Elhelyezés időpontja: 2023.10.22 12:00
Megjelenés időpontja: 2023.11.12 21:38
Utolsó lényeges változás: 2023.11.12 21:38
Utolsó változás: 2023.11.13 07:11
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: ha2
Ládagazda: ha2 Nehézség / Terep: 1.5 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 500 m
Megtalálások száma: 8 + 2 egyéb
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A hengeres vitaminos doboz 11 X 6 cm kb. 170 cm magasan, kövek között lapul.
Pót jelszó a pad mögötti korláton, gravírozott táblán.
Pótjelszó koordinátája: 43°37,036' 18°00,707'
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelítés
Konijc, Szarajevótól kb. 60 km-re délnyugatra, a Neretva folyóhoz közel, a hegyekben található.
Autóval érkezőknek itt érdemes megállni: N 43° 37,937' E 18° 0,074' 123 m [GCTITO+1parkoló] Fontos tudnivaló A parkoló katonai terület, ezért csak előzetes regisztrációval és belépővel lehet parkolni!
Bevezető
2023. októberében jártam Konjic-ben, ahol lehetőségem volt idegenvezetéssel felkeresni a Tito bunkert. Érdekesnek találtam a bunker történetét és a látnivalókat, ezt szeretném most veletek megosztani.
A bunker nyitvatartása
A bunker katonai területnek minősül, ezért a látogatása előzetes regisztrációval, csoportosan lehetséges !
Nyitva tartás: Hétfőtől-vasárnapig 09-21 óráig.
Ár: 2023.októberében 20 KM (kb.4000.-Ft)
Tel.: (387) 61-628-543
Viber: (387)61-628-543
E-mail: info@titovbunker.com
(Sanelt keressétek!) Regisztráláskor egy nekünk megfelelő időpontot fognak felajánlani, és visszaigazolást fognak küldeni.
A Tito bunker története
A II. Világháború utáni hidegháborús időszakban sok európai országban kezdtek beton bunkerek, védelmi állások kiépítésébe. Magyarországon a déli határon került sor ilyenre, de közismertek az Albániában létesült hasonló objektumok.
Jugoszláviában 1953-ban kezdtek el egy nagyszabású, atomtámadás elleni védelemre tervezett, alagútrendszer építésébe. A munkálatok 26 évig tartottak. A tervek szerint 20 kilotonnás atombomba támadást kellett volna kibírnia a betonbunkernak.
Az objektumot ma csak Tito bunkernak nevezik, de hogy Tito valójában járt-e itt és látta-e az elkészült művet, erről nincsenek adatok.
A bunker bejárata álcázva, egy átlagos, a környéken megszokott egyemeletes házból nyílik. Természetesen belül a bunkert hatalmas acélajtókkal lehetett lezárni.
Az építkezés több mint 4 milliárd dollárt emésztett fel. Az alagútrendszert a Bjelasnica hegy belsejében alakították ki.
A bunkerban 6 hónapra voltak biztosítva az életfeltételek. A külvilágtól független víz, energia és élelem ellátásra rendezkedtek be.
Összesen 350 személy részére tervezték meg az objektumot.
Szükség esetén csak egyetlen nő léphetett volna be, Tito felesége, Jovanka. A többi férőhely a legfelső politikai és katonai vezetők számára készült. Nyolc alternatív kijárat van, amelyek nem láthatók a térképen, és a hegy tetejére vezetnek.
Ez a hatalmas létesítmény több mint száz szobával rendelkezik, összesen 6400 négyzetméteren.
A térkép jól mutatja az óvóhely U alakú kiképzését. Az építkezéshez a munkásokat Jugoszlávia távoli tagköztársaságaiból hozták ide, lesötétített buszokkal. A környék mindig is - azóta is - katonai terület volt.
Érdekesség, hogy mire a bunker elkészült, addigra már el is avult. Védelme már nem felelt meg az időközben kifejlesztett nagyobb romboló erejű atomtámadással szemben.
Kérdésemre, hogy a kitermelt rengeteg földet, sziklát hogy tüntették el feltűnés nélkül, az idegenvezető elmondta, hogy egy közeli gátépítéshez használták fel.
Ez volt Jugoszlávia egyik legnagyobb és legjobban őrzött titkának és legdrágább építményének története. A bunker Jugoszlávia 1992-es felbomlásáig államtitok maradt. A nagyközönség számára tárlatvezetés csak 2011-ben vált elérhetővé.
A bunker névadója Josip Broz Tito Kumrovecben született 1892-ben és Ljubljanában hunyt el 1980-ban. Horváth-szlovén szülők gyermeke volt.
Jugoszlávia legjelentősebb politikusának tekinthető. Már életében komoly személyi kultusz vette körül. Ő testesítette meg a Jugoszláv egységet.
Egy legenda szerint a Tito egy ragadvány név, 1934 körül kezdte el használni. Pletykák szerint így adta ki a parancsokat: TI (te) TO (az) tedd, csináld ezt vagy azt!
De ennek nincs valós alapja, mivel ebben az időben nem volt még vezető beosztásban. Inkább a Titusz horvát név változata.
A Prjen-hegységben sátraztunk, és reggel 9 után nagyon kicsivel értünk le ide: a reggeli csoport épp elment, legalább 3 óra várakozás lett volna a következő (ha az indul). Az EU-n kívüli nettelenség miatt sok info (pótjelszó) csak utólag derült ki, így a helyszínen csak fényképeztünk.
Maradjunk annyiban, hogy az igazi P1 aki a ládát a kezében tartotta és először írt a logbookba :P (csak vicceltem, nem igényeljük csak az előzmények ismeretében irtam).
Viccet félretéve: készültünk már rá, Kaccival, Alízzal jöttünk. Konjic-on aludtunk, innen mentünk az első túrával be. Elképesztő, hogy minden milyen jó állapotban van. A felszíni álca is megdöbbentő, ha nem tudja az ember hol van, egy egyszerű családi háznak néz ki. A környéken sem utal semmi arra, hogy bármi is lenne ittt a föld alatt.
A vezetőnk nagyon kedves volt, angolul vitte a látogató túrát, érthetően beszélt végig. Köszönjük szépen, hogy láda került ide és megmutatta ezt a szuper helyet! Innen mentünk tovább Montenegro felé, a szokásos augusztusi kéthetes barlangkutató táborba.
[g:hu+ 2.10.17 teszt]
Nagyon örülök, hogy tetszett a hely. És elkelt a P1 is.
Azt sajnos nem tudtam, hogy a bejárat közelébe elhelyezett dobozhoz tilos lesz elsétálni. Úgy látszik szigorítottak.....
Átmenetileg a pihenőpad hátulján keresd gravírozott táblán a pótjelszót! 43°37,036' 18°00,707'
Mi a bejárati kaputól simán besétálhattunk a bunkerig. Ott várt ránk a vezető. A vezetés végén, amíg a csoport összeverődött bőven volt időm kirejteni a dobozt és a padok hátuljára még pótjelszó kiragasztása is belefért.
Boszniai utunkba nem terveztem be ezt a dobozt, így a pótjelszó létezése sem rémlett. Viszont én is ugyanoda rejtettem volna.
A Neretva fölött ívelő híres Öreg híd lábánál található egy parányi iroda, ahol fejenként 11 euroért (és egy igazolvány bemutatásáért) adtak egy papírt, amivel simán bejutottunk a területre. Érdekes volt, hogy a kicsivel 8:30 előtt váltott jegyeinkkel 9:00-ig a kapu előtt kellett várakoznunk, és a megadott jelre hajthattunk a területre - egészen a száz méternyire lévő szemetes konténerig. A parkolás után a többi látogatóval együtt átszálltunk egy koros buszra. A sofőr gyökkettővel vette az első akadályt - a szűk híd-kanyar-szalagkorlát-fal kombinációt. Alig néhány perc után elértük a bejáratot. A leszállás után a vezetők csoportokra osztották a résztvevőket - értő nyelv alapján. Mi egy cseh csoporthoz csapódtunk, akik az angolul értő vezetőjükre hagyatkoztak. Egy fiatal hölgy tartotta az előadást, de meg kellett kérni, hogy kicsit lassítson a beszédsebességén. Onnantól már én is többet értettem a mondandójából.
Nem mértem az időt, de kb. egy órát mászkálhattunk a barlangrendszerben, ami sokban emlékeztet a nálunk is "látogatható" egykori katonai bázisokhoz. Persze ez sokkal nagyobb, és sokkal épebb. (Gondolom ma is működőképes.) A lényege, hogy sok ember kis helyen is elfér. Kb. 2,5x2 méteren két ember szálláshelye emeletesággyal, íróasztallal és egy székkel. Persze ez a legszűkebb hely volt, de a többi sem sokkal nagyobb. Viszont elég sok van belőle. A műszaki dolgok sokkal több teret kaptak, de ugye ezek tartottak életben.
Egy ilyen földalatti építményben nem könnyű a tájékozódás, ezért nem tudom mekkora részét láthattuk az objektumnak, de úgy 45-55 százalékára gondolok.
A séta végén kiértünk a fényre. Elmehettünk egy kicsit bóklászni, könnyíteni, dohányozni, levegőzni. Kollégám megkérdezte vezetőnket, hogy elsétálhatunk-e az épület sarkáig. A válasz határozott nem volt, kamerák emlegetésével. Rápróbáltam. Egy ideig hagyták a távolodásomat - vagy csak nem vettek észre -, de mielőtt célhoz értem volna visszaparancsoltak. Talán csak szerencsétlen sorsolásunk volt, és kedvezőtlen vezetést fogtunk ki.
Hamarosan újra buszba kerültünk, visszaültünk járművünkbe és elhagytuk a területet.
Érdekes hely.
Nem jelentkeztünk előre, de simán tudtunk jegyet venni.
A kapu előtt kicsit várni kellett, de hamar bejutottunk. Át kellett ülni egy rozoga buszba, és ezen jutottunk el a gyülekező pontig. Itt a kívánt nyelv szerint csoportosították a látogatókat. Az angol verziót választottuk, és így elég sok információhoz jutottunk.
A ládát nem sikerült elérni, mert alig 16 méternyire a vezetőnk ránk szólt, hogy azonnal térjünk vissza a csoporthoz. Esélytelen a láda megtalálása egy ennyire zárt területen. Talán a pihenőpadok környékén több esély lenne a megtalálásra.
N 43° 37,937' E 18° 0,074' 123 m [GCTITO+1parkoló]
