Elhelyezés időpontja: 2023.02.19 00:00
Megjelenés időpontja: 2023.02.21 18:07
Utolsó lényeges változás: 2023.02.21 18:07
Utolsó változás: 2023.09.08 12:07
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Mi, avagy ZAttila és ZOrsi
Ládagazda: Suthemeny Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3000 m
Megtalálások száma: 91 + 1 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 1.5 megtalálás hetente
Röviden
12x17x6 cm méretű hagyományos doboz, a kapun kívül, egy beton karimába rejtve.
(ha megint üres lenne a rejtek) Pótjelszó a kapu jobb szárnyát tartó zöld vas oszlopon, szemmagasságban. N 47° 44,148' E 19° 26,052' 321 m [GCB501+Information]
FIGYELEM! A ládát a BARSZ 501 nevű objektum kerítésén kívül helyeztük el. Jelenleg a kapu nyitva van, az épület és a tornyok elhagyatottak, szabadon látogathatóak. Az épületek elhagyatottsága miatt csak saját felelősségre és nagy körültekintéssel javasoljuk az épületek kívülről-belülről történő bejárását.
Megközelítés
Az állomás gyalogosan megközelíthető, viszonylag jó minőségű úton a N 47° 44,064' E 19° 24,645' 345 m [GCB501+parkoló] pontból indulva. Gépjárművel behajtani tilos, kivéve erdészet.
Busszal érkezők, Galgamácsa, Magtár megállóban szálljanak le. Menetrend
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Leírás
A BARSZ (oroszul: БАРС - Броне Автономная Радио Система, magyarul: védett autonóm rádiórendszer) a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés troposzféra-szóródásos rádióhullám-terjedésen alapuló stratégiai katonai távközlési rendszere volt. Az 1980-as évek elején kezdték el a kiépítését. 1987 decemberében készült el és 1988 végén helyezték üzembe. A rendszer a Varsói Szerződés felbomlásával megszűnt, de egyes állomásai kétoldalú államközi szerződések alapján mėg néhány évig tovább működtek. Magyarországon a rendszer négy állomása működött, ezek közül hármat Magyarország, egyet a Szovjetunió üzemeltetett.
A Szovjetunióban a troposzféra-szóródáson alapuló távközléssel kapcsolatos kutatások az 1950-es évek közepén kezdődtek el, majd az ezen alapuló híradórendszerek kifejlesztése az 1950-as évek végén kezdődött a Moszkvai Rádiótechnikai Kutatóintézetben (MNIRTI). Az 1960-as, 1970-es években intenzív fejlesztés folyt ezen a téren, és ennek eredményeként már 1962-ben elkészült az első ilyen eszköz, a deciméteres hullámhosszon működő R-408 Baklan troposzféra-rádióreléállomás. Az MNIRTI-ben 1980-ban készült el a centiméteres hullámhosszon üzemelő R-417 Baget mobil rádiórelé állomás, amely 150 km-es távolságon 2 Mbit/s, 230 km-es távolságon 64 kb/s adatátviteli sebességre volt képes.
A rendszer Románia kivételével a Varsói Szerződésben részt vevő összes országot magába foglalta, és minden ország számára biztosított bizonyos számú helyhez kötött, általában bunkerezett troposzférikus rádióállomást. Lefedettséget biztosított a Szovjetunió nyugati területeitől négy tengely mentén; kettő-kettő nyugatra és délnyugatra. Ezek az irányok megfeleltek a közép-európai hadszíntéren egy katonai konfliktus lehetséges fő hadműveleti irányainak.
A rendszer létrehozása válasz volt a NATO 1979. december 12-i kettős határozatára, amely új, nukleáris robbanófejjel ellátott cirkáló rakéták állomásozását írta elő a NATO-országokban a hordozófegyverek csökkentéséről szóló tárgyalások sikertelensége esetén. A rendszer elektromágneses energiájának sajátos sugárzási és terjedési körülményei miatt (troposzcater) adott volt annak a valószínűsége, hogy az atomfegyverek alkalmazása után a vezető pozíció a stratégiai verseny szinten megmaradjon.
A rendszerben az alábbi állomások kerültek megépítésre:
Születésnapos autós-kirándulós ládázás ötödik találata. Erdőkürtön parkoltam és 14,7 km-es körtúrán kerestem meg a Rózsa-kúti és a B501 ládákat. A leírás szerint 1988-ban adták át és a Varsói Szerződés felbomlásával meg is szűnt a rendszer, hát nem volt túl jó befektetés arra a pár évre megépíteni ezt az objektumot. A mai állapotában egy nagy tájseb az egész. Nincs valami kötelezettsége az illetékeseknek, hogy elbontsák az ilyen használaton kívüli létesítményeket? Az én javaslatom: az egyik torony maradjon meg kilátónak, minden egyebet lebontani!
e-bike találat: Dunakeszi - Galgamácsa 73 km
Régebben sokat bicikliztem Galgamácsa környékén és láttam messziről a tornyokat. Most végre eljutottam ide is és a ládaoldalból már azt is tudom, milyen tevékenység folyt itt. Nekem nem állnak közel a szívemhez ezek a lepusztult objektumok, sajnálom, hogy nem állítják vissza a természet eredeti állapotát.
Útközben egy csapat szarvassal találkoztam.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Jó hosszú séta lett, 10 km. Szép volt a táj, csak a lövöldözést ne hallottuk volna. A lovak figyeltek, a bárányok hallgattak. [Geoládák v4.2.5]
Kicsit rövidítettem egy tuhu-n jelölt jó minőségű ösvényen, így is eleredt az eső, mire visszaértem a parkolóhoz. Gyerekek körében is népszerű a hely, ezért szerencsés, hogy a rejtés távolabb esik az objektumtól.
A GCRUKU ládával együtt ez adta a mai nap leghosszabb kirándulását. Az épületekből nem sokat láttam, mert a sár miatt az útról letérve az erdőn át érkeztem a ládához, és az eső és köd miatt még a tornyok sem látszottak. Nem erőltettem, úgyis a természetet szeretem, nem a katonaságot... Köszönöm!
Kellemes téli napsütésben alig sáros terepen séta az erdészháztól és vissza. Bejártam a régi épületeket, a tornyokkal viszont már nem próbálkoztam. Szeretem az ilyen egykor volt helyeket. A láda, és a pótjelszó is rendben volt.
Pótjelszóval meglett!
Körbenézni már nem volt időnk(és kedvünk), mivel már felfelé jövet kedves vadászok figyelmeztettek, hogy máskor ne kirándulgassunk ilyen későn az erdőben, mert errefelé bármikor lehet vadászat és minél hamarabb térjünk vissza a kocsinkhoz....
Lent a völgyben sűrű köd, amit a sáros, kátyús úton magunk mögött (alatt) hagytunk. Kellemes séta egy érdekes célponthoz, ahol egész nagy forgalom és izgalmas elfoglaltság fogadott (egyesek a köteles leereszkedést gyakorolták).
Boldi fiammal gyalogoltunk 12 kilométert. Másokhoz hasonlóan mi is a GCRUKU, GCB501 körtúrát teljesítettük. Sajnos a nap nem sütött ki, de legalább nem is esett :).
Tetszett, szeretem az ilyen urbex helyeket. A tetőre még felmásztunk, a tornyokba nem. Több más, nem geokesser, látogatóval is találkoztunk, népszerű a hely. A leírást olvasgatva különösen annak fényében fájó a hely sorsa, hogy mindössze pár évig üzemelt.
Megvan, köszi! GCRUKU felől szép erdei séta után megérkeztünk a bázishoz. Előbb a pót esett útba, ez rendben van. Utána körülnéztünk a romok közt, majd lefelé menet megkerestük a dobozt is.
Ennek az elhagyott helynek is van egy érdekes hangulata - legalábbis számomra :)
Innen lesétáltunk a kocsihoz a lovardáig.
Láda rendben.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
Több, mint 25 éve lakom Galgamácsán..Sokszor jártunk itt a "fogkeféknél". A gyerekek nevezték el így az objektumot, mert messziről nézve úgy néz ki, mint négy földbe szúrt fogkefe. Eddig soha nem találtam nyitva, most végre bemehettem. Egyedül voltam, közeledett az alkonyat, bőgtek körülöttém a szarvasok, így nem másztam fel a toronyba, de ami késik, nem múlik.
Örülök, hogy ide is került egy láda.
N 47° 44,148' E 19° 26,052' 321 m [GCB501+Information]
N 47° 44,064' E 19° 24,645' 345 m [GCB501+parkoló]
