Bevezetés
Aki járt már a környéken, biztos vagyok benne, hogy megtalálta már a GCUff Winnetou (1963) és a GCUff2 Winnetou falva (1963) geoládákat, így tudja, hogyan köthető Winnetou ehhez a vidékhez. A GCUff2 Winnetou falva (1963) geoládához vezető úton fentről végig kísérhető egy darabig a Zrimanja folyó kacskaringózása a mélyben. Ezzel a rejtéssel ezen karsztfolyó partjára invitállak Benneteket, egy igen könnyű, 8 km-es sétával egybekötve, melynek minden méterét élvezni fogjátok az elképesztő színű karsztvíz, a folyó fölé magasodó sziklafalak és azoknak a folyóban visszatükröződése miatt! A túra végén a folyó, a tengerbe való torkollása előtti utolsó vízeséséhez, a Jankovića bukhoz érve megpihenhetünk, megcsodálhatjuk az egykori malmok maradványait, majd élményekkel és a megtalált geoládával gazdagodva indulhatunk vissza a másik irányban is lélegzetelállítóan szép folyóparton! Bármely évszakban megéri erre tenni egy sétát!
Túracipő, vagy túrabakancs viselése ajánlott, mert, bár a terepviszonyok igen kedvezőek, szintemelkedő és különösebb nehézségek nélküli sétára lehet számítani, sok helyen a földes utat szórt kővel borították, ami strandpapucsban igencsak fájó élményt nyújtana.
A rejtek egy sziklahasadék, melyből egy kis fa is kinőtt. Műanyag, konyhai ládát keressetek, semmiképp sem kell felmászni a falra! Célszerű a malom épületet jobb oldalról megkerülni, mert a folyó felőli oldalon csúszósak lehetnek az épületmaradványok, ám arról az oldalról is megközelíthető.
Leírás
A Zrmanja-folyó egy bővizű karsztforrásból ered a Paklenica hegységben, 335 m magasan, Knintől 20 km-re északra, és Novigradnál torkollik az Adriai-tenger Novigradi tengernek becézett öblébe. Hossza 69 km, vízgyűjtő területe 907 km². Közepes vízhozama 94 m³ másodpercenként. Kanyonja és mellékfolyója a Kupa, része a legnagyobb kiterjedésű horvátországi természetvédelmi területnek, a Velebit Nemzeti Parknak. A gyönyörű karsztfolyót áttetszően tiszta víz, mésztufa akadályok és vízesések jellemzik. A kajakosok és kenusok kedvelt célállomása. Kisebb hajókkal Obrovacig (mintegy 12 km) hajózható.
A torkolattól visszafelé haladva Obrovac településtől 4 km-es sétával érhető el az utolsó vízesés, a Jankovića buk, valamint az egykori malmok romja, melyek helyszínt adnak a geoládának is. Néhány éve rendezett sétányt alakítottak ki a településtől a vízesésig, melyen különösebb erőfeszítés nélkül érhetünk el célunkig. A gyalogtúra kiindulópontja könnyen megtalálható a Zrmanja folyó bal partján, az egykori buszpályaudvar maradványai mellett. A parkolás az egész településen ingyenes, rengeteg hely áll rendelkezésre. A gyalogutat külön turistajelzéssel nem látták el, ám eltéveszthetetlen mind a kiindulópontnál, mind a túra közben is. Az egyetlen tábla, mellyel utunk során találkozni fogunk a gyalogút elején található, mely jelzi, hogy a Velebit Nemzeti Park területére értünk. Az út eleje makadámút, majd néhány száz méter megtétele után széles gyalogúttá válik. A túra hossza egy irányban kb. 4 km, igen kényelmes sétával is csak kb. 1 óra 15 perc alatt odaérhetünk.
Érdekes tény, hogy a folyó vízesés feletti része kristálytiszta, iható karsztvíz, míg a vízesés alatt a tenger hatásai érvényesülnek rá: hat rá az árapály jelenség, és itt keveredik a tiszta karsztvíz a tengervízzel, mely még érdekesebb színeket eredményez a folyó ezen szakaszán, valamint ez a brakk víz (azaz olyan víz, melynek sótartalma kisebb, mint a tengervízé, de nagyobb, mint az édesvízé) egy különleges élővilágot eredményez, mely inkább a tengeri élővilágot mutatja, mintsem az édes folyóvízit.
Egyéb látnivalók
Aki megtette ezt a sétát, biztos vagyok benne, hogy rabul ejtette a látvány. Szeretnék még néhány, szintén lélegzetelállító helyszínt javasolni a kessertársaknak, melyek felkeresésével még élménydúsabbá tehetik a kirándulásokat. Érdemes ezeket a helyeket a túra után felkeresni, a felsorolás szerinti sorrendben.
Kurjaković erőd
Egy kellemes sétával elérhető Obrovac belvárosából, a kilátás pedig magáért beszél, többek között a Zrimanja kanyonra. N 44° 11,997' E 15° 40,977' 20 m [GCJABU+Látványos terület1]
Obrovac városa azon főbb természetes utak metszéspontjában található, amelyek Észak-Dalmáciát és az Adriát összekötik Horvátország belsejével. Kedvező természetföldrajzi fekvésének köszönhetően Obrovac évszázadok óta Észak-Dalmácia egyik legjelentősebb kereskedelmi központja. A középkorban ez lett a fő közlekedési összeköttetés Észak-Dalmácia és az Adria között a középkori Horvátországgal (Krbava, Lika és Pounje). Obrovac első uralkodói a Gusić családból származó Krbava hercegek voltak, később Kurjaković hercegekként ismerték. Uralmuk alatt Obrovac a pagi és zadari só exportjának fő piaca lett a középkori Horvátországba, azaz a Zadar és Dalmát lakosság számára az állatállomány és állati termékek, gabona, fa és egyéb termékek importja a Trans-Velebit hátországból.
Maga az erődítmény a Kurjaković-udvarból állt, amely belül négyzet alakú, kívül pedig tömegtorony jegyeivel épült. Az udvart és a városi udvart hatalmas sánc vette körül. A város udvarának bejáratánál egy négyzet alakú torony, az udvaron belül pedig egy vízgyűjtő ciszterna volt. Az erőd alatt mintegy harminc házból álló külváros terült el, amely felé két hatalmas félgömb állt, amelyek kiemelkedő bástya jelleggel bírtak. Ma az erőd maradványai meglehetősen jó állapotban vannak.
A Velebit szivattyús tározós erőmű kb. 10 km-re található Obrovactól, aszfaltos úton könnyen megközelíthető. Már messziről látni a Zrimanja folyó felduzzasztott vizét, valamint a 8 km hosszú földfelszín feletti vezetéket, mely a domboldalon keresztül fut lefele egészen az erőműig. A szivattyús energiatározó vízerőművek csupán energia tárolására szolgálnak. Az energiafogyasztási csúcsok folyamán használják energiatermelésre, úgy, hogy két különböző szintmagasságú víztározó között a magasabban fekvőből az alacsonyabban fekvőbe engedik át a vizet egy vízturbinán keresztül. Amikor kevés a villamosenergia-fogyasztás, a vizet visszaszivattyúzzák a generátort villanymotorként, a turbinát pedig szivattyúként használva a felső víztározóba. A Gračac fennsíkon található a felső akkumulációs tó, a Štikada (13 650 000 m3). Ezt köti össze a 8191 méter hosszú és 4,6 méter átmérőjű beton vezeték a mesterséges Razovac-tóval. A Razovac-tó a Zrmanja folyó völgyének gáttal történő duzzasztásával jött létre. A Razovac térfogata 1.840.000 m3, szerepe, hogy a vízerőmű szivattyúzási üzemmódjában akkumulációs tó legyen.
A vízerőmű átlagos éves termelése: 430 GWh
Azt hiszem, ide nem is kell semmit hozzáfűzni, a fényképek magukért beszélnek! A vízesések tövében lehetőség nyílik sátrazni, grillezni, szalonnát sütni, de több étterem is várja az idelátogatókat, valamint kajakozásra és kenuzásra is remek lehetőségeket lehet itt találni. Ezt semmiképp se hagyjátok ki, az erőműtől csak néhány perc kocsival, de ez lesz a nap második fénypontja!
Még tavaly ősszel jártam arra, de sajnos a túloldali elhagyott halfeldolgozóban lyukadtunk ki. Az is érdekes volt, de a várhoz nem vitt át híd. S akkor még ez a láda sem létezett...
Ha így is elfogadod a találatot, megköszönöm. Ha nem, hát majd legközelebb..
Kicsit keresgéltem mire megtaláltam. Legközelebb hozok fürdőgatyát is!
Tulajdonképpen a közeli vár romja volt a mai nap fő célja. Ez a zuhatag csak "éppen útba esett". A folyóparti megközelítés valószínűleg könnyebb és szebb.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
1 ora 40 perc alatt megfordultam. A paras meleg sokkal jobban zavart, mint a nagyobb kovek az uton. Egy par 10 meteres szakaszt nem szamitva siman vegig lehet menni az osvenyen. Szerintem par ev mulva a sok turista betomoriti a nagyobb koveket, es akkor mar nem lesz gond...
Amugy akinek van ra igenye, azt motorcsonakkal is beviszik a ladahoz...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Feleségemmel jártunk erre, a gyerekeket a szállásunkon hagytuk, mert Strombus-ék logjai elbizonytalanítottak minket mennyire érdemes ide eljönni. Kellemesen csalódtunk, nekünk nagyon bejött a hely. Annyira hogy másnap visszajöttünk, amikor a GCUFF ládákat kerestük, és fürödtünk egyet a gyerekekkel.
Este 7 körül értünk ide a feleségemmel, így már nem volt az a nagy hőség és elég sokat tudtunk árnyékba menni. Nekem kifejezetten tetszett amikor ösvénnyé szűkült az út és közvetlenül a folyóparton mentünk. A láda elég könnyen meglett, de elővenni nehezebb volt, mivel sehogy nem tudtam kicsalogatni a takaró követ. Így alulról felemelve, fentről benyúlva sikerült elővenni a ládát.
Ennél menőbb csak az lehet, ha hozol magaddal egy kajakot és evezel.
Ez is megvan. Sajnos számunkra nem azt nyújtotta, amit a kedvcsináló leírás alapján vártunk. A séta nagy részét nem éreztük "igen könnyű"-nek, a terepviszonyokat "igen kedvező"-nek. Kb. az első egy km kellemes, kiépített sétaút a folyó mellett itt-ott padokkal. A normál emberek eddig jönnek. Ezután az ösvény már jóval járatlanabb és van, hogy nagyobb, számomra, bakancs nélkül garantáltan bokarándító méretű zúzott kőre vált (nem kavicsos!). Mindez egy óra hosszan, majd vissza ugyanitt, ugyanez. Nekünk ez unalmas volt. Ezen, a nyári kánikulában, a tengerhez siető vagy hosszú hazaút előtt álló családot könnyű séta ígéretével végig vonszolni szerintem válóok lehet.
A folyó valóban szép, - mint a vizek errefelé általában, - de változatosnak nem változatos, ugyanolyan 4 km-en át. Imádom a vízeséseket, alig vártam, hogy végre megláthassam, de amit kaptunk az inkább egy, a malmok kedvéért kialakított gátra emlékeztet, amin átzúdul a víz.
Otthon jobban tudnék lelkesedni egy ilyen sétáért és látnivalóért, de külhonban, ahol olyan rengeteg a megismerésre váró szépség és oly kevés az idő, nem érzem megfelelőnek az "ár-érték" arányt. Ezen legalább a piros egyes billentett valamennyit.
A koordináták mindkettőnk masináján 10-11 m-rel arrébb mutattak. A logbook szép. Tettem ajándékokat és horvát nyelvű laminált mugli infót.
A nemzetközi játszótéren itt nincs láda, érdemes lenne ezt .com-osítani, ne csak mi szívjunk. :-)
A közelben - Rovanjskaban - foglaltunk szobát, hogy innét vadásszuk le a szerencsére közel eső 3 új ládát.
Késő délután értünk a könnyen megtalálható parkolóba, rajtunk kívül csak egy horvát rendszámú kocsit láttunk, na ő biztosan nem a piros 1-esért jött.
Hosszasan baktattunk a köves úton és csak vártuk-vártuk a beigért csodás sziklaképződményeket de azok nem jöttek. Mint másnap kiderült ezek bizony az GCUFF ládáknál vannak.
Aztán megpillantottuk a "vízesést", ami inkább csak egy zubogó. A régi, romos malomépület nagyon tetszett, szeretem az ilyen lost place-eket. Hamar előkerült az ügyes rejtekből a láda is a szűz logbook-kal, hurrá :)!
A lemenő nap fényében sétáltunk vissza a parkolóba.
Lehet, hogy nem a leglátványosabb évszakban jártunk itt, vagy lehet, hogy már annyi sok csodát láttunk, hogy ez kevésbé fogott meg, de én a 8 km-es kényelmetlen gyaloglást soknak tartom a látottakhoz képest.
N 44° 11,907' E 15° 41,198' -20 m [GCJABU+1parking area]
N 44° 11,997' E 15° 40,977' 20 m [GCJABU+Látványos terület1]
