Először is a ládáról: A láda állapota haladéktalanul BETEG-re állítandó, ugyanis a láda nem az eredeti rejtekhelyen van, hanem attól több mint 20 méterre, továbbá ripityára van törve, az alján hatalmas lyuk tátong, a tartalmat egy teszkós szatyor tartja össze, a logbook erősen nyirkos. A ládát ki kell cserélni, a ládát más helyre rejteni és a koordinátákat korrigálni.
Őszintén szólva a végláda rejtése nagy csalódást okozott. Megtaláltam azt a tölgyfát, ahol eredetileg lehetett elrejtve a láda, ezt a rejtekhelyet valószínűsítik az ott lévő széttépett nejlonszatyrok és fakéreg-darabok (a szatyrokat összeszedtem és elvittem). Kedves rejtők, ti komolyan gondoltátok, hogy a vadetetőtől pár méternyire majd biztonságban lesz az a doboz és nem fogják az állatok kitúrni? A másik kérdés, hogy lassú kínhalált kívántok-e az állatoknak, amelyek majd szétszaggatják és megeszik a nejlonzacskókat, vagy miért tettétek nejlonszatyorba a dobozt? Harmadszor, a dobozt nyilván egy állat törte ripityára, de egyébként ezzel a fajta konyhai dobozzal már több ládánál találkoztam, és mindig össze volt törve. Miért? Mert vacak, törékeny anyagból van, és ráadásul eleve nem is vízhatlan, azaz geoládának teljesen alkalmatlan. Nektek, mint ősládászoknak az ilyesmire ügyelni kellett volna! Ráadásul már legalább egy hónapja jelezték nektek, hogy szét van törve a láda, mégsem történt karbantartás és még csak betegre sincs állítva a láda státusza. Nem ezt várom az oszlopos MGKE-tagoktól, akik állítólag ennek a ládának a rejtői, ne hozzatok szégyent magatokra! A mostani rejtekhely egyébként valamelyik segítőkész ládásztárs műve, a hellyel nem volna semmi baj, de az "álca" jelenleg egy óriási farakás egy fa tövében, a 90 éves, vak nagymamám (ha volna), 100 méterről rámutatna a fehér botjával, hogy "ott van a láda, innen látom". Szóval ez a láda sajnos az állatorvosi ló tipikus esete, tanuljon belőle mindenki: így nem szabad ládát rejteni.
És akkor most a kalandokról: nagyon szép és érdekes a ládához vezető út, valóban. A visszautat már zömmel sötétedés után tettem meg, és mint tudvalévő, az állatok ilyenkor aktivizálódnak! Láttam két szarvast, bár ehhez bementem egy elektromos kerítéssel körbevett területre (a kapuja tárva-nyitva állt), majd miután onnét kikecmeregtem, ismeretlen ösvényeken csatangoltam tovább, s egy vadetetőhöz közeledve hirtelen egy hatalmas vaddisznó rohant át előttem az ösvényen, nagy mordulás kíséretében! Nyilván megzavartam békés táplálkozásában. No, ennek már fele sem volt tréfa! Elővettem két zseblámpát, mert már erősen sötétedett, s óvatosan haladtam tovább. Amikor az etető előtt elhaladtam, az iménti vaddisznó tőlem csak pár méterre hirtelen megmozdult az erdőben, s ismét hatalmasat mordult! Mit mondjak, kissé kivert a hideg veríték, arra gondoltam, ez bármelyik pillanatban rámronthat. Megszaporáztam lépteimet, de az ösvény egy idő után elkeskenyedett, majd el is veszítettem a sötétben. Körülöttem az erdő élt, közeledésemre válaszként több irányból is csörtetést, állatok rohangászását hallottam, talán még több vaddisznó volt, mintha körülvettek volna! Akkor már tényleg arra gondoltam, valahol máshol kéne most lennem. A GPS segítségével elevickéltem a legközelebbi jelzett ösvényig, s onnan már elég egyszerű volt az út vissza a Kisrigó vendéglőhöz. De azt hiszem, ezt az élményt sokáig nem fogom elfelejteni! Aki közvetlen közelségbe akar kerülni kifejlett vaddisznókkal, annak ajánlom, keresse fel sötétedés után ezeket a vadetetőket, a siker garantált!