1. pont: laminált lap a közeli lámpaoszlop tövén N 46° 39,118' E 21° 16,383'
2. pont: laminált lap a templom fala mellett, vason N 46° 38,835' E 21° 16,318'
3. pont: kb. 12x6 cm négyfülű (eredeti) doboz borostyán takarásában, földszinten N 46° 38,431' E 21° 15,812'
Ha nincs meg, keressetek, mondom hol van pótjelszó!

Gyula városa az Alföld délkeleti részén, a Fehér-Körös bal partján található, közvetlenül a román határ mellett. Története az Árpád-korig nyúlik vissza, első írásos említése 1313-ból származik. A 15. században jelentős végvárrá épült ki, a híres téglavárát a macsói bán: Maróti János kezdte építeni. A törökök 1566-ban elfoglalták, és közel 130 évig uralmuk alatt tartották. A Habsburgok felszabadítása után a város fokozatosan fejlődött. Mára jelentős turisztikai és kulturális központ, amely történelmi emlékeiről, gyógyfürdőjéről, és gasztronómiájáról híres.

Induláshoz - amely megközelíthető vonattal, helyközi autóbuszjárattal és autóval is - a vasútállomás ingyenes parkolóját javaslom:  N 46° 39,363' E 21° 16,421' 48 m [GCGYUL+1parkoló] Ehhez itt találtok segítséget: Menetrendek
Figyelem! Az 1. és 2. pontnál a Béke sugárúton végig fizetős parkoló van!

Most pedig ismerkedjünk meg a híres gyulai kolbász történetével (itt a receptet is megtalálod)!

A kezdetek:
Kereskedem, tehát vagyok
Gyula a vásártartási jogát valószínűleg Róbert Károlytól kapta. A 18-19. században a városé volt az Alföld legnevezetesebb, legforgalmasabb vására. Az 1880-as évektől a Balkán felől érkező és Bécsbe irányuló vásári karavánok fontos pihenőhelyévé vált Gyula és Békéscsaba közvetlen környezete. Elsősorban az állatvásárra igyekezők álltak meg itt rövid pihenőkre mindkét irányból; az erdők és a folyók ideális helyet biztosítottak az állatok pihentetésére, etetésére, itatására, fürdetésére. A városban lehetőség volt a megsérült állatok levágására, feldolgozására.

Évente négy országos vásárt tartottak. A téli, Pál-napi vásár a sertésfelhajtásról volt nevezetes, rendesen 100-120 ezer darabra terjedt. Az Alföld és a Partium uradalmai, nagy- és középbirtokai a gyulai téli vásáron árusították sertéseiket. Sok közülük már novemberben-decemberben ideszállította állományát, a kisváros valamennyi házának udvara aklokkal volt tele. Volt olyan porta, ahol tízezer(!) disznót tudtak elhelyezni. A Gyulán kialakuló sertésárak Európa-szerte meghatározók voltak. Jöttek a kereskedők Győrből, Kőbányáról, de Drezdából, Münchenből, Zürichből és máshonnan is.

Az élelmesebb hentes- és mészáros mesterek részben erre, részben a nagy létszámú idegen ellátására rendezkedtek be, ezzel megalapozva a város későbbi húsiparát.
A gyulai húsipar gyökerei a vásárok mellett a mészárszékekkel és a vágóhidakkal is összefonódnak. Az első időkben a mészárszékek a házaknál vágták le az állatokat. 1857-ben az elöljáróság a város szélén építtetett vágóhidat, de a faépület nem sokáig állta a sarat. Végül Nuszbek József építőmester elkészítette az új, kőből épült közvágóhíd tervét, amelyet 1868-ban adtak át. Ettől az időponttól számítjuk hivatalosan a gyulai húsipar létrejöttét.

Két kiváló hentesmesternek köszönhetően vált világhírűvé a gyulai kolbász.

Ifj. Balog József
A 19. század végén már javában gyártották a Gyulai Kolbászt, sok hentes kínálta saját portékáját. Közülük emelkedett ki ifj. Balog József. 1882-ben kis szatócsüzletet nyitott. Az áruját saját hizlalású és felvásárolt sertésekből készítette a család. A megmaradó jelentős mennyiségű ipari szalonnából és húsból házi ízesítésű kolbászt, kolozsvári húsos szalonnát, füstölt paprikázott gyulai szeletszalonnát és disznósajtot készítettek, melyeket szintén az üzletben hoztak forgalomba.

Egy barátjának, Fodor Mátyásnak köszönhetően Franciaországban is megismerték a gyulai húsárut, de eljutottak a termékek olasz nagyvárosok csemegeüzleteinek polcaira is.
Fodor Mátyás vette rá ifjabb Balog Józsefet, hogy 1910-ben vegyen részt a Brüsszeli Világkiállításon, ahol Aranyérmet nyert kolbászával.

Balogék abban voltak nagyok, hogy a kolbászt - a házi (pálinkázós-félre-fűszerezős) disznóvágásokkal ellentétben - állandó recept szerint, azonos minőségben készítették. A gazdasági válság azonban 1930-ra végleg tönkretette a családot, és mindenüket elárverezték.

Leszögezhető, hogy a gyulai kolbász hírnevét A Balog család alapozta meg: külföldre az ő árujuk jutott el legelőször, és szerzett a városnak 1910-ben a brüsszeli világkiállításon aranyérmet és világhírnevet.

Stéberl András
Az első helyszínünk: a GYULAHÚS üzeme. A mellette álló épületen látható egy különlegesség, amelyet a közeli lámpaoszlop tövén laminált lapon leolvashattok!  N 46° 39,125' E 21° 16,384' 85 m [GCGYUL-1] Ha megvan, keressétek meg a valóságban is!

Stéberl András a nagyüzemi, egyben minőségi és nemzetközi sikereket elérő húsfeldolgozás és kolbászgyártás megteremtője volt, aki a neves Balog József gyulai kolbászgyártó üzemében ismerte meg a kézi kolbászgyártás műveleteit. 1914. január 1-én nyitotta meg üzletét bátyja belvárosi házában.

Az első világégés után az országgal együtt ő is nagyon nehéz anyagi helyzetben volt. Ekkor - ma úgy mondanánk - remek marketingötletet talált ki és valósított meg: tíz munkanélkülit felvett és foglalkoztatott. A legnagyobb honi felvevőpiacra, Budapestre küldte őket, hogy a legjobb üzletekben Stéberl árukat kérjenek. Itt az érdeklődőket - természetesen - nem tudták kiszolgálni, de ajánlottak más finom készítményeket. Azok azonban csak a Stéberl-áruhoz ragaszkodtak. S ez ismétlődött napról-napra a 10 "reklámembernek" köszönhetően, míg csak az üzletek tulajdonosai megelégelték, hogy ebből a nagyszerű Stéberl áruból náluk semmi sem kapható. Így megindultak a megrendelések. Hentesárui ezután Budapestre és más városok legjobb csemegeüzleteibe is elkerültek. Szorgalmas munkával anyagi helyzete rendeződött.

1937-ben a Béke sugárúton - a mellette álló villával együtt - megvásárolta Neubauer Mór és Szmetán Fülöp gyufagyárát, a helyén húsüzemet alakított ki, mely a mai napig üzemel.

Jónéhány munkafázisban gépesítette az addig szinte csak kézzel végzett feladatokat, új - korszerű - üzemet létesített, füstölővel, hűtőházzal, raktárakkal. A saját hizlalótelepén tenyésztett sertéseket 1938-től már ebben az új, nagyobb gyárában dolgozták fel munkatársai. A termékpaletta jelentősen bővült. A vékony- és vastagkolbász, a téliszalámi, páros kolbász, szalonna, sonkaáruk mellett hús- és sonkakészítmények, valamint konzervek is kikerültek a gyár raktáraiból. Stéberl András vezetése alatt a gyulai húsüzem 1935-ben a Brüsszeli Világkiállításon a mester "kis páros Gyulai kolbász" terméke Arany Diplomát nyert.
A szárazáru gyártás ma is itt, az eredeti Stéberl-féle üzemben történik, hagyományos technológiák alkalmazásával. (Ha nyitva van az üzlet, nagyon finom dolgokat vásárolhattok!)

Második pont: az emlékére 2020-ban állított Stéberl András szobor. Itt találjátok a második jelszórészletet:  N 46° 38,835' E 21° 16,318' 98 m [GCGYUL-2] a szobor mögött!

A túloldalon láthatjátok azt az épületet, amelynek a homlokzatán ott van a neve, a boltot a gyulaiak ma is  N 46° 38,783' E 21° 16,326' 104 m [GCGYUL+épület] Stéberl-húsbolt néven emlegetik.

A Stéberl-cég 1923-tól rendszeresen kiállított a budapesti vásárokon, így 1924-től már a tengerentúlra és más földrészekre is exportált termékeiből. Bécsben önálló kirendeltsége volt a vállalatnak, innen koordinálták az afrikai, amerikai, ázsiai szállításokat. 1937-ben az Országos Iparegyesület aranykoszorúval tüntette ki. Sikerei ellenére szerény ember maradt.

A II. világháborúban jelentős megrendeléseket kapott a Magyar Honvédségtől és egyéb közületektől. A háború után viszont a magyar állam komoly összeggel maradt adósa a családnak.
1948. március 26. fekete betűs nap a Stéberl-üzem és a család életében. Ezen a napon államosították a gyárat. A család vagyon nélkül maradt. Az üzem új vezetői nem tartottak igényt az alapító, Stéberl András munkájára. Másnaptól már be sem mehetett az üzem területére (miközben ott lakott mellette!) Az, hogy elvették élete munkáját, kisemmizték vagyonából, tudására és sokévi tapasztalatára sem tartottak igényt, megrövidítette életét. Napra pontosan két hónap múlva szívrohamot kapott. Mindössze 59 éves volt.

A II. világháború után az államosítási folyamatok kezdődtek el. A gyulai húsüzem a szocialista Magyarország alatt több névváltozáson ment keresztül, és a híres Gyulai kolbászt a következő három évtizedben is elismerték.

Sétánk harmadik állomása a Gyulai Kolbász Múzeum. Amennyiben nyitvatartási időben érkeztek, javaslom a kiállítás megtekintését is (és elárulom: a belépő egy kis kolbász-kóstolást is tartalmaz!)
A geoládát  N 46° 38,431' E 21° 15,812' 91 m [GCGYUL-3] a parkoló felől, a kerítés tövében keressétek.

Az 1800-as évek végén épült régi közvágóhídon 1985-től működött egy üzemtörténeti gyűjtemény, mely a méltán híres

Gyulai kolbász, a helyi és környékbeli húsipar történetét volt hivatott bemutatni az utókor számára. A kiállítás anyagát Szigethy Attila a Gyulai Húskombinát akkori beruházási főosztályvezetője saját gyűjtésből, illetve a gyulai és környékbeli hentes családok által a múzeum részére átadott eszközökből állította össze.

Ha tovább szeretnétek követni a történetet, akkor már nem kell messzire menni, hogy elérkezzetek az 1973-78 között a Kétegyházi úton kiemelt beruházásként megépült a  N 46° 38,284' E 21° 15,714' 87 m [GCGYUL+épület] Gyulai Húskombinát mai gyártelepéhez.
Kapacitása évi 580 ezer sertés és 25 ezer szarvasmarha feldolgozása volt. A 80-as években a Gyulai Húskombinát 2300 munkavállalót foglalkoztatott, és évente több mint 1 millió sertést dolgozott fel.

A rendszerváltást követően egyre romlott a helyzet, 2012. októberben felszámolás alá került a Gyulai Húskombinát. 2013. februárjában a Gyulahús Kft. elindulásával az önkormányzat - állami segítséggel - megvásárolta a felszámoló cégtől a hajdani húskombinát épületeit, gépeit, márkanevét, megmentve ezáltal a gyulai húsipart. A töltelékes áru készítése - májas, virsli, felvágottak - ezen a helyen folyik továbbra is.

Ez volt hát a gyulai kolbász közel másfél évszázados története.

Ha tömegközlekedéssel jöttél, tovább indulhatsz innen:  N 46° 38,554' E 21° 16,330' 85 m [GCGYUL+Autóbuszpályaudvar].

Ha tetszett a séta és érdekesnek találtad ezt a történetet, örömmel venném, ha a logodban másokkal is megosztanád az élményeidet.

Kellemes ládázást kíván Marcsi és Laja!