszett az egész vidék a Soproni-hegység szépségével. Közelben lakó haverom segítsége és kiváló helyismerete kellett a legjobb megközelítéséhez, mert az időjárás miatt és az időbe lehetőleg minél több helyszín beleférte miatt hosszú gyalogtúrára nem vágytunk. A megközelítésében nem a legrövidebb utat választottuk, mert Brennbergbányát is útba ejtettük idefelé jövet. Az más kérdés, hogy elvileg szabálytalanul behajtva behajtani tilos utakra:) Ez utóbbi tiltást nem értem, hiszen legtöbb helyen jó minőségű utak vannak és így több természetet kedvelő tudna ide eljutni.
Kedves Rejtő: sajnos nem vettem észre - de természetesen töröltem. Köszönöm a rejtést - ide sem jöttem volna el - ha nincs a láda - sajnálnám, ha nem láttam volna. Annak idején (nem itt) néhányszor magyarázkodnom kellett a határőröknek, hogy miért arra és miért ott és most merre is tovább ...
Sopron környéki baráti ládázás, hosszú hétvége keretében. Hermes felől jöttünk, majd az Ágfalvi-kilátó fért még bele a mai sétánkba.
Köszönjük a rejtést!
Dana csapattal közösen.. szikrázó napsütésben +5°-ban 11.1 km
Új-Hermesről indulva levadásztunk néhány ládát(.com) útközben. Visszafelé a kilátó fele mentünk és ott is megkerestük a GCBREN ládáját.
A város másik feléről indulva, ca. 45 km-es tekerés erdei műutakon a GCBren - GCAfo - GCBANF útvonalon haladva :) ahol a műút végetért, onnan kezdődött az emelkedő is, így a bicót lezártam. Gyalog is elég megerőltető volt az utolsó 400 m :) mivel nem a piros jelzésen haladtam, így a ládához érve először kerültem olyan helyzetbe, hogy kezdtem besz@ni, vajon hol az istenbe lehetek az erdő közepén és hogyan jutok vissza a bicóhoz, ugyanis annak a koordinátáit sajna nem mentettem el a kütyübe... tanulságos volt :) de aztán megoldottam a helyzetet :) köszi a rejtést...
Kissé szeles, hideg téli időben, de nevemhez méltó módon találtam meg századik ládámat. Eredetileg a lakóhelyemhez közel eső GCBICO nemrég megjelent ládát szerettem volna századiknak, de a múlt héten már nem maradt időm végigjárni (6 pontos multi), ma meg hirtelen kerekedett egy szabad napom itt, így tudtam kicsit ládázni a Soproni-hegységben. Őrá esett a választás :-)))
Kocsival sikerült felmenni a legutolsó parkolóig, így csak néhány száz métert sétáltam gyalog. Tudom hogy nem teljesen sportszerű, de most így esett jól. Nem volt elég időm ahhoz, hogy a mára tervezett négy ládát gyalog járjam végig.
Az Urak Asztala nem volt megterítve ! Pedig én készültem, direkt nem ettem ma még semmit, hátha szerencsém lesz, de nem lett. Legközelebb majd előzetesen bejelentkezem telefonon. Tudja valaki a számot ?
:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Régóta vágytam ide. Az itt létet azonban nem sokáig élvezhettük a hajtás miatt.=( De ahogy Enkeli mondta még szerencse, hogy a kezdés előtt pár perccel találkoztunk az illetékesekkel és nem egyből csöppentünk a puskások kereszttüzébe. Így ezt a helyet biztos, hogy ismét fel fogom majd keresni. Köszönöm a rejtést!
Kihasználtuk a szép szombati időt és megtettük idén az első ládázó kirándulásunkat. Jó volt újra a természetben lenni. A rejtés jó a láda pedig jól átvészelte a telet, bár egy új nejlon táska ráférne. Köszönjük sinus90-nek a ládaajándékot, a gyönyörű saját készítésű gyöngy karkötőt. :)
Először a com-os ládát vettük célba amelyet már messziről kiszúrtunk. Barátnőm hamarés nagy ügyességgel felmászott érte!!!Aztán a rendes ládát is felkerestük amelyet ugyancsak a Párom már az útról kiszúrt!:)
A lemenő nap sugaraiban indultunk visszafele Ágfalva irányába de útközben ránksötétedett és 2 stoppal jutottunk el a kocsinkhoz!:P
izgalmas túra volt.Elfele dimbes -dombos,kicsi pihenő az Urak aztalánál,aztán láda keresés.Kb 20perc alatt találtuk meg.sajnos a comos ládáért nem tudtunk felmászni,mert kezdett sötétedni.A haza felé uton kicsit más fele mentünk,így rövidebb volt,viszont rán sötétedett.A gps lemerült,hálózat nuku.enyhe para...viszont tanultunk belőle!:)
Dávid,Reni ,Klári
a fehéruti tó után a sorompónál parkoltunk.onnan 4.4km oda az erdőn át,majd miután sötétedett elindultunk a betonút felé,kb 4 km vissza,ahol lemerült a gps,nem volt térerő,és már csak az utat láttuk a sötétben.
Nekem jó kis lélekpróba volt.
De felejthetetlen. :)
Dávid és Klárival megvan a kincs. :)
A vasfüggöny túraútvonalon érkeztem, a kis határátkelőn átmenve megnéztem a pihenőt és gyorsan felmásztam a com-os ládáért, ha már volt benne egy szép coint. Persze hagytam helyette egy tb-t, mert aki felmászik oda megérdemel valami jutalmat, majd gyorsan a ládát is felkerestem. Folytattam az utam a vasfüggöny útvonalon, majd letértem a pisztrángos tóhoz. Mesés a kis tavacska is.
A fesztivál másnapján kora reggel elkövetett csapatos ládázás Sinus90, H. Gábor, és Ludens társaságában. Ezúton is köszönöm a lehetőséget!
Amikor az út elfogyott, elég saras terep következett. A láda és az asztal környezete már egészen jól járható, mivel hegytetőn van.
Az asztalhoz a hideg, nyirkos idő miatt nem volt kedvünk leülni.
Az osztrák oldalon azonnal tiltó táblák fogadnak.
A legbosszantóbb azaz osztrák tájékoztatótábla volt a határon, mely csak német nyelvű volt. :(((( Nem igazán éreztem a "sógorságot".
Az asztal fölött találtunk egy webkamerának is nézhető 5-ös nehézségű comos ládát.
Kötél mindenképp ajánlott a megszerzéséhez.
A ládába Sinus tett 1 pótlogbookot, mert a régi betelt.
Köszönjük a rejtést!
Fil, H.Gábor és Ludens úgy döntöttek megpróbáljuk hátha nyitva van a sorompó. Szerencsénk volt! Ameddig lehetett mentünk kocsival, utána meg az orrunk után. Ludens látta meg. A láda kapott új logfüzetet és gyöngy karkötőt tettem bele. Az asztalon található feliratot nem sikerült kibogarászni. A görbe fán láttunk "valamit" de nem tudtunk felmenni érte. A sógorok erdei útján kerékpározni és lovagolni tilos. Lefelé egyszerűbben mentünk.
Verseny heleytti ládakeresgélés eredményeként. A Fehér Dániel forrásnál néztem a GPS-en, hogy alig több mint 5 km. No persze légvonalban. Az ut meg cikázott. A rejtek közelében a határsávon egy padot láttam ami Feri60 játékát juttatta eszembe.
Sopron környéki nyaralás közben.
Görbehalomról indultunk a régi brennbergi vasút nyomvonalán, majd át Újhermes felé, aztán a határon egy kört téve északról értünk vissza.
Érdekes hely. Jó az asztal.
Köszi!
A Magasbérci-kilátótól, némi tanakodás után tekertem tovább nyugat felé a Vasfüggöny-túraúton. Továbbra is jól járható volt, kivéve a kis völgyekben lévő vízfolyásokat. Az egyik dagonyába majdnem bele is szaladtam, de ennyi kis izgalom kellett a teljesen nyugis erdőben. A láda levadászása után az Urak asztalánál (hol máshol) a megmaradt "elemózsiát" is elfogyasztottam.
Nem döntöttem rosszul, bőven belefért még a mai napba ez a láda is.
Sajnos az erdei utak még nagyon
sárosak, így sikerült a frissen összerakott
bringát felszentelni.
Sopron-Muck-Görbehalom-Fehér úti tó-
Asztalfő-Urak Asztala-Hermes-Görbehalom-
Muck-Sopron útvonalon haladva.
Végre eljutottunk ide a csücsökbe is, a láda környékén kicsit több volt az öreg bükk mint máshol, a kő pedig még avarral is le volt takarva, de azért megtaláltuk! :)
Köszönjük a rejtést, nagyon jót túráztunk a környéken!
1 hetes Soproni telelésem során a 2. túranapom. GCAG-től jöttem, majd GCBREN és GCBDK felé mentem tovább.
Itt már hó is volt, míg Sopronban, Ágfalván egy szem sem.
Hallottam egy lövést út közben. Kicsit bepánikoltam, hogy egy vadászatba csöppentem, és még lelőnek. Találkoztam egy erdésszel, aki megnyugtatott, hogy társas vadászat csak szombaton lesz, de sötétedés után lehetőleg ne mászkáljak.
Kellemes séta az őszi erdőben valahol Magyarországon. Aki nem élte meg, hogy a "madár is csak engedéllyel repülhet ide" annak a hely szelleme sem mond semmi különöset.
Első napi túránkon jöttünk erre, útközben gyűjtöttünk egy kis gesztenyét, volt miből :) Szép a környék, és izgalmassá teszi a múlt - köszi!
katica + tobias + a csapat
Szép és nevezetes hely a magyar-osztrák határon, jó ötlet volt ide rejteni. De az "Urak asztaláról", mint helyről, indokolt lenne részletesebben írni.
A láda lehetne közelebb az "asztalhoz", szerintem indokolatlanul távolabb került elrejtésre. (Persze a koordináták alapján könnyen megtalálható, de a készülék nélkül keresőnek nulla az esélye a megtalálásra.)
A Fehér-úti-tótól (Görbehalom) a piros jelzésen talán a jelzésfestők indultak el utoljára egykoron. Embermagas bozóton és csalánoson vágtuk át magunkat, miután némi keresgélés után megleltük az erdőbe betérő jelzést. Ettől a bő 10 m-nyi szakasztól eltekintve az út szép és jól járható. A pont közelében nagyon bizonytalan volt a vétel. De a leírás alapján meg lehet találni az erdőben a fát :-) .
Sieggraben felől sima ügy , oda/vissza kb 6 km a behajtani tilostól..Ha elolvassátok a táblát /ami természetesen csak német nyelvű/ , megértitek ,miért a láda. Köszönjük
[wapon beküldött szöveg]
5 napos kiruccanásunk talán legjobb pontja. Szép hosszú séta, kicsi (50méter) kaptató. Az asztalnál üldögélve találkoztunk egy osztrák biciklissel, vissza felé pedig egy őzikével. Murus és Cica
Soproni hosszú hétvégénk harmadik napját ezzel a dobozkával kezdtük. Először görbehalomi indulás szerepelt a programban, de annyira jóra (meg hosszúra...) sikeredett az előző esti városi séta meg kirándulás, hogy reggel nehezen ment az ébredés... Ezekután megegyeztünk egy Fehér-úti-tavi rajtban, de látva a csapat fáradtságát, ez sem jött be (és akkor még hol volt a nap többi része - jó sok hegy, így kell ezt leszervezni! :)) Végülis a lezárt sorompóig mentünk kocsival (az őrzött katonai terület után, amit egyébként tényleg őriznek, láttuk). A célt autóval megközelíteni szándékozóknak rossz hírem van: lehet, hogy csak a hétvége egyenes következménye, de a sorompó zárva van, és mivel átrepülni nem tudtuk, így itt lett a parkoló. Innen egyébként még vagy 4 kilométer a cél :))) Lehet hétköznap nyitva van a kapu vagy éppen ha jár ott erdész vagy más illetékes akkor nyitva hagyja, de akkor van ott tábla hogy autóval nem igazán lehet... Mindenesetre megszavaztattuk hogy merjük-e a 2x4 km.-et bevállalni így utolsó nap, végül döntetlen lett az eredmény, kis rábeszélés után viszont mégis elindultunk. Az aszfaltoson mentünk végülis. Az út első része nem szintes, utána viszont bedurvul, jön egy nagy emelkedő és egy (több) éles kanyarkombináció. Meg is jegyeztem, hogy bicóval ezt soha. Sajnos igazolódott a félelmem, az egyik alsó kanyarban egy hölgyet láttunk, aki nem sokkal azelőtt esett nagyot lefelé jövet bicóval, kérdeztük kell-e segítség, de azt mondta már rendben van, folytatják az utat visszafelé. Mi is folytattuk az utat, felmásztunk az alkotóház környékére, ott a padoknál pihenő, majd folytattuk az emelkedést. Az aszfaltos vége már elég saras volt, látszottak a tegnapi többórás (egyébiránt előre nem jelzett) esőzés nyomai. Innen indult csak az igazi móka :) Szép szintes emelkedő - mélysárral... Csúszkáltunk rendesen, két lépés előre egy lépésnyi csúszás vissza, aztán nagy nehezen sikerült feljutni. Egy (talán erdészeti) traktor alaposan szétnyomta az utat, de ő is elakadhatott, mert óriási fenyőágak voltak a keréknyomba dobálva, elősegítendő a kikapaszkodást, legalábbis ezt valószínűsítettük. Míg ezen merengtünk, sikerült eltéveszteni a P-jelzést, és sajnos itt is előjött a Soproni-hegység gyengéje gyalogosturista-szempontból: nincsenek (vagy legalábbis nagyon ritkák a) jelzések. Egy négyes útkereszteződésben aztán tanakodtunk hogy merre, de a rossz úton indultunk el - gyanús lett hogy a Csix folyton a P mellé mutat... Aztán meglett a P-ösvény, majd újabb fordulók után végülis kilyukadtunk a Z-re, és előttünk az Urak asztala - vagy valami olyasmi. Megtaláltuk a keresztet és a tűzrakóhelyet is, láttunk egy piros-fehér-piros sorompót, és gyönyörűszépen karbantartott erdészeti utakat a másik oldalon. A tábla a másik oldalon csak német nyelvű, azért bogarásztuk egy darabig, majd irány a láda. Kis séta a zöldön, majd be a dobozért. A jelszó sajnos nem túl eredeti. Visszarejtés, majd irány vissza négy kilométer :) A visszaúton már nem találkoztunk kirándulókkal. Legyűrtük a négy km-t, majd megérkeztük az autóhoz, és irány tovább :)
Összeségében a táj és a rejtés is tetszett, de nem találtam semmi különöset az Urak-asztalában. Azért jó kis túra volt, köszönjük!
A Fraknó-túra keretében kerestük fel a helyet, melyet a Perkovátz-Ház Baráti Köre rendez minden évben. A túra útvonala: Savanyúkút - Fraknó vára - Rozália-kápolna - Sieggraben - Asztalfő - Ilona-akna - Brennbergbánya. Felemelő élmény közel félezer emberrel együtt túrázni, ajánlom mindenkinek :)
A ládát a számos résztvevő ellenére "titokban" tudtuk felkeresni, mivel az "asztaltól" biztonságos távolságban van elrejtve. Köszönjük a rejtést!
Mai nap a határ mentén túráztunk (Pisztrángos tó felől Brennbergbánya felé.), így nem lehetett kihagyni ezt a nem mindennapi helyet. Megérte.
A nyugalmat csak a madárcsicsergés "zavarta" meg. Köszönjük!
Viki és Zoli
A szegedi Herman Ottó Kollégium DISNO 2009 c. vetélkedőjének keretében, a VADDISNOK csapat nevében kerestem fel a ládát. Szép a környék, napnyugta előtt nemsokkal értem a helyszínre, és rövid keresgélés után találtam rá a ládára. Végül: éljen a bakancsos turizmus!:)
Hát mit lehetne írni...
Ez a 100. ládánk!!! :)
És szeretnénk megköszönni a Geocaching társadalomnak, hogy mióta ezt a "játékot" űzzük, megvan mindig a hétvégi program! Köszi!
Bubi és Bömbi
Ismét győzött a lustaság: vagy inkább nem akartuk elhinni, hogy nem lehet közelebb állni autóval. Az osztrák erdészek nagyon csodálkoztak rajtunk, és hiába mondtuk nekik, hogy mi a határra akarunk menni, ők az átkelőhöz akartak minket küldeni, aztán meg oda, ahol a legközelebb van a határ. Talán, ha jobban beszélnék németül... Mindenesetre nem zavarta őket, hogy mi arra autókázunk.
Tegnapi sikertelen próbálkozás után ma osztrák oldalról próbáltuk megközelíteni a helyet. Elég jó úton sikerült is közel menni. Mi kicsit korán megálltunk és oda vissza 7 km lett, de le lehet vinni 3km-re ha tovább mész autóval. A hely túlságosan nem tetszett, földrajzi és történelmi érdekessége van inkább mint természeti.
Az autót Újhermesaknán tettük le, és megkezdtük az utunkat a helyenként 30-40 centis hóban. A turistautat meg sem találtuk a nagy hóban, úgyhogy inkább az erdészek által már félig-meddig letaposott utat választottuk, reménykedve hogy az út előbb-utóbb kiköt a ládánál. Jó kis kitérőt téve, de végül vakszerencsével tényleg a ládához jutottunk el. A túránk oda-vissza 15km-esre sikeredett, ami jó kis teljesítmény volt a helyenként elég nehezen járható terepen.
Gyönyörü környezetben, hofödte tajakon, tavol a varos zajatol könnyen ratalaltunk a ladara. Igaz a rejtekhelyig eljutni a sok helyen terdig erö hoban, kicsit tovabb tartott mint gondoltuk. De megerte, jot turaztunk, a kutya is kifutotta magat.
1. cachenek tökeletes!
Köszönjük!
Nagyon jó hely!!! A rejtekhez odavezettek az előző kesser, Boojum, bakancs (és bringa??) nyomai. Sopronból még ködből indultunk, itt verőfényes napsütésben túráztunk. Külön köszönet a rejtőnek a javaslatért, mi megfogadtuk a tanácsot, és GCbkil megmászása után betértünk a görbehalmi étterembe, ahol bőségtálat ettünk. Isteni volt minden!
Már erősen sötétedett, nem igen láttam az írást a füzetben. Szerencse hogy hó volt, és sütött a hold.
Már többször jártam itt, különböző évszakokban. Szép itt az erdő és nagy a nyugalom. Egyszer át szeretnék menni a Bren-tetőre ha már ilyen szabadon lehet járni a határon, de ahhoz sokkal korábban kell elindulni, mert az még innen vagy másfél óra járásra van Szikra (Sieggraben) felett.
[wapon beküldött szöveg]
Büdöskút és Brennbergbánya után csalódás volt az Asztalfő (el is fáradtunk mire ideértünk). Csak a térképen különleges a hely, valójában csak egy erdős lapály. Autóval 300 méterre megközelíthető.
Ezen a napon fizikát és természetet kedvelő diákokkal telt meg ez a hangulatos, Sopron környéki vidék. A Fizikatúra diákverseny az erdőbe vitte feladatmegoldásra és térképes útbejárásra a fiatalokat. Meghívott vendégekként mi is végigmentünk a túrán, (a két végállomás: Fehér-forrás és Brennbergbánya volt), miközben nem hagyhattuk ki a közeli ládák begyűjtését sem. Délután, az út végén, a brennbergbányai templom mellett várt már ránk az időközben elkészült finom gulyásleves.
A láda után hosszan követtük a vasfüggöny túra útvonalát, majd levágtunk, hogy a Pisztrángos tavat is útba ejtsük. Azután tovább, a Fehér-forráshoz, végül (már busszal) vissza Brennbergbányára (lásd: gulyásleves).
Hangulatos környék. Furcsa, hogy csak úgy át lehet menni a határon. Szerintem aznap áttévedtünk párszor Ausztriába, de ez senkit se zavart.
2-3 éve még egy határőr kísért minket az egyik őrbódéhoz, hogy az osztrák kollégája engedjen át minket. Nem engedett ezért autózhattunk körbe órákat fölöslegesen. Másnap már nyitva volt az adott határátkelő egy egész kerékpáros mezőny számára... Most jobb :-)
Kissé monoton gyaloglás Hermestől a határ felé erdészeti és turistaúton (peterpan nyomában). Az út eléggé felázott és tényleg megdöbbentően sok fát pusztított el a vihar. Sajátos hangulata volt az Urak asztalának, köszönöm a rejtést.
Mi a leírás szerint a Pisztrángos tótól indultunk kerékpárral, majd az utolsó szakaszon gyalog (Az erdőben hagytuk a kerékpárokat.) Érdemes volt felmenni, a helynek tényleg különleges hangulata van.
Mi is Sieggraben (Szikra) felől cserkésztük be a ládát, a falu végéről indulva. Az út nem nagyon szép onnan, egyhangú egy idő után. A láda hamar meglett GPS nélkül is. A határsávban üldögélni tényleg érdekes érzés...azt hiszem, ezt azok értik igazán, akik emlékeznek a keményebb időkre...
Köszi a rejtést!
Fraknóról Sopronba gyalogtúra keretében kerestük meg. A túrának és a helynek is volt egy varázsa, jó pár éve még elképzelhetetlen volt számunkra, hogy itt fogunk kirándulni, és műanyag dobozokat keresünk a határsávban. Azért ez így jó!
Már régóta terveztem ennek a ládának a felkeresését, ma egy egésznapos túra keretében, ragyogó időben végre sor került rá. Itt ebédeltem az Urak Asztalánál és jó érzés volt visszagondolni arra, amikor a Vasfüggöny lebontása után először lehetett ide jönni. Háborítatlan természeti környezet fogadta akkor az idelátogatókat, hiszen előtte - ahogy Janó is írja a leírásban - ez határsáv, vagyis zárt terület volt. Most már ez is turistahely lett, de mivel elég távol van a várostól, még mindig érdemes eljönni ide annak, aki igazi csendre, nyugalomra vágyik. Köszönöm a rejtést !
Nehéz volt! A kütyü megbolondult, végül anélkül találtuk meg, D pillantotta meg az útról! Az osztrák oldal (Sieggraben) felöl jöttünk (most már nem gond a határ átlépés!) és egy nagyon kellemes , biciklivel, babakocsival is ragyogóan járható út! Éppen hogy csak a láda miatt ugrottunk át Magyarországra.
Az erdőt átrendezte a szélvihar. Az utak járhatósága érdekes. Először Görbehalomtelep felől közelítettem meg a ládát. Ezen az úton én nem találtam erdőgazdasági útra utaló jelzést. Hacsak egy nyitott és pókhálóval gazdagon beszőtt sorompó nem az volt?
Amiért mégsem innen indultam megkeresni, az egy csapat fatolvaj volt. Inkább továbbmenem Brennbergbánya-Ujhermes irányába. Bár az az út hosszabb, de az autót nem kellett bizonytalan szándékú emberek közelében hagyni. Onnan oda-vissza 8km volt az út. Néha Osztrák területen, néha az erdészeti úton és néha a határ mentén kellett menni. Folyton kerülgetni kellett a kisebb-nagyobb kidőlt fákat. Iszonyú pusztítást végzett a szél!
A túloldali információs táblán a különböző erdőlakók lábnyomait ismertetik, úgymint róka, szarvas, őz, vaddisznó és EMBER!!
Sógoréknál yeti is lakik az erdőben? :)
Jó kis séta volt, köszönöm!
Kellemes, napsütéses őszi időben túra a Görbehalom - Asztalfő - Magas-bérc - Brennbergbánya - Havas-bérc - Fehér Dániel-forrás - Görbehalom útvonalon, 20 km.
Az Asztalfőnél ebédeltünk, majd az asztalon rendezgettük hatalmas vargányáinkat és őzlábgombáinkat, amit osztrák kollégáim nagy érdeklődéssel figyeltek :) A fent említett útvonalon sok gomba van, a jelzett útról is jól észrevehetők. De vigyázzatok, mert sok a "mesegomba" is (légyölő galóca)! A dobozt mindig kikerültem, viszonylag soká találtam meg. Igazából akkor lett meg, mikor a többiek is akcióba lendültek. [wapon beküldött szöveg]
Még az egyik utolsó kellemes napot kihasználva megkerestem a ládát. GPS jel sokáig nem volt, majd utána némi bóklászás után találat. Köszi az elrejtőnek!
Lővér 30 teljesítménytúrának akartunk nekivágni Fazékkal, aztán rábeszéltük magunk (a ládák és csakis a ládák miatt ;) ) a 15re. Persze így is jókora kerülőt tettünk de megérte. A túra szervezői ücsörögtek az asztalnál, az osztrák határőrök meg napfürdőztek pár méterrel odébb :) Ja, és odafelé láttunk cikláment virágzani! :) Lencsi
Lencsivel Lővér TT-n. Érdekes hely, két oldalról Osztrákiába ékelődve, voltak határőrök is, meg sok teljesítménytúrázó. Legközelebb biciklivel is megpróbálom.
Szakado esoben seta az osztrak hatarig.
Loggolas utan epp a hataratkelot probaltam keresni, mikor is balrol PASSPORT BITTE felszolitassal megallitott a kepen lathato 2 border-guard. :)
GCBren-től érkeztem a határ mellett végig. Elég lendületesen, hogy kevésbé fázzak. Az Urak asztalánál reggeliztem. A határőrök a bódéban ültek, nem jöttek elő de végig néztek, amíg ott voltam. Aztán megkerestem a ládát, GPS -nélkül is gyorsan rá lehet bukkani. Séta vissza Brennbergre, majd busszal Sopronba. A kissé hűvös és szeles időt leszámítva kellemes délelőtt volt. Köszi a rejtést! Dev
Brennbergbányáról az erdészeti úton. Osztrák oldalon igen keményen védik még a hazát :). A határőr kikérdezett minket, hogy mi az a GPS, mit keresünk... mivel semmilyen papír nem volt nálunk, így nem teszteltem a türőképességét. A szeder nagyon finom!
GCDFDF irányából jöttünk, végig az aszfalton, amíg lehetett (utolsó műút elágazásnál balra, de jobbra lehet, hogy jobban jártok). Elindultunk az arra alkalmasnak ítélt földúton (tuhu rulz), egészen addig, míg az járhatónak bizonyult, itt gyors parkolókeresés, majd szeder zabálás ezerrel :)
Ennél a résznél jött az erdész a ladával (nagyon rendes volt egyébként), kicsit kérdezősködött, hogy melyik irányból jöttünk, merthogy állítólag behajtani tilos tábla van mindenhol (visszafelé direkt figyeltük, így biztosan mondhatom, nincs). Biztosított, hogy őt nem zavarjuk, amíg nem akadályozzuk a kitermelést (fát vágnak ugyanis), sőt látva, hogy nem megyünk tovább az autóval el is vitt minket egy darabig.
Ami igazán meglepett, az a helyi határátkelő. Használja ezt valaki?
U.I.: Az erdész szerint a műutakat nem feltétlenül egészséges használni, ha van behajtani tilos, ha nincs, ugyanis a sorompókat néha lezárják, kellemetlen élmény beragadni...
Páratlan hely!
Kicsit borzongató, hiszen 20 éve még álmodni sem mertünk erről a helyről.
Különben is, egész Brennberg és környéke igazi kuriózum! Érdemes bejárni!
Megtaláltuk.
Egészen Újhermes végébe autóztunk, ahol az erdőgazdazdaság sorompóját és a Behajtani tilos táblát látva először leparkoltunk. Megkerestük a GCBren ládáját és visszajöttünk a kocsihoz. Itt a térképet megnézve láttuk, hogy egészen közel lehet jutni kocsival ehhez a ládához a tilos úton, s mivel ma már ez a sokadik ládánk volt, úgy gondoltuk, ennyit "csalhatunk". A tilos úton elmentünk az első "kereszteződésig", ott visszafordultunk a határ felé és elmentünk az út végéig. Az müút vége olyan, mint egy óriási "buszforduló"... ott hagytuk a kocsit - nehogy valakinek útban legyünk, bár nem láttunk senkit, az erdőgazdálkodóknak is csak a nyomait - visszaballagtunk a piros jelzésig, amin szépen felcaplattunk a ládáig. Láttunk őzit, nyulat, és vörös mókust :), meg egy "kicsit halott" csíkos vadmalackát :( az út mellett.
A láda hamar meglett, utána megnéztük az "urak asztalát" is. Egy csoport iskoláskorú osztrák lányka "csipogott" az asztal körül, mögöttük a határőrbódénál ott ült két katona, akik érkeztünkre igazából nem csináltak semmit. Elméletileg az van kiírva, hogy gyalogos és kerékpáros ideiglenes határátkelő, tehát személyivel akárki átmászkálhat rajta...
Visszafele elnéztünk egy darabon a piros folytatásán - gondolom a magasbérci kilátó felé tarthat - aztán visszafordultunk a hazaútra, erre a határőrök úgy reagáltak, hogy kísérgettek bennünket a láthatatlan határvonal túloldalán el a piroson, majd vissza, izgi...
Vissza a kocsihoz, aztán irány Sopron. Mivel nem voltunk biztosak benne, hogy nyitva van-e a görbehalmi részen is a sorompó az út végén, igy inkább arra mentünk vissza, amerre jöttünk.
Furcsa arra gondolni, hogy mi most itt mászkálunk össze-vissza a határ mentén; amikor meg úgy 4-5 éves lehettem Brenbergbányára is csak úgy jöhettünk a szüleimmel, hogy az anyukám soproni születésü volt és csak a környékbelieket engedték fel ide...
Új-Hermesről indultunk,a parkolóban megálltunk, innen a kilátó (Magasbérc) 0,9 km, az Asztalfő 4,3 km. Mikor elérkeztünk a kilátóhoz (0,9 km-t megtéve) a táblán ez állt: Asztalfő 3,7 km 1:20 perc :). Valaki jól kiszámolta. Mielőtt odaértünk volna a célhoz, bekapcsoltam a GPS-t, de 10 percig semmi GPS jel nem volt. Amikor megérkeztünk gyorsan körülnéztünk, és örültünk annak, hogy megjött a GPS jel. De kb. 30 percig nagyon gyenge volt a jel. Volt amikor 700 m-t mutatott, mikor az Asztalfőnél álltunk. Hirtelen 60 m-t mutatott, és innen gyorsan meglett.
A magasbérci kilátóttól sétáltunk tovább. A jószándékú fegyelmeztetést mellőzve meg is kaptuk az égiek áldását. Több mit a felét megtettük az útnak mikor felfigyeltünk a mögöttünk tornyosuló felhőkre. Már zuhogó esőben értük el célpontot, bízva a menedékben. Minden hiába, csak a sógorék kis kuckója van, ami men menedékház. Ezt hiányolom a környéken. Így a képek készítése a séta elejére korlátozódott.
Ok [wapon beküldött szöveg]
Pünkösdi ládázás Sopron környékén.
26/22.
Nagyon tetszett ez a láda. A kocsit a sorompónál hagytuk és először GCBren-t találtuk meg, majd a túristaúton értünk a ládához. Útközben nem sok emberrel találkoztunk, kicsit messze van a sorompótól. De megérte eljönni idáig, nagyon szép ez az út. A láda hamar meglett, először csak két túristát láttunk az urak asztalánál, majd a határőr is előbukkant a puskájával.
Az asztalnál két labanc határör ült, közeledtünkre elénk jöttek. Hamar megtaláltuk. Visszafelé láttunk egy szép siklót vagy kígyót. Furcsa érzés volt itt mászkálni, ahol korábban szinte lehetetlen volt.
GPS nélkül.
A GCBren ládájától energikusan továbbindulva hamarosan találkoztam az erdőgazdaság egyik fakitermelő brigádjának dolgozóival. A csoport vezetőjétől útbaigazítást kérve ill. jót beszélgetve indultam tovább, és erre hagyatkozva valamint a PDA akkumulátorát kímélendő kikapcsoltam a navigációt. Ez hiba volt, valamint az is, hogy a GCBren láda megléte után nem töröltem a térképről a láda helyét jelző rajszszöget, amely szerencsétlen módon ugyanúgy sárga volt, mint az Asztalfői ládához tűzött rajzszög. Így történhetett, hogy csaknem egy órás, hegyen-dombon való zergézés után eljutottam egy sorompóhoz, amiről azt gondoltam, hogy ez az osztrák államhatár, de a sorompó mögött megláttam a saját autómat...
Hát ennyit a tájékozódó képességemről...
De -bár már nagyon fáradt voltam- nem adtam fel, csak egy kicsit megalkudtam. Beszálltam az autóba, és "Behajtani tilos" tábla ide vagy oda, behajtottam az erdőgazdaság területére, egészen az említett fakitermelő brigádig - hiszen odafelé "megígértem" az útbaigazítónak, hogy a visszafelé utamon még folytatjuk a beszélgetést. Folytattuk is, majd félreállt a kivágott fatörzseket maga után vonszoló traktorral, és így az aszfaltúton még vagy 2 kilométert tudtam tovább menni. A kocsit egy elágazásban állítottam le, ahol úgy ítéltem, hogy autóval tovább a számomra érdekes irányban haladni már nem lehet. Hülye fejjel itt nem tettem rajszöget a térképre, hogy legalább visszataláljak a kocsihoz.
Mentem, mentem toronyiránt, egyre elcsigázottabban, és a cél alig közeledett. Meredeken le egy patakhoz, majd ugyanolyan meredélyen fel, tüskés bozóton átverekedve végre beértem az erdőbe.
Magát a ládát megtalálni gyerekjáték volt, de amikor kimentem az útra és döbbentem láttam, hogy a közelben álló asztaloknál nyugdíjasok piknikeznek, ez lelkileg nagyon megviselt.
Elhatároztam, hogy visszafelé az úton maradok, de közben kimerült a PDA aksija, úgyhogy gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy jó irányban, azaz az autó felé megyek-e. A helyzet kezdet eléggé kétségbeejtő lenni, de a vége mégiscsak szerencsés lett. Rövid menetelés után ugyanis beleszaladtam egy másik fakitermelő brigádba, akiknak "elsírtam" a bánatomat, azaz, hogy fogalmam sincs, hol áll az autóm és már alig vánszorgok, mire az ottani főnök: "Nem egy öreg szürke Audiról van szó? - jöjjön elviszem odáig." Köpni-nyelni nem tudtam a hálától, nemcsak hogy elvitt a még jó 2 kilométerre lévő kocsimig, hanem megmutatta, merre menjek vissza Sopronba, jóval rövidebb úton, mint amin idejöttem.
Meglepetésemre Görbehalomnál jutottam ki a főútra, alig egy pár lépésre a tegnap megjárt GCFDFD-től.
Végülis happyend - 3 nap és 18 óra alatt 11 cache, 10 km úszás, vagy 30 km gyaloglás és rengeteg élmény - köszönet a soproni rejtóknek!
U.i.: Ha az egészet végig szeretnéd velem járni, kezd a GCSZAL 2007.05.03.-i bejegyzésemnél!
Klassz volt, bár egy szegény magányos osztrák katona nem engedett minket a táblához, hogy elolvassuk, amit Asztalfőről ír, mondván az már a határon túl van... Kb 5 lépésnyire volt... :-)
1100. '89 táján jártam itt élve a friss lehetőséggel. Azóta a határmezsgyén végig szép nyírfák nőttek. Amúgy ez a hely épp elég jelentéktelen.
Sopron, vasútállomás - Egyetem - Sörház-domb - Nádor-magaslat - Fáber-rét - Szalamandra-tó - Várhely (kilátó) - Brenberg - Asztalfő - Görbehalom - Ágfalva gyalog, innen stoppal a soproni határállomásra, majd újra gyalog: barlangok - Hubertus-kilátó - Sopron belváros. Összesen 48-49 km gyaloglás, 10 láda.
(A másnapi kőszegi sétával együtt bő 80 km.)
Korábban, egyetemistaként már jártunk erre. Érdekes, itt most nem találkoztunk osztrák határőrökkel. Az emlékek és a kép sokat segített a megtalálásban.
Izgalmas, jó játék! Összefutottunk más "csapatokkal" is. Tetszik a klub!
Folytatjuk!
egy szilveszteri ládakeresésre indultunk, az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, az odavezető úton felmásztunk a magasbérc kilátóra , ahonnan pompás kilátás volt az osztrák környező hegyekre, sípályákra.
miután elértük az urak asztalát, kezdő ládakereső létünkre:) kellett még egy 5-10p mire sikerült felkutatnunk a dobozt, de SIKER.
B.U.É.K
Gabó&Gábor és Kulcsár család
Brennbergbányáról indultunk, hózivatarban! A hegy csupa hó volt, olyannyira, hogy még én is bizonytalankodtam, hogy továbbmenjünk-e.
Végig ábrándozva gondoltam a vasúti csomagmegőrzőben hagyott meleg túracipőmre, mert a rajtam lévő jobb időre tervezett topánom hamarosan tele lett hóval. Öregmedve egész úton súlyos hallgatásba burkolózott, és most már visszavonhatatlanul pontvadásznak tart.
Megérkezve a rejtekhelyre, olyannyira belemerültem a kotorászásba, hogy egyszerre arra neszeltem fel, hogy két osztrák katonával nézek farkasszemet. Kiderült, hogy keresés közben már Ausztriába tévedtem.
Amikor kissé meg tudtam feledkezni a fázásról, akkor azért tetszett az erdő, a váratlanul érkező hó nagy pamatokban telepedett meg a még színes lombokon.
Elképesztő, de még találkoztunk két kiránduló családdal ebben a zimankóban!
Már régóta tervezzük ezt a túrát, de igazán szép időben akartuk teljesíteni, ezért vártunk idáig. Nos bízva a napsütésben, gyönyörű őszi erdőben kerestük fel a ládát. Az autót a volt újhermesi laktanyánál parkoltuk le. A sorompó mellett elhaladva nemsokára egy földút kanyarodik balra a házak mögött, melyen fel lehet menni a kilátóig. A kilátónál pedig megtaláltuk azt az érdekes kék /bástya?/ turistajelet, amely egész az Urak Asztaláig jól követhető. A kilátónál a jó időnek köszönhetően rengetegen voltak, ám utána már nem találkoztunk kirándulókkal. A határ osztrák oldalán favágógépek dolgoztak, de olyanok, mintha egyenest a Star Wars-filmből jöttek volna elő. Egy átlagos méretű akácfát, kb. 30mp alatt vágott ki, gallyazott le, és aprított méterfává. A ládát hamar megtaláltuk, bár a jel eléggé gyér volt, a rejtés avatott szemnek könnyen észrevehető. Az Urak Asztalánál egy hatalmas lakomát csaptunk, majd kis pihenés után visszasétáltunk a kiinduló pontra. Köszönjük a rejtést!
RIPTOR, Gabi
A ládát és Pörsinget egyszerre találtuk meg. Kicsit disszidáltunk, sógorék majdnem autópályán jutnak fel Asztalfőhöz. Kati szerint télen az osztrák oldalon hóekéznek, ellentétben Sopronnal, ahol még a városban is kihívás a téli közlekedés.
Fehér úton jöttem felfelé. Útközben bementem a hidegvíz forráshoz, fullra töltöttem a kulacsaimat. Fent egy osztrák pár uzsonnázott a magyar oldalon. Én a láda megtalálása után meg az oszrák határőr kisháznál loggoltam. Nagy ma itt a láda forgalom, Gaz69-ék keresték a ládát, nálam meg is találták.
Miután életre keltettük GCBren-t, a határsávon átjöttem ide. A térképen csak P sáv van, de a valóságban csatlakozik hozzá a Kkilátó is. (Hamarosan, a Vasfüggöny túramozgalom miatt, Z sáv lesz belőle.) Előzetesen csak a koordinátákat jegyeztem fel, ami utóbb megbosszulta magát. Az úton senkivel sem találkoztam és itt sem volt határőr egyik országból sem. A gps-em össze-vissza küldözgetett. Legalább 3/4 órán át kóvályogtam, szinte minden fának megnéztem a tövét, volt amelyiket többször is, de semmit sem találtam. Épp kezdtem feladni a dolgot és már a jelszó nélküli logon járt az eszem, amikor a farakásra tévedt a szemem. Itt sem találtam. Egy fa tövében kőre lettem figyelmes. Nagyjából az egyetlenre, 100 méteres körzetben. Megnéztem. És igen, itt lapult a kis ravasz. Muki, Macó és Dudu alaposan megdolgozott érte. Innen a tarvágáson át lementem a műútra. Lefelé menetben csináltam 3 POI-t.
Web: Sopron körül 80 km kerékpár 2000 m emelkedéssel, 5 ládával. 2 hete elkezdtem a Fertő-tó - Sopron térség ládáinak begyűjtését, ma levadásztam a Soproni-erdő maradék termését. Az elmúlt napokban esős lehetett az idő, mert az erdei földutas szakaszok néhol mély dagonyává változtak. Azért a teljes nap tiszta ruhában és tiszta kerékpárral teljesíthető volt.
GCSOBA után Sopronon át jöttem ki Sopronbánalvára. Ebben a városrészben jártunk már egy attyapusztai (GCOCD) kirándulás alkalmával; akkor alaposan megismertük a települést. Most nem bírtam kihagyni, hogy legalább a műemlék templomra ne vessek egy pillantást.
Görbehalomnál kétségekkel ugyan, de elindultam a keskeny aszfalt úton. Olyasmi, mint otthon, a Pilisben az erdészeti utak. Végülis aszfaltút vezet a láda 350 m-es közelébe, onnan kell csak vinni a bicót az elefántcsapáson a gerincig. A láda rejteke már 20 m-ről egyértelmű volt.
Érdekes érzés volt a valamikor szigorúan őrzött határvonalon kényelmesen elfogyasztani az otthoni májkrémes kenyeret. Fényképezgettem, aztán a gerincen gurulva, majd a réten tolva a bicót értem el újra az aszfaltutat. Utamat a beteg GCBROM láda 2. pontjával folytattam.
Nagyon szép a mécsestarto, köszönjük. Tetszik a rejtés [wapon beküldött szöveg]
Fertőszéplaki egy hetes kikapcsolódás közbeni kirándulás alkalmával jutottunk el az Asztalkőre. Brennbergbányán hagytuk a kocsit, onnan sétáltunk fel. Az osztrák határőrök nem bántottak, hagytak enni a túloldalon. A ládát viszonylag hamar megtaláltuk, majd visszamentünk az autóhoz. A meleget leszámítva remek nap volt (Sopronban egy piros lámpánál kaptunk heten 5 üveg hűsítőteát), de mielőtt visszatértünk volna szálláshelyünkre, kiugrottunk a Páneurópai Piknikhez is.
Különleges, gondolatébresztő hely. Jó érzés volt az őrizetlen határon átsétálni "nyugatra".
Ráadásul szép is.
Bringával jöttünk a horgásztótól, a vége felé szamócaevés miatt ;) toltuk. Most érik. Ági meghátrált a csalánnal szegélyezett ösvénytől és Magyarországon maradt. Keresgélés közben (nem több mint ötven méterről) rádión tartottam benne lelket. Ez jó sokáig tartott, mert nem néztem meg a képeket, és feltúrtam az összes öreg bükkfa tövét. (A GPS használhatatlan volt a lombok között.)
Ági és bootes
Formánkhoz híven lóg az eső lába, de mindent feledtet, hogy hamar meglett a láda. És a geogekko is kimászott a dobozból. huss.... A nevéhez híven az "urak asztalánál" természetesen két osztrák urral találkoztunk, innen tényleg már nincs messze a rejtek. A határőr bódé most üresen állt. :)
Ez a századik ládám. Húsvéti ládakeresés és túra, JPPJ-ékkel és a többiekkel. Még szögesdrótot is találtunk, de az osztrák határőr nem válaszol a köszönésre.
Sopron környéki kesselés DC3, Maya&HZ társaságában, eléggé undok télvégi viszonyok között, 9 megtalálással. Utazás sötétben, ügyködés látástól vakulásig, de kicsit retardáltan. Nem sok könnyű feladat akadt a maiak között, viszont több eléggé időigényesnek bizonyult. Egy-kettő igazán szép élményt adott.
A parkolóhely most hó alatt feküdt, használhatatlan volt, de azért sikerült jó megoldást találni. A felső szakaszon nagy volt még a hó, néhol combig süllyedtünk bele! A rejtés csak átlagos, de jó érzés, hogy végre szabadon sétálgathatunk itt.
9/2. Sopron környéki ládavadászat Pupuval és dc3-mal.
Meglepve tapasztaltuk, hogy a Vértestől ilyen távol is van Janó-láda.
Hangulatos fenyvesen keresztül vezetett az út, a ládánál snowcaching, majd elmélkedés az országhatáron az őrbódéban.
A Lővérek 40 teljesítménytúrán mentünk végig szombaton. Soprontól a piros sávon és ez a láda pont útba esett, ugy a 16-17. km táján. Az erdő csodálatos volt, hol szállingózott egy kicsit a hó, hol pedig szikrázott a napsütésben. Béla bácsi igazán lelkes társ volt, és bár majd megfagytunk amig a friss hó alatt megtaláltuk, nagyon értékelte a dolgot. A friss hóban feltünő volt az általunk kitaposott ösvény, igy álcázásképpen még néhány fát körbe jártunk és kapartunk, igy talán nem olyan szenbeötlő. Állatokkal sajnos nem találkoztunk, valószinüleg elijesztette őket a túrán résztvevő népes sereg.
Odafelé eseménytelen volt az út, szinte végég aszfaltút vezet oda, azon trappoltam végig, mivel a piros csík valahol útközben elveszett. Útközben láttam két kószáló terepjárót, de hogy mit csinálhattak itt...
A doboz közelében a térkép szerint meglett a piros csík, és el is vitt a tett színhelyének közelébe. A doboz kicsit nehezen lett meg a fák árnyékolása miatt, de a leírás segített.
Aztán "átdisszidáltam az Urak Asztalához, hogy addig is picit többnek érezzem magam, mint vagyok. Sehol egy lélek. Mikor a második kekszet rágcsáltam, az osztrák oldal felől autószáguldást hallottam. Gondoltam, na jönnek a határőrök... De csak egy személyautó húzott el a közelben...
Mondjuk nem igazán tetszett, hogy a magyar oldalon szinte mindenhol van a magyar szövegek mellett német is, az osztrák oldalon a tanösvény-tábla féleségen nem volt egy magyar szó sem. Ők nekünk sógoraink, mi meg nekik nem? (Lehet, hogy rossz példából általánosítok.)
A környéken látott két őz is az osztrák oldalon volt. Ott még mindig jobb? Miért?
A sorompónál parkoltam és onnan egy gyors bicajos találat. Visszafelé már csak gurultam :) Ez tényleg egy olyan hely, ahova korrábban lehetetlen lett volna eljutni. Most sehol egy lélek, még határőrök sem voltak a közelben. Csúnya határsértő voltam :) A ládánál igen gyenge volt a jel, így a vizuális keresést előnybe részesítve néhány perc után rábukkantam a dobozra... Örülök, hogy itt is jártam, mert szép környék és ráadásul érdekes is.
Ez volt talán a nap legjobb szakasza! A GCDFDF ládától indultunk egy darabig az erdészeti úton, majd megunva a betont, a meterológiai állomás és a vadászház mellett a földúton tértünk rá a piros jelzésre, illetve az Idegenek útjára. Csodaszép környék és itt-ott még a kilátás is jó! Az Urak asztalánál a barátságos osztrák határőrők papírjainkat elkérték; rövid szendvics-ebéd majd a láda, és mentünk tovább a határ mentén Brennbergbánya felé.
Jót tekertünk. Akkor is tetszett, ha közben esett 1 kis eső. [wapon beküldött szöveg]
Görbehalomról indultunk Dávid unokaöcsémmel kerékpárral. Kellemes emelkedésű út, végig gyönyörű környezet. Mire felértünk, eleredt az eső - szerencsére az erdőben ez nem zavart minket nagyon. Megkerestük a ládát, átsétáltunk a határőrbódéhoz, nyomtunk egy "gútentág"-ot a sógor fináncoknak, csináltunk néhány fotót, és elindultunk lefelé. Mire leértünk, a csepergés is elállt.
Kár, hogy csak ötig lehet pontozni. :-) Kellemes szombat délutáni séta Újhermes felől. Odafelé épp elkerültük a "szűz" GCBREN-t. Mivel ez egy elég ritkán látogatott része az országnak, nagyon meglepődtünk, hogy visszafelé már nem volt benne az óra. Aztán a logfüzetből kiderült az ok. ;-) Persze azt úgyis csak az asztalnál olvastuk, mi várhat ránk, de inkább a kíváncsiság hajtott. Érdekes, de mi nem találkoztunk határőrökkel. Kullancs viszont annyi volt, amennyit az utóbbi 15 évben nem láttunk! Érdemes nagyon felkészülni ellenük, illetve este tüzetes kontrollt tartani. Mi út közben folyamatosan gyilkoltuk őket, de itthon még mindkettőnkben találtunk egyet-egyet...
Haza indulás előtt eljöttünk ide. Kicsit megszívtuk, mert amerről mentünk a kocsit le kellett tegyük egy sorompónál s így egy laza 10 km-es túra lett belőle, pedig kevés időt szántunk rá. Sajnos párom nem érezte túl jól magát s ez beárnyékolta kicsit a mai egyetlen kesselést, no meg az, hogy rossz útról jöttünk és dzsungelharcosként vergődtünk a ládáig el, és a közelben a magas fák alatt a GPS bemondta az unalmast így megnéztünk minden fát, de azért érdemes volt ide is feljönni. Ma 4 kullancs is próbálkozott, de mindet időben megtaláltuk, így az egész hétvégét megúsztuk szerencsére. Hogy itt mennyire hatalmas csigák vannak!? :) Csodás Pünkösd volt, maradt még 3-4 láda, talán egyszer visszajövünk!
Újhermesen, a sorompónál parkoltunk le, a fairtásnál balra, egy földúton indultunk el. A földutat a térkép is jelöli, fekete szaggatott vonallal, az N47 39.114' E16 28.272' ponton (kösz, Giorgio) éri el a határ mellett kígyózó -t. Kb. 1 órás út az Asztalfőig, végig a földúton, könnyű terepen. A célnál egy barátságtalan határőr gyanakvó pillantásai közepette távolról megnéztük a határon álló asztalt, aztán megkerestük a ládát. Könnyen meglett a kő alatt lapuló doboz. Visszafelé is ezt az utat jártuk be, meglepő módon nagy volt a forgalom a szemerkélő esőben. Az autóhoz menet még útba ejtettük GCBREN 2. pontját is.
NZs & KáVé
Kőszeg környéki kószálások 26/14
Gond nélkül megtaláltuk a ládát, jó helyen, de igen-igen üresen lézengett. Csak tettünk bele.
Odafele mókussal, szarvassal találkoztunk, visszafelé eldobált szögesdrót kötegekkel.
Velünk kedvesek voltak a határőrök, megengedték, hogy az asztalnál tízóraizzunk, pedig a gyerekek egyfolytában arról csacsogtak, hogyan lehetne kijátszani az őröket, és mégis átjutni. (elbújni, átkúszni, átszaladni, arrébb menni, stb.) Az őrök vagy nem beszéltek magyarul, vagy nagyon türelmesek voltak...
Viki, Geri, Krisz', TZ
A gyalog abszolvált GCBREN után megnéztük azt a bizonyos sorompót, de nagyon be volt csukva, így ide is felsétáltunk. Kicsit hosszú, de nagyon szép. Az osztrák oldalon szigorú őrök, úgyhogy ezúttal nem sértettünk határt :) Fantasztikus hangulata van a helynek, ezt mindenkinek látni kell.
Augusztusban megtaláltuk az Újhermészi ládát, most addig autóztunk és onnan mentünk tovább gyalogosan, jórészt az osztrák határkövek mentén.
A láda körül a GPS elbizonytalanodott, viszonylag sok fát kellett körbejárni, míg ráakadtunk.
A pirossal jelzett utat csak visszajövet találtuk meg, de sáros, havas volt még, így ismét az országhatárt választottuk. Ekkor jött a két osztrák határőr, és erősen ajánlották, hogy itt útlevéllel se lépjünk át a kockák déli oldalára, mert az már Ausztria... Ebben megegyeztünk, és haladtunk tovább. Kellemes túra volt!
Dávid, Enikő, Ágota, Bence, Katus
Nem találtuk meg!!:( Nehéz dolgunk volt, mert a GPS volt, hogy 100m-es pontossággal mért csak. Mindenesetre feltúrtuk az avart a környéken, minden fa tövét megnéztük,de semmi. Remélem, a következő alkalommal több szerencsénk lesz.
anemona és Gábor
Elzavartak sogorek, de annyira azert megsem, hogy ne talaljam meg a ladat. :-)
Amugy gyonyoru hely, erdemes volt a brennbergi kocsmatol 7km-ert gyalogolni idaig! [wapon beküldött szöveg]
Vittem magammal egy kis uzsonnát, gondoltam majd az Urak Asztalánál jóízűen efogyasztom, de a határőrék "paszport" felkiálltással megállítottak, majd egy kis vizsgálódás után mutogattak, hogy bátran forduljak vissza. Megmérettem és könnyűnek találtattam, nem foglalhattam helyet az urak asztalánál. Visszafelé találkoztam sprok-kak, nem tudom ő milyen szerencsével járt. A piros jelzésről az N47°39.114' E16°28.272' pontnál lévő földútnál érdemes elkanyarodni a GCBren-2 ládához.
Megtaláltuk, elég aranyos helyen van. A ládát kicseréltük!! Az osztrák határőrök először nem engedték, hogy leüljünk az Urak Asztalához, de végül végignézték, ahogy ebédelünk :)
Ha kerékpárral mentek és nem a műúton jöttök vissza, akkor jó kis downhill élményben lesz részetek!
Üdv: J
Brennbergbánya után még gyorsan útbaejtettük - és ezzel el is késtem a győri beiratkozásomról :)
A műüt végétől természetesen légvonalban igyekeztünk ráközelíteni a ládára a derékig érő szedresen keresztül. Aztán visszafele természetesen már találtunk jobb utat is.
A leírást olvasva eszünkben volt, hogy van is nálunk pótláda az autóban, de végül mégis elfelejtettünk felvinni magunkkal :( Így sajnos maradt a régi repedt láda.
Juniorekkal kozos ladavadaszat soran ejtettuk utba, nagyon szep taj. A keresest nehezitette a bo ketszaz meter csalanos szedres ami utan sajgo labbal (a megtalalt jo uton) setaltunk vissza... Ismet bebizonyosult hogy az egyenes ut nem mindig a leggyorsabb... :)
Az újhermesi út végén, a sorompónál parkoltunk. Innen a Piros csíkon (a korábbi térképeken P+) egy órás sétaút az Asztalfő. A gyaloglás nem megerőltető, alig van szintemelkedés.
Az erdő csodaszép: tölgyes, bükkös, fenyves foltok váltakoznak és többfele láttunk nagyobb nyírfaligetet, óriási páfrányokat is. A cserjés magasságában sokáig mellettünk jött egy őz és érthetetlen módon nem vett észre minket.
A "Herrentisch"-nél valahogy furcsán magányosnak éreztük magunkat a sötét, borongós erdőben. Van őrbódé, tűzrakóhely, asztal padokkal, valahogy mégis olyan érzés keríti hatalmába az embert, hogy "erre aztán a madár se jár".
Északnyugat-dunántúli túra 5. állomás. Új Hermész.aknáról indultunk el kerékpáron a piros jelzésen. Nagyon izgalmasra sikeredett a túra. Valahol tudtunk nélkül letértünk a jelzésről, de erről bizonyságot már csak egy eszméletlen lejtőn való leereszkedés után szereztünk. A forrásnál sikerült beazonosítanunk a helyünket a térképen (mellékesen mintát is venni a forrásvízből). Innen aztán még elég sokat kellett felfelé tekernünk, hogy elérjük a ládát, ahova aztán nem is tudtunk végig biciklivel eljutni. Sőt a lányok útközben fel is adták, csak négyesben jutottunk el a ládáig. Aztán visszafelé jött a még nehezebbje. Először ugyan csodás volt a lefelé száguldás, de gyanúsan sokáig tartott. Sejtettem, megisszuk még ennek a levét. A Új Hermész.aknára visszavezető út ugyanis igen meredekre sikeredett. A végefelé már alig sikerült a lelket tartanom Szederben és Marcusban, de végigcsinálták. Pedig a cél előtt még az eső is rákezdett. Ez kifejezetten megszépítette az 5 kerékpár amúgyis kellemes felszerelését az autóra. Érdekességképpen útközben láttuk az Egyetem két erdei mintaterületét, ahol a beállításokból ítélve, gondolom, vízforgalmi kisérleti mérések folynak.
Megtaláltuk a szemerkélő esőben. Az úton felfelé egy vadőr igazított útba minket. Gratulálok a telepítőnek a kíváló környezet kíválasztásához. Tommy [wapon beküldött szöveg]
Gabi fiam találta meg a ládát a csodálatos festői környezetben. GPS nélkül kissé nehézkes volt. Nagyon szép a táj, ajánlom mindenkinek. A nap eseményeit és a fényképeket később teszem fel. CSASZI, Évi, Gabi, Tomi [wapon beküldött szöveg]
Utólagos beírás:
Ide mindenkinek el kell látogatni!!!!!!
A leírásban foglaltak sokat segítettek a hely megközelítésében, és a geoláda megkeresésében.
Először is: Sopronban nem esett az eső, de a hegyen tisztességesen szemerkélt. A betonúton a behajtani tilos táblától gyalogolva nagyon szép környéken haladtunk tovább, ahol egy erdész igazított minket tovább. A hegyen balra fordultunk a jobb irány helyett, mert egy fát szállító autó nyomvonala megtévesztett minket. Végül megtaláltuk a határt jelző köveket, az URAK ASZTALÁT, az őrbódét, stb.
Fél órás keresgélés után Gabi fiam hangja hallatszott: ... Megtaláltam!....... .
Ez az első megtalált ládája. Fénykép, bontás, szárítás, regisztrálás, ajándék be.
A doboz állapota megfelelő. A teteje el van repedve, de lefordított állapotában nem ázik be.
A doboz tartalma egy zacskóban van.
Őszintén bevallom, hogy Sopront elhagyva, az utolsó (kis) ABC-ben akartam venni helyettesítő műanyag ládát, de nem volt.
Összegezve: Magyarország eme csücskét vétek kihagyni, látogassanak el ide minél többen!
Köszönöm a telepítő invitálását a gyönyörűséges helyre.
Maga a célpont és az odavezető út egyszerűen lenyűgöző! Tehát ezzel rendben is volnánk, hanem a kiindulópont meghatározásával volt egy kis gondunk, de végül is egy nagyon kedves Landi-s megmutatta azt a helyet. Szóval, hogy másnak se kelljen keresgélni, megadnánk egy-két koordinátát.
Bármennyire is furcsa, de ezt a geoládát, a 493. Brennbergbánya - Kocsmatemplom (GCBren) első pontjával kell kezdeni, majd az N47 39.298 E16 29.412 pontban kezdődő aszfaltcsíkon Észak felé fordulni. Végig az aszfaltcsíkon egészen az N47 39.122 E16 28.517 pontig, ahol egy murvás útra kell letérni Dél irányába. Ez az út egy határátkelőhöz vezet, ami csak ünnepnapokon van nyitva, viszont az N47 39.022 E16 28.668 pontban bármikor tökéletesen lehet parkolni, és innen indul Nyugat irányába egy fűvel benőtt, turistajelzéssel ellátott földút - pár méterre a határsávval párhuzamosan - ami elvisz az Asztalfőhöz és a ládához is. Ez egy csodálatos út, csodálatos erdőben, amiből imitt-amott ki lehet látni az osztrák hegyekre, völgyekre, ami oda-vissza 9 km, és gyönyörű!
Visszafele jövet, a parkoló előtt kb. 550 méterrel, egy másik földúton megközelítettük a GCBren multi ládáját is.
Köszönjük a helyet az elrejtőnek!
Anikó és Miki
Zsorzs és Éva log-ját sajna nem olvastuk így se a hóra, se a plusz ládára nem voltunk felkészülve. :((
GyurátzP és a magam nevében is szeretném megköszönni a kitaposott utat.
Zsorzs neked hányas lábad van? Mert picinek tűnt, a lépésközödön pedig sokat poénkodtunk. "Vajon ki ment erre csak nem egy pingvin?"
Persze nagy segítség volt ez is. Osztrák határőrt mi láttunk, kb 20 méterre voltak tőlünk, épp járőrben. De simán elsétáltak mellettünk. Észre sem vettek.
Ez a pár kilométer a laktanyától, oda-vissza több mint három óra volt. Pedig nem piknikkeltünk közben. Ezt, ha mesélik el sem hiszem.
Nekem tanulságos volt.
A Hermes laktanya romjaitól gyalogoltunk a piros jelzésen, végig az országhatáron. Hát bizony egyetlen japán turistával sem találkoztunk:) Oda-vissza 9 km,, egyetlen lélek sem. Gyönyörű a táj, de a 30 cm-es hóban, néhol 50-60 cm-es hófúvásokban gyalogolni.... örök emlék marad. Viszont visszafelé már saját kitaposott nyomunkban lépkedhettünk.
A csücsökben csak az üres osztrák bodé fogadott, bent égett a tűz, de a csendőr sétálni volt. A ládát keresni kellett néhány percig, mert a műholdak másfelé jártak és óriási volt a hó. Ebből aztán baj is lett. Ahogy a lábammal kotorásztam a havat, ráléptem a kőre, ami takarta a ládát és megrepedt a láda. Elnézést, nem volt szándékos! Akkora volt a hó, semmit nem lehetett látni. Sajnos nem volt nálam még egy zacsi sem, hogy becsomagoljam a dobozt. Szóval a következő kessert kérem, ha teheti, vigyen egy új dobozt.
A helyben leginkább a nyugalom volt csodálatos. Köszönet a rejtőnek, hogy elcsalogatott erre a szép helyre!
zsorzs, éva
Majdnem hazazavart az esö, de szerencsére maradtam. Kegyeikbe fogadtak az égiek, néha még a nap is kisütött. Ilyenkor varázslatosan csillogtak a esöcseppek a fák ágain. Nagy bátran átmentem a sorompón,
igy egész közel jutottam. Az asztal vandál módra össze van firkálva, szóval csúnya, no de a környék, hmmm az mesebeli..
Hermesről a GCBren megtalálása után kellemes oda-vissza kb. 9 km-es séta az ország legnyugatibb pontjára (sőt még egy kicsit azon is túl :-)
Induláskor kicsit ránk ijesztett egy felirat a sorompónál, miszerint 16:00-08:00-ig vadászat miatt tilos az erdőben közlekedni, de azért nekiindultunk. Régen a határőrök lőttek volna errefelé, a mostani látogatás azért több esélyt adott :-)
A hely gyönyörű, az Urak Asztalánál találkoztunk egy osztrák futóval, a határőrök szerencsére éppen ebédelni mentek, így egy kicsit megpihenhettünk az Osztrák oldalon levő padon, de aztán siettünk vissza, mert nem akartunk a vadászok zsákmányává válni. 16:30-ra visszaértünk Hermesre lőtt sérülések nélkül :-) Petika, Maura, Bammancs
Csodálatos erdei túrában volt részünk, a végén valóban misztikus hangulatú hellyel az országhatáron. Ez már Európa... Különös, változékony időjárás, napsütés, eső, a napnyugta fényei.
Valóban biciklivel lehet az igazi, de mi kocsival voltunk. Egy zárt sorompónál letettük. Visszafelé már nyitva volt, mi is nyithattuk volna, de nem tettük: oda-vissza 9 km séta. Azt hiszem, így volt az igazi.
Gyönyörű a környék! A láda egy kicsit nehezen lett meg a fák takarása miatt. Az elrejtő segítségét kérve, és némi kutakodás után simán megadta magát...:)
Képek később, kb 1 hét múlva, akkor tudjuk majd letölteni őket.
A brennbergi multi ládájátol gyalogosan (hogy máshogy?!), romantikusan kéklö ég alatt, talán picit sietve, de minden percét élvezve a sétának. Kicsit több mint egy honapja az elsök között szerettem volna levadászni ezt a ládát, de akkor ez nem jött össze. Erdemes volt az esetleges elsöséget becserélni a mai sétára. Bármikor szivesen megismételném. --Péter
Őseim beijesztettek, hogy Janó ládái különösen kemények, így lelkileg felkészülve indultunk neki az útnak. A leírás alapján 4 km-re sikerült is autóval megközelítenünk a ládát, ott viszont kerítés zárta utunkat. Így nyargaltunk fel egy jót, fenn az asztalfőn ettünk egy jót, meg elmélkedtünk mennyivel is jobb most, mint hajdanán, mikor itt csak határőrők élvezhették a gyönyörű tájat. Best of Jano!
A soproni GYSEV pályaudvartól tekertem föl Bánfalván és Görbehalmon keresztül. Nagyon szép erdőkön hajtottam át.
Fönn először a helyszínnel ismerkedtem, aztán beszélgettem egy osztrák turistával.
A láda keresés majdnem félóráig is eltartott. Egyrészt nem mertem a biciklimtől messze eltávolodni, másrészt kevés volt az információ. Végül is az elrejtők "Valahol itt van..." fotója segített.
Nekem nagyon tetszett a helyszín, kicsit hasonlít a WestEndhez. Meglepően sok kirándulóval (igaz csupa osztrákkal) találkoztam. Ide még biztos eljövök máskor is Brennberg vagy Ausztria felől.
Ki:-
Be: Fertő-Hanság Nemzeti Park kitűző, Kentucky Derby hűtőmágnes (mai futam)
hujberg
Kellemesen feltekertem. Nagyon jó!!! Csak pár lusta osztrák zavarta meg a csendet, akik kocsival jöttek fel... Vétel nem sok volt, de nem volt gond megtalálni a ládát. Lefelé nagyon jót száguldoztam, de egyszer még megálltam fényképezni.
Egész úton átlatni a szomszédba.Minthogy a út a határral párhuzamosan mintegy 20-30 méterre vezet mind a 3 kilométeren.különböző erdőrészek váltakoznak sürűbb ritkább vékonyabb vastagabb fenyős lombos .a hely legnagyobb érdekessége ,hogy egy különös csücske az országnak
Pazar vidék. Magam is ide terveztem az Asztalterítő párját, de lemaradtam.
Brennbergtől sétáltunk fel, végig a határ mentén, senkivel nem találkozva. A felvezető úton, (határőr szleng!) keresztbe dőlt fák már csak a lovas járőröknek adnak lehetőséget a bóklászásra, autó nyomot alig-alig látni. Csodás szálerdők, átlátható nyíresek, sötét fenyvesek váltogatják egymást. A határvonal előtt 5 méterrel a határral párhuzamosan ledőlt fák néhol még mindig átjárhatatlan szövevénye készteti gondolkodásra az embert - vajh miért pont abba az irányba dőltek anno ? És miért nem tisztítják már ki végre.
Aztán felértünk. Nekünk pontos volt az elhelyezés, a kő nagy segítség a millió egyen-fa között.
Érdekes az asztal helye, mintegy senki földje van kiképezve határkövekből, nem kell határt sérteni. Megnéztük a soproni csücsök-követ, majd visszavonultunk.
Klassz hely, köszönjük.
Végre egy jó nap a keresésre! És az első, saját tulajdonú GPS kipróbálására. Ha valaki erre jár, javaslom, hogy a brennbergi templomtól gyalog tegye meg az utat, megéri! Utána pedig egy jót kajálhat a görbehalmi, Sáni bácsi kocsmájában.
Ok [wapon beküldött szöveg]
Sikerül elsőnek lenni!
Trabival mentünk fel Sopronból a Brennberg-i ládánk érintésével. Új-Hermes után bátor keresztapám rátért a földútra a keletnémet ipar remekével és részben az egykori műszaki zár nyomvonalán, részben közelítőgépek által szaggatott erdészeti utakon közelítettük meg az áhított pontot. Elég kalandos volt a terep, és noha LandRoverrel már volt szerencsém néhány durvább off-roadozáshoz, azért most is szorongattuk a majrévasat (már ha lenne...). De túléltük.
A cél közelében egy négyfős kiránduló társaságot konkurens kessereknek véltünk, így bozóton keresztül rövidítettünk ezerrel. A koordináták kicsit odébb mutattak, így Forester-módszerrel lett meg a láda. Nagyon hamar. Az Asztalfőnél végül találkoztunk az egyáltalán nem geokesingelő társasággal, fényképezkedtünk kicsit, majd a közeledő hóviharra való tekintettel hazapöfögtünk.
Gyönyörű hely, fenyvesek, nyíresek, a völgytalpakban égerligetek... Nagyon ajánljuk erdő és hegykedvelőknek.
Mudman, Barbárka, Enikő, Ottó