Kereken egy hónappal az első megtalálás után megszületett a második is!
A megjelenése óta reménykedtem a lehetőségben és eljött! A nagycsaláddal (12 fő) Villach-ban töltöttünk 4 éjszakát, onnan kiránultunk, ki-ki kedve szerint, nem mindig együtt. A négy napból három esős volt (nekem mostanában ilyen nyaralások jutnak), de szerencsére nem egész nap esett, ki lehetett választani időablakokat, így minden napra jutott mászás, ami során vagy megáztunk vagy nem. Többnyire igen, inkább a mértéke volt változó. Szerencsére nem volt hideg, így bírtuk. Mára, az utolsó teljes napunkra a délután igérkezett jónak, reggel végre alhattak, lustálkodhattak a "gyerekek". Dél körül elindultunk Villach-ból és az idő egyre biztatóbbnak látszott, a szürkeségből napsütés lett. Az útközben látott patakokban, folyókba azonban barna, sáros víz hömpölygött. Kicsit aggódtam, hogy okos ötlet-e ilyenkor egy szűk szurdokba menni. Eszembe jutott a két napja a Finsterbach-szurdokban látott, rendkívül szemléletes. villámárvízre figyelmeztető tábla. Ráadásul a két saját fiam mellett egy unokahug is velünk jött. Még nagyobb felelősség.
Parkoltunk a megadott helyen majd kis sétával elértük a Dobrišnik-patakot. Figyelmeztető tábla nincs. Zubogó patak van, de a vize nem sáros. Akkor már nem lehet villámárvíz? Vagy itt nem szokott lenni, azért nincs tábla? Vagy azért, mert ez egy másik ország?
Az ösvény többször keresztezi a patakot, amin az átkelés normál körülmények között biztos elég egyszerű feladat. Most, az esőzéstől megduzzadt vizen nem volt az. Márton24 látott olyan útjelzés (piros nyilat), ami víz alatt volt. Én jobb is, hogy ezt nem vettem észre.
Eleinte óvtam a túrázásra most először bevetett Merrell bakancsomat, inkább újra és újra Bojta segítségét kértem, hogy fogja a kezem, segítsen átevickélni egyik partról a másikra, majd pár méter múlva ismét vissza. Aztán miután még így is sikerült elügyetlenkednem és kissé vizes lett az egyik lábam, feladtam az imbolygó, csúszos köveken való egyensúlyozást és gátlástalanul beleléptem a vízbe, ha úgy éreztem biztonságosabbnak. Felszabadító érzés volt.
Eljutottunk a beszállóig. Itt megkerestük a két alsó vízesést bemutató .com-os ládát. Az ugráló koordináták és a kelleténél magasabbra értékelt terepnehézség miatt ez nehezen sikerült, de Bojtának köszönhetően végül meglett. Márton és Corvid1293 eddigre már messze járt. Végre én is elkezdhettem mászni.
Két nagy vízesést mutat be a via ferrata? Mit tekintünk nagynak? A via ferrata összesen 7 vízesés mellett meg el. A legmagasabb 22 m-es, de a többi mellett is elbújhat a legtöbb magyar vízesés. Nagyon élveztük ezt a sok szépséget. A sziklán jók a lépések, ha nincs vas, akkor jellemzően a kövön is könnyű helyet találni a lábnak. Már ha nem csurom vizes a szikla, mint esetünkben. Így végig nagyon kellett arra ügyelnünk, hogy úgy kapaszkodjunk a karunkkal, hogy ne érjen baj, ha a lábunk hirtelen elveszíti a tapadást. De ez pont így volt jó. Szárazon kezdőknek is kiváló pálya, nincs kitettség vagy nagy mélység felett átívelő, imbolygó kötélhíd, csak gyönyörűséges táj, ami rejtve marad az előtt, aki nem vállalkozik a via ferrárára.
Imádom a via ferratás geoládákat, van is egy ilyen .com-os ládalistám, amit ajánlok az ilyesmi iránt érdeklődők szíves figyelmébe.
Amit fájlalok az az, hogy miért kellett sima sétával elérhető helyre tenni a ládát? Engem bizony zavar, ha egy olyan ládáért, amiért én megküzdök, más csak sétálgat egy erdei úton, bezsebeli az 5-ös terepnehézségű ládát, vagy esetleg még azt sem, csak pótjelszót, és mellesleg nem is lát semmit a bemutatott helyszínből. Aztán meg hogy lesz ennek a ládának a karbantartása? Félő, hogy ez már jövőre esedékes lesz, hisz a doboz lényegében felülről védtelen és a direkt égi áldás mellett a hegyoldalból lezúduló csapadékot is megkapja, télen pedig a hó hetekig ülhet rajta.
Elnézést, de nem bírtam, ki hogy a logbookként betett különálló lapokat ne cseréljem ki rendes logbookra. Paul piros egyesét átmásoltam, a saját találatunkról viszont lemaradt a dátum.
Ajándékba egy pathtaget hagytam. Kérlek, csak akkor vidd el, ha hajlandó vagy szabályosan logolni a pathtags.com oldalon! Utána a tiéd, nem kell másik ládába betenni.
A magyar nyelvű muggli infó helyett hasznosabb lett volna az idevalósi. Sajnos ezt a gyűjteményemet otthon felejtettem, így ezen nem tudtam segíteni.
Logolás után továbbmentünk az Češnjevec kilátóponthoz. A kilátópontot nagyrészt már körbenőtték a fák és ami maradt, az Jesenice iparvárosának a látképe. A szentélyke sem egy nagy szám. Ami viszont nagyon tetszett, az a két kicsi kulcsosház útközben és a tisztás szélén álló nagy fa. Ezekért érdemes volt tovább menni, a panorámáért szerintem nem.
Hazafelé indulva Jesenicében Bojta kinézett egy kocsma/éttermet, pontosabban "okrepčevalnica"-t. Itt ettem életem eddigi legjobb sajttal töltött pljeskavicáját (10 euro) és a sopszka saláta (6,50 euro) is nagyon finom volt! Úgy hívják a helyet, hogy Rondo. Pofavágás nélkül adtak csapvizet is, ami nálam szintén értékmérő. Csak készpénzzel lehetett fizetni, de szerencsére volt nálam elég.