A ládába TravelBug nem helyezhető.

Részletesebb leírás

A kripta

 N 47° 19,339' E 19° 47,877' 116 m [GCSPKT-1]

A kriptát az erdő mélye rejti.

Az elhagyatott kripta a sőregi temetőtől légvonalban 500 méterre található, szinte észrevehetetlenül, bokrokkal benőve, egy erdei út mentén.
Mellette régen egy tanya állt.

Meg kell jegyezni, hogy a kriptát valaki Éber-kriptának jelölte meg a google térképen.
Ebből kiindulva feltételezhető, hogy az Éber család egykori sírboltjáról lehet szó.

Szinte csak a vadászok és az erdészek lehetnek, akik erre járnak.

A sírbolt nagyméretű, szépen faragott kövekből épült.

B. Gábor elmondása szerint a bejáratnál lévő köveken látható golyónyomok a vadászoktól eredhetnek, amikor a kriptába betévedő vagy oda bemenekülő vadra lőnek (de lehetnek akár világháborús nyomok is).

B. Gábor elmondása a kriptával kapcsolatban:

"Úgy tudom, a kriptát valamikor a XX. század elején, olyan 1920 körül építhették és egy tehetős család, az Éber család kriptája volt. Ismereteim szerint a sírboltban az 1960-as évekig voltak az elhunytak, akiket akkor innen elszállítottak, vagy Pestre, vagy a tápiószentmártoni temetőbe..." (adatközlő: B. Gábor, Tápiószentmárton)

A temető

 N 47° 19,191' E 19° 47,571' 111 m [GCSPKT-2]

A temetőt itt találod  N 47° 19,161' E 19° 47,553' 112 m [GCSPKT+temető].

A temetőt több régi térkép is feltünteti, többek között a harmadik katonai felmérés térképe is jelöli (1869-1887) - a temetőtől délre volt az uradalom központja az akkori épületeivel (kutak, kisebb tavak, minden egyéb).

Az ide belépőket a fák közé szőtt hálójukban feszítő keresztespókok, valamint szúrós növények fogadják, a romba dőlt, megsüppedt és kiásott sírok között halványan még ösvények nyomai is felfedezhetőek.
A temetőbe minden bizonnyal az egykori Sőregi-uradalom cselédeit és a későbbi tanyavilág lakóit temethették.

B. Gábor tápiószentmártoni lakos elmondása szerint a temetőbe még az 1980-as évek elején is temettek. A temető miután elhagyatottá vált, a sírokat vandálok és tolvajok elkezdték feldúlni és kirabolni, több sírhelyet ki is ástak. (Erre esetleg utalhatnak a temetőben lévő gödrök is.)

Mivel a sírfosztogatások akkoriban tudvalévőek voltak, a szóbeszéd szerint az egyik sírrablás során - talán az 1990-es években valamikor - egy rendőr tetten érte az egyik sírrablót, akivel szemben fegyvert is kellett használnia. (Erről csak félinformációk vannak, ezért kétséges is lehet)

Sőreg

"...A Pest megyei nagyobb birtoktömbök közé ékelődő, ma Tápiószentmárton falu részét képező Sőreg középkori fő birtokosai a 16. század elején kihalt, a településnek nevet adó Sőregiek voltak.

A Sőregiek első ismert tagja Miklós nádor poroszlója (pristaldus) a "Seureg falubeli Ymarad", akit a nádor 1219-ben azzal a feladattal bízott meg, hogy Nagyváradra, tüzesvas próbára kísérje a Bagya faluból való és gyilkossággal vádolt Pet, Terpe, János és Sicia nevű jobbágyokat..."

Viszály a Pányiakkal

1495 körül a sőregi birtokosok a szentmártoni részbirtokos Pányi nevű családdal viszályba keveredtek. Ekkor Sőreget érintette és azon átfolyt egy abban az időben Füzeg elnevezésű folyó is:

"...a Sőreg birtokra folyó Füzeg nevű folyót, mely minden esztendőben Szent István protomártír ünnepétől virágvasárnapig Pányi Ferenc, Bernát és Kristóf tápiószentmártoni birtokára folyt, ezt követően viszont azt ismét visszavezették természetes medrébe. A jelzett időpontot azonban a Pányiak már 3-4 év óta nem tartották be és továbbra is saját birtokrészükön folyatták a vizet...."

A sőregi malom

A XVII. század végén - a török hódoltság másfél százada után - a középkori településhálózatból véglegesen elpusztult faluk között Sőreg is szerepel, a török defterekben Sőregen malmot is összeírtak.

Továbbá Sőregen 1513-ban Sőregi Tamás kúriáját is említik.

A söregi jatagán penge

A jatagánpengét Tápiószentmárton határában, Sőregpusztán találták. A pengén kívül a fegyver többi része nem maradt meg.

A fegyver díszmester-jeggyel ellátott, pengéjében félkörök figyelhetők meg, valamint azon egy kopott, valamilyen kánra utaló felirat is olvasható.

Többek között felmerülhet, hogy a fegyver egykori tulajdonosa talán az Oszmán Birodalomból származhatott.

A sőregpusztai avar sír

"...A kisvasút és a tápiószentmárton-tápiószelei kövesút találkozásától nem messze, 1953-ban, talajminta felvételekor késő avar női sírt bolygattak meg .."

Tanyák és majorok

"...Sőreg a XVII-XIX. század folyamán a Keglevich család tulajdonában volt, tőlük bérelhették a szentmártoniak a puszta egy részét, amelyen a tanyákat is felépítették.

A XIX. század első felének folyamán végrehajtott határrendezés következtében Tápiószentmártonban a jobbágy tanyák megszűntek, helyettük földesúri majorok létesültek ezen a területen a második katonai felmérés térképlapjai szerint.

A sőregi pusztán volt tanyák bérletéből is kieshettek a szentmártoniak, mert a XIX. század közepén túlnyomórészt ceglédi gazdák béreltek itt dohánynak való földeket..."

Sőregpusztának tanyasi iskolája, tava, boltja is volt. Továbbá a világháborúban katonai kórház is működött a területén (lehet, hogy talán éppen az iskola épületében..)

"...Bori János tanár 1944-ben született Tápióbicskén. Iskoláit Tápióbicskén, a középiskolát Nagykátán végezte. Érettségi után dolgozni ment. Később képesítés nélküli nevelőként (1963) állást kapott egy tanyasi iskolában Tápiószentmárton-Sőregpusztán. Itt négy évig tanított. Az iskola megszűnése után a tápiószentmártoni általános iskolában tanított tovább..."

Koncz család - II. világháborús történet

Szovjet katonák vezették le a szülést 1945-ben Sőregpusztán.

A nehéz szülést levezető két katona és a család között később is fennmaradt a kapcsolat.

Szabad Földműves lap, 1967:

"Ritka lakodalmat tartottak nemrégiben a Tápiószentmártonhoz tartozó Sőregpusztán (Magyarország), Koncz Sándorék házában.

Az esküvő Vendégei között ott volt a vőlegény, ifjabb Koncz Sándor két névadója, dr. J. Votjakov egyetemi tanár, a minszki mikrobiológiai intézet igazgatója és dr. R. Szalganyik, a novoszibirszki örökléstani és sejtkutató intézet igazgatóhelyettese és családjuk is.

A vőlegényt ugyanis a II. világháború utolsó évében a két - akkor katonaorvosként szolgáló - szovjet orvos segítette a világra."

1960 körül kezdett megszűnni a tanyavilág

"...1930-ban Tápiószentmárton lakosságának csaknem fele élt külterületen, akik elsősorban a nagybirtokosok tanyaközpontjaiban laktak (Sőreg, Bertalanmajor, Erzsébetmajor stb.).

Viszont az 1960-as kollektivizálás után a falu határában a tanyák döntő többsége megszűnt, a lakosság beköltözött a falu belterületére vagy a környező településekbe..."